Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-19 / 33-34. szám
2 •# 2007. augusztus 19-26. FORRÁS ‘Evangélikus Élet®? SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 11. VASÁRNAP - iKor 15,1-10 Pont. De új mondat kezdődik! ÉLŐ VÍZ Egyet tudok... Fia egy'hitre jutott ember el akarja mondani, mi is történt vele, amikor megismerte Jézust, és elindult a hit útján, nem mondhat jobbat, mint a vakon született férfi, amikor meggyógyult: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. A hívő sorsa hasonlít a meggyógyult vak sorsához. Sokan nem tudnak vele örülni. A szülei, a környezete, a farizeusok vitatják: csakugyan csoda történt, csakugyan vak volt, és most lát? Vallomása két tényt tartalmaz, húz alá: vak volt, és most lát. Ugyanez a hitre jutás csodája is. Ma is van hitre jutás! Sokan úgy vélik, ma már nem divat a megtérésről beszélni, az ébredés ideje elmúlt. A valóság az, hogy az ébredés ideje soha nem múlik el, az élő ige mindig ébreszt! Ma is sokan mondhatják: vak voltam, de most látok! Ez a nagy csoda: rádöbbenek, hogy eddig vak voltam. Mi ez a vakság? Istenvakság, vagyis hogy nem láttam, nem vettem észre, hogy Isten hányszor keresett, és hányszor várt. Továbbá: bűn- vakság. Nem láttam, hogy én magam rontok el mindent. Uralkodik rajtam az „én”, a hiúság, az önteltség, a divat... Jézus tükröt tett elém, és abban nem mások bűneit, hanem a saját bűneimet kellett meglátnom. - Most látok. Másképp látok Más lett fontos, más lett a sorrend. Ma is vannak életfordulatok A baj csak az, hogy erről hallgatunk Mintha szégyellnénk erről beszélni. Pedig ha beszélnénk róla, azzal másokon is segítenénk! Pál azt mondja, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Ez soha nem volt annyira igaz, mint ma. A vakon született életében csoda történt. Jézus meggyógyította. A csoda nem a divattól, nem a korszellemtől függ. Aki már átélte a vakságot és az abból való boldog szabadulást, hogy lát, annak ezt bele kell kiáltania a világba. Ne hagyjuk, hogy az ördög becsapjon minket, és elhitesse velünk, hogy „ma már" nincs megtérés, nincs megújult élet. Ne szégyelljünk beszélni arról, hogy most látok, de másképp látok. Családomat, barátaimat, munkatársaimat is másképp látom. Tudom, hogy megfáradt, reménytelen életükből nem az önmegvalósítás, nem a fényesebb karrier, a több pénz hiányzik, hanem a látás, a másképp látás csodáját kell átélniük. Jézus kész arra, hogy megadja ezt az ajándékot bárkinek - de vajon mi beszélünk-e a megújult élet öröméről, békességéről? Életünk mutatja-e a változást? Kívánatosak vagyunk-e az Isten fiai után sóvárgó világ számára? Tegyük fel ezt a kérdést végre magunknak! ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA . ......Isten a szív, nem a cselekedetek színe sz erint ítél. Ami annyit tesz: Isten akarja, hogy mi önmagunk felett kétségbeessünk és minden mi életünk és cselekedetünk felett, hogy megismerjük, miszerint mi minden legjobb cselekedeteinkkel sem állhatunk meg az ő szemei előtt, hanem hogy egyedül az ő végtelen kegyelmében és irgalmában bízzunk, és így félelemben járjunk, és a mi jó életünkbe vetett bizodalmunkkal felhagyjunk.” M Luther Márton: Nyilatkozatok néhány hitcikk dolgában (Fordította Stromp László) wuw. evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenő írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvÉlet on-line adatbázisába. A www.evelet.hu címen azonban a nyomtatott újság megjelenésével egyidejűleg megtekinthető az aktuális lapszám tartalom- jegyzéke. Bűnösök vagyunk. Életünk e földön véget ér a halállal. Krisztus, bár bűntelen volt, meghalt. De harmadnapon