Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-02 / 35. szám
IO 2007. szeptember 2. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS HIRDFTI^S______________________________________________________________________________________________________________ Új könyv a hitoktatásban Szeretettel adjuk hírül, hogy elkészült a Keresztfa titka tündököl című bibliai olvasókönyv folytatása! Szeptember elejétől lesz kapható a hatodik rész, mely az egyházismeret anyagát tartalmazza könyv és munkafüzet formájában. Ez a könyv az első abból a háromrészes egységből, melynek második darabja az egyház történetéről, a befejező pedig az egyház tanításáról szól. A három rész összefoglaló címe: Krisztus népe Isten nagy csodája. Ezzel a három résszel együtt a könyvsorozat lefedi az általános iskola 1-8. osztályának tananyagát. Isten áldása legyen a könyvsorozat íróin és használóin, hogy hitükben erős evangélikus gyermekeket nevelhessünk! A könyvet Tubán józsef, a munkafüzetet Licsauemé Gyenge Katalin írta; a sorozat szerkesztője Isó Dorottya. Kiadja a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és a Frater- nitás Lelkészegyesület. Megrendelhető a veszprémi lelkészi hivatalban (telefon: 88/421-618), Isó Zoltánnál (tel.: 20/824-5898) és Isó Dorottyánál (tel.: 20/824-5896). A könyv várható ára 350 Ft, a munkafüzeté pedig 380 Ft. HIRDETÉS Szeretettel hívjuk minden érdeklődő testvérünket a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület munkatársképző napjára, amelyet szeptember 15-én, szombaton fél 10-től Székesfehérváron (Szekfű Gy. u. 1.) tartunk. A nap témája: Szolgálatunk elhanyagolt területe: a gyülekezeti diakónia. A főelőadást Jeszenszky Zita diakóniai osztályvezető tartja Önkéntes szolgálatvállalás a gyülekezeti diakóníában címmel. A nap részletes programját a Fratemeten és a Dunántúli Harangszóban később közöljük. Szerény ebédet az egyházkerület biztosít. A részvételi szándékot a püspöki hivatalban (96/516-160; 20/824-4222) legyenek szívesek bejelenteni legkésőbb szeptember 12-ig. HIRDETÉS. Szeretettel hívjuk aktív (nem nyugdíjas) papné testvéreinket egynapos elcsen- desedésre a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonba október 26-27-én, péntek délutántól szombat délutánig. Téma: A 21. századi papné küzdelmei. Jelentkezés szeptember 30-ig levélben vagy e-mailben az alábbi címeken: Fabiny Katalin, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.; fabi- ny@freemail.hu. Részletes programot minden jelentkezőnek küldünk. Erős vár a mi Istenünk! Az Evangélikus Élet hasábjain kéthetente olvasható a gyermekek rovata, a Gyermekvár. Ebben mindig egy- egy sorozat segítségével ismerkedhetnek meg a kis olvasók a Biblia egyes történeteivel. A 2005. esztendő három sorozata május végén jelent meg könyv alakban a Luther Kiadó gondozásában, míg a 2006. év termése a napokban látott napvilágot Gyermekvár 2. címmel. Ebben a kötetben sem hiányoznak a történetek végéről a lapban közölt rejtvények. A könyv hittanórák, gyermekfoglalkozások remek kiegészítője lehet. Húsz példány feletti vásárlás esetén a kiadó 20%-os kedvezményt ad a kiadvány árából. Gyermekvár 2., Luther Kiadó, Budapest, 2007. Ára 750 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) kapható. Offertorium Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a Szentháromság ünnepe utáni tizenharmadik vasárnap (szeptember 2.) offertóriuma az iskolatámogatás célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet. ISTENTISZTELETI REND / 2007. szeptember 2. - Budapest Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: iMóz 4,1-16; Lk 10,23-37. Alapige: Gál 3,15-22. Énekek: 455., 473. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., tanévnyitó) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Paál Gergely; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv., tanévnyitó) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Zászkaliczky Pál; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Pál; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Szántó Enikő; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda: VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi, tanévnyitó) Joób Máté; de. n. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII. , Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII. , Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné: Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; Rákospalota, XV.,Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., tanévnyitó) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László: Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos: Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák térde, fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Dr. Weltler Jánosra emlékezünk Dr. Weltler János, a Veszprémi Evangélikus Egyházközség felügyelője, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyház- kerület örökös tiszteletbeli felügyelője - az egyházunknak lelkészek, tanítók és egyházzenészek sorát adó neves családban - 1941. május 2-án született Rajkán, ahol édesapja evangélikus lelkészként szolgált. A soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán 1964- ben kapta meg diplomáját, 1969-ben ugyanott gyógyszerészdoktori címet szerzett. 1964-ben kötött házasságot Dobos Mária gyógyszerésszel. Isten három gyermekkel és hat unokával ajándékozta meg őket. 1971-ig Sopronban, majd 1979-ig Békéscsabán dolgozott gyógyszerészként, különböző munkakörökben. Ekkor pályázat útján elnyerte a Veszprém Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának főgyógyszerészi állását. A rendszerváltás után előbb a Gyógyszertári Központ igazgatója, majd az abból alakult részvénytársaság vezetője lett. A privatizáció után, 1996 novemberétől az ország egyik legnagyobb gyógyszer-nagykereskedelmi cégénél dolgozott, az Észak- és Nyu- gat-Dunántúl ellátásáért felelős veszprémi kereskedő- és raktárház vezetőjeként. Pártnak, tömegszervezetnek soha nem volt tagja. Szakmai, tudományos és érdek-képviseleti szervezetek - Magyar Gyógyszerészeti Társaság, Magyar Gyógyszerész Kamara - munkájában tevékenykedett. A gyülekezeti munkába már gyermekkorában bekapcsolódott. A ’40-es évek végén a kántortanítók félreállítá- sát követően alig nyolc évesen kezdte el a kántori szolgálatot Rajkán, amelyet Agfalván is folytatott 1959-ig. Egyetemi évei alatt nagybátyja, Weltler Jenő, valamint Trajtler Gábor tanította orgonálni; gyakran helyettesítette őket a Deák téri templomban. 1963-tól ismét Agfalván kántorizált. Békéscsabán elköltözésükig presbiter, Veszprémben pedig 1985 óta a gyülekezet felügyelője volt. Szeretett gyülekezetében éveken át a kántori szolgálatot is végezte. Ez idő alatt - egy cikluson keresztül - a zsinat tagja volt, részt vett a gazdasági bizottság munkájában is. A 2000-ben újjáalakult Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei hatalmas többséggel felügyelővé választották. Egyházkerületi felügyelői szolgálatában hűséggel, a súlyos betegség új és új támadásai közepette is Istentől kapott erővel és türelemmel állt helyt. Hálás vagyok az Úristennek, hogy dr. Weltler Jánosban hűséges munkatársat - aki, ha kellett, határozott és kemény is tudott lenni - és melegszívű testvért adott mellém. Szolgálatának fontos súlypontja volt ősi soproni líceumunk igazgatótanácsában viselt elnöki megbízatása. E poszton is sokszor tanújelét adta annak, hogy milyen fontos számára egyházunk oktató-nevelő munkája. Az iskola a líceumi aranygyűrű odaítélésével is méltatta ezt a fáradozását. Egyházkerületünk életének kiemelkedő alkalma évről évre az egyházkerületi nap és kórustalálkozó, amelyeket az ő kezdeményezése hívott életre. Közgyűlésünk - amikor a lezáruló ciklus végén, 2006 augusztusában elbúcsúzott tőle - a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület örökös tiszteletbeli felügyelőjévé választotta. Ez év májusában töltötte be életének 66. esztendejét. Ha életkorára, a szerettei és egyházunk, egyházkerületünk életében maga után hagyott űrre gondolunk, azt kell mondanunk, túlságosan korán; ha azonban a betegsége mélységeire, egyre elhatalmasodó terheire gondolunk, azt kell mondanunk, hisszük, hogy az Úristen pontosan tudta, mikor érkezik el az óra, hogy megfáradt gyermekét egyik kezéből átvegye a másikba. Ravatala mellett 2Kor 5,1 alapján hangzott a vigasztaló üzenet: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” És mivel nem úgy gyászoljuk őt, mint akiknek nincs reménysége (lásd iThessz 4,13), a hatalmas gyülekezet nagy bizonyossággal énekelte koporsója mellett elhunyt testvérünk kedves énekeit: Te vagy reményem sziklaszála; Győzelmet vettél, ó, Feltámadott... így a búcsú szomorú órája a feltámadott Úrba vetett hitünk megváltásának alkalmává lett. ■ Ittzés JÁNOS „Az egek felé kiáltottam” Martin Lajos, az aviatika magyar úttörője Martin Lajos Budán született, a Várban, a mai Táncsics Mihály utca 27. alatti házban 1827. augusztus 30-án, Martin József szőlőbirtokos-kereskedő és Lentner Anna gyermekeként. Testvéreivel együtt - a család hagyományai szerint - őt is evangélikusnak keresztelték. Házi tanulóként, majd a budai ágostai evangélikus elemi iskola diákjaként kezdte tanulmányait. Egyik itteni tanára hatására kezdett foglalkozni a csillagászat tudományával. Későbbi, magas szintű matematikai tudását a budai katolikus gimnáziumban töltött évei alatt alapozta meg. Ezt követően bölcsészként végzett a pesti egyetemen, majd a mérnökképző intézetben folytatta tanulmányait. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc aktív résztvevője volt. Március 15-én ott volt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Petőfiék mellett, majd tüzérként önkéntesnek állt a honvédek közé, és a haza szabadságának védelmében alakulataival bejárta az ország számos hadszínterét. A világosi fegyverletétel után fogságba került, de megszökött, és az üldöztetés elől vidéken, majd Pesten és Budán bujkált. Később a Habsburgok besorozták az osztrák császári seregbe. Sorsa azonban kedvezőre fordult: felismerték kiváló matematikai képességeit, és a hadsereg mérnöki akadémiájára került Bécsbe; ezt sikeresen, főhadnagyi ranggal végezte el. A bécsi utásziskola tanára lett, azután hazatért, és mint magánpraxist folytató mérnök dolgozott, majd kinevezték Buda város főmérnökévé. Ekkor a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagjai közé választotta. Később Selmecbányán, majd a pozsonyi főreáliskolában tanított. Innen került az állami távíróintézetbe, majd a kolozsvári tudományegyetem matematikaprofesszorává nevezték ki; később az intézmény rektoraként működött. Az országos középiskolai tanfelügyelői bizottságnak is tagja volt. Egyházának is hűséges fia maradt, ellátta a kolozsvári evangélikus egyházközség gondnoki feladatait. Szakmai munkásságának legfontosabb eredményeit a rakétatechnika és a repüléstudomány területén érte el. Bécsben erőfeszítéseket tett a korabeli rakéták, a röppentyűk tökéletesítésére; matematikai módszereket dolgozott ki a forgásstabilizált rakéták tanulmányozásához; a rakétákkal kapcsolatos szilárdsági számításokkal foglalkozott. Selmecbányán és Pozsonyban is folytatta ballisztikai kísérleteit és számításait. Az emberi repülőszerkezetekre vonatkozó kutatásait a madarak repülésének megfigyelésére alapozta, akadémiai székfoglalóját is ilyen témakörben publikálta. Kolozsvári évei alatt elkészítette a „lebegő szárnyat”, majd a helikopter előképének tekinthető úgynevezett „lebegő kereket". Az e megoldást alkalmazó, emberi erővel hajtott berendezéssel több kísérleti felszállást is végeztek; a szerkezet három méter magasra emelkedett. Vizsgálta a csűrőfelületeknek a repülőgépek kormányzásában való alkalmazását, illetve hogy miként lehet műszakilag megoldani a légcsavart; rajta tartotta a szemét a párhuzamosan futó nemzetközi kutatásokon, és kapcsolatban állt a repülés külföldi úttörőivel. Jelentős erőfeszítéseket tett a kormányozható léghajó gyakorlati megvalósítására. Emellett műszaki zseniként elkalandozott a hidraulika területére is, hajócsavarokkal kísérletezett, kutatta a szélerőgépek alkalmazási lehetőségeit. Nem feledkezett meg azonban a csillagászatról sem: foglalkozott Kolozsvár pontos földrajzi koordinátáinak asztronómiai módszerekkel történő meghatározásával, naptárat szerkesztett, ismeretterjesztő előadást tartott „a csillagászat újabb kori haladásáról”. Egyetemi rektorként vállalta a város korábban - aztán pedig később is - többször létező, majd megszűnő egyetemi csillagvizsgálójának újjászervezését és vezetését: a „csillagászati intézet” igazgatójaként dolgozott, diákjainak tanította az asztronómiát, és műszerekkel szerelte fel a csillagdát. Martin Lajos 1897. március 4-én Kolozsvárt hunyt el. A híres-neves Há- zsongárdi temető lutheránus - szász temetőnek is nevezett - sírkertjében helyezték örök nyugalomra. Hatalmas méretű, homokkőből készült, oszlop formájú sírja napjainkban is látogatható. A budai Várban, egykori szülőháza falán tábla emlékeztet rá; a XVII. kerületi Martin utca az ő nevét viseli; mellszobra hosszú évekig állt a Közlekedési Múzeum előtt (az alkotás jelenlegi sorsa sajnos ismeretlen). ■ Rezsabek Nándor
