Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-07 / 40. szám
2007- október 7. 9 ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ Isten a barátunk „Szép az Isten, de annyira idegen, rút az ördög, de nem hagy hidegen...” Erre a dalszövegre kaptam fel a fejem egy debreceni szórakozóhelyen. Néhányan a zenegéppel együtt üvöltötték a fent idézett mondatot, - manapság a srácok jobban tudják az ehhez hasonló média- mondókákat, mint a szorzótáblát. Maga a dal, sajnos, azt kell mondanom, nem is olyan rossz. A hangzásvilága egyedi, az énekes előadásmódja „ízes”, stílusa van. A Biblia megfelelő ismerete nélkül még a mondanivaló is hibátlannak tűnhet: az ördög tényleg rút, s ki cáfolhatná annak tényét, hogy csábítása senkit sem hagy „hidegen”? Nem vagyok álszent. Mint minden jó érzésű ember, nekem is van lehetőségem arra, hogy akarjam a jót, de arra, hogy meg is tegyem, már jóval ritkábban. Hiszen „nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn." (Róm 7,19-20) Szóval az ördög is, meg az ember is már csak ilyen, s ezért megváltásra szorul; ráadásul Isten - és minden teremtménye - alapvetően tényleg szép. Idézetünk szerzője tehát találóan fogalmaz. Csak egyetlen szófordulat fals a kérdéses dalban: „annyira idegen”. Aki hálaadás helyett ilyeneket énekel, nyilván nem lehet polgártársunk, mivel sem Jézust nem ismerte fel, sem azt, hogy Jézus az Atyától jött. Egyrészt valójában nem Isten idegen, hanem mi vagyunk azok Isten számára - a bűnbeesés óta. Másrészt a Messiás születése, vagyis az Ige testté válása éppen azért oly nagyszerű esemény, mert maga az Isten érkezett közénk, hogy számunkra is felfogható, szerethető, hozzánk hasonló, egyszerű ember legyen (lásd Jn 1,1-14; 17,7-10). A hitetlenek számára Isten valóban idegenszerű lény, aki - szerintük - a választottjait mindenfajta borzasztó, embertelen dolgokra kényszeríti: áldozzuk fel egyetlen gyermekünket (vö. iMóz 22,2); gonosztevők között hirdessük jóságát, amihez semmi kedvünk sincs (vö. Jón 1,2); aki el akarja venni az alsóruhánkat, annak adjuk oda a felsőt is (vö. Mt 5,40), s más effélékre. S persze Isten nem nagyon segít, amikor nyerni szeretnénk a lottón, amikor esőért imádkozunk, vagy ki szeretnénk húzni a vizsgán azt az egyetlen tételt, amelyet tudunk. Egy, a Szentírást felületesen ismerő tinédzsertől, akit hangzatos, könnyen felfogható frázisokkal butítanak, hogyan is várhatnánk azt, hogy befogadja, megértse a Felséges különös terveit? Milyen alapon botránkozunk meg azon, ha az idegen Istenről szóló médiaszövegeket felszabadultan üvöltik, amikor elmennek „kikapcsolódni"? Emlékezzünk arra, hogy amikor először hallottunk az Úr rettentő szigorúságáról, mi magunk is zavarba jöttünk. Hosszú az út, míg az ember megérti, miféle nevelésben részesült Ábrahám, hogy miről szólt Jónás küldetése, vagy Jézus miért kér bennünket arra, hogy mondjunk le földi javainkról. Isten csak azért tűnhet idegennek, mert önző módon szeretnénk kisajátítani a hatalmát, mert jó tündérnek nézzük, akitől haszonleső terveink megvalósítását reméljük. Milyen igaza van Jézusnak, amikor kimondja: „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem..(Jn 16,9) Mert gyakran még mi, keresztények sem jutunk tovább annál, hogy megértjük: a hit „a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" (Zsid 11,1). Csakhogy ennyi idő múltán már régen nem itt kellene tartanunk, mert ezek az Isten beszédének az alapelemei (vö. Zsid 5,11-14). Már régen az evangélium reménységének titkáról kellene írnom, arról, hogy „milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége" (Kol 1,23:1,27); mert ajándék ez, s újabb ajándékok vannak előkészítve számunkra, melyek boldogsága minden értelmünket meghaladja. De a világban járva egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy a hívő emberek ereje gyengül, hogy mindenki sodródik az árral; mert hiába tudunk Jézus létezéséről, még mindig nem bízunk benne eléggé. Ne feledjük a próféta szavait, aki arra buzdít, hogy az ítélet idején is Istenben reménykedjünk (vö. Ézs 26,8)! S tekintettel jutalmunk mérhetetlen gazdagságára, szüntelenül imádkozzunk (Thessz 5,17), önként s dalolva, mert örömünket senki nem veheti el tőlünk (Jn 16,22)! Az * idegen Istenről szóló médiaszövegekre pedig csak annyit mondhatok, hogy a „megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok..." (Ézs 30,15) Ne kételkedjünk többé Jézus szavaiban. Mert megmondta: „Titeket azonban barátaimnak mondalak..." 0n 15,15) S ha a zenegép mást Üvöltene, akkor rendezzük a számlát, és még a port is verjük le a lábunkról, amikor távozunk. ■ Andriska János Kedves Gyerekek! ► Mostani sorozatunkban Albert és Pongrác lovag ismét a Tudás erdejében található várhoz megy, ahol a várat megszálló hétfejű sárkányt kell legyőzniük. Úgy próbálják meg teljesíteni ezt a feladatot, hogy egy-egy, valamiképpen a Bibliához kapcsolódó feladványt adnak a sárkánynak. A helyes megfejtéseket küldjétek el a szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A végén jutalmul a sorozathoz kapcsolódó játékot kaphattok. GYERMEKVÁR 3A lovagok a sátruk előtt ültek, és erősen gondolkodtak.- Pongrác barátom! Nagy segítségünkre van ez a lista, amelyet Szakáll király kémeitől kaptunk, hiszen az első két fejnek valóban az énekszó és az evés volt a gyenge pontja. De mit találjunk ki a harmadik legyőzéséhez? Ugyanis itt az áll: „A sárkány harmadik fejének rossz a látása.”- Valami olyan rejtvényt kellene feladnunk neki, amelyben például sok minden látszik egy képen. így erőltetnie kell majd magát, hogy jól szemügyre vehesse. De melyik bibliai történetet válasszuk ehhez? Talán egy csatajelenetet?- Megvan! Mi lenne, ha megrajzolnánk Nőé bárkáját a sok állattal?- Jó ötlet, nemes barátom! De akkor rajzoljunk belőle mindjárt kettőt, és legyen a két kép között hat eltérés. így még nehezebb a feladat.- Sőt! Az egyik képre rajzoljunk egy állattal többet, így a sárkányfejnek még azt is meg kell majd találnia!- Lássunk azonnal munkához! Ha estig nem sikerül megoldania, akkor őt 'is legyőztük. Albert és Pongrác lovag jól sejtette: a feladat meghaladta a sárkányfej képességeit - alul is maradt a viadalban. Ti megtaláljátok a hat különbséget? És azt, hogy melyik állat szerepel csak az egyik képen? LELKI ÉRTÉKEK Szeretet és elfogadás Ötvenéves házasok beszélgetnek. A feleség azt'kérdezi a férjtől: „Szeretsz-e még?” A férj válasza: „Nem úgy, mint huszonöt éves koromban, amikor égett a vágy egész bensőmben, és csillogott a szemed. Nem úgy, mint negyvenévesen, amikor tettre kész voltam, alkotni akarás serkentett, gyermekeinknek mindent meg akartam adni, amit én nem kaphattam meg... Nem úgy, mint hatvanévesen, amikor unokáimban gyönyörködhettem, és hálával gondoltam rád, hogy te engem választottál. Most, hetvenévesen te maradtál igazán számomra, felnőtt gyermekeink élik a maguk életét, az unokák lassan felnőtté válnak, s a hátralevő életúton együtt kell megtalálnunk az élet ösvényét..." A szeretet a másik gyengéd elfogadása - értékeivel és hibáival, jó és rossz tulajdonságaival együtt. S ebben benne foglaltatik az elismerés is. Valaki elmondta, hogy tizenkét évesen árva maradt, meghaltak a szülei. A nagynénjéék nevelték fel. Hatvanévesen is hálával gondol arra, hogy édesanyja helyett anyja lett a nagynéni, s édesapja helyett apja a nagybátyja. Elismerni a másik teljesítményét, felénk áradó szere- tetét nélkülözhetetlen gesztus a mindennapokban. Tudományos felmérések igazolják, hogy a szeretet légkörében élő, szeretni tudó és szeretett emberek ritkábban betegednek meg, tehát egészségesebbek, hosszabb ideig fiatalosak, és gyakran tovább is élnek. Mintha a tudomány is a szeretet hirdetőjévé válna bizonyos helyzetekben? Friedrich Nietzschéről maradt fenn, hogy élete egy szakaszában tqbb évre félrevonult a világ zajától. Ez idő alatt komoly betegségek gyötörték. Őszintén bevallotta: a megnyugtató és gyógyító szeretet hiányzott neki. Amint visszatért az emberek közé, helyreállt a lelki egyensúlya. Egy középkorú férfi, aki rövid időn belül két nehéz műtéten esett át, elmondta: a megnyugtató és gyógyulást segítő kép - imádkozó felesége és két felnőtt lánya ott áll a betegágya mellett - most is szeme előtt lebeg. A szeretet a legnagyobb érték, amit adhatunk a másiknak. Ilyenkor kilépünk önmagunkból, és teljes mértékben a másik érdeke szabja meg tetteinket, gondolatainkat. Közben mi magunk pedig egészen más emberré, új emberré formálódunk. Talán ilyenkor fedezzük fel Isten közelségét, azt a különös titkot, hogy az igazi szeretet maga Isten, és fordítva: Isten az igazi szeretet. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ez a szeretet ad mellénk embereket, akik elfogadnak és elismernek bennünket. Ez a szeretet a másik iránti szeretet viszonzására késztet, de sohasem méricskél, nem hasonlít, és nem kérdezi, megéri-e. Ez az isteni szeretet adta fiát, Jézust is, a szeretet örök etalonját, látva, hogy a szeretet életét adja barátaiért és az egész világért. Ezért lesz az igazi szeretet határtalan, szívünk pedig csillapíthatatlanul vágyódik utána. ■ D. Szebik Imre HETI ÚTRAVALÓ Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (íjn 4,21) Szentháromság ünnepe után a 18. héten az Útmutató reggeli és heti igéi felszólítanak: járjunk elhívatásunkhoz méltóan - szeretetben! Ezt csak azért tehetjük, mert a szeretet apostola szerint Isten előbb szeretett minket. „Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte az őFiát engesztelésül a mi bűneinkért.” (íjn 4,10; LK) Erről az alapvető életszabályról Luther így ír: „Abban van az ördög öröme, mulatsága és fő törekvése, hogy a keresztyének között a szeretetet megzavarva csupa gyűlöletet és irigységet támasz- szón. Mert jól tudja, hogy a keresztyénséget a szeretet építi s tartja meg. Ezért buzdít Krisztus olyan nagyon, hogy a szeretethez mindennél szilárdabban ragaszkodjunk.” Egy értelmes írástudó azt kérdezte az Úrtól, hogy a 248 előírás és 365 tilalom közül melyik a legfőbb parancsolat. Jézus Mózes törvényeiből idéz (lásd 5MÓZ 6,5 és 3MÓZ 19,18b): „...szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Mk 12,30-31) Pál szerint „az Isten országa (...) igazság, békesség és a Szentlejekben való öröm” (Róm 14,17). A testvéri szeretettől nem ír, „hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretette” (iThessz 4,9). A keresztény igehirdetés célja Isten üdvözítő tervének megismertetése; az igehallgatók a Jézusba vetett hit által részesülhetnek az üdvösségből. A két kőtábla igéivel törvényszerűen kell élni, mert meggyőznek a bűnről, és e tíz „parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet" (iTim 1,5), A szeretet mindennél drágább kincs: „Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet... ” (Énekek 8,60-73) Az első gyülekezetben hét diakónust állítottak a testvéri szeretet szolgálatába az asztalok körül, így elválasztva azt az imádkozás és az ige szolgálatától. „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek." (ApCsel 6,7) Az Úr Jézust az Isten s az emberek iránti szeretete tartotta a keresztfán, ahol az őt megfeszíttetőkért így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23,34) Pedig az Ószövetség evangélistájától bárki megtudhatná, hogy az Úristen félreismert s szenvedő szolgája „önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért” (Ézs 53,12). Az Úr - hegyi beszédében - a törvény igéit magyarázta, melyek betöltője maga Jézus, és amelynek betöltése a szeretet, ez pedig Isten országának alkotmánya. „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Mt 5,20) Uram, aki a szeretet Vagy, kérlek, „hogy tövises pályámon / Ra- gyogjon szeretet, / Mert aki boldogít mást, / Boldog csak az lehet” örökké! (EÉ 455,1) * ■ Garai András
