Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-04 / 44. szám
‘Evangélikus Élet®? ÉLŐ VÍZ 2 007. november 4. 13 Két bűz között Könyvbemutató Győrben .Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne.(Zsolt 49,6) Úgy érzem, egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk. Kiszolgáltatottságunk miatt pedig egyre nagyobb bizonytalanságban és félelemben élünk. Természetesnek tűnik ilyenkor, ha az ember mind jobban igyekszik függetlenné tenni magát a félelmeitől. A 49. zsoltár így folytatja: „.. .akikvagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?” A legtöbben így gondolkodunk. Abban a tévedésben élünk, hogy vagyonúnkban keressük a biztonságot, a boldogságot. És ez így majdnem teljesen igaz is. Ha körülnézünk, mit látunk? Eladó minden. És el is adták a fejünk fölül a tiszta levegőt, a szemünk előtt nemzeti értékeinket és az egészségünket, a lábunk alól a termőföldet és az ivóvizet. Mi maradt nekünk? Szinte semmi. Talán csak az életünk. Nincs hova menekülni. Már nincs hova hátrálni, hiszen nem hagytak még csak ösvényt sem, nemhogy menedéket. Egyre többen érzik: ha még egy lépést hátrálunk, akkor a velünk megásatott sírba zuhanunk. Ezért aki megteheti, megvásárolja azt, amit tud. Ki vidéki, tiszta levegőjű telket és villát, ki újabb egészségbiztosítást, ki pedig erkölcsi bizonyítványt. A többségnek azonban erre nincs lehetősége. Két tűz között állunk - illetve mi például Dunaújvárosban szeptember eleje óta két bűz között. A sokat emlegetett és közpénzen igen támogatott Hankook gumigyárban elindult ugyanis a termelés. A több mint gyanús, de mindenképpen környezet- és levegőszennyező beruházás helyszínválasztása is azt mutatja, hogy bekerítettek bennünket. Miként az országban, akként Dunaújvárosban is az északnyugati ugyanis az uralkodó szélirány. Annak idején, több mint ötven éve a vasmű nem véletlenül épült a város délkeleti végébe. Pedig akkoriban a környezetvédelem messze nem volt oly mértékadó, mint ma. Érthetetlen hát sokunk számára, hogy miért északnyugaton, szélirányban és zöldmezős beruházás keretében kellett a nyakunkra tenni egy vegyi üzemet, amelynek sokkal jobb helye lett volna a meglévő összközműves, a vasmű közelében lévő déli iparterület hatalmas és a lakókörnyezettől messze álló, széliránytól lévő területén. Nem beszélve a klíma- változásról, a szaporodó munkáltatói szabálytalanságokról és a sunyi, alattomos módon éjszaka ránk engedett sűrű, fekete és mérgező gumifüstről. Mit tehet ilyenkor az egészségéért, gyermekeiért és környezetéért aggódó ember? Hiszen nincs hova menekülni. Két füst között égünk (gumigyár és vasmű), két országban lakunk, és két világban élünk Félelmetes ez a „dualizmus”. A jelenések könyve így ír erről:,Felnyitotta az alvilág mélységét, ésfiist szálltfel onnan (...), és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. ” (9,2) El lehet ezt fogadni? Lehet ez ellen küzdeni, tenni? A válaszhoz Jézus szavait szeretném segítségül hívni, aki így szólt Pilátus helytartó előtt: „Az én országom nem e világból való..." 0n 18,36) Korábban pedig ekként könyörgött értünk főpapi imájában: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” 0n 17,15) És Jézus mondta azt is, hogy „ne féljetek azoktól, akik megölik a testet (...) attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen" (Lk 12,4.5). Nem szabad tehát félnünk és kétségbeesnünk. Jézus feltámadása és előreme- netele okán van nekünk menedékünk és ösvényünk. Noha egyre inkább arra biztatnak, arra kényszerítenek, hogy rendezzük életünket e világ szerint, nekünk mégsem kell így tennünk. A nem múlandó kincseket keressük: a vasárnapot és ennek nyugalmát, a családot és a gyermekeinkkel való törődést, a közösséget és egymás segítésének lehetőségét. Valamint Isten egyetemes csodáit. Éppen ezért kell Jézus segítségét kérnünk nap mint nap, mikor a bennünk és körülöttünk lakozó gonosz és önző gondolatok kísértenek és zsarolnak félelmes és sötét erővel. Lelkünk levegőtlenségét kívánják, természetes szép- és jóérzésünket tompítják. Lelki életünket is el akarják venni. Ez a legnagyobb veszély. Ne hagyjuk magunkat! Meg kell maradni a keskeny ösvényen és abban a bizalomban, hogy az élet Isten oltalma alatt áll - „Mert olyan drága az élet váltsá- ga..." (Zsolt 49,9) Drága és igazságos az Úr, hiszen mindnyájan elpusztulunk, és számadásra szólíttatunk - amint folytatja a zsoltár. Addig azonban nekünk helyt kell állnunk, és bizonyságot kell tennünk Isten országáról. Itt születtünk, ez a hazánk, és itt van lehetőségünk az újjászületésre, a jó példamutatásra egyaránt. Tapodtat sem szabad hátrálni, hanem két tűz között félelem és kettősség nélküli, tiszta, világos és érthető beszéddel, Isten igéjével kell bátorítani és vigasztalni. Mert Krisztus keresztje több mint kétezer éve áll - szilárdan, rendíthetetlenül. ■ Stermeczki András Kedves Gyerekek! GYERMEKVAR Rovatgazda: Boda Zsuzsa a feladathoz választottunk, csak három fordul elő. Jézus tíz leprást gyógyított meg, akik közül csak egy samáriai ment vissza, hogy a Mester lábához leborulva megköszönje a csodát, és áldja az Istent. Jézus meg is kérdezte: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Ebből a történetből számomra az a tanulság, hogy néha az egy is sokat ér. És ezért igyekszem én is mindig megköszönni, ha valaki segít nekem. Az imádságban pedig hálát adok azért, amit kapok - mondta Pongrác lovag. Végezzétek el a számtani műveleteket, majd növekvő számsorrendben kössétek össze a pontokat. Mit ábrázol a kép? 51 ;2617+9 6-4 8+14 3*9 7.4 •4 8+14 1 , 1; • • W 6+4 36, ]/ 66:6 * • 37-28 69:3 •24:3 •15-2 10+8 12+19 1 - 3/ •5+8 36:18* 5 27-26 20:5 • 72-67 *27+6 ► Mostani hétrészes sorozatunkban ismét Albert és Pongrác lovaggal kelhettetek útra. Ezúttal is a Tudás erdejében található várhoz kellett menniük, azonban most a várat megszálló hétfejű sárkányt kell legyőzniük. A két nemes lovag minden alkalommal úgy próbálja meg teljesíteni ezt a feladatot, hogy egy-egy, valamiképpen a Bibliához kapcsolódó feladványt ad a sárkánynak. Ezeket a rejtvényeket ti is megoldhatjátok, a helyes megfejtéseket pedig - akár a hetedik rész végén összegyűjtve - küldjétek el a szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A végén jutalmul a sorozathoz kapcsolódó játékot kaphattok. 5A sárkány ötödik feje már napok óta nem aludt, csak számolt. Összeadott, kivont, osztott és szorzott. Egyszóval gyakorolt. S hogy miért? Mert sejtette, hogy azon a napon, amikor neki kell megvívnia a két lovaggal, valamilyen számtani feladatot kell majd megoldania. Ez ment neki ugyanis a legnehezebben. Valóban jól gondolta: Albert és Pongrác épp a neki szánt feladaton dolgozott.- Szegény sárkányfej! Most jól feladjuk neki a leckét! Számolhat kedvére! - kiáltotta Albert.- Ez igaz, jó sok számot írtunk ide. Bár abban a jézusi történetben, amelyet rki < cc Könyvbemutatót tartottak a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület győri székházában október 24-én. A Krisztus népe Isten nagy csodája című könyvsorozat első, egyházismereti kötetét, valamint a hozzá készített munkafüzetet Isó Dorottya, a sorozat szerkesztője ismertette. A könyv szerzője Tubán József csornai lelkész, a munkafüzetet pedig Licsauemé Gyenge Katalin pápai hitoktató készítette. A kiadványok az egyházkerület és a Fraternitás Lelkészegyesület közös gondozásában jelentek meg. (Ismertetésük jövő heti számunkban.) ■ Menyes Gyula felvétele Levelet írtam... Kedves Testvérem! Amióta találkoztam veled, rátok gondolok. Úgy érzem, nem elég mindaz, amit szóban elmondtam a problémáiddal kapcsolatban, ezért írok. Tudom, hogy egy bizonyos kor után már nehezen talál az ember - azaz a lány - olyan férfit, aki ne lett volna kapcsolatban egy másik nővel. Szerintem mindegy, hogy házasság volt-e ez a kapcsolat hivatalosan, vagy nem. Természetesen értem, hogy te ragaszkodsz a tiszta és lezárt helyzethez, de tudnod kell, hogy sohasem lehet teljesen elvarrott az életszál abban az esetben, ha gyermekeket hagy maga után a férfi. A teljesség igénye nélkül szeretnék feltenni néhány kérdést. Hitbelileg egyeztek-e azzal, akit szeretsz? Mit szól hozzá a családod? És az ő családja hozzád? Mi volt az oka annak, hogy a feleség „kitette” őt? Ivott, elköltötte a pénzt, nem törődött a gyerekekkel, nőzött...? (Neked se mindegy, hogy milyen hibát ' látott benne, hátha valóban benne van, és előjön a veled való együttélésben is.) Van-e közös bennetek? Érdeklődés, cél, humor? Megvan-e benned a teljes elszántság, hogy hozzá akarsz tartozni? Van-e benne teljes elszántság? Ha anyagiak hátráltatják őt a döntésben, szabad- e közösséget*vállalnod vele? Ha igazán újat akar kezdeni, adja a gyermekeinek a házrészét, és legyen szabad ettől. Ezek jutottak eszembe: ne haragudj, hogyha túl nyers vagyok. Nagyon örülnék én is, ha életed kiteljesedne a házasságban, de csak a jó házasságért érdemes áldozatot hozni. Ha a férfi első házasságának megkötése bűn volt, Istentől bocsánatot kell kérnie, így lehet új életet kezdeni. Kívánom neked, hogy jól kerülj ki ebből a helyzetből, és boldogok legyetek! Isten adjon erőt hozzá! ■ Bencze Imréné, Ágnes néni HETI ÚTRAVALÓ Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4) Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli s heti igéi felszólítanak: mi, akik már megtapasztaltuk a bűnbocsánat örömét, járjunk megbocsátásban! ,Ahogyan könyörül az atya az őfiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön." (Zsolt 103,13; LK) A bűnbocsánatnak nincs se határa, se mértéke. Péter e kérdésére: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki?” Jézus válasza: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,21.22) A gonosz szolga nem engedte el társa adósságát, és Ura is teljes tartozásának megfizetésére ítélte fizetésképtelen adósát. „Krisztus mondja: Isten országában, ahol nem történik más, mint bűnök bocsánata, aszerint gyakorolok kegyelmet, ahogyan ti egymás bűnét megbocsátjátok. Aki pedig nem mutat kegyelmet a másikhoz, az tőlem sem kap kegyelmet!” (Luther) Ez esetben magunk ellen imádkozunk:......és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” (Mt 6,12) Pál könyörög, „hogy megítélhessétek, mi a helyes (...), és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására” (Fii 1,10.11)! Izrael népe - noha sokszor megtapasztalhatta Isten bocsánatát - folytatja ősatyja bűneit, ezért a Seregek Ura figyelmezteti: „Térj hát meg Istenedhez...” (Hós 12,7) Ő a bálványimádást is megbünteti: „Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé éppé tenni." (Jer 19,11a) A képmutató ítélkezést is tiltja tanítványainak Jézus: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek1 Mert amilyen ítélettel ítéltek olyannal ítéltettek. .." (Mt 7,1-2) A szálka és a gerenda hasonlata figyelmeztessen: saját bűnöm felismerése, megvallása nélkül nincs bocsánat rá még Istennél sem! De amint „megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. (...) ...és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsolt 32,5) - vallja Dávid. Nemcsak a laodiceai gyülekezet tagjainak kell (kellene) felismerniük a látszat ellenére szegénységüket, mezítelenségüket és vakságukat, hanem minden félszívű kereszténynek is: „...térj meg! íme, az ajtó(d) előtt állok és zörgetek...” (Jel 3,19-20) Jézus befogadásának a következménye: részesülünk a vele való örök élet örömében .......de jaj annak az embernek aki az Emberfiát elárulja..." (Mt 26,24) Az úrvacsorában it t részesülünk az ő szent testéből és véréből, .atmely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Isten ítélettel tisztítja népét: „Sión ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.” Az Isten igazságát kutatva rátalált a kegyelmes Istenre a ma - november 10-én - 524 évvel ezelőtt született dr. Luther Márton; az Ószövetség evangélistájának ezt a próféciáját az Újszövetség felől, a bűnbocsánat feltétel nélküli ajánlataként, helyesen értette: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek mint a gyapjú.” (Ézs 1,27.18b) Ezért ma is „tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe” (EÉ 460,1)! ■ Garai András IXOYC
