Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-04 / 44. szám
8 41 2007. november. 4. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS REFORMÁCIÓ ÜNNEPE - Ézs 62^7.10-12 Boldog nyugtalanság A reformáció ünnepével kapcsolatos érzéseinket alaposan meghatározzák a vele való első találkozások. Ha visszagondolok azokra a legelső hittanórákra az életemben, amikor a lutheri reformációról tanultunk, akkor mind a mai napig a boldog nyugtalanság jut eszembe. Határozottan ilyennek képzeltem el a reformáció napjait gyermekfejjel. Nem any- nyira a döntő események vagy a tézisek kemény tartalma, nem a külső harcok és küzdelmek-maradtak meg az emlékezetemben, hanem ez az alapérzés. Nem tudom eldönteni és nem is akarom megítélni, hogy tökéletesen tanították-e meg a tananyagot egykori hittantanáraim, de abban biztos vagyok, hogy egy alapvetően fontos ünnepi érzést átadtak élményként. Ennek a lényege csupán ennyi: nem szabad kétségbeesni, ha nyugtalanság van az életünkben, hanem meg kell keresni a célját és az értelmét. A megvívott küzdelem elvezet a boldogság érzéséhez. Luther alakját mindig ebben az összefüggésben szeretem felfedezni azóta is a reformáció ünnepén. Az egészséges, boldog nyugtalanság nála sokféleképpen megtalálható. Ezért a dinamizmus és a változás értékének megismerése a reformációval kapcsolatban hozzátartozik az életemhez. Módosul is sokszor abban az értelemben, ahogy a valláspedagógiában megtanultuk a vallásos identitás fejlődésének útját. Ki tudná akár csak nagy vonalakban is felsorolni, hányféleképpen élte meg ezt az érzést eddigi életében és küzdelmeiben! Ézsaiás próféta szavai nagyon nyíltan adják tudtunkra azt, hogy milyen utak vezetnek életünkben a boldog jövő felé. O is gazdag illusztrációval mutatja be a boldog nyugtalanság stációit. Nem hallgat azonban arról, hogy melyek az aktuális és félelmetes kudarcok az adott pillanatban a nép életében. Ezek az utak nem vezetnek az ígért jövő felé. Hiába rendezkedünk be egy emberileg tökéletesnek tűnő külső nyugalomra és stabilitásra. Fölöslegesen szerzünk meg egyre nagyobb értékeket, kincseket és vagyonokat is. Önbecsapás csupán az a véget nem érő büszkélkedés, ahogy önmagunk fontosságát próbáljuk meg különböző trükkökkel bizonyítani. A próféta világos üzenete most arról szól, hogy ezen az úton elfogy az Istennek szóló dicséret az ajkunkon, és elfelejtődik a hálaadás sok-sok ősi mondata is. Lehet, hogy kívülről még elfogadható kép mutatkozik az országról, Jeruzsálemről vagy magáról a templomról, de aki mögé lát, és érzékeli a belső világot, az előtt már kirajzolódnak a vészjelek. Ennek az útnak nem is lehet más eredménye Ézsaiás szerint, mint a boldogtalan nyugalom. Nincs ezen az úton igazán egyetlen felszabadult érzés sem. Nem lehet őszintén és kedvesen ránézni ) Oratio oecumenica Urunk, irgalmas mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy a vőlegény örömével vársz ránk. Köszönjük, hogy minket olyan szépnek, gyönyörűségesnek és boldogítónak látsz, mint a vőlegény a menyasszonyt. Megdöbbentő ez, hiszen ismered hűtlenségünket. Őröket állítasz mellénk, hogy szüntelenül emlékeztessenek téged szerelmedre, minket hűségedre. Ezért van bizalmunk hozzád. Ezért könyörgünk hozzád. Irgalmazz gyáva lelkűnknek, hiszen még ma is félünk hitvalló bizonyságot tenni rólad. Irgalmazz gőgös lelkűnknek, hiszen még ma is alkudozással akarunk nálad célt érni. Irgalmazz tudatlan lelkűnknek, hiszen még ma sem tartjuk fontosnak igéd ismeretét. Irgalmazz, Uram, irgalmazz! Könyörülj meg rajtunk, mert bűneink és hitetlenekhez igazodó életvitelünk téged tesz hiteltelenné. Könyörülj meg rajtunk, mert megértésnek álcázott nemtörődömségünk miatt emberek vesznek el. Könyörülj meg rajtunk, mert a próbákban károm- lunk, a bajokban számon kérünk, a csalódásokban hibáztatunk téged ahelyett, hogy dicsérnénk, hálát adnánk, szabadításodat magasztalnánk. Kérünk téged azokért, akik ellen vétkeztünk, de mi tartjuk a haragot. Kérünk téged azokért, akik ellenünk vétettek, de nem fogadtuk el bocsánatkérésüket. Kérünk téged azokért, akik hiába várnak ránk, mert nem akarunk elmenni hozzájuk. Kérünk téged azokért, akiket ránk bíztál, de mi nem teljesítettük velük kapcsolatos szolgálatunkat. Irgalmazz a keresztszülőknek, akik hit helyett pénzt adtak. Irgalmazz a szülőknek, akik szereteted boldogsága helyett szenvedélyeik fájdalmába vezették be gyermekeiket. Irgalmazz a gyülekezetnek, amely tétlenül nézte mindezt végig. Irgalmazz nekünk! Légy jelen közöttünk ma is, jöjj el szabadításoddal! Hozd magaddal újulásunkat, elhívásunk és szolgálatunk megerősítését! Nevezz népednek újra, hogy felébredjen bennünk ifjúságunk szerelme, és munkád eredménye megszülessen bennünk és körülöttünk. Ámen. A VASÁRNAP IGÉJE a másik emberre, mert irigység, gyanú és bizalmatlanság uralja a tekinteteket. Az sem oldja meg a kilátástalan helyzetet, hogy a rablás, igazságtalanság és álnokság terjedő környezetében-az „Úr papjait” még mindig „Isten szolgáinak” nevezik az emberek, annak ellenére, hogy cselekedeteik többsége már igaztalan tett csupán (Ézs 61,6-7). A próféta nem tud hallgatni, mert Isten szeretetének az egyik legfontosabb bizonyítékát, az igazságot látja végveszélyben. A reformáció kezdeténél is hasonló érzéseket élhettek meg a reformátorok. Ezt az örökséget hordozhatjuk mi is magunkban. A gyógyulás útját is ugyanilyen határozottsággal rajzolja elénk a próféta. Ez pedig nem más, mint annak a nyugtalanságnak a vállalása, amely mindaddig tart, amíg Isten helyre nem állítja a rendet, és a dicséret helyévé nem teszi a várost. A reformáció szó is így tanulható meg a legjobban, és így is érthető meg igazán: helyreállítás. Ennek a helyreállításnak az irányába tarthat a mi személyes életünk is naponként. Az ézsaiási reformációt pedig akkor élhetjük át, ha előttünk is felcsillan a távoli cél, és halljuk a boldog jövő igéjét. Ennek a változásnak nem lehet a külső jele ma sem egy bezárkózó, templomaiba, épületeibe és egyéb ingatlanjaiba visszavonuló egyház. De még az önmagáért való aggódást is el kell felejtenie. Ézsaiás határozott felhívása a jövő érdekében az, hogy meg kell könnyíteni és valóban segíteni kell kereső és „visszatérésre” vállalkozó társaink útját. Nem hallgathatnak az őrök sem, és nem énekelhetnek a mai kor számára nehezen érthető éneket. Egyértelmű üzenettel szabad csak odaállni az érkezők elé. Biztatásul ők is érezhessék meg a nagy változást, amelyet Isten ajándékaként élhetünk meg mi is: nem elhagyatott hely már a templom, hanem sokak által szívesen látogatott találkozási pont. Az újra felfedezett boldog nyugtalanság épülete, szélesre tárt kapukkal, sokak számára érdekes és vonzó tartalommal. ■ Szabó Lajos Imádkozzunk! Add, Urunk, hogy újra felfedezzük a régen tanultakat. Add a mi szívünkbe is reformátorunk napi imádságának zárómondatát: Mert én magamat, testenwt, telkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam.” Ámen. Több mint gigantikus templom A romjaiból felépített, két éve átadott drezdai M iasszonyunk-templom ► Még csak két éve áll ismét a drezdai Frauenkirche, de máris tíz-, sőt talán százezrek tartották fontosnak, hogy elzarándokoljanak a templomba - hogy megértsenek valamit abból, miért lett ez az épület az emlékezés és a kiengesztelődés szimbóluma. Szokatlan látni, hogy egy „egyszerű” vasárnapon hosszú-hosszú, szinte végeláthatatlan sorokban állnak az emberek a gigantikus építmény összes bejáratánál már az istentisztelet előtt egy-két órával. Várják a sorukat, hogy belépjenek a szent helyre e sokat szenvedett városban. A drezdai Frauenkirche (Miasszonyunk-templom) a protestáns barokk egyik legszebb darabja. 1743-ban épült fel, és több mint kétszáz éven át rendíthetetlenül hirdette Isten nagyságát. (Kutatások szerint ugyanezen a helyen már a 11. században is állt templom.) 1945 februárjában, amikor az ismételt angol-amerikai szőnyegbombázások becslések szerint negyvenezer - vannak, akik szerint százezer - drezdai polgár életét követelték, porig rombolták a templomot is. A romokat a város újjáépítése során nem távolították el, így lett a kőhalom több mint négy évtizeden át Drezda elpusztításának és a háború rémségeinek szimbóluma. Voltak, akik számára a templomromok jelenléte természetessé vált, mások azonban ebbe nem nyugodtak bele. A kelet-németországi városban évtizedeken keresztül nem volt lehetőség a templom felújítására: reális esély csak a kilencvenes években nyílt rá. Ezt követően óriási összefogással, nemzetközi adakozással egy évtized alatt sikerült eredeti állapotában újra felépíteni. A bombázáskor a templom kiégett, és a kupola két nappal a bombatalálat után hatalmas robajjal beomlott, sok kődarab azonban - ha füsttől és koromtól feketén is - megmaradt. A romtéglákat (összesen nagyjából százezer darabot) óriási munkával azonosították, majd beleépítették az új templomba, a többi követ pedig háromdimenziós számítógépes szimulációs program segítségével csiszolták méretre és. helyére. így elegyedik a fehér új a szürkésfekete régivel. Minden fekete tégla egy-egy felkiáltás, amely nem engedi feledni a háborúk értelmetlen iszonyatát. Érdekesség, hogy a most még fehérnek tűnő kövek szakértők szerint évtizedek múltán kémiai okok miatt elszürkülnek majd. Összeolvadnak a régiekkel. Mire ez megtörténik, talán száz év is eltelik a bombázástól számítva. Akkorra a lelkek sebei is begyógyulhatnak. Az éppen két éve óriási társadalmi érdeklődés közepette átadott templom impozáns belső berendezése teljesen új, bár általános meghökkenésre a romok feltárásakor kiderült, sok részlet azonosítható, beépíthető. A drezdai evangélikus Miasszo- nyunk-templom azért válhatott a béke szimbólumává, mert újjáépítésekor világméretű összefogás valósult meg; a leginkább szívszorítóak az angoloknak és az amerikaiaknak, a várost egykor lebombázó államok polgárainak a felajánlásai. Összesen vagy hatszázezren adakoztak, együttvéve több mint százmillió eurót adtak össze. Egy orvosi Nobel-dí- jas a díjjal járó teljes összeget e célra ajánlotta föl. A munkák összköltsége száznyolcvanmillió eurót tett ki. A templom felszentelésére 2005. október 31-én, a reformáció ünnepén került sor. A hatvanhét méter magas tornyú Mi- asszonyunk-templomban óriási élmény részt venni egy istentiszteleten a többi háromezer keresztény hittestvér társaságában. Csodálatos a templom akusztikája, a teljesen új orgona hangja, és a lelkészek is érthetően, a lényegről, a krisztusi evangéliumról szólnak. A gyülekezet tagjai közül itt mindenkinek van módja szolgálni a külföldi turisták és a Németország minden részéből idese- reglő hívek között. A több tízezer tagot számláló gyülekezet számára zenés áhítatok, egyéb találkozások, istentiszteletek vannak a hét minden napján, emellett a gazdag egyházzenei programoknak köszönhetően is megtelnek a padsorok. Félmillió lakosával Szászország székhelye, Drezda - nem utolsósorban a Frauenkirche miatt - ma ismét kulturális fellegvár. ■ Szegfű Katalin
