Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-11-25 / 47. szám

‘Evangélikus Életéi MOZAIK 2007. november 25. !► 11 SPORTOLÓ LELKÉSZEK A „táncos lábú” ► A táncot első ránézésre nem so­rolnánk - méltánytalanul - a spor­tok közé, pedig aki ropta már akár csak egy fél órát is, az tudja, hogy a legnemesebb mozgásformák egyikéről van szó, amely testet- lelket felüdít. Mai beszélgetőpart­nerem: Varga Gyöngyi, az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem Ószö­vetségi Tanszékének adjunktusa.- Aligha érhet véget úgy egy konferencia - amelyen Ön is jelen van -, hogy a résztvevők előbb-utóbb ne perdülnének táncra. Mindegy, hogy magyar, moldvai, zsidó, délszláv, ír, skót: egy a lényeg, az autentikus néptánc. Mióta hó­dol ennek a,sportnak"?- Én a táncot nem tekintem igazán sportnak, inkább egy önkifejezési módnak és a közösségformálás egyik különösen szép útjának. Gyermekkorom óta szívesen táncolok, még a balettal is pró­bálkoztam, de a néptánc világát - amely mára a szívem csücske lett - csak teológus koromban fedeztem föl. Még így sincs per­sze későn.- Az ember hosszú ideig nem képes olyan mozgást végezni, ami ellenére van. Szerencsés ember az, aki megtalál­ja azt a mozgásformát, amelyet bármi­kor szívesen gyakorol.- A tánc nálam nem egy szigorú edzésprogram része, hiszen nem vagyok profi, csak szeretek táncol­ni, de azt minél gyakrabban. Azzal, hogy megismerem különböző né­pek táncait, egy kicsit betekintek a hagyományaikba, sajátos világuk­ba, gondolkozásmódjukba is. És közben újra és újra rácsodálko­zom arra, milyen jó, hogy magyar­ként igazi táncos nemzethez tarto­zom. A tánc valójában szavak nél­küli nyelv: egész testünk beszél a mozdulatainkon keresztül. Izgal­mas kérdés, hogyan tudom így ki­fejezni magam és megérteni a má­sik mozdulatait, s aztán összhangra talál­ni...- Tud-e a munkája mellett rendszeresen időt szakítani a táncra?- A rendszeresség számomra is mindig a nagy „elérendő cél”: erőfeszítéseket te­szek, hogy minél többször eljussak tánc­házakba, táncoló közösségekbe. Örülök, ha felkérnek egy-egy táncház megtartásá­ra, hiszen ez elsősorban nekem jó... A lelkészi, tanári életforma nem min­dig engedi, hogy az ember hódolhasson a „szenvedélyeinek”, de ha lemondanánk ezekről az örömeinkről, azt nagyon megsínylené a szolgálatunk. Igyekszem egészséges összhangba hozni a munkát és a szórakozást - és persze az is fontos szempont, hogy a sok ülőmunka mellett a mozgásra is mindig jusson idő.- Úgy tudom, még ösztöndíjas korában Tü- bingenben a sok teológiai, intellektuális kurzus mellett részt vett egészen sajátos mozgásos képzésben is...- A németországi evangélikus egy­házban már hosszú évek óta hagyomá­nya és rengeteg lelkes művelője is van a szakrális táncnak. Arról tanultunk ezen a továbbképzésen, hogy istentiszteleti kereteken belül hogyan fejezhetjük ki Is­ten iránti hálánkat, szeretetünket, kö- szönetünket a szavakon, énekhangokon túl a mozdulataink segítségével. Ezt a fajta szakrális táncot én nagyon hiányo­ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Bogdányi Mária E-mail: ararat@lutheran.hu lom, de talán a hazai egyházi gyakorlat­ba is bekerül egyszer.- Aki már nagyon régen nem perdült tánc­ra, de most kedvet kapott hozzá, hogy elenged­je magát és a gátlásait, az hogyan és merre in­duljon?- Mindössze egy jó cipő és belevaló lábak szükségesek, de ami még ennél is fontosabb: társak - hiszen táncolni együtt, közösségben lehet igazán. Ami a kérdés másik felét illeti, öröm, hogy vi­déken is egyre több helyen indul­nak táncházas programok, nem csak Budapesten kínálkozik erre számos lehetőség. Lelkészként nagyon jó tapasztalataim vannak arról, hogyan lehet az ifjúsági és gyermekmunkában hasznosítani a közös táncolás élményét, örö­mét. És akik például voltak már Szélrózsán, tudják, hogy az egyik legnépszerűbb program mindig az esti táncház. Persze az élő zene a legjobb, de a CD-ről megszólaló talpalávalóval is jó hangulatot kelthetünk. A magam részéről szívesen táncolok szoknyában, ami egyfajta különös testélményt jelent nekünk, nőknek. Azt tudom tanácsolni minden­kinek, hogy csak kezdjenek el bát­ran táncolni, és majd minden jön magától.- Vannak-e az ismeretségi körében olyanok, akiknek Varga Gyöngyi tánca volt az „aha-élmény”, és azóta „jól megfertőződtek’?- Azt hiszem, igen. Jó látni, hogy fiatalok - sokan a teológu­sok közül is - kedvet kapnak a táncra, másolják a CD-imet, to­vábbadják, tanítják a táncokat, amelye­ket én is úgy tanultam másoktól. És az is nagy öröm, ha a korosabbak közül is rá­jönnek az ízére, és komolyan veszik a ré­gi mondást: idősebbek is elkezdhetik! ■ Bogdányi Mária HIRDETÉS______________________________________________________________________________________________________________ A Páratlanklub következő alkalmát november 27-én, kedden 18 órai kezdettel tartjuk (előtte 17.30-tól imaóra) a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Irodájának földszinti termében (1085 Budapest, Üllői út 24.). Vendé­günk Neves-Cosca Krisztina, a református Menekültmisszió vezetője lesz, aki (Pár)kapcsolatban másik kultúrával címmel mutatja be a bevándorlók közt végzett szolgálatukat. Minden 25 és 45 közötti egyedülállót - nemre, felekezetre való tekintet nélkül - sok szeretettel várunk! A Páratlanklub ötletgazdái és a Magyarországi Evangélikus Egyház Női Missziója HIRDETÉS____________________________________________________________________ ___________________________________________ A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT) meghívja az érdeklődőket a december 3-án 18 órakor a Háló (Ferenciek tere 7-8. III. lph. II. em.) előadótermé­ben rendezendő együttlétére (Ökumené a hitoktatásban III.), melynek programja az alábbi előadás. Csere István: Hitoktatás a Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolában. Hitoktatás a Fóti Ökumenikus Általános Iskola és Gimnáziumban. HIRDETÉS Pályázat a Luther Kiadó intézményvezetői munkakörére A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma pályázatot hirdet az egyház intézményeiről szóló 2005. évi VIII. törvényben szabályozott, az egy­ház fenntartásában működő országos intézmény, a Luther Kiadó (1085 Budapest, Üllői út 24.) teljes állású intézményvezetői munkakörének betöltésére. Az intézményvezetőnek felsőfokú végzettségű, evangélikus vallású, konfir­mált személynek kell lennie, aki az egyházközségi tagság feltételeinek legalább öt éve megfelel. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent: kiadói munka területén szerzett gyakorlat, idegennyelv-tudás, B kategóriás jogosítvány, felhasználói szintű számítógépes ismeret. A pályázatnak tartalmaznia kell: a pályázati feltételekben előírtak teljesüléséről szóló igazolásokat (diploma, konfirmációs igazolás, erkölcsi bizonyítvány): a pályázó önéletrajzát és részletes szakmai életrajzát: az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot és a szakmai helyzet- elemzésre épülő elképzeléseket (a kiadói tevékenységre, kiadványokra vonatko­zó elképzeléseket tartalmazó terv, illetőleg az intézmény működtetésére vonat­kozó gazdasági terv): lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétől. Az intézményvezetőt az alábbi juttatások illetik meg: alapbér - megegyezés szerint; szükség esetén lehetséges a szolgálati lakás megoldása; szükség esetén szolgálati gépjármű biztosítása, otthoni internet-hozzáférés. Az intézményvezetői megbízás 2008. január 1. napjától hatéves időtartamra, 2013. december 31. napjáig szól, három hónapos próbaidővel. A pályázat benyújtási határideje: 2007. december 14., 16 óra. A pályázat benyújtásá­nak helye: a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Irodájának tit­kársága (1085 Budapest, Üllői út 24.1. emelet). A pályázatot három példányban - két példányt papíron, egyet pedig a pályázatot tartalmazó elektronikus adathordozón (CD-n) - kérjük benyújtani. A pályázato­kat zárt borítékban várjuk az alábbi jeligével: „Luther Kiadó”. A pályázat iránt érdeklődők a pályázat elkészítéséhez szükséges tájékoztatást dr. Fabiny Tamás püspöktől, az egyházi sajtó és média területéért felelős püspök­től kaphatják meg; tel.: 1/394-2335. Az intézmény munkájába való betekintésre előzetes egyeztetést követően kerülhet sor. A pályázati eljárás szabályairól az egyház intézményeiről szóló 2005. évi VIII. törvény 16-20. és 34. §-ai rendelkeznek. Hatvanesztendős az Uránia Csillagvizsgáló ► Lapunk 2007/33. számában feleleve­nítettük a csillagászati ismeretter­jesztés legfontosabb hazai bázisá­nak, a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat (TIT) Budapesti Planetá­riumának harmincesztendős törté­netét. Kerek évfordulóhoz érkezett az idén a TIT másik országos jelen­tőségű intézménye, a két legjelen­tősebb hazai bemutató csillagda egyike, az Uránia Csillagvizsgáló is - hatvan évvel ezelőtt alapították. Az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló 1947-ben a Magyar Csillagászati Egyesü­let (MCSE) klubéletének, a hazai amatőr- csillagász-mozgalom irányításának, a távcsöves bemutatásoknak és a csillagá­szati előadásoknak, továbbá a távcsö­vekkel kapcsolatos műhelymunkának a központjaként nyílt meg. Az intézmény a Gellért-hegy oldalában, a Tabán hatá­rában álló épületben kapott helyet. Neve az 1800-as években elpusztult valamiko­ri Gellért-hegyi csillagvizsgálóra utal. Az MCSE vezetősége eredetileg egy, a Nap-hegyen, a Czakó utcában található romos iskolaépületet szemelt ki, ezt azonban nem sikerült megszereznie. A végleges helyszínt, a Sánc utca 3/b alatti telket és a rajta álló, a második világhá­ború során gazdátlanná vált villaépüle­tet végül Ortutay Gyula vallás- és közok­tatásügyi miniszter segítségével jelölték ki. A minisztérium a sváb-hegyi állami csillagvizsgáló intézet használatába adta az épület helyiségeit, hogy az egyesület­tel közösen bemutató csillagvizsgáló céljaira használja őket; az intézet pedig átadta a felesleges és használaton kívüli műszereit, valamint könyvtára másod- példányainak egy részét az egyesület­nek. Mivel azonban az állami csillagvizs­gálónak nem állt módjában bemutató­Az Uránia Csillagvizsgáló 1951-ben kát szervezni és a műszereket karbantar­tani, az MCSE-re bízta a bemutató csil­lagvizsgáló vezetését, és a minisztérium által átadott helyiségeket az egyesület rendelkezésére bocsátotta. A csillagvizsgáló avatására az 1947. szeptember 22-i sajtóbemutatón, vala­mint a szeptember 23-án az intézmény­ben megrendezett MCSE-közgyűlésen került sor. Az obszervatóriumban két nagyobb távcső teljesített szolgálatot. Az egyik a húsz centiméteres Heyde, amely jelenleg is az Uránia fő műszere; ezt eredetileg a felvidéki Ógyallán mű­ködő állami csillagvizsgálóban, á Ma­gyar Királyi Konkoly-alapítványú Ast- rophysikai Observatoriumban állították fel 1908-ban. A másik a tizenkilenc cen­timéteres Plössl-távcső, mely 1845-ben készült; ez utóbbi eredetileg az 1848-49- es szabadságharc után meghurcolt, majd az ország elhagyására kényszerí- tett Nagy Károly bicskei csillagvizsgálójá­ban állt. Kezdetben a műszerek a teraszon, a szabad ég alatt álltak. Később a-nagyob- bik távcsövet vitorlavászon takaró óvta, a kisebbik műszer fölé gurítható bódét készítettek. A ma is használatban lévő kupola 1965-ben került a Heyde fölé. A távcsöves bemutatások iránti igény már a kezdet kezdetén igen jelentősnek bizo­nyult, így minden hétköznap este várták a látogatókat. Emellett népszerűek vol­tak az Uránia-beli előadások is, a csütör­töki és a szombati sorozatok. Az MCSE-nek a Magyar Természettu­dományi Társulatba (ahogy akkor a TIT- et nevezték) történő 1949. április 9-i be­olvasztása után az Uránia is a társulat kezelésébe került. Kulin György MCSE- ügyvezetőt és csillagdaigazgatót politi­kai nyomásra eltávolították posztjáról; csak hosszas kitérő után, 1954-ben tér­hetett vissza. Mindeközben az 1950-es évek elején a budapesti minta nyomán megindult az Uránia bemutató csillag- vizsgálók vidéki hálózatának kiépítése. Kulin 1975-ig, nyugdíjazásáig vezette az intézményt. Utódja 1981-ig, nyugállo­mányba vonulásáig az Evangélikus Elet ol­vasói előtt is jól ismert Ponori Thewrewk Aurél csillagászattörténész lett, aki pár­huzamosan a Budapesti Planetáriumot is igazgatta. A két intézmény vezetését Horváth András csillagász-űrkutató vette át, majd az Uránia és a Planetárium szer­vezeti szétválása után, 1992-től nyugdí­jazásáig Zombori Ottó csillagász lett az obszervatórium igazgatója. 2006-ban egy rövid ideig Makovecz Benjámin irányí­totta a csillagdát, majd Lorencz Kinga fizi­kus vette át ismételten mindkét ismeret- terjesztő centrum működtetését. A hatvanesztendős Uránia Csillagvizs­gáló a 2007 elején befejezett teljes felújí­tása után újra várja a csillagos égbolt szépségei iránt érdeklődő vendégeket. ■ Rezsabek Nándor A csillagvizsgáló kupolája 2004-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom