Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-02-04 / 5. szám
‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. február 4. Egy legenda eltávozott Egy képeslap van előttem, rajta néhány sor: „Kedves Gábor! (...) Megkaptam az újságot. Igen tekintélyes cikket írtál! Köszönöm, hogy leadtátok, jó, szép nyári napokat! Illés Lajos” - E néhány sort akkor írta, amikor postán megkapta a vele készült interjút tartalmazó Evangélikus Életet (66. évfolyam 32. szám, 2001. augusztus 5.). S nem esett nehezére feladni egy képeslapot, hogy megköszönje. Pedig sztár volt, a szó hagyományos értelmében. Hiszen volt időszak, amikor ha kellett, napokat álltak sorban jegyért a fiatalok, hogy bejuthassanak a koncertjükre, és tolongtak a boltban, ha híre ment, hogy megjelent egy új Illés-lemez. Generációk nőttek fel együttese zenéjén, hallgatták a megzenésített életérzést, fütyülték, dúdolták a fülbemászó dallamokat, énekelték a nemritkán komoly mondanivalót tartalmazó sorokat. De talán jobban jelzi népszerűségüket az, hogy igazából soha nem tudták elhallgattatni az együttest, pedig bizonyára sok kellemetlen percet okoztak az „apparátus” tagjainak a szókimondó szövegekből kivehető társadalmi áthallások - már azoknak, akik megértették. Nem alkudott meg soha, tette a dolgát megvesztegethetetlenül. Felsorolhatatlanul sok dala mellett írt rockoperákat, filmzenét, kísérő zenét, egyházi zenét is. S mindvégig szerény maradt. Nemcsak akkor, amikor átvette a Kossuth-díjat, hanem akkor is, amikor immár ismert zeneszerzőként, befutott, bálványozott előadóként visz- szavonult, és komoly zenei felkészültségét, hangszeres tudását egy Budapest-közeli kis település református gyülekezetének szolgálatába állította: református lelkész felesége mellett muzsikált tovább mint kántor. Kedves, mosolygós, barátságos emberként élte a csendes mindennapokat, mélységesen megbecsülve - ahogy fogalmazott - a „megkapott hit ajándékát”. A mindenség Ura azonban magához hívta; január 29-én, hatvanöt éves korában eltávozott e földi világból. A nyáj kántor nélkül maradt. De egészen biztos, hogy nem csak nekik hiányzik. ■ Gyarmati Gábor Egyházzenei nyílt nap a Zeneakadémián ► Nyílt napon „mutatkozott be” az egyetemi szintű egyházzenei alapképzés az érdeklődők számára a Régi Zeneakadémia Vörösmarty utcai épületében január 19-én, pénteken délután. A tanszak tanári kara nevében Dobszay László professzor és Szendrei Janka tanszék- vezető egyetemi tanár köszöntötte azt a - szinte kivétel nélkül „egy- házzeneileg megérintett” - hat- van-hetven érdeklődőt, akik az ország számos pontjáról érkeztek, ünnepi alkalomnak, egyfajta célba érkezésnek nevezve a találkozót. Mint arról lapunk már több ízben is hírt adott, Dobszay László húsz éve szervezte újjá az egyházzenei képzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Az akadémia 2007 szeptemberétől - a folyamatos fejlesztésnek, szakmai munkának köszönhetően - bevezeti a kétciklusos (bolognai) képzést, melynek keretében első diplomás tanulmányokra is felvesznek hallgatókat az egyházzenei főszakra. Az államilag finanszírozott, európai uniós képzési rendszer számos új és vonzó lehetőséget kínál azon hallgatóknak, akik érdeklődnek az általános zenekultúra és ezen belül az egyházzene, a teológia, illetve a liturgia iránt. Fontos tudnivalókkal szolgált Bódiss Tamás egyetemi tanársegéd, a tizenöt éve működő protestáns szakirány gazdája. Elmondása szerint a specializáció mintegy húsz-harminc százalékot tesz ki a képzésen belül. Rámutatott, hogy hit- vallásilag könnyebb elkülöníteni a felekezeti hovatartozást, mint egyházzenei- leg. A