Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-12-09 / 49. szám
4 -41 2007- december 9. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Felügyelők országos találkozója Révfülöpön Folytatás az 1. oldalról A referálok sorában Mesterházy Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola iskolalelkésze elsőként arról beszélt, milyen volt az ő és felesége élete magyar evangélikusként Indiában, Kodaikanalban egy nemzetközi iskolában. Mint elhangzott, itt szerzett tapasztalatait jelenlegi szolgálati helyén is jól tudja hasznosítani, és a felügyelőket is bátorította az eltérő kultúrák és az új lehetőségek iránti nyitottságra. Ugyancsak nagy érdeklődés övezte az egyházunk 2017-ig tartó stratégiájának elkészítésével megbízott munkacsoport két tagjának előadását. Bogdányi Gábor azokat a módszertani alapokat foglalta össze, amelyekre egy evangélikus egyház- községnek szüksége van fejlesztései előkészítéséhez. (Referátuma az interneten, a http://strategia.lutheran.hu/vitainditok/gyu- lekezeti-fejlesztesek-strategiai-alapokon címen olvasható.) Felhívta a figyelmet arra is, hogy a stratégiakészítő munkába a világhálón keresztül, a http://strategia.luthe- ran.hu/ honlapon bárki bekapcsolódhat: javaslatot tehet, elmondhatja a véleményét, vitatkozhat az elképzelésekkel. „Nehéz témáról” szólt Egyház és üzlet címmel, inkább elméleti megközelítésben ifi. Zász- kaliczky Pál: azt taglalta, miként juthatnak a gyülekezetek és az egyház anyagi forrásokhoz. Gyakorlati oldalról, munkája szépségeit és nehézségeit ismertetve szintén erről beszélt Németh István rábcakapi bíogazda. A felügyelők országos találkozója advent első vasárnapjának délelőttjén úr- vacsorás istentisztelettel zárult Gáncs Péternek, a Déli Egyházkerület püspökének szolgálatával. Róm 9,16 alapján elhangzott prédikációjában az igehirdető arra bátorította a gyülekezet tagjait, hogy az új egyházi esztendőben is legyenek szabadok annak az Istennek a szolgálatára, aki Krisztusban tett bizonyságot szere- tetéről. ■ Gazdag Zsuzsanna Ellenőrzött média Bajor-magyar szeminárium Erlangenden ► A bajor és a magyar evangélikus egyház 2004-ben megállapodást írt alá a média területén való együttműködésről. Az aláírás alkalmával az er- langen nürnbergi Friedrich Alexander Egyetem keretében működő keresztény média tanszék vezetői és néhány hallgatója látogatott, el hazánkba. Idén november 25. és 28. között magyar teológusok egy csoportja viszonozta a látogatást dr. Fabiny Tamás püspök vezetésével, remélve, hogy a jövőben intenzívebbé válhat az intézményeink közötti kapcsolat. Az Ellenőrzött média címmel szervezett erlangeni szeminárium sok értékes gondolattal gazdagította a résztvevőket. Egyebek mellett olyan kérdések kerültek szóba, mint hogy ki és hogyan gyakorol ellenőrzést a média fölött. Milyen képet mutatnak az egyházról a médiumok? Hogyan tudja az egyház felhívni a társadalom figyelmét magára és mondanivalójára? Elsőként dr. Fabiny Tamás püspök tartott előadást a média rendszerváltás előtti történetéről, fejlődésének szakaszairól. A német sajtó múltjába és jelenébe Johanna Höherer professzor asszony, a keresztény média tanszék vezetője és dr. Dániel Meier docens engedett bepillantást. A történelmi háttér megismerése jelentette az aktuális problémákról való tapasztalat- csere alapját. A németországi médiatörvényeket Friedrich Kraft professzor, az in- golstadti Donaukurier volt főszerkesztője ismertette meg a jelenlévőkkel. A magyar küldöttség tagjai közül Kálit Eszter teológushallgató a rendszerváltás utáni médiahelyzetről, Adámi Mária teológusPróbafelvételen a résztvevők egy csoportja amely legtöbbször negatív konnotáció- ban jelenik meg - fogalmazott Heltai -, de azt hiszem, az egyházaknak nagy esélyük van arra, hogy pozitívan mutatkozzanak be. Csak attól tartok, hogy nem élnek vele eléggé. Az egyházak vezetőinek és a híveknek el kell tanulniuk és alkalmazniuk kell a kommunikáció modern módszereit.” Egy másik fontos impulzust jelentett a Bayerischer Rundfunknál - a bajor médiaközpontnál - tett látogatás, ahol Rüdiger Baumann televíziós műsorvezető és szerkesztő a jó kapcsolatok fontosságát a következő példával illusztrálta: „Amikor egy bevásárlóközpontban kell fiihallgató és Gazdag Zsuzsanna, az Evangélikus Elet főmunkatársa a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a közszolgálati és saját médiumokban való szerepléséről, Lackner Eszter teológushallgató a rádió által kínált lehetőségekről és ott szerzett tapasztalatairól beszélt, Széli Éva teológushallgató pedig a Zákeus Média Centrum (ZMC) munkájáról tájékoztatott. Holger Mánké, az Evangélikus Hittudományi Egyetem jelenlegi német vendéghallgatója, egyszersmind a két intézmény közötti kapcsolattartó a Heltai Andrással, a Magyar Televízió korábbi bécsi és washingtoni tudósítójával erre az alkalomra készített interjúját mutatta be. „Ma sajnos a baloldali-liberális irányultságú médiában egy viszonylag korlátozott képet látunk az egyházról, meznünk, két áruházlánc közül oda megyünk szívesebben, ahol nem kell többször rátelefonálni az illetékesre, hanem egy, a cégnek a nyilvánosságban való megjelenéséért felelős, könnyen elérhető ember foglalkozik velünk." Hangsúlyozta azt is, hogy sokszor nem a politika dönti el, hogy mi kerül adásba, hanem a súrlódásmentes kommunikáció. Nagy kihívás az egyház számára, hogy az emberi élet minél több területén, személyes történeteken keresztül is továbbadja a rábízott üzenetet, mert van rá igény. A beszélgetések sok aktuális kérdésre világítottak rá, amelyekkel foglalkozni kell. Dr. Fabiny Tamás meghívására a közös munka Magyarországon folytatódik majd. ■ Adámi Mária - Holger Mánké Jövőkép a diakóniában Szociális intézményeink vezetői találkoztak Révfülöpön Az elmúlt hónapok fontos változásokat hoztak egyházunk diakóniai életében. A diakóniában dolgozók egy éve megfogalmazták az új hatéves ciklussal kapcsolatos kéréseiket és elvárásaikat az egyház vezető testületéi számára. A mostani konferencia volt az első olyan alkalom, amikor együtt értékelhették az eltelt időt, és a közös jövő felé fordíthatták figyelmüket. Tény, hogy a kérések döntő többsége teljesült, hiszen megszervezték az önálló diakóniai osztályt az egyház országos irodáján belül, és megkezdte munkáját a nemrég megalakult módszertani központ Szarvason. Az új diakóniai bizottság rendszeresen ülésezett, és fontos döntéseket hozott, Ittzés János révén pedig immáron az állandó püspöki támogatást is megkapják a szolgálatukhoz. Az eredmények mellett azonban számos tisztázandó kérdés is előkerült a konferencián. Az első két napon a résztvevők - az eddigi konferenciák metodikájához képest némileg új formában - csapatépítő tréningen próbálták megfogalmazni közös szolgálatuk jövőképét, majd mintegy pihenésként a tapolcai tavasbarlangban csónakázhattak - ha nem is egy hajóban, de egy irányban. A barlang mélyén felcsendülő kánonok egységes hangja jó alapot szolgáltatott az esti háromórás fórumbeszélgetés őszinte légkörének megteremtéséhez. Mindenki érzékelhette a fórum során is, hogy az egyházat övező társadalmi változások és kedvezőtlen folyamatok miatt az eddigi évekhez képest egyre inkább rákényszerülünk, hogy közös dolgainkat szervezettebben és tudatosabban végezzük. A diakóniai osztály, a módszertani központ és az intézmények, gyülekezetek között ki kell alakítani a lehető1 leghatékonyabb együttműködés feltételeit. A diakóniában dolgozók abban is egyetértettek, hogy a szolgálatukat mederben tartó egyházi szabályrendeleteket rövidesen át kell dolgozni, és új törvényjavaslatot kell a zsinat elé tárni. A harmadik napon e sorok írójának rövid teológiai alapvetése után Jeszenszky Zitának, az Országos Egyházi Iroda Diakóniai Osztálya vezetőjének előadása járta körül színes példákkal az ember és környezet viszonyát a szociális munkában, majd Mekis Viktória országos iroda- igazgató-helyettes ismertette azokat az egyházi törvényeket és eljárási módokat, amelyek az intézményi diakóniát szabályozzák. Végül a minisztérium képviseletében dr. Dávidné Hídvégi Julianna főosztályvezető tartott előadást a szociális törvény módosításával kapcsolatban. Az előadás élénk szakmai vitát váltott ki a jelenlévőkből, mintegy jelezvén a szolgálat állami keretei körül lengő bizonytalanságokat és aggodalmakat. A konferencián Ittzés János elnök-püspök és Hafenscher Károly országos irodaigazgató igei szolgálattal vett részt. ■ Gregersen-Labossa György A csoportfoglalkozás egyik pillanata Kivételes élmény a bajor zsinaton Nem először vettem részt bajor testvéregyházunk zsinatán. Mindig élmény volt. Jó légkör, határozott, néha kemény, de szeretetteljes hang, kiváló előkészítettség, a résztvevők alapos felkészülése, igényesség, magas színvonalra törekvés és mindezek által egyfajta profizmus jellemzi az ott folyó munkát. Most mégis különleges volt az alkalom, és rendkívüli volt az élmény is. A zsinat ciklusa a végéhez ért, mandátuma lejárt. A Magyarországon is ismert elnök asszony, Heidi Schülke és csapata joggal mondhatta sikeresnek az elmúlt hat évet. Az ügyes átszervezés nemcsak gazdasági eredményeket hozott, de a strukturális megújuláson túl belső meg- elevenedést is elindított. Bajor testvéreink olyan tudatos és konzekvens takarékossági intézkedéseket tettek, amelyek nyomán az egykor végzetesen eladósodott egyház ma adósságmentesen zárja a ciklust, sőt fejlesztésekben gondolkodhat. Ennél pedig fontosabb az, hogy úgy tud gyülekezet- központúan gondolkodni, hogy közben nem téveszti szem elől az egyház egészét. A helyi egyházról („Kirche vor Ort”) való gondolkodás hosszú folyamata sok ponton kimozdította bajor testvéreinket a gondok okozta holtpontokról. Lehetne szólni még a nyitó istentisztelet nagyszerű zenei és liturgiái felépítéséről, az egyszerű, de mély tartalmú reggeli áhítatokról, az igényesen elkészített, igen gazdag püspöki tájékoztatóról, a jól átlátható cikluszáró gazdasági és teológiai jelentésekről. Mindezek esetében úgy érezte az ember, hogy „helyükön vannak a dolgok”. Valójában azonban nem ezért ragadtam most tollat. Nem formális, csupán kötelességszerű beszámolót szeretnék írni. Lelkesedésemnek próbálok hangot adni. A leköszönő zsinat tiszteletére fogadást adott a bajor kormány. Bamberg gyönyörű belvárosában, az egyetem aulájában, az egykori dominikánus kolostor épületében a bajor miniszterelnök fogadta az egyház vezetőit és legfelsőbb grémiumát. „Még ez sem hírértékű” - mondhatnák olvasóim, hiszen ilyen fogadásokból van tucatszám. Miért volt hát különleges a helyzet és az esemény? Dr. Günther Beckstein bajor miniszterelnök, korábbi belügyminiszter evangélikus. Hitvalló evangélikus. Belügyminiszterként a zsinat aktív tagja volt, aki hivatali kötelességeit is úgy rangsorolta, hogy