Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-21 / 42. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. október 21. 3 Baja és Kaskantyú örömünnepe A Déli Egyházkerület elnöksége, Gáncs Péter püspök és Radosné Lengyel Anna felügyelő az elmúlt hétvégét a Bács-Kiskun Egyházmegyében töltötte. Útjuk Kiskőrösről (a regionális felügyelői konferenciáról külön tudósítás a 10. oldalon) . Bajára vezetett, ahol a gyülekezet hálát adott százhatvan éve épült templomáért, és megtörtént az épülő új gyülekezeti terem és parókia alapkövének ünnepélyes elhelyezése. Reménység szerint Nepp Éva, a gyülekezet megválasztás alatt álló lelkésze a jövő év elején beköltözhet a korszerű épületbe. A következő állomás Kaskantyú volt, ahol a templom külső megújítása alkalmából a falu ap- raját-nagyját megmozgató hálaadó ünnepséget szervezett Nagy Veronika, a Csengőd-Páhi-Kas- kantyúi Társult Evangélikus Egyházközség lelkipásztora. A település címérében látható Luther- rózsa -is jelzi, hogy a kis falu életében komoly közösségteremtő és megtartó erő az evangélikus gyülekezet. H EvÉlet-infó Életművészet lyét szeressék, hanem azt, aki az új életet, az új erőt, a növekedést adja. Visszaemlékezett a bonyhádi diákként a gimnázium udvarán átélt belső elhívatására, imádságára, amelyben értelmes életet kért; a diáktársaival folytatott vitákra arról, hogy Jézus mégis megváltoztatta a világot azzal, hogy értelmet adott az életnek, az áldozatnak, a szenvedésnek, sőt a halálnak is. A beiktatott lelkészt levélben köszöntötte Gáncs Péter püspök és Hafenscher Károly országos irodaigazgató; Andorka Árpád felügyelő és Szabó. Vilmos Béla az egyházkerület, illetve a lelkészi kar képviseletében üdvözölte őt. Dolinszky Gábor egykori diáktárs és Weisz Rudolf a szabadkai, Omszki Szabolcs a bonyhádi gyülekezetnek, Ónodi Szabolcs igazgató pedig a gimnázium tanárainak az üdvözletét tolmácsolta. Varsányi Ferenc és Hegedűs Attila mint régi lelkipásztorai köszöntötték Kopf Andrást. A továbbiak már a szeretetvendégségen hangzottak el. ■ -G-L ► Lelkésziktatásra gyűltek össze a hívek a bonyhádi evangélikus templomba október 7-én. Ez alkalommal foglalta el a Bonyhád Hida si Evangélikus Egyházközség második lelkészi állását Kopf András. Az iktatás szolgálatát Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese végezte Kráh- ling Dániel - korábbi principális - és Káposzta Lajos se- gédkezésével. Az újonnan beiktatott lelkész teológushallgatóként az utóbbi irányításával végezte gyakorlati évét. Szabó Vilmos Béla Fii 4,10-13.19 alapján arra biztatta a lelkészt, hogy legyen „életművész”, de az alkotó művészet értelmében: mutassa fel Isten képmását, az igaz emberséget hívogatással, a törvény és az evangélium hirdetésével, a bűnbocsánat éltető erejének megtestesítésével. Ilyen „életművész” volt Pál apostol; „Mindenre van erőm a Krisztusban...” - írja. „Ez a bőség és az éhség kezelésére, a másokért való áldozat meghozatalára való szabadság. Tanulj Páltól, és él ne veszítsd szabadságodat!” .. - mondta az esperes. Kopf András (képünkön) iKor 3,7 alapján prédikált. Magyarul és németül is megköszönte a gyülekezet bizalmát, majd arra figyelmeztetett, hogy ne az ő szeméKözösségi egyház A Kuopiói Egyházkerület vezetőinek magyarországi tanulmányútja ► Kinek az arca jut először eszedbe, ha a gyülekezetedre gondolsz? A lelkészé, a hitoktatóé vagy valamelyik gyülekezeti tagé? - A Finn Evangélikus Egyházban sok jól képzett szolgálattevő van. Talán ebből is fakad, hogy a gyülekezeti tagok gyakran csak mint igehallgatók vesznek részt a gyülekezeti életben. Sok finn szívesen kivenné a részét a közös munkából, ha valaki megszólítaná. A Kuopiói Egyházkerület vezetői - lelkészek és gazdasági vezetők - arról gondolkodtak együtt október elején a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban, hogy mi módon tehetnék gyülekezeteiket a közösség megélésének helyévé. A szeminárium- résztvevői saját gyülekezetükben folyó önkéntes munkájukat -felmérve érkeztek a konferenciára. Kiderült, hogy milyen széles körben végeznek önkéntes szolgálatot az egyes gyülekezetek tagjai - például a minden évben megrendezett nagy adománygyűjtő akcióban vagy kórustagként, esetleg az ifjúsági munkában. A bevezető előadást tartó Henrietta Grönland kutatómunkájának eredménye azt mutatja, hogy a finnek még ennél is több önkéntes munkát végeznének, ha megszólítanák és kérnék őket. Hasonló képet mutat a fiatal felnőttek csoportja; ők azért is lényeges réteg, mert közülük válnak ki a legtöbben a finn egyházból. Kiderült: ha hívnák őket, nagyobb hajlandóságot mutatnának az aktivitásra. Aki egyszer is átélte, hogy mit ad az önkéntesen végzett munka magának a szolgálattevőnek, az bizonyosan tovább fáradozik a gyülekezet közösségében. Magyarországi tanóra Természetesen a konferencia helyszínének kiválasztásában szerepet játszott, hogy Magyarországon bizonyos dolgok - már csak a kis számokból és a szerényebb gazdasági lehetőségekből adódóan is - természetes módon önkéntes munkával valósulnak meg. Bárányay Csaba kőszegi lelkész előadása révén ismerkedtek a résztvevők a magyar gyülekezetekben folyó önkéntes munkával, személyes élményeket pedig a siófoki hívekkel való találkozásból meríthettek, amelyen az egyes gyülekezeti tagok beszéltek saját feladatukról. Végi1 Szabolcs, a balatonszárszói konferencia-központ vezetője a Magyarországi Evangélikus Egyház gazdálkodásáról tartott előadást, Fabiny Tamás püspök pedig az Újszövetségből villantotta fel gyülekezeti modellek képét, és ezek alapján szólt a magyar egyház közelmúltjáról és jelenéről (képünkön). A szekuralizmus kihívásai előtt állva mindkét testvéregyház azonos kérdéssel szembesül: hogyan lehet hitelesen és érdekesen eljuttatni az emberekhez az evangélium üzenetét? Az egyházban mindez stratégiai kérdés. Az egy helyben álló egyház helyett a mobil egyházmodell felé kell elmozdulni. Pál apostol mozgó, missziói munkamódszere működőké- pesebbnek látszik, mint a statikus egyházkép, vagyis hogy várjuk az emberek önkéntes munkára való jelentkezését a gyülekezetekben... Testvérgyülekezetek és a környezetén való felelősség A szemináriumon hangsúlyosan került elő a testvérgyülekezetek széles körű kapcsolatrendszere, amely rendkívül jó lehetőséget biztosít az egyes tagok önkéntes munkába való bekapcsolódására. Hiszen ha a kapcsolat csak a lelkészek szintjén marad meg, gyakran kihűl, és talán meg is szűnik, legfőképp akkor, amikor a lelkész másik egyházközségbe kerül. De ha a kapcsolat a gyülekezeti tagok szintjén realizálódik, abból hosszú távú és sok áldást hozó együttműködés lehet. Sok helyen éppen a testvér-gyülekezeti összeköttetésen keresztül kapcsolódtak be aktívabban a gyülekezeti tagok a közösség életébe. A finn egyháznak sok magyar, észt és inkeri testvérkapcsolata van. A másik olyan terület, amelyen a tagok nagyobb aktivitására lehet számítani, a környezetvédelem. Finnországban az egyes gyülekezetek pályázhatnak az ottani egyházi központ által minden évben odaítélt úgynevezett környezettudatos gyülekezet diplomára. A diploma megszerzéséhez a gyülekezeti'életben nagy hangsúlyt kell fektetni a környezettudatosság- ra; ehhez a gazdasági vezetők figyelmén kívül szükség van a gyülekezeti tagok szakértelmére, ötleteire és odafigyelésére is. Krisztus arca A konferencia végén az a vélekedés alakult ki, hogy gyülekezeteinkben sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a közösségre. Hiszen egy közösséghez tartozva nem az elvégzendő munkáról van csupán szó, hanem sokkal többről: egymás megajándékozásáról. Ami egyben a „határátlépést”, az előítéletek felszámolását is jelenti. Ha azonban ez megtörténik, akkor az önkéntes munkát végző azt a csodát élheti át, hogy segítőből megajándékozottá lesz. Kinek az arca jut először eszedbe, ha a gyülekezetedre gondolsz? Bárki legyen is az az ember, az a reménységünk, hogy ez az arc nem más, mint Krisztus arca - irgalmas, szerető, elfogadó és hívó arc. Nekünk őt kell képviselnünk ebben a világban. Krisztus követése pedig nem földi jutalomért, nem a fizetésért történik... ■ Dr. Sakari Häkkinen, a Kuopiói Egyházkerület dékánja (fordította: Baranyay Csaba) Tót atyafiak -jó palócok Mikszáth Kálmán két jóízű novellafüzérének címe intonálja válaszkeresésemet Jeszenszky Géza október 6-i pozsonyi beszédének drámai záró kérdésére: „Magyarok, szlovákok, vajon mikor értjük meg a történelem üzenetét?” (Evangélikus Elet, 2007/41. szám, 8. oldal) Ugyanezen a hétvégén, amint erről lapunk is beszámolt, Milos Kiütik szlovák egyetemes püspökkel együtt átutaztuk a fél országot: Tótkomlóstól Békéscsabán, Budapesten át egészen Balatonszárszóig. Az ünnepi szertartásokon és pohárköszöntőkön túl igazi testvéri eszmecserét folytathattunk egymással, hiszen tudatosan - részben - közös kocsiban (ha nem is egy csónakban) utaztunk. Kapcsolatunk, amely talán megérett a barátság névre is, közel egyidős a rendszerváltással. Tipikus közép-európai történet: egy magyar lelkész, aki hosszú ideje szolgál szlovák gyökerű gyülekezetben, Nagytarcsán, végre találkozik egy szlovák kollégájával, aki pár kilométerre a magyar határtól, Pozsony egyik elővárosában, Petrzalkán épít gyülekezetét és később templomot is. Hogy mi ebben a tipikus, ha úgy tetszik, tragikomikusán közép-európai? A találkozáshoz, a megismerkedéshez mindkettőnknek Dániáig kellett utaznunk, hogy egy nemzetközi konferencián fedezzük fel egymást. Ott és akkor született az elhatározás: gyülekezeteink között partnerkapcsolatot építünk ki. Ez ismétlődő csoportos látogatásokban, kölcsönös vendégszolgálatokban öltött testet és működött hosszú éveken át, mígnem mindkettőnket „utolért” a püspöki kereszt... Természetesen idő kellett, hogy mi, „távoli” szomszédok jobban megértsük egymás igazi helyzetét. Milos testvérem például többször prédikált lelkesen, ékes irodalmi szlovák nyelven Nagytarcsán, akárcsak legutóbb Békéscsabán. Íme, a kedvesen őszinte visszhangok egyike: „Gyönyörűen beszélt a püspök úr, hát még ha értettük volna...” Ki ne tudná, hogy a magyarországi tót nyelv és az irodalmi szlovák nem feltétlenül esik egybe? De számomra is kijózanító volt a pozsonyi lecke, amikor Petrzalkán németül kellett prédikálnom, szlovák fordítással, mert a magyar szót csak néhá- nyan értették volna... Érdekes módon a legutóbbi balatonszárszói esperesi akadémián szintén németül hangzott szlovák püspök kollégám előadása, és utána ÉGTÁJOLÓ (J) a diskurzus is a néhai K. und K. monarchia nyelvén zajlott. Mindez több, mint kissé fonák történelmi örökség, sokkal inkább sürgető feladat. Bizony, éppen itt az ideje, hogy megtaláljuk a közös nyelvet! Nem szeretném túlértékelni egyházaink diplomáciai szolgálatának súlyát. De úgy vélem, a szlovák-magyar kapcsolatok égetően aktuális rendezésében több esélyünk és lehetőségünk van, mint politikusainknak, akik újra meg újra - ők tudják, milyen megfontolásból - feltépik közös múltunk éppen csak behegedő, sajgó sebeit. Naivitás azt hinni, hogy feszültségeinket majd a „mindenható” Európai Unió megoldja. Erre a kelet-közép-európai nyavalyára nincsen orvosság se Brüsz- szelben, se Strasbourgban. Tót és magyar, tót-magyar és magyartót atyafiaknak kell őszintén egymás szemébe néznünk. Honnan is jöttünk? Mióta élünk együtt itt a Kárpát-medencében? Vizsgáljuk meg a nevünket, a családfánkat! Vajon akad-e „tiszta” magyar és „tiszta” szlovák?! Lapozzunk bele egymás énekeskönyvébe: mennyi közös lelki erőforrás. Kóstoljunk bele bátran egymás tányérjába: mennyi közös recept, íz és zamat! Kár lenne elhallgatni, hogy van mit rendeznünk egymással. Szomszédok, atyafiak között is aligha kerülhetőek el bizonyos konfliktusok. Van bőven megbeszélni- és tisztáznivalónk. Van miért bocsánatot kérni egymástól, és van mit megbocsátanunk egymásnak. Ebbe az irányba történt már egy szerény, halk lépés, amikor éppen egy évvel ezelőtt megjelent a Magyarországi Evangélikus Egyház-püspöki tanácsának nyilatkozata a szlovák-magyar megbékélésről (Evangélikus Elet, 20o’6/4i. szám, 1. oldal). Őszintén szólva mindez akkor csekély visszhangot váltott ki... Most viszont, amikor a békéscsabai szószéken újra felolvastam a sajnos még mindig aktuális nyilatkozatot, pozitívabbnak tűnt a fogadtatás. Püspök testvérem éppúgy, mint a csabai szlovák főkonzul, Stefan Dano elkérte a magyar-szlovák nyelvű dokumentum szövegét, hogy megfelelő diplomáciai csatornákon eljuttassák az illetékesekhez. De úgy vélem, nekünk nem kell várnunk az „illetékesekre”. Testvéri kapcsolataink helyreállításának forrása nem lent vagy fent található, hanem „legfelül”. Abban a közös Úrban, akiről Pál apostol sorait aktualizálva vallhatjuk: Krisztusban tehát nincs többé sem szlovák, sem magyari., mert ti, mert mi, tót és magyar atyafiak és atyalányok, mindnyájan egyek vagytok, egyek lehetnénk a Krisztus Jézusban! (Gál 3,28 után szabadon...) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület