Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-10-07 / 40. szám
‘Evangélikus Élet3 EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. október 7. 3 Bizonytalan utakon - az Úrra figyelve Lelkésziktatás Kőbányán „A lelkészi szolgálat tengerén ez a hely biztos kikötőnek tűnik. A nagyvárosi misszió azonban nem könnyű szolgálat” - Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke intette ezekkel a szavakkal új szolgálatának megkezdése előtt Benkóczy Pétert, akit szeptember 29-én ünnepi istentisztelet keretében iktatott be hivatalába Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese. Az ünnepi alkalom liturgiái szolgálatában Smidéliusz András, a Budapest-Kőbányai Evangélikus Egyházközség búcsúzó lelkésze is részt vett. Mivel Smidéliusz András felvételt nyert az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktori iskolájába, és úgy döntött, hogy a 2007/2008-as tanévtől nem a lelkészi szolgálat mellett, hanem „főállásban” kívánja végezni doktori tanulmányait, a kőbányai parókusi állás megpályázható lett. A kőbányaiak szerencséjére a szarvasi népfőiskola képzési koordinátoraként két éve szolgáló Benkóczy Péter megbízása épp lejárt, így a püspök és a gyülekezet gondja hamar megoldódott. Gáncs Péter Zsolt 119,35 alapján mondott prédikációjában az út metaforáját felhasználva elevenítette fel az ifjú lelkész eddigi pályafutásának állomásait. Külön hangsúlyt fektetett azokra az utakra, amelyeken úgy kell járnunk, hogy nincs biztos talaj a lábunk alatt. A püspök Péter apostol életének képeivel mutatta be, hogy annak a számára, aki az Úrra figyel, még a vízen keresztül, rajta járva is vezet biztonságos út. Elismerően szólt Benkóczy Péter pályakezdő szolgálatáról, aki „mély vízbe lépett”, amikor elvállalta a szarvasi népfőiskola képzési rendszerének vezetését. Olyan útra kellett rálépnie,.amelyen nem jártak még előtte, ő azonban „nem merült el” az úttörő vállalkozásban, hanem magas szinten teljesítette a komoly kihívást jelentő feladatokat. Kőbánya nagyvárosi gyülekezete biztos kikötőnek tűnik a korábbi feladatokhoz képest, ám ez csak a látszat: a mai nagyvárosi misszió rendkívül összetett és sokoldalú tájékozottságot igénylő szolgálat. Betöltéséhez'ha- sonlóképpen ki kell lépni a biztonságos csónakból, és egy új esélyt megragadva, változatlanul az Úrra figyelve kell elindulni a bizonytalannak látszó úton. Benkóczy Péter iktatási igehirdetése alapigéjéül Zsolt 23,6-ot választotta. Rámutatott, hogy az iktatási prédikáció különleges alkalom egy lelkész életében, amikor nagyon sok mindent kellene elmondania a gyülekezetnek: keresnie kellene a nehézségeket és az örömöket, a köszönetét és a hálát, a vissza- és az előretekintést kifejező szavakat. Mindez nem férhet bele egyetlen prédikációba, a fiatal lelkész mégis szólni kívánt - mégpedig az Úr szüntelen oltalmáról, szere- tetéről és jóságáról, amely úgy vesz körül bennünket mindenhol és mindenkor, mint a templom lelki otthonának biztonságos falai. Ezt szeretné közvetíteni szolgálata során, s ez lehet a garancia arra is, hogy Isten háza Kőbányán sem a bezárkózás, hanem a világ felé való nyitottság háza lesz. Az ünnepi közgyűlést ár. Csepregi Gyula, a kőbányai egyházközség felügyelője nyitotta meg. Az egyházkerület nevében Gáncs Péter püspök, az egyházmegye képviseletében pedig Győri Gábor esperes köszöntötte az újonnan beiktatott lelkészt. A kőbányai gyülekezet részéről Smidéliusz András mondta el „stafétaátadó” gondolatait és jókívánságait utódjának, majd Zászkaliczky Zsuzsanna másodfelügyelő üdvözölte az új lelkészt, és átadta neki a gyülekezet ajándékát. A sort a finnországi testvérgyülekezet elöljáróinak magyarul elmondott köszöntői zárták. A közgyűlést követő állófogadáson a SZÉF Alapítvány társulatának előadását tekinthették meg a résztvevők Padi Gergely rendezésében. ■ P.G. Égből pottyant ajándék Égből pottyant mesélő'- Levente Péter ■H Folytatás az 1. oldalról Mivel az összeg rendelkezésre állt, Deák László legfontosabb feladata a működési engedélyek, az építkezéssel kapcsolatos okmányok beszerzése, valamint az óvodai nevelési programok elkészítésének megszervezése volt. A háromcsoportos óvoda állami nor- matíváján és az egyházi kiegészítő normatíván felül a megállapodás értelmében az önkormányzat még négy évig garantálja a támogatások kompenzálását. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a két normatíva nem fedezi a működési költségeket, a fennmaradó részt a város finanszírozza - tudtuk meg Benséné Sándor Erzsébet óvodavezetőtől, aki öt éve áll az intézmény élén, s a presbitérium által elfogadott pályázata alapján további ötéves megbízást kapott az óvoda igazgatói teendőinek ellátására. Egy olyan oktatási intézmény sodródott a bezárás szélére, amelybe jelenleg nyolcvanhárom gyermek jár a működési engedélyben megszabott maximális nyolcvanötből (a létszám egyébként hamarosan teljes lesz). Hat óvónő és három dajka látja el a szakmai feladatokat; ők az egyház segítségével menekültek meg az elbocsátástól. Azáltal, hogy az óvoda az evangélikus egyház tulajdonába került, a kötelező nevelési programon túl kiegészítő program megírására is szükség van, amely az evangélikus keresztény jelleget hivatott biztosítani az óvodapedagógiai nevelési -programon belül. Mivel a hódmezővásárhelyi gyülekezet élén időközben lelkészváltás történt, ennek kidolgozását és megvalósítását az új lelkész, Nagy Ervinné koordinálja. A keresztény nevelési program felmenő rendszerben valósul meg az óvodai csoportokban. Az óvodaszentelés ünnepi alkalmát egy különleges „adalék” tette a szokványos avatási ceremóniáktól igazán eltérővé. Az átadási ünnep vendége volt Levente Péter előadóművész és Döbrentey Ildikó, az Égből pottyant mesék írónője; műsorukkal - természetesen - sokkal nagyobb hatékonysággal voltak képesek lekötni a gyermekek figyelmét, mint a liturgiát celebráló lelkészek vagy a köszöntő beszédet mondó vendégek. (Utóbbiak között volt az ünnepi közgyűlést megnyitó Koszorús Oszkár, a Nyugat- Békési Egyházmegye felügyelője, Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő, Ribár János esperes, Lázár János polgármester, Révészné Tóth Erzsébet, az orosházi Hajnal Evangélikus Óvoda vezetője, valamint Mihályi Zoltánná, az Országos Egyházi Iroda Oktatási Osztályának vezetője.) Figyelemreméltó kontraszt: abban az egyházmegyében, amelyet vezetői „lelkileg elsivatagosodott” területként aposztrofálnak, található a legtöbb evangélikus óvoda. A felnőtt korosztály jelene talán aggodalmakra ad okot a térségben, a jövő mégis biztató; az evangélikusság új generációi kerülhetnek ki hitéleti „alapozást” biztosítani hivatott óvodáinkból. ■ Petri Gábor Vendégek a vízparton T. Pintér Károly főszerkesztő úrnak ajánlom A tizenöt éves bajor-magyar testvéregyházi szerződést köszöntő tanácskozásnak a balatonföldvári Hotel Festival adott otthont. Nomen est omen: a közel háromszáz résztvevő valóban fesztiváljelleggel volt együtt csaknem négy napon keresztül a szeptember végén legszebb arcát mutató Balaton partján. A szállodavezetés apró figyelmességéből a szobák előterében olvasni lehetett, hogy az adott helyiséget ki takarítja. Az ellátással rendkívül elégedett vendégek arról értesülhettek, hogy sok szoba tisztasága Gizellának köszönhető. Mindez azért fakasztott mosolyt, mert a bajor Gizella nevét sokan megemlítették az előadásokban és a hozzászólásokban, hiszen azzal a történelmi ténnyel, hogy ő István király felesége lett, vették kezdetüket a mindmáig tartó bajor-magyar kapcsolatok. A takarítást nemigen tartják számon az eredendően királynői feladatok között, ám ez a tény is mutatja Gizella és általában a bajorok sokoldalúságát. A királyi páron kívül még sok személyben és történelmi emlékhelyben megragadhatók az évezredes bajor-magyar kapcsolatok. Némelyik ezek közül még a királyi frigynél is régebbi. Johannes Friedrich püspök a találkozót megnyitó beszédében utalt arra, hogy ÍV. Benedek pápa 900-ban a római egyház liturgiájába is beemelte a magyarokat, amikor általánossá tette ezt az imádságot: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket...” Kalandozó magyarjaink aztán a bajor- országi Augsburg mellett súlyos vereséget szenvedtek: 955. augusztus 10-én a Lech-mezei ádáz csatában Ulrich püspök és Ottó király hadai legyőzték a magyar sereget. Bulcsú, Súr és Ul - vagy másképpen Lehel - vezért kivégezték. Utóbbival kapcsolatban a krónikák megőrizték azt a mondát, hogy halála előtt Regens- burgban kürtjével agyonsújtotta Komád császárt abból a meggyőződésből, hogy ellensége így a másvilágon a szolgája lesz. Megismervén Gizellát, a takarítónőt, már némi óvatossággal érdeklődtem arról, hogy van-e a szállodának Konrád nevű alkalmazottja. A nemleges válasz nyilvánvalóan összefügghet azzal is, hogy bizony még e világon élünk... Lehel tettéhez képest sokkal barátságosabban viszonyult a bajor néphez a későbbi korok egy-egy nagy alakja. A példa kedvéért említhetjük a magyarországi Ajtósról származó Albrecht Dürert, akinek festészete Nürnbergben teljesedett ki, vagy Liszt Ferencet, aki az ugyancsak bajorországi Bayreuthban talált végső nyugalomra. Ötszáz évvel azután, hogy Augsburg megvédte a bajorokat kalandozó őseinktől, a város legfontosabb kereskedelmi partnere éppen Magyarország lett. ÉGTÁJOLÓ A Fugger és a Thurzó család birtokába került felvidéki arany-, ezüst- és rézbányák jövedelme Augsburgba futott be, hogy onnan egész Európába áramoljon tovább. A Fuggerek gondos pénzbeosztásának emlékét őrzi a magyar „fukar” szó. Az elmúlt másfél évtizedben azonban egyáltalán nem fukarkodtak a bajor evangélikusok. Egyik legelső döntésük az volt, hogy felújítják egyházunk gép- kocsiparkját. Harmati Béla nyugalmazott püspök, aki magyar részről aláírta az erre vonatokozó szerződést, a balatonföldvári találkozón így elevenítette fel a másfél évtizeddel ezelőtti eseményeket: „Elmondtam a bajor zsinaton, hogy lelkészeink elsősorban Trabanton, jobb esetben Wartburgon járnak. Ezek jó lutheránus autók, ugyanis gyakran ezt mondják: »Itt állok, másként nem tehetek.-..«” A közlést természetesen őszinte nevetés fogadta. Általában jellemezte a közösséget a természetesség és a derű, Szívesen vállalkoztak a jelenlévők arra a történelmi játékra is, amelyet ifi. Cselovszky Ferenc állított össze nagy leleménnyel. A tizennégy csapatot megmozgató versenyben egyebek mellett íjazni lehetett a kalandozó magyarokra emlékezve, vagy Gizellával és más híres asszonyokkal kapcsolatos fejtörőt kellett megoldani, továbbá a résztvevők behunyt szemmel tehettek kísérletet egymás nemzeti ételeinek és italainak a felismerésére. A sok magyar számára még a Lech-mezei vereségnél is fájóbb 1954-es vb-döntőre emlékezve pedig amolyan becsületgólokat lehetett rúgni az ellenfélnek. Az idők változását jelzi, hogy a konferencia zárónapján Marci fiam - akinek sportsze- retete nem ismeretlen e rovat hűséges olvasói előtt - ezt mondta nekem nagy lelkesen: „Képzeld, olvastam az újságban, hogy 1: o-ra nyertünk a tegnapi bajnokin!” A Bayern Münchenre gondolt. Jóllehet mindkét egyház a legmagasabb szinten képviseltette magát a Balaton partján, szemmel látható volt, hogy ez a kapcsolat korántsem csak a püspökök között életképes. Bizonyság erre az a sok-sok piros fonal, amely - a szóbeli beszámolókat és ötletes prezentációkat kísérve - a bajor és a magyar térkép egy- egy városát összekötötte. Gyülekezetek, diakóniai intézmények, iskolák és munkaágak rendszeres együttműködéséről hallhattunk. Az első időkben talán még amolyan „egyirányú utcaként” működött ez a kapcsolat, mára azonban mind természetesebb a kédrányú forgalom. Ennek szép jele volt, hogy a kilenc témacsoportot mind magyarok vezették. A reggeli és az esti áhítatok stílusosan olyan evangéliumi történetekhez kapcsolódtak, amelyek valamely tó partján játszódnak. A nyitóalkalmon Michael Martin egyházfőtanácsos és Hafenscher Károly országos irodaigazgató párbeszédes igehirdetése Jézus emberhalásszá tett tanítványait idézte meg. Péter és András, valamint Jakab és János testvérpárok voltak. Hasonlóképpen lehetnek testvérként magyarok és bajorok a Mester tanítványai. A csodálatos vízparton megtartott záró istentiszteleten pedig az a Jézus szólította meg a kétnyelvű és egyszívű gyülekezetei, aki sajátos „első reggelivel” fogadta tanítványait a Tibériás-tó mellett. A szép történet szerint ő a házigazda, aki hallal és kenyérrel várja övéit. Az isten- tisztelet keretében minden résztvevő egy-egy hal formájú kenyeret kapott. így lehettünk Jézus vendégei a tóparton. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