mindig részt' vehessen az üléseken, a munkabizottságokban. Magam is több ülésen találkozhattam vele a korábbi években. Közvetlen, kedves ember volt, aki sajátjának érezte egyháza örömeit és gondjait, véleménye volt, és véleményt formált hozzászólásaiban. Szünetekben a folyosón megszólítható volt, magas pozíciója ellenére természetesen'mozgott zsinati tagtársai között. Ez év őszén még magasabb pozícióba került. Bajorország miniszterelnöke lett. Ebben a minőségében fogadta a bajor egyház vezető testületét. Kedves köszöntők, kifogástalan vendéglátás, humoros megszólalások. Méltóság és közvetlenség, elegancia és oldottság a fogadáson. Közben egy evangélikus lelkészből daltulajdonossá lett énekes egy szál gitárjával színesítette az estét. Vidám - frank tájszólást idéző - dalai keresztény szellemben szóltak a mai társadalom kérdéseiről. Azután elkövetkezett az első munkanap — áhítattal, információkkal, majd köszöntő szavakkal. Az első köszöntő a miniszterelnöké volt. A dobogóra lépő Günther Becksteint nagy taps fogadta. A tetszésnyilvánítás egyaránt szólt a miniszterelnöknek és a zsinati tagtársnak. Azt hittem, hogy csupán kezdetben hangzik majd ilyen ováció. A beszéd folyamán azonban egyre gyakrabban fejezte ki a zsinat tagsága az örömét. A miniszterelnök ugyanis majdnem egyórásra nyúlt köszöntőjében hitvalló evangélikusként szólt az ország dolgairól, a keresztények társadalomban betöltött küldetéséről. Beszédének három fontos pontját elgondolkodtatónak tartom a magyar evangélikusok számára is. Szólt arról, hogy a vasárnapot meg kell őrizni. Német területen a hét utolsó napján nincsenek nyitva a boltok, az áruházak. így is meg lehet szentelni az ünnepnapot. Vannak erők, amelyek szeretnék feloldani a vasárnapi munkatilalmat, liberalizálni a vasárnaptörvényt. A miniszterelnök egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a vasárnapra szükségük van az embereknek, a családoknak, dolgozóknak és munkaadóknak egyaránt; mint mondta: „Meg fogjuk védeni a vasárnapot.” A miniszterelnök külön kiemelte a hitoktatóknak a társadalomban betöltött szerepét. Az a munka, amelyet az evangélikus és más keresztény hitoktatók végeznek, páratlan érték, a jövő záloga. Ok adhatnak alapot a felnövekvő nemzedéknek, hogy értékes, hasznos életet élhessenek. A hitoktatók formálhatják az önző embert másokra figyelő közösségi lénnyé. Munkájukért külön köszönet illeti őket. A harmadik téma a bűnbánat és imádság napjának (Buß und Bettag) a visszaállítása volt. Néhány éve törölték el Németországban ezt a fontos ünnepet, munkaszüneti napot. Bajorország tervei között szerepel, hogy visszaállítsák, hiszen az embernek ahhoz, hogy ember lehessen és maradhasson, szüksége van a bűnbánat gyakorlatára és az imádság életformájára. Jóllehet az egyház és az állam különválasztva él, egymásrautaltságuk, közös feladataik, bizonyos ponton megegyező küldetésük nem kérdőjelezhető meg. A bajor állam számít az egyház segítségére, szolgálatára. Miután elhangzott a beszéd, a zsinat elnök asszonya illően megköszönte, majd jelezte, hogy Beckstein zsinati tagtárs a hatodik sor negyedik székén foglaljon helyet. És dr. Günther Beckstein bajor evangélikus miniszterelnök helyet foglalt, táskájából elővette a megfelelő aktákat, majd belesimult a zsinat műit kájába. A délutáni plenáris ülésen is ott ült - testőrök nélkül -, és végezte az egyházi tisztségviselő feladatát. Keresztény politikusként és politikus keresztényként. Ez így természetes. Mert helyükön vannak a dolgok... ■ Hafenscher Károly (ifj.) Günther Beckstein bajor miniszterelnök
