Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-11-25 / 47. szám

‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. november 25. üt» 9 LEVELET ÍRTAM... HETI ÚTRAVALÓ Özvegy papné társamnak Kedves testvérem! Figyelmességed, amellyel elküldted ne­kem W. Busch könyvét, meghatott. Per­sze - ismerve téged - nem volt ez valami nagy dolog, hiszen egész életedben mint élő lelkiismeret szolgáltál közöttünk. És ennek a könyvnek az olvasása is hatal­mas erőt ad arra, hogy én se hagyjam ab­ba a szolgálatot. Rád gondolva és érted hálát adva el­vonul lelki szemeim előtt azoknak az özvegyasszonyoknak a képe, akik nem magukra néztek, hanem a szolgálatot folytatva segítették és segítik az Isten útján társaikat. Tudom, hogy nem ha­ragszol, ha most felsorolok közülük egypárat. Azt, aki új szolgálati helyünk első úrvacsoraosztásán kézen fogva ve­zetett az oltárhoz; azt, aki nem érezte státusváltásnak, amikor a férje meg­halt, hanem ugyanúgy folytatta szolgá­latait, mint előtte; azt, aki nyugdíjas­éveiben érte el, hogy Isten igéjét hirdet­hette a gyülekezetben; azt, aki - felsza­badulva sok háztartási munka alól - betegeket látogatott élete végéig; azt, aki leveleivel segít, bátorít, biztat, erősít mindenkit, akinek szüksége van rá; azt, aki pontos imanaptárral viszi Isten elé a bajban levőket, a szenvedőket, a válság­ba jutottakat. Ők példák a számomra. Te is azok között vagy, kedves testvérem, akiktől nagyon sokat tanultam, aki soha nem az emberekre, hanem Jézus Krisztusra nézve szólaltál meg, és mindig szere­tettel figyelmezetted azokat, akik nem a jó úton jártak, vagy elfelejtkeztek va­lamiről. Busch lelkész prédikációiban a sok ér­dekes példa között szó van egy nagyma­máról, aki nem félt felállni egy istentaga­dó előadás után és bizonyságot tenni ar­ról, hogy Isten miként vezette őt egész életében, és hogy az örök élet reménysé­gével készülhet élete végére. Megkérdez­te a hitetlen előadót: „Uram, mit adott Önnek a hitetlensége? Én elmondtam, hogy az én Uram mit tett értem, most válaszoljon Ön is!” Lehet, hogy van, aki sokallja az „élő lelkiismeret” megnyilatkozásait, én is sokszor hirtelenül és meggondolatlanul ráztam le észrevételeidet - kérlek, bo­csásd meg ezt nekem! Most mégis azt írom: nem szabad hallgatni akkor, ami­kor a Lélek indít. Áprily Lajos ismert soraival búcsúzom tőled: „Ne ingerelj panaszra vagy harag­ra, / hangoskodóból halkíts hallgatagra. (...) Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez / egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, / a túlsó partot látó révülésben/ a »Készen vagy?«-ra ezt felelni: Készen.” (Kérés az öregséghez) Isten áldjon meg, kedves testvérem, adjon neked még sok erőt a szolgálat­hoz, a bizonyságtételedet pedig tegye meggyőzővé ott, ahol élsz, családodban és gyülekezetedben. Szeretettel kívánja ezt testvéred az Úrban: ■ Bencze Imréné, Ágnes LELKI ÉRTÉKEK Erőszakmentesség Méltán mondja Jézus: „Tedd vissza kardo­dat a helyére, mert akik kardot fognak, kard ál­tal vesznek el." (Mt 26,52) Ez az ige jelzi, hogy az erőszak erő­szakot szül, s végső soron pusztulást, halált okoz. Rossz módszer a konfliktu­sok feloldására. Az élet azonban elkerül­hetetlenül belesodor bennünket feszült­ségteli helyzetekbe. Nézzünk néhány példát! Balesetet szenved valaki, jóllehet ő maga vétlen volt. Autója megsérült. A vétkes fél nem akarja elismerni mulasztását. Szó szót követ. Emelkedik a hangerő. Mit lehet tenni? Vagy: a főnök bejelenti, hogy el­bocsátanak valakit az adott hónap végé­vel. Indoklás csak annyi: a vetélytárs fia­talabb, talán ügyesebb és eredményesebb is az adott pozícióban. Másik példa: a férj váratlan bejelentéssel lepi meg feleségét, el akar költözni, elege van az együttélés­ből. A feleség dühösen veszi tudomásul. Személyisége leértékeléseként éli meg a hallottakat. Kiszámíthatatlanok a továb­bi reakciói az elbocsátásra ítélt munka­társnak és az elhagyott feleségnek is. Dühkitörés, harag, bosszú... Egy-egy feszült helyzetben alacso­nyabb lesz az ingerküszöb. Könnyen meggondolatlanul válaszolunk a ben­nünket ért - valós vagy vélt - sérelmekre. Két lehetőségünk van. Az egyik eset­ben azonnal hívjunk valakit környeze­tünkből, aki feltehetően higgadt és bölcs tanácsával mellénk áll, és nyugalmat kölcsönöz nekünk. A másik megoldás az lehet, hogy mi magunk elcsendese­dünk, magunkba nézünk, nem akarjuk felmenteni magunkat; s az eseményt az érzelem dimenziójából az intellektus, az értelem világába emeljük. Ezzel máris azt kérdezzük, mit lehet tenni, mit tehe­tek én, ami a jövendő események hatását gyógyítóan befolyásolja; anélkül hogy bármi erőszakosnak tűnő szót kiejte­nénk, vagy meggondolatlan cselekede­tet követnénk el. A történelem két kiváló személyiség példáját tárja elénk, akik kiélezett helyzet­ben is képesek voltak erőszak nélkül ten­ni, imádkozni és harcolni. Közülük Ma­hatma Gandhi élt korábban (1869-1948), aki engedetlenségi mozgalmával erő- szakmentesen számos szociális intézke­dést eredményesen fogadtatott el orszá­ga vezetőivel, míg végül elérte, hogy In­dia elnyerte a függetlenségét a brit biro­dalomtól. Gandhi előneve annyit jelent: „Isten embere”. Jól ismerte a keresztény­séget, de nem keresztelkedett meg. Életét egy hindu fanatikus vette el, Gandhi a megbocsátás jelét mutatta felé utolsó mozdulataként. A másik, Martin Luther King (1929- 1968) amerikai fekete protestáns lelkész a helyi feketék felszabadításáért és egyenjogúságáért küzdött egy életen ke­resztül. Polgárjogi harcosként nevezetes marad egyik nyilatkozata: egyenjogúsá­gunkért még sok vérnek kell folynia, de az a mi vérünk lesz - mondotta. 1964- ben mozgalmának hatására törvényt al­kottak a polgári jogokról, amely megtilt mindenféle faji megkülönböztetést. A lelkész munkásságát Nobel-békedíjjal is­merték el. Harminckilenc évesen me­rénylet áldozata lett... Jézus pedig így imádkozott a keresz­ten kivégzőiért: .Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23,34) Nem tiltakozott, nem védekezett, tudta, hogy sorsa, élete az Atya kezében van. Ezért kiáltott hozzá: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.” (Lk 23,46) Nem fejezhetjük be e gondolatsort anélkül, hogy Jézusnak egy másik igéjét is ne idéznénk. .Azért jöttem, hogy tüzet bo­csássák a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” (Lk 12,49) A tűz az ellenséges­kedés, a gyűlölet, a bosszú tüze lehet. Ezt akarná lángra lobbantani Jézus? Koránt­sem. Az összefüggésből kiderül, arra utal a Mester, hogy megjelenésével egy családon belül is könnyen megoszlanak a vélemények, sőt személye megítélésé­ben parázs vitákra, ellentétes előjelű döntésekre is sor kerülhet, s ez akár éles ellentétekhez is vezethet. De kívánatos az egyértelmű állásfoglalás. Igaz, korántsem törvényszerű, hogy különbözzenek a róla alkotott vélemé­nyek. Jézus annak örül, ha magatartá­sunk egyértelmű: álljunk követői sorá­ba. Ott már nincs helye semmiféle erő­szaknak vagy izzó gyűlöletnek, csak a mindent megbocsátó szeretet vezérel­heti tetteinket. ■ D. Szebik Imre Györköny gyümölcs(lev)e Az alkoholbetegeket munkaterápiával segítő és mentő Szőlő­tő Alapítvány tevékenységének igen fontos mérföldkövéhez érkezett. A györkönyi intézet, amelyet Hidasi György és családja áldozatos munkájával hoztak létre, úgy gyógyítja a szenvedély rabságába esetteket, hogy hatalmas gyümölcsöskertet gondoz­nak. A talaj előkészítésétől a metszésen át a gyümölcstermés leszüreteléséig gondoskodnak a fákról. A nagy kérdés mindig az: a megérett gyümölcsöt el tudják-e adni? A felvásárlással kapcsolatos gondok közepette sanyarú hely­zetében különösen is nagy ajándék, hogy - sok pályázati nyere­ménnyel és sok segítséggel - létrejöhetett az a gyümölcsfeldolgo­zó kisüzem, amely minden tartósítószer nélkül kiváló minőségű almalevet és más gyümölcsleveket állít elő. Igazi örömünnep volt hát november 6-án, amikor áldást kértek az új kezdetre. Az ünnepi alkalmon Gáncs Péter püspök, Szabó Vilmos Béla, a Tolna- Baranyai Egyházmegye esperese és a helyi lelkészek szolgáltak. A munka, a gyógyulás, az új kezdet jó íze koncentrálódik ezentúl a györkönyi almaié fenséges ízében. Reméljük, minél több evangé­likus otthon asztalára kerül a már jelképpé vált italból. ■ HK Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35) Az egyházi esztendő utolsó hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az örök élet örömét hirdetik az újjáteremtő Isten szí­ne elé készülő keresztényeknek. A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a Krisztus jézusban, a mi Urunkban." (Róm 6,21; LK) Legyünk hát készen: akár okos szolgaként a menyegzőről érkező úr, akár okos szűzként a menyegzőre érkező vőlegény fogadására készülünk! „Vigyázza­tok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (Mt 25,13) A menyegzőre azok jut­hatnak be, akik együtt mennek a bármikor megérkező vőlegénnyel a lakodalmas házhoz. Itt az idő a lelki felkészülésre; az üres lámpás és a korsó feltöltésére a Szent­lélek olajával. A balga szüzek sorsa figyelmeztetés: az üdvösség ma kegyelemből el­nyerhető, ingyen „megvásárolható", de ők sohasem tértek meg igazán, azért nem la­kott bennük a Szentlélek! „Térjetek meg (...), és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." (Ap- Csel 2,38) Az új Jeruzsálemben az emberekkel együtt fog lakozni a mindent újjáte­remtő Isten. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.” fiel 21,7) Az lehet csak győztes, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, mert „az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”, (fin 5,4) Mózes csak fentről, a Nebó hegyről láthatta az ígéret földjét: „Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda - mondta az Úr -, és eltemette őt a völgyben...” (5MÓZ 34,4.6) Ám a mennyei Jeruzsálemből - Jézusnak, Illéssel - „dicső­ségben megjelenve, élete végéről szólották, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie”. (Lk 9,31) És a szemtanú Péter így bátorít: „. ..teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” De az ingyen kegyelem nem olcsó: „.. .drága véren (...), Krisztusnak a vérén” váItattatok meg, „hogy hitetek Istenbe vetett reménység is le­gyen”. (iPt 1,13.19.21) így tekinthetünk az ítélet napjára, amely munkánk tűzállósági próbája is lesz: „...és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni." (iKor 3,13) Is­ten gyermeke nem a „tisztító” tűzön megy át az üdvösségre, hanem kegyelemből, hit által, Krisztus érdeméért, aki életének is az alapja! Kövessük Pál tanácsát: „...legyetek éberek ne szűnjetek meg hálát adni. (...) a kedvező alkalmakat jól használjátok fel." (Kol 4,2.5) Jézus halálát földrengés kísérte, jés sok elhunyt szentnek feltámadt a teste". De ennél is na­gyobb csoda, hogy élő Krisztus-hit támadt a százados és társai szívében: Jlizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,52.54) Az egyházi óévkor tekintsünk az Emberfia napja felé! Luther szerint: „Örömnap ez az egyház számára, melyre sóvárogva vár Isten népe, kiket di­csőségben örök életre visz a győzedelmes Krisztus.” Az új Jeruzsálem a mindenható Isten és a Bárány temploma. „.. .tisztátalanok pedig nem jutnak be oda (...), csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe." fiel 21,27) Amikor megjön a vőlegény: „Kitárják a gyöngykaput. / Jézus nyája hazajut.” (EÉ 542,3) Te is?! ■ Garai András Keskenyút-keresés „Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói." (Ézs 26,9) Meghatározó része életünknek a kere­sés. Kisgyermekkorban a játékszereink után kutattunk, serdülőként társat, az ál­talános iskolát követően szakmát, majd munkahelyet kerestünk magunknak; öregkorunkban pedig nyugalmat kere­sünk. Utat járunk be földi életünk során, amely kinek egyenesebb, kinek pedig ki­térőkkel teli. De valamennyien a helyes utat keressük, amelyet Istenünk tud megmutatni nekünk. Kutatunk utána, de olykor fel sem fedezzük jelenlétét. Istenkeresés. Hányszor hangzik el szánkból ez a/szó akár templomba me­net vagy éppen istentiszteletről hazafelé tartva. Úgy gondoljuk, ha megtaláljuk, akkor elértük végső célunkat. De való­ban így van? Nagyon szeretek túrázni. Barátaim­mal napokon keresztül járjuk az erdőt, gyönyörködünk a természetben, élvez­zük a csendjét. Egy valamit azonban so­sem tévesztünk szem elől: az ösvény menti fákra felfestett jelzéseket. Figyel­nünk kell arra, hogy a jelzett úton ma­radjunk, mert csak így jutunk el célunk­hoz! A jelzések azonban semmit sem ér­nének, ha nem folyamatosan mutatnák a követendő utat, hanem elszórva lenné­nek a rengetegben. Van, hogy elágazás­hoz érkezünk, de a jelzés hiányzik, eset­leg lekopott a fáról. Ilyenkor elő kell ven­ni „térképünket, iránytűnket“, hogy a he­lyes úton folytathassuk földi túránkat. SZÓSZÓRÓ lfiúságirovat-gazda: Győré Balázs Az egyházi esztendő végéhez érve so­kan visszatekintünk az elmúlt évre. Ész­revesszük mulasztásainkat, eltévedése­inket, dé az adventi bűnbánati időben valamennyien igyekszünk visszatalálni a helyes útra. Ám aztán újra és újra leté­tünk róla, mert csak a saját lábunk elé nézünk, és nem tekintünk föl a jelzések­re. Nekünk azonban nemcsak meg kell találnunk a helyes ösvényt, hanem meg is kell rajta maradnunk, és végig kell raj­ta mennünk. Nem elég a karácsonyi já­szolig eljutni, tovább kell menni a ke­resztfáig és pünkösdig! Csak így jutha­tunk el Térem tőnkhöz, aki az út végén már vár bennünket! A négyszáz évvel ezelőtt született énekköltő lelkipásztor, Paul Gerhardt mindezt így fogalmazza meg: „És bár tovább élek ezen a világon, / Maradni nem kívánok, ez idegen sátor. / Azon az úton járok, amely hazámba visz, / Ott Atyámat meglátom, szívem csak Benne hisz.” Az új egyházi esztendőben és azután is járjunk valamennyien a jelzett úton! Bár keskenyebb, de valamennyien elfé­rünk rajta, és csak az vezet el célunkhoz! ■ Győré Balázs HIRDETÉS Isten iránti hálával tudatjuk, hogy a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházköz­ség megválasztott másodlelkészét, Horváth Zoltán Olivért és a Benka Gyula Evangé­likus Általános Iskola és Óvoda iskolalelkészét, Horváth Anikót december 2-án 14 órai kezdettel beiktatja hivatalába Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye espe­rese. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdet Szabóné Mátrai Marianna, a Déli Egyház- kerület püspökhelyettese. Erre az ünnepi alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk! Az egyházközség presbitériuma Örömmel és Isten iránti hálával tudatom, hogy dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangé­likus Egyházkerület püspöke november 30-án, pénteken 15 órakor Gyálon, a refor­mátus templomban lelkésszé avat. Szeretettel hívom és várom Önt és kedves csa­ládját az ünnepi istentiszteletre és az azt követő szeretetvendégségre. Gazsóné Verasztó Teodóra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom