Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-02-04 / 5. szám

‘Evangélikus Élet®? PANORÁMA 2007. február 4. »► 7 Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskola (Kőszeg) Budapesti Evangélikus Kollégiumok Középiskolai Kollégiuma ről, kihez és hogyan kell imád­Kőszegen bő száz évvel ezelőtt, 1899-ben hozott létre bentlaká­sos felsőbb leányiskolát a Du­nántúli Evangélikus Egyházkerü­let. A később leánygimnázium­ként, majd Mezőgazdasági Le­ányközépiskolaként működő in­tézmény leánygimnáziumi ré­szét az 1949/1950-es tanévben a Jurisich Miklós Gimnáziumba olvasztották be, a mezőgazdasá­gi leánytagozat pedig előbb a Mezőgazdasági Gimnázium, ké­sőbb az állattenyésztő és nö­vénytermesztő technikum része­ként élt tovább. A Mezőgazdasá­gi és Kereskedelmi Szakközépis­kolát 2001-ben kapta vissza az evangélikus egyház. A kőszegi evangélikus temp­lom, illetve az evangélikus szere­tetotthon szomszédságában ta­lálható iskolának két kollégium- épülete is van. A Zrínyi és a Vár­köri Kollégiumban - előbbi új szárnyát szeptember végén avat­ták fel - összesen százharminc­négy diákot tudnak elszállásolni. Amint azt Király Csaba igazga­tótól megtudtuk, bár ez az or­szág egyetlen evangélikus szak- középiskolája, és az ország min­den területéről várják a tanuló­kat, az iskolába mégis elsősor­ban kőszegi és Vas megyei diá­kok járnak. Ez utóbbi tény ter­mészetesen a kollégiumra is ha­tással van: minden jelentkezőt felvesznek a kollégiumba, de még így is húsz szabad hely van. Az iskola egyházi jellegét mu­tatja - az ötszáztizenkét diáknak egyébként tizenöt százaléka evangélikus -, hogy a tanítás a na­pi ige felolvasásával kezdődik, és imádsággal fejeződik be, kedden reggel pedig áhítatra várják a ta­nulókat. Az órarendben szereplő hittanórákon kívül a kollégisták­nak szerdánként Kalincsák Balázsné Varga Katalin iskolalelkész tart bibliakört és áhítatot. A kollégis­ták az iskolai istentiszteleteken is aktívan közreműködnek, és az egyházi énekekre szakosodott kis kórust is ők alkotják. A kollégium pedagógiai prog­ramjának mottója - ahogy azt Koltay Róbert kollégiumvezetőtől megtudtuk - egy Ruth Bang-idé- zet: „Az ember sohasem egyedül, önmagában fejlődik, hanem min­dig csak másokkal való kapcsola­tában akár pozitív, akár negatív értelemben.” Koltay Róbert emlé­keztet arra is, hogy a kollégium­ban folyó munkának különösen is a felelősségen, a tudatosságon, a szereteten és a követelménye­ken kell alapulnia. Mint mondja, a kollégium nem családi otthon, de vállalja a családi nevelés foly­tatását: nem iskola, de végez sajá­tos oktatási feladatokat. A kőszegi kollégiumban öt ta­nulócsoport működik. A csopor­tok átlagos létszáma lehetővé te­szi az egyénre szabott felzárkóz­tatást és a korrepetálást. A min­dennapi munka szerves része a rendszeres számonkérés is, így az elmúlt évek kollégiumi tanulmá­nyi átlagát tekintve Koltay Róbert javuló tendenciáról számolhat be. A szabadon választható dél­utáni foglalkozások között a honismereti körtől az életmód- és a háziasszonyképző szakkö­rön át a különböző sportolási le­hetőségekig sok minden szere­pel. Az iskola jellegéből adódóan van kertész szakkör is, de például a revü, a tánc és a musical világa iránt érdeklődőknek is tudnak segíteni mozgáskultúrájuk fej­lesztésében. A Budapesti Evangélikus Kollé­giumok Rózsák terei középisko­lai kollégiuma eredeti célja sze­rint a Budapest-fasori és a Deák Téri Evangélikus Gimnázium ta­nulóinak biztosít lakhatást. 1994- es megnyitásakor a kollégiumi elhelyezés feltételéül is azt szab­ták, hogy a gyermekek ezen is­kolák tanulói legyenek. Gaál Já­nosáé igazgató tájékoztatása sze­rint ma már a két iskola nem tudja megtölteni a kollégiumot, így bármely középiskola diákját fogadják. A más iskolába járó ta­nulók esetében eleinte kikötöt­ték, hogy evangélikus legyen a diák, majd annyi engedményt tettek, hogy bármely keresztény felekezethez tartozhat, ma pedig már egyáltalán nem kérnek lel- készi ajánlást. Az első évben egyébként csak lányokat fogad­tak, 1995-től azonban már koe­dukált az intézmény. A jelenlegi száztíz kollégistá­nak kevesebb mint a fele érkezik a Fasorból, illetve a Deák térről. A többiek összesen huszonhá­rom oktatási intézményből jön­nek; a kollégium különösen nagy népszerűségnek örvend a Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola és Gimnázium, il­letve az Erzsébetvárosi Reform- pedagógia Gimnázium tanulói körében, és érdekes módon az Állami Artistaképző Intézetbe járók közül is sokan választják ezt a kollégiumot. Mivel a kollégisták többségét semmiféle spirituális hatás nem éri otthon, és az iskolában sem tanulnak hittant - kivéve termé­szetesen az egyházi gimnáziu­mokba járókat -, az ő hitbéli, il­letve hitre való nevelésüket a kol­légium falai között kell megvaló­sítani. Életkoruk szerint három csoportba osztják őket, és heten­te félórás hitoktatást szerveznek számukra, amelyen olyan alap­vető dolgokat tisztáznak velük, mint például hogy mi a Biblia, mit kell tudni egy istentisztelet­kozni, és így tovább. Az igazgató szerint munkájuk nem ered­ménytelen: mindig akad olyan diák, akiben sikerül őszinte ér­deklődést kelteniük a vallás és az egyház iránt. Kérdéseikkel cso­portvezetőiken kívül ár. Varga Gyöngyi otthonlelkészhez is bát­ran fordulhatnak, aki a szerda es­ti áhítat előtt-után tud beszélget­ni velük. Az áhítaton egyébként mindenkinek kötelező részt ven­nie; az átlagosan húsz fővel mű­ködő ifjúsági órára csak az jár, aki akar. A kollégisták egy része dél­után visszajár a középiskolájába, és ott tanul, a többieknek a hat­fős nevelőtestület tagjai segíte­nek. Szigorú a szilenciumi csend, gyakori a lecke kikérdezése vagy a diákok korrepetálása. A kollégisták szabadidejüket például barkácsolással, sporto­lással vagy színházba járással tölthetik, kéthetente pedig meg­hallgathatják a meghívott ven­dég előadókat. Ebben a tanévben már két szegedi tanár is elfogad­ta a kollégium felkérését - egyi­kük, Kiss Gábor Ferenc főiskolai tanársegéd 1956-ról, másikuk, dr. Karancsi Zoltán tanszékvezető Afrikáról beszélt az érdeklődők­nek-, mint ahogyan korábban Balázs Géza nyelvész, Gyúrta Dá­niel úszó és Bánfjy György szín­művész is örömmel töltött egy- egy délutánt-estét a kollégisták között. Ugyancsak vendégek közre­működésével valósul meg febru­árban a tudomány hete elnevezésű program, amelyet a diákság kéré­sére szervez a kollégium. Ennek keretében egy hétig mindennap más-más előadó beszél, illetve beszélget a gyerekekkel egy-egy tudományról. Ezek a programok nem kötelező jellegűek, ugyan­akkor minden érdeklődő előtt nyitva állnak. A kollégium életében immár hagyománynak számít a „külön­leges cukrászda” - ekkor néhány óra erejéig a tanárok pincérnek állnak, és teljesítik a diákok „édesszájú kívánságait” - csak­úgy, mint a margitszigeti családi véradónapon végzett jószolgála­ti munka. Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium (Sopron) Luther Márton Kollégium (Nyíregyháza) Kollégiumi áhítat Kalincsák Balázsné Varga Katalin iskolalelkész és férje vezetésével Egy hajóban eveznek - kirándulás a Velencei-tavon Sopronban négyszázötven éve kezdődött meg az evangélikus oktatás, és immár tizenöt éve, hogy újra az evangélikus egyház kezében van az iskola. Az intéz­ménynek évszázadokig nem volt hivatalos diákotthona. A Líceu­mi Diákotthon (becenevén a Li- dó) tizenöt-húsz éves gyűjtés eredményeként épült fel az 1930- as évek közepén. Nagy tragédiá­ja, hogy mindössze tíz évig mű­ködhetett: az épületet előbb szét­bombázták, majd elvették. Az­óta is állami tulajdonban van; ál­talános iskola működik benne. A mai - Hetvényi Lajos nevét viselő - diákotthon épületét (eredetileg a felderítőparancsokság székelt benne...) ingatlancserével kapta meg az egyház 1993-ban; ma százharminc diák elhelyezését tudja biztosítani. A gimnáziumban jelenleg hét- száztizenöt diák tanul - körülbe­lül az egyharmaduk evangéli­kus -, a kollégiumban száztízen laknak. Igaz, nem minden kollé­gista a Berzsenyi tanulója; egy ré­szük az ugyancsak soproni Eöt­vös József Evangélikus Gimnázi­um és Egészségügyi Szakközép- iskolába jár, illetve néhány eset­ben - lelkészi ajánlással - olyan evangélikus gyerekeket is fel­vesznek, akiknek nincs más lehe­tőségük a „kiugrásra”. A legtöbb diák a Soproni, a Győri és a Vasi Egyházmegye területéről jön az intézménybe, sokukat mély gyö­kerek kötik ide; nemegyszer el­hangzik az „Ide járt a nagyapám is!” mondat. „A líceum legfontosabb célki­tűzése a Dunántúl evangélikus fi­ataljainak összegyűjtése” - ma­gyarázza Tölli Balázs igazgató, majd a megkezdett gondolatot így folytatja: „Ezt a feladatát a kollégium nélkül nem tudná el­látni. Missziói szerepénél fogva a kollégiumban talán még fonto­sabb szolgálat folyik, mint az is­kolában. Még úgy is, hogy a régi intemátusi jelleg helyett ma már csak hétköznap tudunk hatni a gyerekekre.” A kollégiumban hetente két­szer van áhítat. A csütörtöki al­kalmakat Mesterházy Balázs isko­lalelkész, a keddieket mindig más tartja. Elsősorban olyan - nem kizárólag evangélikus - lel­készeket hívnak meg, akiknek hittanosai, ifjúsági órára járó fia­taljai a líceumban tanulnak. A második félévben ráadásul két- két teológushallgató egy-egy he­tet a kollégiumban tölt, így ők is „csatasorba” állíthatók, és az is­kolalelkész is hetente kétszer tart fogadóórát kifejezetten a kollé­gisták számára. Minden tanév előtt két-három napos ismerkedési „fészektábor” fogadja az új lakókat; a friss diá­kok a mindig vidám hangulatú „mujkóavató” keretében mutat­koznak be idősebb társaiknak. A programok sorából természete­sen a Mikulás-est, a karácsonyi ünnepség, a farsangi bál és a bal­lagás sem hiányzik. A tanulmányi munkát a cso­portvezető nevelőtanárok, illetve az iskola több tanára segíti a dél­utáni és az esti tanórákon, szilen- ciumokon, felkészítő foglalkozá­sokon. A kollégisták szabadon használhatják a könyvtárat és a számítógéptermet, hetente két­szer szerveznek nekik sportfog­lalkozást, asztaliteniszezhetnek, asztalifocizhatnak, filmklubba, zeneiskolába, a város különböző sportegyesületeibe járhatnak, és a környezeti nevelés részeként gyakran kirándulnak velük. Nyíregyházán egészen 1999-ig nem volt evangélikus kollégium. Akkor a Nyíregyházi Evangéli­kus Általános Iskola tőszom­szédságában, mégis önálló, a vá­ros evangélikus iskoláitól függet­len intézményként alakult meg a Luther Márton Kollégium. Új, százhúsz férőhelyes épülete 2001-ben készült el. Az építkezés költségeinek nagy részét az or­szágos egyház állta; a város negyvenmillió forinttal támogat­ta a projektet. Az intézmény nem csak az evangélikus intéz­mények tanulóinak kollégiumi elhelyezésére szolgál, még ha a legtöbben a Nyíregyházi Evangé­likus Kossuth Lajos Gimnázium­ba járnak is: a város más középis­koláiból - így például a megye legjobb középiskolájának számí­tó Krúdy Gyula Gimnáziumból - is fogad tanulókat. Martinovszky István igazgató tá­jékoztatása szerint a kollégium­ban jelenleg százharminc diák lakik - a lányok és a fiúk aránya hatvan-negyven százalék -; a fo­lyamatos túljelentkezés miatt a vendégszobák is állandóan fog­laltak. Az alapító okirat szerint tízéves kortól fogadják a gyere­keket - „Aprajafalva” lakóit, vagyis a felső tagozatos korúak csoportját mintegy tizenöt-húsz fő alkotja -, akik egészen a kö­zépiskola befejezéséig, de legfel­jebb húszéves korukig lakhatnak a kollégiumban. A diákok jelen­tős része Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye északi részéről (első­sorban Záhony környékéről) és Borsodból érkezik, de van né­hány határon túli (kárpátaljai és erdélyi) fiatal is. Utóbbiak szá­mára a hazautazás lényegesen nagyobb gondot jelent, mint ma­gyarországi társaiknak, így ők kéthetente hétvégén is bent ma­radhatnak a kollégiumban. Félévente egyszer, az úgyneve­zett „hosszú bent maradás” kere­Vetélkedó' a kollégiumban tében mindenkit a kollégiumban tartanak. Péntek estére vetélke­dőket és sportprogramokat szer­veznek a diákoknak, szombaton általában kirándulni viszik őket a közeibe, vasárnap pedig az evan­gélikus Nagytemplom istentisz­teletén vesznek részt velük, ame­lyen a kollégium énekkara és több tehetséges diákja is szolgál. A kötelező szilenciumon kívül - a tanulásban a hatfős, szaktaná­rokból álló nevelőtestület tagjai nyújtanak segítséget a diákoknak- egyébként a kollégisták sport- és kézműves-foglalkozásra járhat­nak, bekapcsolódhatnak a színját­szó kör munkájába, tagjai lehet­nek az általában húsz-huszonkét fővel működő énekkarnak, de akár a Martinovszky István által tartott, Tudomány és hit elnevezésű szakkört is látogathatják. Bár a kollégistáknak csak a tíz százaléka evangélikus, a hétfő es­ti énektanuláson, illetve a szerda esti áhítaton mindenkinek köte­lező részt vennie. Az áhítat szol­gálatát minden héten más-más felekezet lelkipásztora végzi. Az egyházi esztendő nagy ünnepei­re készülve természetesen az evangélikus templom alkalmait - adventi, böjti, reformációi so­rozatait - látogatják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom