Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-18 / 46. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. november 18. ((► 7 Hová mégy, világ? ■ Lupták György November 7-én délután jelzett a telefonom; sms-em érkezett. Idemásolom az üzenetet úgy, ahogy én kaptam: „Yrjö, szörnyű dolog történt egy iskolában nálunk Tuusulaban, ahol mi elünk. 8 embert lelőtte puskával egy gimnazista. Gondolom magyar hírekben is van. jr” Az Yrjö én vagyok, így hangzik a György név finnül. Az aláíró „jr” pedig finn barátom, Jussi Rytkönen lelkész és újságíró: hittudományi egyetemünkön volt ösztöndíjas. Azonnal rákattantam az internetre, ahol folyamatosan érkeztek a tudósítások a finnországi Tuusula város Jokela nevű iskolájában történt rettenetről. Lassan kikerekedett a kép. Eszerint egy frusztrált, tizennyolc éves, érettségi előtt álló gimnazista, akit valami miatt nem szerettek a társai, talán ki is közösítették, tán egyéb magánéleti problémái is voltak, beszerzett magának egy lőfegyvert. Tette ezt szabályosan, engedéllyel. Hosszasan készült tettére, mert a YouTube internetes oldalon már közzétett önmagáról egy felvételt, amelyen eléggé egyértelműen utalt is arra, hogy mire készül. S ezek után ez a fiú november 7-én reggel magához vette engedéllyel tartott fegyverét, és bement az iskolába. Lelőtte a gimnázium igazgatónőjét, három lányt és öt fiút. Mind ott haltak meg. Majd miután egy tanteremben elbarikádozta magát, önmagát is főbe lőtte. Még egy darabig élt, kilencedikként a kórházban halt meg. Mintha egyre gyakrabban történnének ehhez hasonló tragédiák. Eddig úgy voltunk vele, az ilyen szörnyűségek az óceánon túl történnek. De pár éve történt már egy hasonló eset Németországban, egy lipcsei középiskolában is. És most megint Európában, Finnországban. Azt szokták mondani, a baj mindig másokkal történik. Pedig egyre több jel figyelmeztet nálunk is, hogy a baj közelebb van, mint gondolnánk. Kérdések sora tolul fel bennem. Mert a nagy átalakítások során a mi iskolarendszerünk is egyre jobban közelít az európai trendhez. Csökkennek a terhek, egyre kevesebb anyagot sajátítanak el a diákok Anyagi megfontolásokból egyre nagyobb iskolák jönnek létre. Egy iskolában, ahol egyre kevesebb terhet raknak a diákok vállaira (pedig ugyebár „teher alatt nő a pálma”), ahol a túlterhelt, állásukért szorító tanároknak egyre kevesebb idejük van a rájuk bízott diákokkal való, személyes törődésre, a nevelésre, ki az, aki idejében észreveszi, ha valamelyik fiúval vagy lánnyal problémák vannak? S ha észre is veszi, lesz-e rá ideje, hogy segítsen, netán orvosolja? S ha mert jó pedagógus, akár a szabad ideje rovására szakít is magának időt, hogy leüljön beszélgetni diákjával, vajon tud-e mondani neki valami építőt? Kiképzi-e valaki a ma pedagógusait, felkészíti-e ma valaki a mai tanárokat az éles helyzetekre? Hisz ők a megélhetés gondjai mellett szakmai terhek alatt is görnyedeznek. Olyan feladatokra kényszerülnek, amelyek ellen minden porcikájuk tiltakozik. Mert jó tanárok szeretnének lenni, ehelyett valamiféle gyerekgyárban kell a futószalag mellé beállniuk... S jönnek a további kérdések. Jelen gazdasági-politikai viszonyaink között a szülőknek egyszerűen nincs idejük szeretni, megölelgetni sem a gyermeküket Olvasom, hogy Romániában a külföldön munkát vállaló több millió ember otthon hagyott gyermekei egyre súlyosabb társadalmi problémát jelentenek. Megesik, hogy az édesanya valahonnan Olaszországból mobiltelefonon neveli otthon hagyott gyermekét. Ez lassan a mi gondunk is lesz. Mert hogyan neveli az az orvos a gyermekét, aki hétfőtől péntekig itthon gályázik (s hogy ne is emlegessem az egészségügy átalakításából rá háruló terheket), majd péntek este egy fapados járattal Londonba repül, ahol hétvégi ügyeletet lát el, majd vasárnap este újra haza, s hétfőtől indul újra a pörgés. Na persze, az anyagiak. Londonban állítólag a hétvégi ügyelet többet hoz a konyhára, mint itthon az egész hónapi munka. Tudom, megértem, ez a gazdasági kényszer. De az eredménye a magányos gyerek és a szétszakadt család lesz. S még egy kérdés: jó-e, hogy ebben a helyzetben éppen azokat, akik hatékonyan tudnának segíteni, vagyis áz egyházakat szapulják éppen a legtöbbet. Mint a minapi rádiókabaréban is, az elmúlt szombaton délután... Mert nekünk küldetésünk éppen azokat elérni, akik problémák közt élnek. Mi tudunk és szeretnénk is segíteni, szeretni, tanácsolni, vezetni, kapcsolatokat helyre hozni. Iskoláinkban, hittanóráinkon nálunk is ott vannak ezek a gyerekek. Nekünk még van időnk és szívünk is a velük való törődésre. Tudunk mit mondani szétszakadófélben lévő családoknak is. Hát mire való akkor az egész társadalomban ez a jól kitapintható egyház- és keresztényellenés hangulat? Kinek az érdeke, hogy azt is ellehetetlenítse, aki az életét éppen a jobbításra tette föl? A kérdések szónokiak voltak, jól tudom. De mégis, egy utolsó: muszáj mindenképp megvárnunk, hogy nálunk is robbanjon valahol egy már ketyegő bomba? Multikulturális ökumené ■ Roszík Gábor Pár hónappal ezelőtt „szemrehányást” kaptam püspökömtől. Fabiny Tamástól, amikor külkapcsolataimról, külmissziói munkámról beszélgettünk, s megkérdezte, hogy miért nem írok ezekről az Evangélikus Életben. A kérdésre nemigen tudtam válaszolni, viszont ígéretet tettem rá, hogy a jövőben rendszeresen megteszem. Az elmúlt években nagyon sok érdekes szolgálatom volt szerte a világban, talán valóban jó lett volna hírt adni róluk. Számos alkalommal prédikáltam külföldön, tartottam előadást nemzetközi (többnyire börtönmissziós) konferenciákon. Konkrétan Ausztriában, Néni az újonnan megválasztott képviselőknek, majd népes hallgatóságnak az evangélikus teológián, egyik vasárnap pedig a főváros, Szöul legnagyobb evangélikus templomában.) Albániában részese voltam az ottani börtönmisszió (Testvéri Börtöntársaság) megszervezésének, egy ideje pedig Horvátországban fordulok meg gyakran. Már ott is elkezdte munkáját a börtön- misszió, s egy hónap múlva talán hivatalosan is megalakul a Testvéri Börtöntársaság, amely Európában már harminc országban működik, és számos további országban alakulóban van. Nemzetközi szervezetünk (Prison Fellowship International), melynek összesen 116 országban van helyi szervezete, ez év júliusától bízott meg a kelet-kömetországban, Hollandiában, Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Észtországban, Lengyelországban,. Albániában (itt kereszteltem, és úrvacsorát is osztottam), Horvátországban, Guatemalában, Guineában, a Fülöp-szigeteken, Hongkongban, Szingapúrban és Dél-Koreában. (Az utóbbiban még 1992-ben, az országgyűlés alakuló ülésének napján a Parlament kápolnájában volt lehetőségem igét hirdetzép-európai régió képviseletével, vagyis azzal, hogy segítsem az e térségben már létrejött missziós szervezetek működését, illetőleg újabbak megalakulását Ebbéli munkámról, szolgálatomról, tapasztalataimról igyekszem a jövőben rendszeresebben hírt adni az Evangélikus Életben. Egyik szolgálatomra azonban már most szeretnék kitérni, hiszen ez kiemelkedik a többi közül: számomra mindenesetre talán a legkedvesebb. A történet nagyon izgalmas, mi több: romantikus. Idén februárban épp Szingapúrban voltam egy konferencián, s ottani idő szerint hajnali fél háromkor csöngött a telefonom. Nikolai atya, ortodox pap barátom ébresztett Szófiából, s megkérdezte, hogy szeptemberben (!) elvállalnék-e egy esküvőt egy dél-spanyolországi kisvárosban, Rondában, az egyik ottani római katolikus templomban. A menyasszony svájci, a vőlegény német, mindkettő lutheránus. Ott ismerkedtek meg évekkel ezelőtt, s elhatározták, hogy az esküvőjük is ott lesz. Ez ideig azonban Spanyolországban nem leltek lutheránus papra, és készek lennének bárhonnan „hozatni” egyet. A fiatalok egyik ismerőse történetesen jó barátja Nikolai atyának, így kézenfekvő volt, hogy megkérdezi a bolgár ortodox papot, nem tudna- e egy evangélikus lelkészt szerezni az esküvőre. Nikolai atyáról tudták, hogy majdnem mindent meg tud oldani, de azt ők sem gondolták, hogy - személyemben - két perc alatt prezentálja részükre az evangélikus lelkészt... Hogy az olvasó azért ne csodálkozzon, elárulom, hogy Nikolai atya a Bolgár Testvéri Börtöntársaság vezetője, és idestova tizenkét éve az egyik legjobb barátom. Szeptemberben természetesen együtt utaztunk Spanyolországba az esküvőre. Mint általában mindenütt, az ünnepi esemény itt is szombaton délután volt Előző este meghitt beszélgetést folytattunk (egy sörözőben) azzal a fiatal katolikus pappal, Jósé Emilo atyával, akinek a templomában voltam az esküvőt tartandó. A zsúfolásig telt kicsiny barokk templom egyszerre volt igazán nemzetközi és ökumenikus alkalom színhelye. Tizennégy országból érkeztek vendégek -a csodálatos ünnepre, melyen Delphine és Christoph boldogan fogadott örök hűséget egymásnak, s kérték házasságukra Isten áldását. Nikolai atya is mondott egy imádságot, e sorok írója pedig a 34. zsoltár 9. verse alapján hirdette az igét: „Erezzétek és lássátok meg, hegy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki 5 benne bízik/” (Káröli-fordítás) A felügyelők országos konferenciája elé November 30. és december 2. között immáron harmadik alkalommal kerül sor a felügyelők országos konferenciájára. Frenkl Róbert kiváló ötlete lassan hagyománnyá válik, ám ami talán ennél is fontosabb: a visszajelzések alapján azt tapasztalom, hogy a jó hangulatú, testvéri együtt lét olyan hasznos információkkal is szolgál melyeknek az egyházközségi mindennapokban is hasznát látjuk Az idei összejövetel kérdőjellel ellátott címe - Egyház a modem világban? - talán túl általánosnak közhelyesnek tűnik A választáskor azonban igyekeztem a beiktatásom óta eltelt egy év tapasztalatait úgy összesíteni, hogy a felmerült dilemmák jó része a programban is láthatóvá váljon. Elsődleges élményem az, hogy mindennapos ügyeink, akár országos, akár gyülekezeti szinten gyakran elhomályosítják az egyház eredeti küldetését Ennek az is a következménye, hogy az evangélium univerzalitása végképp a látókörünkön kívül reked. Pedig nem alkothatunk reális képet saját helyzetünkről, ha nem próbáljuk meg leg- alább felületesen megismerni a tőlünk sok ezer kilométernyire élők gondjait hitét Indiát is megjárt soproni iskolalelkészünk, Mesterhazy Balázs előadása ezt az „optikát” hivatott megadni. Tavaly én szólhattam a német egyház stratégiakészítési törekvéseiről, az ebből fakadó vitákról, lehetőségekről. Időközben zsinatunk határozatot fogadott el a hazai egyházi jövőkép megfogalmazásának szükségességéről E munkát Bogdányi Gábor koordinálja, aki egyházunk pályázati felelőse is egyben, így hasznos informááókkal szolgálhat a gyülekezeti tervek megvalósíthatóságával kapcsolatban is. Fontos, hogy a stratégiakészítés folyamata minél nagyobb nyilvánosságot kapjon, ezért abban bízom, hogy révfülöpi egyiittlétünk jó alkalmat teremt az eddigi munka megismerésére. Egyházunk egyik legégetőbb gondja a folyamatos pénzhiány, intézményeink, gyülekezeteink alulfinanszírozottsága Az elmúlt év során többen rossz néven vették, hogy a korábbinál talán egyértelműbben beszélek az egyház saját felelősségéről anyagi javait illetően. Miközben természetesen pontosan tudom, hogy a helyzet a lelki javakat illetően sem rózsás, azt gondolom, hogy ha választani kell, akkor a felügyelők elsősorban az anyagi javak állapotának ügyében illetékesek. A vagyongazdálkodás és általában az egyházi gazdasági tevékenység lehetőségéről beszél majd ifi. Zászkaliczky Pál és Németh István. Konferenciánk fontos célja ezúttal is egymás minél jobb megismerése. Ezért is kértük, hogy kaphassunk egy-egy rövid bemutatást az egyes egyházmegyék, benne a gyülekezetek életéről. Az egymásért viselt felelősség erősödésének elengedhetetlen feltétele, hogy többet tudjunk egymásról Témáinkhoz kapcsolódva püspökeink szolgálnak majd az áhítatokon és a vasárnapi istentiszteleten. Bízom benne, hogy az alábbi részletes program ismeretében további érdeklődő felügyelő kollégákra számíthatunk. Annak érdekében, hogy az egyházi szolgálat ne menjen a családi élet rovására, ezúttal a házastársakat is hívjuk. Mindenkit szeretettel várunk abban a reményben, hogy együttlétünk végére a cím kérdőjele határozott felkiáltójellé válik büszkén lehetünk mindenki számára hasznos, cselekvő részei a minket körülvevő világnak. ■ Prőhle Gergely országos felügyelő A felügyelők országos találkozójának tervezett programja RÉVFÜLÖP, 2007. NOVEMBER 30. - DECEMBER 2. November 30., péntek Köszöntő és alapvetés - Prőhle Gergely Előadás - Mesterhazy Balázs: Magyar evangélikusként Indiában Áhítat - Fabiny Tamás: Isten kezében - a világ? (Jn 17,15) December 1., szombat Reggeli imádság - Mészáros Tamás Az egyházmegyék bemutatkozása Előadások- Bogdányi Gábor: Lehet-e stratégiánk a modem világban?- Ifi. Zászkaliczky Pák Egyház és üzlet- Németh István (biogazda): Egyház és üzlet Áhítat - Ittzés János: Isten kezében - a javaim? (Lk 18,24) December 2., vasárnap Záró istentisztelet - Gáncs Péter: Isten kezében - a tetteim? (Róm 9,16) HIRDFTFS________________________________________________________________________________________________________________ „Musica laetitiae comes medirína dobrum” („A zene társ az örömben, gyógyír a fájdalomban" -felirat a művész csembalóján) November 18-án, vasárnap 18 órakor a budahegyvidéki evangélikus templomban (Xn., Kék Golyó utca 17.) Borsártyi Márton (Lipcse-Budapest) ad hangversenyt. A koncerten a 17—18. század kiemelkedő zeneszerzői, D. Buxtehude, G. Böhm, J. J. Froberger, L Couperin, L N. Clérambault és F. Couperin művei hangzanak fel csembalón és orgonán. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk a sípok és a húrok izgalmas találkozására! TIRDFTFS_____________________________________________________________________________________________________ A Deák téri templomban orgonazenés áhítat keretében november 25-én, vasárnap 18 órai kezdettel Trajtler Gábor orgonái. Műsorán Dániel Croner-, J. S. Bach-, Gárdonyi Zoltán- és Cesar Franck-művek szerepelnek. Az orgonaművek kapcsolódnak az egyházi esztendő vége és az advent témaköréhez. HIRDETÉS A Magyarországi Luther Szövetség tisztelettel és szeretettel meghívja minden tagját és meghív minden érdeklődőt a december i-jén, szombaton 10 és 13 óra között a Deák téri evangélikus gyülekezet termében (Budapest V., Deák tér 4.1. em.) . tartandó éves közgyűlésére és konferenciájára. A konferencia témája: Emlékezés Gerhardt Pálra (1607-1676), 'a lutheránus énekköltőre. Rövid előadások:- Dr. Csepregi Zoltán: Gerhardt Pál élete és kora- Dr. Orosz Gábor Viktor Gerhardt Pál énekeinek teobgiája- Dr. Hubert Gabriella: Gerhardt Pál költészete- Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna: Gerhardt Pál énekeinek zenéje A közgyűlés napirendi pontjai: éves jelentések, javaslatok (alapszabály módosítása, tagdíj meghatározása), kiadói tervek, elnökség és pénztáros választása. Ha a to órára meghirdetett közgyűlés a kezdés időpontjában nem határozatképes, a közgyűlést az eredeti napirenddel 11.30-ra ezennel összehívjuk. A közgyűlés alkalmával megvásárolhatók a Magyar Luther Könyvek és a Magyar Luther Füzetek példányai. Az elnökség