protestáns szakirány hallgatóinak a tárgyai között egyebek mellett szerepel a graduálének-irodalom, az evangélikus liturgika és a protestáns műzene is. A reformáció nyelvi örökségéből adódóan a német nyelv ismerete is elengedhetetlen a számukra. A felvételivel és a képzéssel kapcsolatos legfontosabb információk átadása, illetve a felmerülő kérdések megválaszolása után a vendéglátók közös teázásra hívták az érdeklődőket. A vendégeknek az épület atmoszférájával is volt módjuk megismerkedni - e nélkül egy nyílt nap talán nem is lenne teljes. Bejárhatták az épületet, bekukkanthattak a tantermekbe, a könyvtárba, végezetül pedig - ízelítőül - tízperces „mintaórák” is szerepeltek a programban. A tanszakra február 15-ig lehet felvételizni. ■ K.D. Az ismeretlen Van Gogh ► Tavaly decemberben századik születésnapját ünnepelte a budapesti Szépművészeti Múzeum. Akár Van Gogh gyönyörű napraforgóival is köszönthették volna a jubiláló intézményt a kiállítás szervezői, ám ehelyett a „bolond” festő kevésbé ismert műveivel lepték meg magukat és a látogatókat. Ehhez hasonló léptékű kiállítást utoljára száz éve rendeztek a mester műveiből Bécsben. Most minden idők „leg-leg” kiállítására csődül Kelet-Közép-Európa hozzánk. Először is ez a legdrágább tárlat, amelyet valaha is rendeztek nálunk: csak a biztonsági kapuk és installációk felállítása közel kétszázmillió forintba került. Másodszor a biztosítás értéke százötvenmilliárdra rúg: az már hab a tortán, hogy Van Gogh képeiből ilyen átfogó kiállítást csak monarchiabeli eleink láthattak száz évvel ezelőtt. Mire ez a nagy felhajtás? - kérdezhetjük joggal. Kicsoda ez az őrült holland, akinek a képei állítólag majd négyszáz- ezer látogatót csalogatnak a múzeumba? Számtalan elképzelés él róla a köztudatban. A legnépszerűbb a „bolond festő” alakja, aki idegrohamában a saját fülét kanyarította le egy pengével. A valóság ennél kevésbé költői. Van Goghnak 1881- től 1890-ig mindössze nyolc év adatott, hogy létrehozza életművét. Életfelfogását egyik oldalról a szigorú lelkész apa, másik oldalról a bohém művészvilággal érintkező műkereskedő nagybácsik határozták meg. A kereszténység mindvégig mélyen áthatotta a festő életét. Néhány évig ő maga is lelkészként szolgált, és a keresztény szimbólumok a pálya- módosítás után is felbukkantak képein. Rendkívüli intenzitással alkotott. Festményei sokszor domborműnek hatnak a vastagon felkent festékrétegektől. Önképzésként kezdetben híres festők képeit másolta. Rembrandt, Delacroix, Millet után a kor divatja szerint a japán metszetekhez fordult; tiszta vonalvezetésük és színviláguk visszaköszön képeiről. Élete végéig műkereskedő testvére, Theo támogatásából élt. Művészetével annyira megelőzte korát, hogy mindössze egyetlen festményét tudta eladni. Bár élete utolsó éveiben felfigyelt rá egykét műkritikus, halála után néhány képét kidobták a kiállítótermekből, hogy legalább a keretet hasznosítani tudják. Utolsó hónapjait idegszanatóriumban jes nyugalomban, például egy hajó ka- jütjében tanulmányoznák, a kiállítás rendezői a múzeum padlóját hajódeszkával fedték le, a képeket pedig hajókabint vagy oltárt idéző szekrényszerű dobozokba helyezték. így minden egyes festmény oltárképnek kijáró tiszteletet és figyelmet kaphat. Aki csak az albumok népszerű képeit ismeri, annak mindenképpen érdemes megnéznie a most kiállított festményeket: Van Gogh eddig talán ismeretlen arcát pillanthatja meg a művekben. Ellentétben azzal, ahogyan a róla készült Filmek beállítják, nyilvánvalóvá válik, hogy töltötte, és 1890-ben egy júliusi napon szíven lőtte magát. Aki a Szépművészeti Múzeumban a híres Van Gogh-képekre számít, az súlyosan csalódni fog. Dr. Geskó Judit művészettörténész tudatosan a mester kevésbé ismert festményeit válogatta össze, és melléjük helyezte a példaképek, kortársak néhány alkotását is. Mivel Van Gogh egy Theónak szóló levelében azt írta, hogy azt szeretné, ha képeit felezek nem egy szánalmas, bolond festő képei, hanem egy nagyon is tudatosan munkálkodó zseni alkotásai. ■ Jánosi Vali A kiállítás március 20-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban (1146 Budapest, Dózsa György út 41.). További információk a www.vangoghbp.hu és a www.szepmuvesze- ti.hu honlapon. Négy szinten az értékek forradalmáról Gerd Theißen: A Jézus-mozgalom Amikor szemünkkel pásztázzuk a könyvek kínálatát, alapvetően két információra támaszkodhatunk: a szerző nevére és könyve címére. Gerd Theißen neve nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Már több publikációja jelent meg magyarul, számtalan esetben hivatkoznak rá, és néhányszor előadásai is hallhatóak voltak hazai egyetemeken. Ha pedig a szerző nemzetközi elismertségét vesszük alapul, még inkább egyértelművé válik, hogy tudományos munkája megkerülhetetlen a laikus érdeklődők és a teológiával tudományos igénynyel foglalkozók számára egyaránt. Neve összefonódott a „vándorkariz- matikusok, -radikálisok” fogalmával és az Újszövetség szociológiai vizsgálatával. A heidelbergi professzor már számos könyvében körüljárta a kereszténység kezdetének társadalmi, gazdasági és kulturális begyökerezettségét. És elkerülte azt a hibát is - amely sok kutató esetében megtörtént már -, hogy ugyanazt ragozza a végtelenségig, és aki egy könyvét olvasta, már mindet olvasta. A szerző most megjelent kötete is szociológiai tanulmány, ahogyan arról az alcíme is árulkodik: Az értékek forradalmának társadalomtörténete. A születő kereszténységet mozgalomként aposztrofálja, rögtön éreztetve a könyvet kezébe vevő olvasóval, hogy szociológiai tárgyú munkát tart a kezében. Nem könnyű döntés egy olyan témáról, mint a Jézus által elhívottak gyülekezetéből kialakuló kereszténységről, egyházról nem csupán teológiailag szólni, de azt egy „kívülálló" tudomány tárgyaként szemlélni. Ezt nyilvánvalóan Theißen is érzi, amikor így ír: „Létezik egy általános emberi kíváncsiság, amelyet éppen azok az összefüggések gerjesztenek, amelyeket egyfajta kegyesség aurája vesz körül. Ez az aura sokak számára megnehezíti a hozzáférést magukhoz a tényékhez. A Jézus-mozgalom szociológiai vizsgálata talán valamivel közelebb segíthet bennünket saját kultúránk gyökereinek megismeréséhez.” A könyv alapvetően négyes felosztást követ, melynek alapjául a szociológiai vizsgálat négy szintje szolgál. Az első szint az úgynevezett mikroszint, amely az emberek egymáshoz fűződő kapcsolatát taglalja és mint egy szerepstruktúra kifejeződését analizálja. Ebben a témakörben abba nyerhetünk betekintést, hogy mi jellemezte a társadalom elvárásait egy, a hitet megújító mozgalommal szemben, és mi valósult meg ebből Jézus által, aki mint „primer karizmatikus” egyben példát is adott tanítványai számára a helyes életvezetésre és igaz kegyességre. Valamint arra a kérdésre is választ kapunk, milyen kapcsolat fűzte a Mester karizmatikusságát továbbvivő tanítványt csoportot a társadalom többi tagjához, legyenek azok hívők, szimpatizánsok, semleges szemlélők vagy éppen a mozgalom ellenfelei. A következő szint - és egyben könyvünk második fejezetének témája - a középszint (mezoszint), amely a Jézusmozgalmat mint csoportot szemléli, és arra tesz kísérletet, hogy ezt a közösséget elhelyezze a környező és/vagy rokon csoportok hálózatában. „Ez a mozgalom belső kulturális tekintetben összehasonlítható más, a zsidóságon belüli megújulási mozgalmakkal, interkulturá- lisan pedig az egész világon elterjedt ama vallási mozgalmakkal, amelyeket összefoglalóan »millenarisztikus mozgalmaknak« szoktunk nevezni.” Ezen a fejezeten belül érdekes képet kapunk nem csupán a különféle mozgalmakról, de arról a kulturális közegről is, amelyet hellenizmusnak nevezünk, és amelynek ismerete az Újszövetséget olvasó ember számára elengedhetetlen a szöveg és a korszak megértéséhez. Sőt ezen túlmenően olyan kulturális mozgalmakat is bemutat, melyek millenarisztikus jellegüknél és a kereszténységhez kötődésüknél fogva kapcsolódnak csupán a könyv fő csapásához (például a középafrikai kimbanguizmus [1921] vagy a polinéziai tukamozgalom [1873]), tehát a fejezet célkitűzése, miszerint interkulturá- lisan szeretné bemutatni a Jézus-mozgalom sajátosságait, nemcsak a tereken, hanem az időn is átívelve valósul meg. Gerd Theísjen A Jéz-us- mozgalom AZ R&TSK&fi FORRADALMÁNAK. TÄÄSA»ALOM'T< t.RTÉN ETC A könyv harmadik fejezete Jézus mozgalmát az össztársadalom életében, illetve a kettő közötti kölcsönhatások tükrében vizsgálja. Ez a makroszint, a társadalomanalízis szintje, amelyben az válik nyilvánvalóvá, hogy milyen gazdasági, ökológiai, kulturális és politikai tényezők játszottak szerepet a mozgalom kialakulás- és hatástörténetében. Ebben a részben a szerző áttekinti a társadalmon belüli alapvető ellentéteket (szegények-gazdagok, város-vidék, haza-birodalom, hellenizmus-zsidóság), kialakulásukat és hatásukat. Mindezt teszi azért, mert ebből válik igazán érthetővé, hogy miért ebben a formában lehetett életképes a kereszténység; mint ahogyan az is, hogy miért azokat a válaszokat fogalmazza meg a felmerülő problémákra, amelyeket az Újszövetségben olvashatunk. A három korábbi fejezet ismeretében logikus az utolsó témája: ez nem lehet más, mint a metaszint, vagyis azoknak az „eszméknek és értékeknek az elemzése, amelyekkel a Jézus-mozgalom a maga társadalmi szituációjára reagált, és amelyekre megkísérelt hatást gyakorolni”. Itt válik az addig kételkedők számára is egyértelművé, hogy a szerző kiváló teológus, aki miközben mint hívő ember belülről éli meg a Biblia tanítását, kívülről is képes vizsgálata tárgyaként szemlélni. Két fogalommal határozza meg Jézus tanításának lényegét: Isten uralmával és az erőszakmentességgel. Majd ezeket összekapcsolja egy számunkra ebben az összefüggésben talán furcsán ható kifejezéssel, a forradalommal - az elsőt az értékek forradalmának tekintve, míg a másikat a forradalomról való lemondásként értékelve. Végül pedig továbbvezeti az olvasó gondolatait a hellenista őskereszténység felé, ennek kifejtését azonban már egy másik szerzőre, de legalábbis egy másik könyvre hagyva. Gerd Theißen könyve rendszeres új- szövetségi szociológia. Rendszeres, mert érthető, világos, rendszerezve építi fel művét; szociológia, mert belőle veszi a rendszerét, és újszövetségi, mert témája Jézus és az a korszak, amelyben Isten Fia megjelent. Ezt a kötetet leemeltem a polcról, dacolva a hely- és időhiánnyal megvettem és élvezettel olvastam. Úgy gondolom, Theißen műve alapmű - csak köszönettel tartozunk a szerzőnek, nem különben pedig a Kálvin Kiadónak is, hogy magyarul és ilyen kiváló minőségben megjelentette. ■ Dr. Kókai Nagy Viktor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének oktatója Gerd Theißen: A Jézus-mozgalom - Az értékek forradalmának társadalomtörténete. Kálvin Kiadó, Budapest, 2006. Ara 2700 Ft. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható.
