Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-11-04 / 44. szám
2 41 2007. november 4FORRÁS ‘Evangélikus Éltó SEMPER REFORMANDA „Miben is van a mi mennyei Atyánk irgalmassága? Abban, hogy mindenféle jót ád, testit, lelkit, ideig- és örökkévalót - ingyen, tiszta jóságból. Mert ha érdemünk szerint akarna adni, csak a pokol tüzét és örök kárhozatot adhatna. Ezért, amit ad, tisztára irgalomból adja. Látja, hogy halálban vesztegelünk: megkönyörül rajtunk, s életet ajándékoz. Látja, hogy a pokol gyermekei vagyunk: megkönyörül rajtunk, s mennyországot ajándékoz. Látja, hogy szegények vagyunk, mezítelenek, étlenek, szomjúho- zók: megkönyörül rajtunk, s felruház, táplál, megitat s megelégít minden javaival. így hát, amink van - testi-lelki javainkat irgalmasságból adja, árasztja ránk s belénk Azért mondja Krisztus mai igénkben, hogy kövessük az Atyát s legyünk irgalmasok, mint ahogy O az.” M Luther Márton: jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) ÉLŐ VÍZ Átutazóban Különösen is átérzi az ember a szó jelentését, amikor turistaként hol itt, hol ott száll meg, majd megy tovább egy végcél felé, amelyért vállalja az utazással járó minden kellemetlenséget és fáradalmat. Mi, keresztények ilyen átutazók vagyunk, akik valljuk: „.. .nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük." (Zsid 13,14) Hol itt, hol ott szedjük fel a „sátrunkat”, és megyünk tovább, legyünk ballagó diákok, akik csak „átutaztak” az iskolán; legyünk szolgálatot végző utazók, akik ezerszer megtették az ismert utat; legyünk betegen fekvő idősek, akik a kórházat mint átmeneti állomást szeretnénk elhagyni mielőbb. De a végcélért vállalni kell az átutazás állomásait: a diáknak az iskolát, a másoknak való szolgálat elvégzéséért a sokszori utat, a gyógyulásért a kórházat, a gyermekért az álmatlan, gyötrő éjszakákat... Egy turista egy kolostorban kap éjszakai szállást Csodálkozik a cellák spártai berendezésén, és meg is kérdezi az egyik szerzetest: „Hol vannak a bútorok?” A válasz egy viszontkérdés: „Hol van az öné?” „Az enyém?” - rökönyödik meg a turista. „Én csak átutazóban vagyok itt.” „Éppen erről van szó” - mondja a szerzetes. „Mi is átutazók vagyunk!” Nincsen itt maradandó szállásunk, akárhol vagyunk is. Az ember szeretné összkomfortossá tenni, megkönnyíteni az életét, szeretne berendezkedni a lakásában, és nem számol azzal, hogy egyszer mindent itt kell hagynia. Valaki egy lelkésznek mondta egyszer istentisztelet után: „Köszönöm, hogy segített nekem a kényelmes életem feladásában. Eddig arra törekedtem, hogy komfortosan éljek, nagyobb kellemetlenségek nélkül. Most tudom, hogy a Krisztus útján való járás és mások szeretete nem mindig kellemes.” Bizony tudnunk kell, hogy az „utazáskor” a különféle „cellákban” nincsenek bútorok, ahol elhelyezhetjük a sokszor nagyon fontosnak tartott „limlom- jainkat”. Nincsen összkomfortos „terülj, asztalkám”, ahol minden igényünk ki- elégülheL Nincs „szék”, ahol kényelmesen leülhetünk. Csak egy „kemény ágy”, ahol éjszaka megpihenhetünk, mint azt reformátorunk tehette egykori Ágos- ton-rendi kolostorában. De ő tudta, és élete végén vallotta, hogy csak átutazó koldusként lehet célba érni az örök élet „összkomfortjába” a földi élet „komfortnélküliségéből", ahol minden nap hoz rám fájdalmat. „...nyugodalmat szívem sehol nem talál; / Hol kár ér, hol búbánat sért, / Hol bűn kísért, / Végre eljön a halál” az énekköltő szerint. De vallja hittel: „Utas vagyok e világban, / Mennyországban / Vár örök hazam készen.” (EÉ 518) ■ Szimon JÁNOS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. VASÁRNAP - Mt 18,(21-22)23-35 A mennyek országának alkotmánya A vasárnap ősi evangéliuma Jézus példázata az eladósodott szolgáról, aki - miután ura könyörületből elengedte horribilis tartozását - könyörületet nem ismerve szorongatja a neki mindössze száz dénárral tartozó társát. A példázat elmondására Péter apostol kérdése ad okot: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer isT Ez a kérdés nem tartozik a textushoz, mégis lehetőség van a szakasz innentől (21. vers) való felolvasására, hiszen Jézus válaszával együtt - „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is’ - világossá teszi, hogy az utána következő példázat valójában nem pénzügyietekről szól, hanem valami egészen másról. Péter a megbocsátás elvárható mértékére kérdezett rá. Nagylelkűnek akart mutatkozni, ezért tette hozzá kérdéséhez: „Még hétszer isT Jézus felelete a kérdés elhibázott voltát leplezi le: a megbocsátásban nincs mérték. A hetvenszer hä a zsidó nyelv- használatban a teljességet jelenti. Magyarul: mindig. Mindig meg kell bocsátani. A példázat ezután a megbocsátásra való képesség vagy képtelenség forrását mutatja meg. Nem véletlen, hogy Jézus az adósságelengedést - miként a Miatyánkban - itt is a megbocsátás cserefogalmaként használja. A bűn vétkes adósságot eredményez. A bűnt megbocsátani annyi, mint ezt az adósságot elengedni. De erre csak az képes, akinek könyörületes a szíve. A könyörületes szív mindig megbocsát A könyörtelen sosem. Ezért nincs értelme Péter kérdésének: „. ..hányszor.. T A példázatbeli király könyörületes szívű volt, ezért engedte el szolgája tízezer talentumnyi adósságát, csak azért, mert az könyötgőre fogta a dolgot. Nyilvánvaló, hogy Jézus ezzel Istenre utal, aki könyörületes, és ezért bármekkora bűnt kész bármennyiszer megbocsátani. A király könyörületessége még jobban kiemeli a szolga könyörtelenségét, aki ezt követően nem képes szolgatársa százdé- námyi adósságának elengedésére. Az arányok önmagukért beszélnek. A tízezer talentumhoz képest a száz dénár aprópénz. Amúgy három-négy havi átlagbérnek felelt meg. De mi ez a tízezer talentumhoz viszonyítva? Egy talentum megközelítőleg ötven kiló aranyat jelentett. Tízezer talentum az ötszáz tonna arany! A valóságban persze képtelenség, hogy egy szolga ekkora adósságot halmozzon fel. Jézus épp ezzel a képtelenséggel hívja fel figyelmünket Istennel szembeni bűnös adósságunk mértékére! Ez bizony törleszthetetlen mértékű adósság! Egy örökkévalóságon át ülhet az adósok börtönében, aki törleszteni akarja. Sosem lesz képes kifizetni. Sem ő, sem a családja, sőt a kései leszármazottai is hiába törlesztgetnék egész életükben, sosem jutnának a végére. Isten könyörületessége azonban vétkes adósságunknál is nagyobb! Minden tartozásunkat elengedi, ha könyörgőre fogjuk De van-e nagyobb botrány annál, ha ötszáz tonna arany értékével vetekedő adósságunk elengedése sem indít minket könyörületre az ellenünk vétkezők iránt? Miért nem tudjuk belátni, hogy az ő ellenünk elkövetett minden vétkük súlya tollpihe csupán az ötszáz tonnához képest, amelynek terhét Isten könyörületből levette rólunk? A példázat végén a király megvonja könyörületét attól a szolgától, aki tízezer talentumnyi adósságának elengedése után könyörtelen tudott lenni száz dénárral tartozó szolgatársához. Ez kétségtelenül számunkra is figyelmeztetés. Jézus mégsem fenyegető szándékkal mondta el ezt a példázatot. Célja ezzel a példázattal is a tanítás. Mint minden példázat, ez is Isten országáról tanít. Minden földi országnak van alaptörvénye, amelyet az ország alkotmányának hívnak. Jézus ebben a példázatban Isten országának alkotmányát tárja elénk. Isten országának alaptörvényében az első cikkely úgy hangzik, hogy A VASÁRNAP IGÉJE országának polgárai - kivétel nélkül - Isten könyörületéből élnek. Nincs semmi jussuk, nincs járandóságuk, csak vétkes adósságuk van, amely ötszáz tonna arany értékével vetekszik Ezt törleszteni nem lehet. Csak egy módon lehet megszabadulni tőle: ha Isten elengedi. Ő ezt szívesen meg is teszi, mert mérhetetlenül könyörületes. Ebből következik a mennyei alkotmány második cikkelye: Isten országának polgára csak addig lehet bárki, amíg mértéket és személyválogatást nem ismerve kész könyörületet tanúsítani polgártársai iránt. De a mennyek országának alkotmánya nemcsak ígéri és nemcsak követelményként írja elő mindenkinek a könyörületet, hanem arról is tanúságot tesz, hogy Isten könyörülete hatékony. A kőszívet képes érző hússzívvé változtatni, a könyörtelent képes könyörületessé tenni. Ha engedjük, hogy a mi szívünket is átalakítsa, akkor nem kell rettegnünk, hogy a példázatbeli gonosz szolga sorsára jutunk ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, könyörülj rajtunk, hogy senkivel se legyünk könyörtelenek, hanem naponta megbocsássunk az ellenünk väkezöknek, hogy te is megbocsáthass nekünk. Amen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Alázatos és hálatelt szívvel köszönjük meg neked, hogy az elmúlt hét során megőriztél bennünket, óvó és védő szereteteddel vezetted és irányítottad életünket. Köszönjük, hogy feladatokkal bíztál meg bennünket, amelyek elvégzéséhez erőt is adtál. Megtapasztalhattuk, miként lehetünk hasznosak mások számára. [Lektor.] Hálásak vagyunk szeretetedért, amellyel naponta átölelsz bennünket. Segíts mindnyájunkat, hogy az egymás iránti szeretet gazdagodjék szívünkben. Némítsd el ajkunkat, ha szánkból irigység, gúny vagy harag szava szólna. Ne a közöny, az ellenszenv uralkodjék szívünkben, hanem megértéssel tudjunk odafordulni embertársainkhoz, és tudjunk osztozni mások terheiben. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Kérünk, adj szívünkbe alázatosságot, hogy ne ítélkezzünk könnyelműen mások felett. Adj engedelmes és benned bízó lelket, amely képes követni a te akaratodat, amely meri vállalni, hogy az evangélium üzenetével szól másokhoz. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! . [Lektor] Köszönjük neked, Urunk, egyszülött FiaAKI TITEKET HALLGAT... dat, Jézus Krisztust, akinek érdeméért hajlandó vagy megbocsátani mindazt a sok-sok vétket és bűnt, amelyekkel ellened és embertársaink ellen vétünk. Add, hogy szívünk ne legyen kemény, és mi is meg tudjunk bocsátani másoknak, akár hetvenhétszer is. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk hozzád a családokért, a családban élő gyermekekért, szülőkért, nagyszülőkért. Add, hogy a szülőknek a sok gondoskodás és tennivaló mellett legyen elég idejük gyermekeikre, megérezhes- sék a családi otthon meghitt, meleg, békés hangulatát. Légy az árván maradottakkal, az egyedülálló szülőkkel, adj a házastársaknak egymás iránt hűséges szívet. Kérünk, légy azokkal, akiknek az élete veszélyben van, és oltalmazd meg őket. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Kérünk, vedd körül oltalmazó kezeddel az egyedülálló embereket, akiket nyomaszt a magányosság és a kirekesztettség érzése. Légy a betegekkel, tekints a szenvedőkre, biztasd és bátorítsd őket a te erőddel, és vigasztald őket szereteted melegével. Adj gyógyulást testnek és léleknek egyaránt Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Köszönjük, Urunk, hogy velünk voltál a gyász és az elmúlás pillanataiban is, amikor előresietett szeretteinkre emlékeztünk. Add meg nekünk, hogy soha ne feledkezzünk el hálát adni értük - azokért, akinek életünket köszönhetjük, akik előttünk jártak, akik példát mutattak nekünk saját életükkel, akiknek oly sok mindent köszönhetünk. Kérünk, adj szívünkbe békességet, hogy elfogadjuk a te akaratodat, és bízzunk a te bűnbocsátó kegyelmed ajándékában. Különösen irgalmadba ajánljuk azokat a testvéreinket, akiknek szerettei nemrég távoztak el az élők sorából. Állj melléjük, és erősítsd meg őket! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztust nem hagytad a sírban, hanem feltámasztottad a halálból, hogy legyőzze a bűn és a halál erejét. Add, hogy életünkben őt kövessük, benne bízzunk, mert tőle és általa van számunkra tenálad bűneikre bocsánat. Hallgasd meg könyörgésünket a mi Urunkért, Jézus Krisztusért. [Gyülekezet:] Ámen. IGE+HIRDETŐ Alapige ► Egy héttel ezelőtt a textus vagy téma dilemmája került az olvasó elé. Lehet-e bibliai alapige nélkül prédikálni? - ez volt induló kérdésünk lényege. Igen, lehet, ha az valóban Isten igéjének meghirdetése, az élő Ige - Krisztus - megszólaltatása. Az evangélikus igehirdetés lényege és alapkritériuma ez: Krisztust prédikálni. Ezúttal a textusprédikáció titkáról szólunk. Arról, miért is olyan fontos evangélikus hagyomány, hogy többnyire egy-egy bibliai alapige alapján prédikálunk. Mitől biblikus a prédikáció? - tehetjük fel a kérdést. Attól, hogy ragaszkodik egy- egy kiemelt bibliai szakaszhoz? Vagy attól, hogy az igehirdetés szavai utalnak bibliai mondatokra, esetleg történetekre? Sokkal inkább attól, hogy ragaszkodnak- e a teljes Szentírás üzenetéhez, s megszólaltatják-e az evangéliumot. Azaz szóhoz engedik-e jutni az igét, tudniillik a testté lett Igét, magát Jézus Krisztust? Reformáció hetének végén gondoljunk csak arra, hogy Luther nagy prédikációsorozatai, mint például a böjti időszakhoz kapcsolódó híres „Invocavit- prédikációk” témaprédikációk voltak. Jóllehet az 1522-ben tartott igehirdetéssorozat inkább témaprédikációk füzére volt, igéhez kötött voltuk nem kérdőjelezhető meg. Meg kell tehát különböztetnünk a textushoz (egy adott bibliai igéhez) való kötődést és a Szentírás teljes mondanivalójához, lényegéhez való ragaszkodást. Az egyetlen bibliai szakaszhoz való ragaszkodás még nem jelenti azt, hogy elszakadunk a Biblia egészének üzenetétől, a teljes Szentírás mondanivalóját megragadó ige azonban nem föltétlenül kötődik egyetlen kijelölt szakaszhoz. Luther textushoz és Íráshoz való kötődése példaértékű minden igehirdető számára - ma is. Hazánkban, egyházunkban szinte kizárólagosan az úgynevezett textusprédikáció terjedt el. A prédikáció elején felolvas az igehirdető egy bibliai mondatot vagy szakaszt. Vasárnap az előírt pe- rikópát (amelyet egyházunk az istentiszteleti rendtartás alapján mindig egy évre előre kijelöl s az Útmutatóban is megtalálunk), hétköznap vagy más alkalmakon pedig az Útmutató egy-egy igéjét vagy szabadon választott bibliai textust. Alapos előkészület és a Szentlélek áldott munkája ebből „indítja” az igehirdetést. Nem szabad, hogy a prédikátor ugródeszkának használja az igét, de az sem jó, ha a textus fogságában maradva nem tudja aktuálisan meghirdetni Isten teljes igéjének üzenetét. Az igehirdetés tudományával (homi- letika) foglalkozó szakemberek öt pontban foglalják össze az igehirdetési alapige funkcióját. (Az alábbiakban Manfred Josuttis göttingeni teológiaprofesszor írása alapján foglalom össze őket.) Normatív fiunkció. A bibliai textus megóvja az igehirdetőt attól, hogy a saját gondolatait közölje, egyéni véleményé» nek foglyává legyen. Ugyanakkor felszabadítja arra, hogy a számunkra legfontosabb mérték, maga a Szentírás legyen minden elhangzó szó alapja. Autoritativ funkció. Az alapige olyan autoritást (tekintélyt) kölcsönöz a lelkésznek, amelynek alapján felhatalmazása van: joga és kötelessége megszólalni, igét hirdetni a gyülekezet előtt. Kreatív funkció. Az igehirdetésre való készülésben a bibliai szöveg többszörösen is kreatív hatással van a szolgálattevőre: részben az inspiráció forrása, részben pedig kritikus kontroll afelett, hogy mit is mond az igehirdető. Alkotó erő fakad belőle, amely meghatározza az igehirdetés menetét, formáját, tartalmát, nyelvhasználatát. Kommunikatív funkció. Az alapige az igét hirdető lelkész és a gyülekezet számára olyan közös platformot ad, amely lehetővé teszi a kommunikációt. Identitást adófunkáó: a Biblia szövegéhez való kötődés az egyik legfontosabb jellemzője a keresztény gyülekezetnek - minden más összegyülekező közösséggel szemben. A textus alapján igét hirdető egyértelmű hitvallást tesz arról, hogy kicsoda válójában, és kihez tartozik: a beszélő Isten gyermeke és a testté lett Ige tanítványa. Nem önmagát hirdeti, hanem az Ige szolgája. Személyes vallomással zárom: boldog vagyok, hogy egyháztagként, igehallgatóként, igehirdetőként nem szabad, szép, kedves, kegyes gondolatokat hallhatok és hallathatok, hanem Isten szavát. Egy olyan egyházhoz tartozom, ahol a természetes gyakorlat, hogy textus alapján hangzik a prédikáció. Nem is adom lejjebb az igényemet: az igehirdetés legyen textushoz kötött, de egyben kötődjön a teljes Szentírás mondanivalójához. ■ Hafenscher Károly (ifj.)
