Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-16 / 37. szám

io Mt 2007. szeptember 16. KRÓNIKA 'Evangélikus ÉletS Példaként a nagyok előtt ► „Kicsi a bors, de erős!” - ezekkel a szavakkal köszöntötte az ünneplő bokodi gyülekezetei Szabó György, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület felügyelője azon a közgyűlésen, amelyet az elmúlt va­sárnap délelőtt a templom felújítá­sa alkalmából rendezett hálaadó is­tentisztelethez kapcsolódva tartot­tak. A felügyelő példaként állította a Komárom megyei kis gyülekezet áldozatkészségét a nagyok elé. A bokodi gyülekezet már a türelmi ren­delet kiadásának évében templomépítés­be kezdett. Az épület 1781-ben és 1791-ben nyerte el jelenlegi formáját, amikor a templomhajót és a tornyot megépítették. Jelentősebb kiegészítés és átalakítás tör­tént 1807-ben, ekkor került a toronyba a toronyóra, 1812-ben pedig a zsindelyes te­tőt cserélték cserepesre. A második világ­háborúban lövés érte a tornyot a kereszt alatt; a kárt 1948-ban helyreállították. reménytelenségünkben. Egyedül ehhez a Krisztushoz kell mennünk, mert ő gyó­gyítja meg életünk templomát. Végezetül azt kérte a püspök: látsszék meg a gyüle­kezet tagjain, hogy a bokodi egyházköz­ségnek nem csak a temploma újult meg. Zsebeik István felügyelő a közgyűlésen elmondta, hogy a mostani tatarozás már közvetlenül az ezredforduló után szere­pelt terveikben, de 2004-ben először a parókiát újították fel. A templom mos­tani - külső - felújítását tisztázatlan sta­tikai helyzete, a lábazat vizesedése és a festés elhasználódása, a vakolat részle­ges sérülései indokolták. A beruházást két ütemben hajtották végre. 2006 őszén a falazat átnedvesedé­sét megszüntető munkálatokat végezték el. A második ütem ez év májusában kezdődött, és augusztus közepén fejező­dött be. A feladat ekkor a teljes külső fal­felület elkészítése, festése volt. Miköz­ben zajlottak a munkák, kiderült, hogy a toronysisak borítását is szükséges újra­festeni, már csak a megújult külsővel va­ló összhang miatt is. 1962-ben és 1981-ben új köntöst ka­pott a templom; 1997-ben a teljes tető- szerkezet felújítása és a régi cseréptető lecserélése történt meg. Ezek után zárja a sort az idei felújítás. Az ünnepi istentisztelet igehirdetőjé­nek Ittzés ]ános püspököt kérték fel, aki a vasárnap evangéliuma, a tíz leprás törté­nete (Lk 17,11-17) alapján tartott prédikáci­ójában hangsúlyozta, hogy az üdvözítő hit a reménytelenséget is megosztja Jé­zussal, sőt életünk mélységeiben születik Sokszor csak Jézus ígérete marad velük A felújítás teljes költsége 7,2 millió fo­rint volt, amelynek jelentős részét - mintegy 5 millió forintot - a gyülekezet alapítványa javára befizetett összegből fedezték az egyházkerület támogatása mellett. Az ünnepségen köszöntötték Sztruhár Andrást, aki az oroszlányi vízmű üzem- vezetőjeként - helyi lelkész nem lévén - évek óta nem lelkészi egyházi munkás­ként gondozza az élni akaró bokodi kis gyülekezetét. ■ M. Gy. ISTENTISZTELETI REND / 2007. szeptember 16. - Budapest Szentháromság ünnepe után is. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Gál 5,25-6,10; Mt 6,24-54. Alapige: iMóz 2,40-9.15. Énekek: 572., 551. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 195., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; 11., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., összegyülekezés napja) Koczor Zoltán; du. 4. (vecsemye) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Rozs-Nagy Szilvia; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (úrv.) Gerőfi Gyuláné: VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv., tanévnyitó) Aradi György; Vili., Üllői út 24. de. fél it. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. n. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; du. 4. (teremtési únnepköri istentisztelet) dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné: XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János: Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. ti. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest. XIX., Templom tér 1. de. 10. Szél! Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás: Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor: Budaörs. Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret- templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. n. Veperdi Zoltán. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa A kaftános fejedelem Háromszázötven éve született Thököly Imre A Wesselényi-féle összeesküvés ürügyet adott I. Lipót császárnak a magyar önál­lóság teljes eltörlésére, a nyílt abszolu­tizmus bevezetésére. Az országot csá­szári zsoldos katonaság szállta meg. A császár felfüggesztette a magyar alkot­mányt, és Ampringer János Gáspárt, a né­met lovagrend nagymesterét 1673-ban kinevezte Magyarország kormányzójá­vá, székhelyéül Pozsonyt téve meg. Ez a nyílt katonai kormányzat a legvadabb önkényt, terrort jelentette, és a legna­gyobb nyomorúságot hozta hazánkra. A császár és katonai kormányzata min­dent elkövetett az ország kifosztása és értékeinek, kincseinek megszerzése ér­dekében. I. Lipót abszolutizmusával együtt járt az ellenreformáció további erősödése. Az „összeesküvő” magyarok és protes­tánsok megbüntetésére rendkívüli tör­vényszékeket állítottak fel. Ezek koholt vádak alapján, a védelem és a tanúk meghallgatása nélkül ítélkeztek. Céljuk a katolicizmusnak a megfélemlítés és az erőszak általi terjesztése, valamint a csá­szári kincstár és a katolikus egyház va­gyonának a gyarapítása volt. A végvá­rakban szolgálatot teljesítő magyar ka­tonaságot a császári udvar „megbízha­tatlannak” nyilvánította, majd zsold és végkielégítés nélkül szélnek eresztette. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétellel gyanúsított vagy meg­vádolt földesurak, a birtokuktól meg­fosztott, elűzött jobbágyok, a kifizetet­len vagy a szolgálatból elbocsátott vég­vári katonák, a hazafias érzésű nemesek és a vallásuk miatt bujdosni kényszerült protestánsok mind-mind az erdélyi ha­társzélen gyülekeztek; Apafi fejedelem­től és a töröktől reméltek támogatást. A jobbágyok és a bujdosók fegyveres támadásokat indítottak a császári kato­naság ellen, és ott ártottak nekik, ahol csak tudtak. Azokat a magyarokat, akik 1. Lipót pártján voltak, a bujdosók nem tekintették többé magyarnak, hanem - a német zsoldosokhoz hasonlóan - la­bancoknak nevezték őket. A bujdosókat kurucoknak nevezte a nép. A nemzetközi jelentőségűvé vált ku- rucmozgalmat az erdélyi fejedelem, a tö­rök, sőt XJV. Lajos francia király is támo­gatta. 1678-ban „A szabadságért és igaz­ságért!” jelmondattal, Thököly Imre veze­tésével megindult a kurucok támadása I. Lipót császár és katonai kormányzatá­nak a rémuralma ellen. Thököly Imre 1657. szeptember 25-én Késmárkon született. Apja, Thököly István gróf a Felvidék leggazdagabb birtokosa volt. Hallgatólagosan támogatta a Wes- selényi-mozgalmat, melynek bukása után lakóhelyének, Árva várának az át­adására szólították fel. Ezt megtagadta; meg akarták ostromolni a várat, de a gróf 1670. december 4-én váratlanul meghalt. Fiát, Imrét eperjesi kollégiumi tanulmányai után tizenhárom évesen Erdélybe menekítették. 1678-ban a buj­dosók vezére lett; 1682 őszére csapatai­val elfoglalta a Felvidék Garamig terjedő részét. Kiépült fejedelemsége a felső-ma­gyarországi tizenhárom vármegye terü­letén. A török elismerte fejedelemnek; Thököly a királyságot nem fogadta el. Az 1681-es soproni országgyűlés csak erős megszorításokkal biztosította a protestánsok vallásszabadságát. Thököly 1682-ben feleségül vette Zrí­nyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét, így a hatalmas Rákóczi-birtokok is a kezére kerültek. A török vezetés - Thököly szövetsé­gese - 1683 nyarán Bécs alá vonult, de vereséget szenvedett Lotharingiai Károly herceg (1. Lipót sógora) és Sobieski János lengyel király seregeitől. Megroppant a törökök támadó lendülete, ami Thököly terveit is döntő mértékben befolyásolta. XIV. Lajos húsz évre fegyverszünetet kö­tött I. Lipóttal. Az egyesült császári és királyi hadak sikeresen harcoltak a törökök és Thökö­ly csapatai ellen. A kurucok elveszítették a felső-magyarországi várakat. 1686-ban hónapokig tartó ostrom után a Habs- burg-szövetség csapatai visszafoglalták az ország egykori fővárosát, Budát. Thö­köly felvidéki fejedelemségét már 1685- ben, Erdélyt pedig 1687-ben elfoglalták a császári csapatok. Zrínyi Ilona három évig védte Munkács várát a császáriak el­len, de 1688-ban kénytelen volt feladni (az ettől fogva Bécsben raboskodó asszonyt 1692-ben Thököly kicserélte a fogságba esett Heister tábornokért; ké­sőbb osztozott férje sorsában, a szám­űzetésben). A váradi pasa elfogatta Thökölyt és többedmagával Belgrádba hurcoltatta. Bűnbaknak tekintették, azt gondolva, hogy így békére bírhatják a bécsi hadita­nácsot, de tévedtek. Thököly szabadláb­ra került, sőt: 1690-től az Erdély fejedel­me címet is viselte - most már hatalom nélkül. A felső-magyarországi császári hadak parancsnoka, Carajfa 1686-ban irgalmat­lanul megsarcolta Debrecent, a cívisvá­rost, majd felállíttatta az eperjesi vész­törvényszéket; ártatlan embereket, te­kintélyes polgárokat végeztetett ki csak azért, mert hűséges evangélikusok vol­tak... Végül a nádor és mások felszólítá­sára királyi rendelet és az 1687. évi po­zsonyi országgyűlés vetett véget a to­vábbi mészárlásoknak, viszont a protes­tánsok vallásszabadságát a békekötések által biztosított törvények helyett a „ki­rályi kegy” ingadozó alapjára helyezték, új helyzetet teremtve ezzel. Thököly 1690 végére végleg kiszorult Erdélyből. Hosszú harcok és huzavona után 1699-ben Karlócán kötötték meg a Habs- burg-török békét. Ezzel a Maros-Tisza köze és Temesvár kivételével egész Ma­gyarország I. Lipóté lett. A karlócai béke­kötés után Thökölyt és társait a kis-ázsiai Nikomédiában telepítették le. Thököly 1705. szeptember 13-án halt meg; 1906-tól a késmárki evangélikus templomban nyugszik. A törökök kiűzésében nagy lelkese­déssel vettek részt a magyarok is: a vég­vári vitézekkel sokan együtt harcoltak a törökök ellen Thököly volt kurucai kö­zül is. A magyarság nagy reményeket fű­zött a török uralom megszűntéhez. Bí­zott abban, hogy nem hiába ontotta vé­rét évszázadokon át, és a törökök kiűzé­sétől hazája függetlenségének visszaállí­tását várta. Népünk azonban keservesen csalódott ebben a reménységében: a tö­rökök kiűzése, a császári seregek be- özönlése számára nem a felszabadulást, hanem még a törökénél is kíméletle­nebb megszállást jelentette számára. Thökölyék szabadságharca örök pél­da marad a magyarság számára. ■ B.B. Kápolna Mátyás palotájában A történelmi eseményekben és emlé­kekben gazdag városok múltját rendre át- meg átszövik érdekesebbnél érdeke­sebb legendák és mondák. Nincs ez más­képp Visegrád esetében sem. így fordul­hatott elő, hogy híres 13. századi lakótor­nyát a Szent László által 925 esztendeje, 1082-ben fogságba ejtett és tömlöcbe ve­tett Salamon királyról nevezte el a népi emlékezet - holott eredetileg az ispáni várban raboskodott az egykori magyar uralkodó. A szellemi és az épített örökség mel­lett Visegrád a táj szépségével is foglyul ejti látogatóit, hiszen ki nem csodálta még meg a Dunakanyar fenséges pano­rámáját a fellegvárból? Ez utóbbit a Sa- lamon-toronnyal egy időben építtette IV. Béla és felesége, Mária királyné. Vi­segrád 1323-ban vált királyi székhellyé, vagyis mai értelemben fővárossá, és ek­kortól indult meg a Duna partján fekvő királyi palota kiépítése is. Károly Róbert- tel, Nagy Lajossal és Mária királynővel kezdődött az építkezés, majd Luxembur­gi Zsigmoud^és Corvin Mátyás uralkodása alatt teljes pompájában virágzott a pa­lota, hogy azután átadja helyét a török időktől bekövetkező pusztításnak és pusztulásnak. Az épületegyüttes régészeti feltárása a 20. században kezdődött meg, a műem­lékvédelmi szempontok mellett az em­beri szépérzéket is figyelembe vevő re­Orgonakarzat-tartó konzol konstrukció pedig a millennium idősza­kában kapott új lendületet. A munka az­óta sem állt meg: többek között az egy­kori palotakápolna feltárása és rekonst­rukciója napjainkban is zajlik. A királyi rezidencia eredeti templo­mát Károly Róbert alapította, majd Zsig- mond-kori felújítását követően a feren­cesek birtokába került. A második, a pa­lotaegyüttes szerves részét képező ká­polna — melynek alapfalai most is látha­tók - a 14. század végén épült. Végső for­máját Mátyás király alatt nyerte el, ami­kor is 1476 és 1484 között késő gótikus stílusban alakították át. Ennek során a teljes berendezést kicserélték. Az épületet egykoron bordás kereszt­boltozat fedte, a gótikus stílusra oly­annyira jellemző mérműves ablakai vol­tak, padozatát színes padlócsempe borí­totta; ennek töredékei láthatók a múze­umi anyagban. A hófehér alabástromból faragott főoltár mellett két mellékoltár, szószék, valamint a szentélyből nyíló sekrestye szolgálta a hitéleti célokat. Ma­ga Mátyás király az e fölött található ki­rályi oratórium ablakán át követte a mi­sét. A festett oltárkép mellett mennye­zetfreskók és szentek szobrai díszítették a sűrűn aranyozott, itáliai kőfaragók ál­tal vörös márványból kiképzett temp­lombelsőt. Beatrix királyné egy firenzei hangszer- készítő mesternél rendelte az ezüstsí­pokkal ékesített orgonát, melyet a ká­polna oldalfalán levő erkélyen helyeztek el. A mészkőből faragott orgonakarzat- tartó konzolok a palota pincehelyiségé­ben berendezett kőtárban tekinthetők meg. Szintén épségben megmaradt a templom déli kapuívét díszítő vörös márvány dombormű, közkeletű nevén a visegrádi Madonna. Ezt a Salamon-torony- ban levő állandó kiállításon tekinthetik meg a város szakrális emlékei iránt ér­deklődő látogatók. ■ Rezsabek Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom