Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-12-02 / 48. szám

'Evangélikus Éltó ELŐ VIZ 2007. december 2. Mária Erzsébetnél Felettébbvaló méltóságú volt, aki látoga­tott, tudniillik Mária; de ah! kit látoga­tott? Egy jó akaratú ugyan, de sok lelki ínségek alatt sínlődő asszonyt, egy ár­nyékos törvény papjának hitves társát, egy szent, de eredendő bűnben s férfiúi segítség által fogantatott s vétekbe eshe­tő gyermeknek, Jánosnak anyját, azaz Erzsébetet, kinek szentsége annyival alábbvaló volt Máriának szent­ségénél, mennyivel alábbvaló a sár az aranynál; kinek méltósá­ga annyival kisebb volt Máriá­nak méltóságánál, mennyivel kisebb valamely csekély értékű ember világbíró Sándornál; ki­nek böcsössége annyival cseké­lyebb Máriának böcsösségénél, mennyivel csekélyebb egy kö­zönséges kő a drága gyémánt­nál; kinek nagysága annyival alacsonyb Mária nagyságánál, mennyivel alacsonyb a csipke­bokor a fenyő- vagy gyertyán­fánál és egy kis dombocska ama Noé bárkáját megállító ar- méniai hegyek magosságánál.- Ezt látogatta meg Mária, eh­hez fáradott, ezért sietett, és ugyan a hegyes helyeken, kö­zép nyárban, nem kocsin, ha­nem gyalog. Nem csudálatos alázatosság-é ez? (...) Másik rendbeli alázatosság, melyet ma Mária mutatott, ab­ban vagyon, hogy elérvén nagy fáradva a hegyes városba és bémenvén Zakariás házába, nem várta, hogy Erzsé­bet köszöntse s csókolja őtet előbb, nem várta, hogy a szokott becsületet előbb Erzsébet cselekedje, hanem mihent a házba bélépett, szólani sem hagyván Er­zsébetet, köszönté Erzsébetet. Ebben mely csudálatos alázatosságot követett légyen el Mária, hosszasan nem mutoga­tom, hanem kevéssel megérvén, azt aka­rom, hogy itt észre vegyétek, hogy mi­kor mi valamely nálunknál sokkal alábbvaló emberhez fáradunk, és ugyan nemhogy valamit kérnénk tőle, hanem csak teljességgel látogatás s vigasztalás kedvéért, ekkor megkívánjuk vagy leg­alább megkívánhatjuk, hogy előbb ő kö­szöntsön bennünket, és legalább azt mondja: Isten hozta kegyelmedet, ör- vendek, hogy láthatom s a többi; s az­után szólítjuk meg őtet, s azután te­szünk becsületet néki. Mária is hasonló­képpen cselekedhetett volna Erzsébettel, mivel (amint feljebb hallottátok) sokkal főbb, nagyobb, érdemesb volt annál, nem is ment azért, hogy tőle valamit kéme, hanem egyedül látogatás és vi­gasztalás kedvéért; mégsem akart úgy cselekedni, mégsem akart előbb becsüle­tet venni, hanem, mintha ahhoz hasonló vagy annál alábbvaló vagy nem csupán látogatni s vigasztalni, hanem valamit kérni jövő lett volna, első tesz Erzsébet­nek tiszteletet, első szólítja, első köszön­ti. Oh, csudálatos alázatosság s alázatos csudálatosság! Csudáid azért, oh, keresz­tény lélek, ezt és dicsőítsd és magasztald, mert valóban szo­katlan és csudálatos. Harmadik rendbéli csudála­tos dolgot azt tette mái látoga­tásában Mária, hogy mindazo­kat a felséges dicsérteket, me­lyeket néki mondott Szent Er­zsébet, egyedül Istenre hárítot­ta, egyedül Istennek tulajdoní­totta, egyedül annak adta. Azért, midőn dicséri Szent Er­zsébet, hogy az ő köszöntésére röpdösött örömében méhében a gyermek, nem szól semmit, . hanem azt mondja szívében: Magasztalja az én lelkem az Urat! Midőn köszönti Szent Er­zsébet, hogy az ő jelenlétére bá­ja tele Szentlélekkel, hallgat, és lé- n lekben ismét azt kiáltja: Áldott g vagy te az asszonyi állatok kö- ö zött, s áldott a te méhednek 2 gyümölcse s a többi. El nem rejthetvén belső alázatos indu­latit, ő is felkiált, és nemcsak szívvel, hanem szóval is ezen alázatos szókra fakad: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendezzen az üdvö­zítő Istenemben! (...) (1801) ■ Simon Máté Fonds: Lukdcsy Sándor (szerk.): Nagykará­csony, kiskarácsony. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999. Csegöldi festő: Mária látogatása Erzsébetnél (1450 körül) festmény az esztergomi Keresztény Múzeumban Kedves Gyerekek! ► Utolsó részéhez érkeztünk mostani sorozatunknak. Ebben Albert és Pong­rác lovaggal kelhettetek útra, hogy legyőzzék a hétfejű sárkányt, amely el­foglalta a Tudás erdejében található várat. A két nemes lovag minden alka­lommal úgy próbálta meg teljesíteni ezt a feladatot, hogy egy-egy, valami­képpen a Bibliához kapcsolódó feladványt adott a sárkánynak. Ezeket a rejt­vényeket ti is megoldhattátok. A helyes megfejtéseket - akár egybe össze­gyűjtve - küldjétek el a szerkesztőségünk címére (Evangélikus Elet szer­kesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermek­vár. Jutalmul a sorozathoz kapcsolódó játékot kaphattok. Egy madárcsicsergéstől hangos reggelen Pongrác így szólt lovagtársához:- Nos, nemes barátom, már csak egy fej legyőzése maradt hátra. ,0' T E H 5 : ¥ M |L H [ £ \ L 0 0 1 E ; l (' I í E E t 0 é R 0 K V L B R K L G G T D V H A 5 6 A E A 0 Y ¥ 6 A A 6 A* 3 T R D L a 0 E V K R 0 R l A E A D Z 3 A1 H c K K K N M T A T ll ü R 1 V B A' A (' í K N Ü T K 5 1 ! N T T E f í M E í Z A 5 Y Ü V N A T K R R ú D L B D A1 K 6 E' N V Á 3 A 1 A A' N < E A' L E £ L R L A 3 5 Y 5 L 3 M D Y A GYERMEKVAR- Igen, de ő a végsőkig fog küzdeni - felelte Albert. - Nem fogja magát hagyni.- De mi sem hagyjuk magunkat, és visszaszerezzük tőle a várat!- És van is valami terved, hogyan?- Szakáll király kémei azt jelentették, hogy a hetedik fej nehezen oldja meg a betűrejtvényeket. Készítsünk hát neki egyet! így is tettek. A sárkány, amint meg­kapta kihívóitól a feladatot, azonnal nekiállt. Két napjába telt, mire eljutott a megoldásig. A végére azonban már csak annyi ereje maradt, hogy elolvassa az elrejtett üzenetet, és végkimerülés­ben kimúlt. Albert és Pongrác lovag ujjongott örömében, hogy sikerült megszabadíta­nia a Tudás erdejében levő várat a hétfe­jű sárkánytól. Miután körbejárták belül az épületet, és ellenőrizték, hogy nem esett-e súlyos károsodás a várban a meg­szállás alatt, lóra pattantak, és hazasiet­tek, hogy minél előbb elújságolják Sza­káll királynak a győzelem hírét. Ha függőleges irányban kihúzzátok az alábbi szavakat a táblából, és helyes sonendben összeolvassátok a megmaradtokat, megtudjá­tok, hogy mit üzent a két lovag a sárkánynak. (Mindegyik betű csak egy-egy szóhoz tartozik.) viadal, tudás, baj, nem, lovak, sok, erdő, király, félj, hisz, fél, Biblia, hír, kiabál, sikere, ló, tanítvány, feladat, elbújik, terved, harc, megoldani, a, hétfejű, és, lovagok ~ Színes karácsonyi készülődés Egyházunk életében fontos szerepet töl­tenek be a színek - gondoljunk csak a li­turgikus színekre. Néhány napja az egyik levelezőlistán az volt a kérdés, hogy a szentesti istentiszteleten még a li­la oltárterítő díszítse-e az oltárt, vagy már átváltsunk a hivatalos hagyomány szerinti fehérre. Többen voltak azon a nézeten, hogy elég a bűnbánat színe, hi­szen ez még csak a várakozás ideje. Az eljövendő Úr születésének igazi ünnepe a nálunk is egyre inkább terjedő éjféli is­tentisztelet; vagy karácsony ünnepe, az­az december 25-e az öröm kiteljesedésé­nek ideje. Egyre több helyről hallom: „Nálunk az idei karácsony kék-ezüst vagy arany-piros, vagy csak piros, esetleg színes lesz.” Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy idén a karácsonyfa díszítésénél ezeket a színe­ket használják majd. Ilyen lesz a szalon­cukor, íztől függetlenül, ilyenek lesznek a díszek, és az asztalterítő is ehhez har­monizál. Fontosak a színek! Fokozhatjuk ezt még. tovább. Egy nagy bevásárlóközpont egyik üzletében szeptember vége óta áll egy feldíszített karácsonyfa. Persze lehetne arról is írni, hogy miért ilyen régóta, de e kérdés fö­lött elsiklik az ember, amikor végignéz ezen a szemet gyönyörködtető, de a lel­ket felborzoló fán. A műanyag fenyő ugyanis fehér színű. (Ez még a jobbik va­riáció - láttam már rózsaszínt is!) A dí­szek pedig feketék. A lélekborzolódás után azonban megértem a mondaniva­lót így, advent elején. Vigyázz, ember! Könnyen lesz a hosszú - és egyre hosszabb - ráfutásból elsikkadó ünnep, fekete karácsony. Hi­szen nem lesz más, mint a fáradtság, a nehezen, sokszor hitelre vásárolt dúská- lás az ajándékok és ételek között. Miköz­ben Isten Fia közeledik felénk, mi, belefá­radva a külsőleges előkészületekbe, igazi betlehemiekké válunk: nem vesszük ész­re meglátogattatásunk idejét, minden más fontosabb lesz, és betelik nemcsak a lakásunk, hanem a szívünk is a világ dol­gaival. Újra csak kívül marad a Megváltó! Itt van advent, a készülődés, a bűnbá­nat, a magunkba nézés ideje. Még idő­ben jön a felszólítás: Vigyázz! Nem a te emberfeletti küszködésed, erőlködésed a lényeges, hanem az, hogy tárva legyen az ajtód a Megérkező előtt. Amíg mi nem tudunk mást, csak lilát meg feketét, addig a karácsonyt Isten ké­szíti el, hogy legyen életünk zöld fával reménykeltő, arany dísszel dicsőséget zengő, ezüstös angyalénekkel csengő, szeretet-pirossal melengető, hófehér újat kezdő.- ■ Koczor György Músváig tart a karácsony.svéd ének Tótfalusi Istvánfordításában (fotópályázatunkra érkezett kép) HETI ÚTRAVALÓ Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. (Zak 9,9) Advent első hetében az Útmutató reggeli és heti igéi azt hirdetik: Istened érkezik hozzád! A most kezdődő új egyházi esz­tendőben a Liturgikus könyvből, az ünnep­napok bevezető zsoltárversei közül idézünk egy-egy kulcsmondatot. A nyitány le­gyen a mi fohászkodásunk: „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Iste­nem.” (Zsolt 25,5, LK) Alkalmanként az új Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) kincseiből is szemelgetünk. S Luther Márton élő tanítását a jövőben sem nélkülözhetjük (a „Jer, ör­vendjünk, keresztyének!” című áhítatoskönyvből): „Királyod eljön hozzád, s elkezdi ben­ned a jót. Nem te keresed őt, hanem ő téged. Nem te találod meg őt, hanem ő téged. Hited is tőle van, nem magadból, és ha ő nem jön, te ugyancsak kívül maradsz.” Ezért „öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust...” (Róm 13,14) Az apostol felhívja a figyelmet: „.. .most közelebb vart hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk...” (Róm 13,11) Az idő múlásával Krisztus visszajövetele egyre közelebb kerül hozzánk - de mi is őhozzá? Mindaddig fennáll az agapé kötelezettsége: „Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Róm 13,9) Az Úr érkezését várva imádságunk ez legyen: „O, Uram, segíts meg!" (Zsolt 118,25), s mondjuk: .Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban." (Mt 21,9) Jeruzsálemi bevonulásakor Jézus beteljesítette a Messiás eljöveteléről szóló próféciákat:.....aláza­tos, és szamáron ül (...) békét hirdet a népeknek.” (Zak 9,9b.10) Péter az üdvösségről tesz bi­zonyságot: elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek ab­ban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok." (iPt 1,13) Az Istenhez hűsé­ges, igaz ember látja a láthatatlant, s már most a hite által él, és életet nyer, mert csak „igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik”. (Zsid 10,37) Ezért meghátrálás nél­kül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához! Miként kerülhetünk át Krisztus király­ságába, a szentek örökségébe? Pál múlt időben fogalmaz: az Atya Isten „szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ővitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltá­sunk és bűneink bocsánata”. (Kol 1,13-14) Hogyan várjuk Urunk második eljövetelét? Ébe­ren, józanul és „védőöltözetben”:.....vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint si­sakot, az üdvösség reménységét." (iThessz 5,8) Királyi palást, korona és jogar helyett Jézus öltözete bíborszínű katonaköpeny, töviskorona és nádszál volt, s a köszöntés is gú­nyosan hangzott: „Üdvöz légy, zsidók királya!" (Mt 27,29) Az Isten Fiának első és második érkezésekor ugyanaz az üdvözlés hangzik Jeruzsálem népe ajkán: „Áldott, aki az Úr ne­vében jön!” (Mt 23,39 és 21,9) Az elutasított Király ítéletre jövetele az őt megváltójuknak elfogadó keresztények számára az üdvösség reménységének a beteljesülését jelenti, ezért így zeng a hozsánnájuk: Segíts! Ments meg! Üdvözíts! „Ádventi csendben téged várunk. / Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!” (EÉ 148,1-3) ■ Garai András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom