Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-28 / 43. szám
‘Evangélikus Élet3 MOZAIK 2007. október 28. !► 11 SPORTOLÓ LELKÉSZEK EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL A sportoló püspök Beszélgetés dr. Fabiny Tamással- Püspök úrról sokan tudják, hogy gyerekkora óta a foci szerelmese, és mindmáig sportol. Jól tudom, hogy a régi idők Fradi-meccsein szurkolva szerette meg a labdarúgást?- Gyerekkoromat a Császár, vagyis Albert Flóri bűvöletében éltem. Akkor még tízezrek jártak a hazai bajnoki meccsekre is. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején átépítés miatt zárva volt az Üllői úti pálya, ezért a Népstadion számított kedvenc csapatom, a Fradi otthonának. Takács Gábor barátommal - egyik akkori Deák téri lelkészem, Zelma néni fiával - szinte minden meccsen kint voltunk. Édesapja barátságban volt Dóka gyúróval, ezért a sajtópáholyba kaptunk mindig belépőt. Aligha csoda, hogy hosszú időn keresztül sportújságíró akartam lenni. Gáborral gyakran a rádió Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről című műsorába is beleéltünk magunkat. Ültünk az asztalnál, adogattunk egymásnak valami mikrofonra emlékeztető tárgyat, és közvetítettünk. Fejből tudtuk a teljes NB I-es mezőny valamennyi játékosának nevét. Hol Szepesi György, hol Vass István Zoltán, hol Novotny Zoltán stílusában és hanghordozásával közvetítettünk... Édesapám nem volt éppen boldog attól, hogy sportújságíró akarok lenni, ezért tervemet úgy módosítottam: sporttörténész leszek. Nem lettem. Ám azt sem hittem volna soha, hogy egyszer majd a Protestáns Újságírók Szövetségének elnökét Novotny Zoltánnak, alelnö- két pedig Fabiny Tamásnak hívják... Arra is emlékszem, hogy tizenkét éves koromban teljesen egyedül írtam levelet Gerd Müllemek a zseniális nyugatnémet középcsatárnak. Címét a Labdarúgás című havilapban találtam meg. Máig őrzöm az autogramos képet, amit posta- fordultával küldött.- A hetvenes évek Fradi-szurkolótábora bizonyára békésebb volt a mainál. Mi volt a legmegrázóbb élménye?- Boldog békeidőknek tűnnek ma már azok az évek. Kis túlzással a „Szemüveget a bírónak!” bekiabálás számított a legnagyobb rendbontásnak. Édesanyám nyugodt szívvel kiengedhetett a meccsekre, sőt vele közösen készítettünk egy hatalmas zöld-fehér zászlót is. Egy alkalommal gipszben volt a kezem - természetesen amolyan sportsérülés volt -, ezért le kellett mondanom a személyes szurkolásról, viszont egy osztálytársam legalább a zászlómat kivitte az aktuális meccsre. Amikor hétfőn visszahozta, kitűztem az iskola homlokzatára. Az ablak mellett ültem, és éppen ott, a párkányon volt a zászlótartó. Az egész osztály gyönyörködött benne, milyen szépen lobog a Fradi-zászló. Énekóra közepén egyszer csak berontott Ica néni, az osztályfőnökünk, mondván, hogy az utcáról telefonáltak: fasiszta jelkép látható egy oktatási intézményen. Az amúgy szelíd tanárnő hirtelen mozdulattal letépte rúdjáról a zászlót, és behajította a kályhába. Miután elviharzott, Czigány tanár úr megengedte, hogy a maradványokat kikotorjam: még évekig őriztem a pemyés zászlót egy nejlonzacskóban.- Feltételezem, a fiatal Fradi-szurkoló nemcsak nézni szerette a focit, hanem játszani is. Meséljen róla, milyen sportokkal foglalkozott! Sportolt -e versenyszerűen valamelyik egyesületben?- Szinte minden délután lent voltunk a Köztársaság téren. Olykor egyenesen az iskolából mentünk oda. Ha foglalt volt a dühöngőnek nevezett bekerített betonpálya, akkor a park füvén, a porban kezdtünk játszani. Iskolatáskáink voltak a kapuk. Főleg hátvédet játszottam. Elég magasnak számítottam, így jól fejeltem, és állítólag sikeresen romboltam. Ha kellett, a kapuba is szívesen beálltam. Ám őszintén szólva egyáltalán nem voltam tehetséges. Versenyszerűen más sportot űztem. Öttusáztam, mégpedig abban az időben, amikor az Magyarországon - hála a sok aranyéremnek - a legnépszerűbb sportok közé tartozott. Ráadásul Sálfalvi Béla edzősége alatt a Csepel igazolt versenyzője voltam. Azé az egyesületé, amelyben a nagy példakép, Balczó András is sportolt. Már attól boldogok lehettünk, ha edzésen a közelébe férkőzhettünk. Egyszer a József nádor téri vívóteremben egy edzés után együtt fociztunk. Utána hetekig ezzel dicsekedtem mindenkinek. Az 1972-es müncheni olimpia előtt böjtöt fogadtam annak érdekében, hogy ő nyerjen. Ma már nem tudom, honnan jött ez a nem éppen evangélikus papgyerekre valló gondolat, de nagyon komolyan vettem.- A sport közösségteremtő ereje egy lelkész számára is remek eszköz lehet a fiatalok nevelésében. De belefér-e egy elfoglalt egyházvezető mindennapjaiba a sportolás?- Lelkészként mindig természetes volt, hogy együtt fociztam a konfirmandusokkal, hittanosokkal. A gyenesdiási ifjúsági konferenciákhoz pedig elválaszthatatlanul hozzátartoztak a vezetőség és a résztvevők közötti meccsek. Idővel, ahogy mi, papok kezdtünk poca- kosodni, bizony egyre többször kellett idéznünk: „A lélek ugyan kész, de a test erőtelen...” Ám éppen ezek a felismerések késztettek arra, hogy ismét komolyabban vegyem a mozgást. Elkezdtem rendszeresen futni, igyekszem az uszodába is minél gyakrabban eljutni. Püspökként is azt tapasztalom: sokkal összeszedettebb vagyok, jobban tudok koncentrálni, ha naponta ötvenÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Bogdányi Mária E-mail: ararat@lutheran.hu hatvan percet sportolok. Sokszor persze lehetetlennek tűnik ennyi időt kiszakítani, ám aztán újra és újra rájövök, ez gazdagon megtérül. Segít a stresszoldásban, olykor pedig kifejezetten jó gondolatok támadnak, és fontos döntések érlelődnek meg bennem edzés közben.- Köztudott, hogy püspök úr szívesen tölti idejét családjával, gyerekeivel. Vajon ekkor milyen szerepet kap a mozgás? Van-e lehetőség családi focira a Szilágyi Erzsébetfasorban?- Feleségem fiatalon úszott, és mindmáig nagyon jól röplabdázik. Kertünk- ben, ha csak egy egész kicsi pályán is, gyakran focizom gyerekeimmel. Marci fiam persze már jobb nálam. Blanka remekül úszik, és a kicsi Lujzának is óriási a mozgásigénye.- Ezek után már értem, miért került sor az egyházkerületi sportnapra. Mi következik ezután, kerületi focibajnokság?- Most szervezem a munkatársak pingpongbajnokságát. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy sok lelkészünk sportol rendszeresen. Az egyházi iskolák ilyen összefüggésben is óriási értéket hordoznak. Boldog vagyok, hogy szeptemberben Aszódon megrendeztük az Északi Egyházkerület első családi és sportnapját. Háromszázan voltunk együtt, nagyszerű élmény volt! Még éjfélkor is rúgtuk a labdát a gimnázium tornatermében. Igaz, meg is lett a következménye: az ezt követő gyülekezetlátogatásaimon a hívek talán azt mondták magukban, hogy a püspök nagyon méltóságteljesen vonul fel a szószékre. Pedig csak az izomláz miatt vettem nehezen a lépcsőket...- Saját maga és az olvasók számára hogyan foglalná össze, mire tanít leginkább a sportolás?- A minap olvastam egy lelkészünk, Ördög Endre esperes megrendítő beszámolóját arról, milyen tanulságokkal jár számára az, hogy akár a megyei harmad- osztályban focizhat. így írt: „Ott nincs sportdiplomácia, nincs bunda, csak a színtiszta játék. Minden szépségével és durvaságával. Az alap- és oldalvonalig mehetsz, a les az les, a gól az gól... és főként a győzelem az három pont, a vereség nulla. Tegnap Sokorópátkán 2-0 után (mi vezettünk) 2-2-es döntetlenünk lett. Lefújás előtt negyed órával olyat kaptam, hogy a bal térdem akkora, mint egy szegedi buci, és még most is alig tudok járni. Tudtam, hogy valami ilyesmi lesz, ha abba a helyzetbe belemegyek. Tudjuk, hol szúrtuk el a meccset, tudjuk, hogyan Inegyünk ki vasárnap a pályára Nyalka ellen. Tudjuk.” Igen, a magunk igazi hivatásában, az egyházi szolgálatban bizony nem ilyen egyértelműek a viszonyok, és nem ilyen kézzelfogható az eredmény... ■ Bogdányi Mária ’56-os megemlékezés a Luther Márton Kollégiumban A nyíregyházi Kossuth-öregdiákok ötlete volt a rendezvény. Felkeresték a Luther Márton Kollégium igazgatóját, és megkérdezték van-e akadálya, hogy szervezzenek egy vetélkedőt ’56 tiszteletére. Nem volt. Zalai László, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség másodfelügyelője nagy gondossággal segítette a verseny létrejöttét. A kollégium tanulóiból két fiú- és három lánycsapat alakult. Már hetekkel a verseny előtt minden csapat elkezdte tanulni a kiadott részt, illetve voltak akiknek csak át kellett ismételniük a történelmet. Nagy odaadással tanultak mindannyian, hogy ők lehessenek az elsők Persze lelkesedésüket nem csak az elnyerhető pénzjutalom táplálta, hanem az, hogy megmutathassák egymásnak a tudásukat. A vetélkedő a kollégium gyülekezeti termében zajlott október 18-án. Laborczi Géza evangélikus lelkész nyitóáhítata után a versenyzők - némileg lámpalázasan - egyesével bemutatkoztak a zsűri tagjai, valamint a nézőként jelen lévő diákság előtt. A zsűrit Martinovszky István, a kollégium igazgatója, Zalai László, illetve Máté Zoltán, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatóhelyettese és történelem szakos tanára alkotta. Nem volt könnyű dolguk mert minden csapat eléggé felkészült volt. A feladatok többrétűek voltak: kifejtést igénylő kérdések és történelmi totó egyaránt szerepeltek közöttük valamint mozaik Ez utóbbi azt jelentette, hogy a versenyzők megkapták egy kép darabjait, amelyeket össze kellett illeszteniük majd le kellett írniuk hogy mit ábrázol a kép, mit tudnak róla. Kedvezett a szerencse azoknak is, akik a többifeladatban nem nagyon voltak sikeresek mert párbeszédet is kellett írni, majd előadni a képekkel kapcsolatban. Miközben a csapattagok a feladatokkal foglalatoskodtak a zsűri villámkérdéseket tett fel a nézőknek. A verseny közel két órán át tartott; a nyertes a Pesti Srácok nevű csapat lett, amely négy focistafiúból állt. Kellemes meglepetés volt, hogy nemcsak a lábukat tudják használni, hanem az eszük is vág. Remélhetőleg - mint a verseny végeztével szó esett róla - jövőre újra sor kerül a Vetélkedőre, de akkor már nem csak a Luther Márton Kollégium diákjai vesznek részt rajta. Az öregdiákok ötletéből új hagyomány született, öregbítve a kollégium eddig is nagy hírnevét. ■ Gebri Csilla Kiegészítő gondolatok a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjének közleményéhez' Az idei reformációi ünnepségsorozat megnyitógáláját a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezte a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT). Köszönjük, hogy D. Szebik Imre püspök úr mint a tanács elnöke igazán szívhez-lélek- hez szóló ünnepi köszöntőt mondott. Egyenes, Lélektől ihletett beszédét lutheránus büszkeséggel hallgattuk. Az Evangélikus Élet október 21-i számában erre reagálva jelent meg - kommentár nélkül - Gusztos Péternek az SZDSZ ügyvivőjének közleménye, mely D. Szebik Imre ellen intéz méltatlan személyes támadást. Méltatlan, de figyelemfelkeltő lehet számunkra ez a támadás, hogy még többet imádkozzunk püspökeinkért, vezetőinkért, egyházunkért, népünkért. A közlemény írója néhányadmagával szeretné megváltoztatni a magyar törvényt, amely az isteni és természeti törvénynek megfelelően leszögezi, hogy a házasság egy felnőtt férfi és nő életre szóló szövetsége. A napokban tárgyalásra kerülő törvényjavaslatuk arra irányul, hogy házasságként törvényesítsék az egyneműek együttélését, az utóbbiak kapják meg mindazokat a jogokat, amelyeket eddig csak házaspárok kaptak meg. Világos, hogy Isten előtt a homoszexuális életvitelt folytató ember is Krisztus megváltására szoruló, akinek megmentésére Isten ugyanazt a nagy árat fizette, mint mindnyájunkért. Világos azonban az is, hogy a természeti törvényeket nem lehet felülírni, ezeket Isten irántunk való szeretetéből, javunkra írta bele a természetbe és jelentette ki az írásokban és egyszülött Fia révén személyesen. A tudományos felmérések szerint a homoszexuális kapcsolat ritkán tart két évnél tovább, sem előtte, sem alatta nem kizárólagos; nem ritka egy embernek száznál több személlyel való kapcsolata. Ezek az embertársaink sokféle testi-lelki betegségnek vannak kitéve, életkilátásuk is rövidebb. Gyermek-örökbefogadásra vágynak. A homoszexuálisok jogainak kiterjesztése azonban nem engedhető meg a gyermekek egészséges fejlődéshez való jogának csorbítása árán. Nagyszámú hiteles felmérés alapján ennek sok veszélye van. A gyermek társas magatartásában, pszichoszexuális fejlődésében nagyon fontos az egészséges példa. Homoszexuális „szülők” mellett sokkal többször fordul elő a gyermekek bántalmazása és fejlődésükben a testi-lelki zavar. Imádkozzunk népünk testi-lelki-szellemi egészségéért! Győriné dr. Drenyovszky IréIs gyermekorvos (Budapest) Megdöbbentő, de tanulságos Tanulnunk kellene Gusztos Péter cikkéből, hogy mit nem szabad. Ő mint politikus - úgy gondolja - beleszólhat az egyházi dolgokba, az egyház tanításába, noha nagy hangon hirdeti, hogy a vallás magánügy. Ezért kritizálja Szebik Imre püspökünk elmondott beszédét. De azt is gondolja, hogy neki mint politikusnak meg szabad hamisítania az ott elhangzottakat, hogy bele lehessen kötni a mondanivalóba. Szájába akarja adni püspökünknek, mintha ő mondaná: bűnösök a gyermektelen, meddő párok - de ezt Szebik Imre nem mondta. Ezek után csak annyit, mert a politizálás vádjával akarják majd egyesek a mondanivalómat leértékelni: óvakodjunk az olyan politikusoktól, akik az igazságot tudatosan elferdítik azért, hogy megtévesszenek embereket, vagy hogy a hatalmat megtartsák. Óvakodjunk azoktól is, akik az erkölcsi értékeket azonnal „anyagiasán" fogják fel, s az „egyházfinanszírozás” szólamával akarnak csalogatni vagy zsarolni. Keressünk olyan politikusokat hazánk számára, akiknek fontos Isten igéje, hogy Isten áldása nyugodhasson meg országunkon! A Himnuszban azt kérjük, hogy Isten hozzon ránk jobb világot. De ne feledjük: Istenünk a mi kezünkbe tette le, hogy kit választunk. Ha közömbösek vagyunk, és ezért nem megyünk el választani, vagy ha felületesek vagyunk, és imádság nélkül választjuk a rosszat, akkor ne csodálkozzunk országunk állapotán, és ne vádoljuk érte Istent. Missura Tibor (Budapest) Mi a magánügy? Kedves Gusztos Úr! Az Ön logikáját követve a pártpolitika is magánügy. (A magyar viszonyokat tekintve persze lehet, hogy egyre inkább az lesz.) És ad absurdum: magánügy akár a Magyar Gárda, akár a rendőrség működése is, hiszen egyik sem kényszersorozással gyűjt tagokat. Mindez - tudom - komolytalan. Éppen ezért kérem, a jövőben szíveskedjék különbséget tenni a vallás és a vallásgyakorlók között. Mert hogy ki gyakorolja a vallását, ki nem: az pont olyan magánügy, mint az, hogy ki áll be a gárdába, vagy ki megy el rendőrnek. De hogy miként gyakorolja valaki a vallását, az éppúgy nem magánügy, miként az sem, hogy a rendőr hogyan jár el igazoltatáskor. És amint az sem magánügy, hogy milyen legális fegyveres testületek működnek az országban, nem magánügy, hogy a vallásgyakorlásnak milyen szervezett formái vannak, illetve az egyházak és más vallási közösségek közügyekről hogyan nyilatkoznak, miként töltik be szerepüket a társadalomban. Tisztelettel: Véghelyi Antal (Budapest) Válasz egy pécsi olvasói levélre A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület is a Diakonisszák díjazottjai című, az Evangélikus Élet 2007/39. számában megjelent írásból értesült arról, hogy Lipták Katalin - amint ő azt a cikkben nyilatkozta - anyagi helyzete miatt nem tudta megkezdeni teológiai tanulmányait. Egyesületünk az újságcikk megjelenését követő napokban e-mailben ajánlotta föl segítségét díjazottjának, Lipták Katalinnak, kollégiumi elhelyezést és anyagi támogatást felkínálva. Lipták Katalin válaszából megtudtuk, hogy döntésének elsődlegesen családi oka volt, s az annak következtében előállt anyagi nehézségek kényszere alatt volt indokolt tanulmányai megkezdésének elhalasztása. Az egyesületünk által díjazott Lipták Katalint jövőre is - amikor örömünkre megkezdi teológiai tanulmányait - lehetőségeinkhez mérten támogatni fogjuk. A Fébé választmánya Meghívó Szeretettel várunk minden érdeklődő fiatalt az EKE ifjúsági hétvégéjére november 16-18. között Piliscsabára, a Béthel Missziói Otthonba. Főcím: PéldaKépMuta- - tás. Mottó: „Ha igaz volna...” (a hited, az életed - mindazok a szép dolgok, amelyeket mondasz, mutatsz magadról). Témák:- képmutatás (Mt 23,27-28)-példamutatás (képtelenség) (ahogyan élnünk kelljenej) (Fii 2,14-16)- példaképmutatás (aki képessé tesz mindarra, amit magunktól nem tudunk megtenni: Jézus) (Róm 7,15-25) Istentisztelet: Az életmódodnak következménye van (2Thessz 1,3-10). Jelentkezni és bővebb információkat kérni az EKE Evangéliumi Alapítványnál lehet: 1068 Budapest, Szondi u. 95. Tel./fax: 1/332-7063; e-mail: ekeal@freemail.hu; honlap: eke.lutheran.hu.