a megfeszített feltámadt. Van élet. A megtérőnek van megváltás, a halálból van feltámadás. Innen nézve a mondatvégi pont után - Isten cselekvése által - új mondat következik. A hit legnagyobb titkainál járunk. A feltámadás központi témája kell, hogy legyen egyrészt teológiánknak, igehirdetésünknek - hiszen minden vasárnapon az értünk meghalt, sírba tett Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük! -, de szíve és középpontja kell, hogy legyen keresztény életünknek, reménységünknek is. Krisztus feltámadása mutatja a célt, amelyből tudjuk, hol járunk, hová tartunk, ki vár ránk, s miért is kaptuk ezt a földi életet Istenünktől. Alázattal és belső csenddel, de a hitből fakadó reménységgel és örömmel lehet csak közelíteni ehhez az ember füle, értelme, tapasztalata, józan esze számára alig- alig értelmezhető fogalomhoz. Titok ez, mint a megtestesülés, az inkamáció. Pál apostol második missziói körútja során érkezett Korinthusba (ApCsel 18), és alapított ott gyülekezetét, amely túlnyomórészt pogányokból állt. A város híres volt gazdagságáról, fényűzéséről, érzékiségéről. A gyülekezeten^ belül ► Bármilyen összefüggésben kerül is szóba a stílus kérdése, elkerülhetetlen, hogy Buffonnak, a 18. században élt nagy francia természettudósnak a szállóigévé lett mondata ne jusson az ember eszébe: a stílus maga az ember. Mivel azonban az igehirdetés - ha valóban az - nem egyszerűen emberi beszéd, hanem Isten élő igéje, nem könnyű vele kapcsolatban a stílus kérdéséről szólni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos, miként beszélnek az igehirdetők. Azt egyértelműen ki kell mondanunk, hogy az emberi beszéd nem attól lesz igehirdetéssé (viva vox evangelii - az evangélium élő szava), hogy a prédikátor ékesen, szépen, nyelvtanilag, mondattani- lag hibátlanul és hatalmas szónoki hévvel, hallgatóságának érzelmeit felkorbácsolva beszél. A stílusában szép és igényes beszéd önmagában még nem igehirdetés; és nem minden - akár temploszámyra kapott a tévtanítás, mely kizárólag a hívők lelki értelemben vett, a megtérésükkor végbement feltámadásáról akart tudni, a jövőbeli testi feltámadást viszont tagadta. Pál ennek hallatán kezdi magyarázni a feltámadás lényegét, tudva, hogy itt a hit alapja forog veszélyben. Vagyis minden, mert ha az alap rossz, akkor az épület is instabillá válik, a gyülekezet idővel széthullik. Pedig az evangélium egy, tiszta és igaz, s ezt minden Krisztuskövetőnek felelőssége hirdetni! A 12. versből kiderül: „némelyek” azt terjesztették a korinthusi gyülekezetben, hogy „nincs halottak feltámadása". Pál rámutat: ebből az következik, hogy hiábavaló a hitünk, az igehirdetésünk, nincs reményünk, sőt: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk" (15,19) Bár az ember már-már minden kaput megnyitott, amely előtt évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt még meg kellett állnia - tud gyógyítani, szerveket transz- plantálni, sejteket beültetni, élőlényeket klónozni, reprodukálni, létrehozni, élethalál mezsgyéjén messzire merészkedni -, a halál az halál. És a halálból nincs visszaút. Ezt mindenki tudja. A feltámadást lehet vitatni. Krisztust lehet tagadni. A halál tényét azonban nem. mi szószéken nagy ékesszólással elmondott - papi beszéd prédikáció. Az igehirdetés igehirdetés volta mindig tartalmi kérdés. A keresztény igehirdetés mindig Krisztus-hirdetés, bizonyságtétel a bűneinkért meghalt és megigazulásunkra feltámadott Jézus Krisztusról (iKor 15,3-4). És még mindezek felett is titok marad. Mert megtörténhet, Hogy az igehirdetés - általunk elvárt - tartalmi és formai feltételeinek is megfelelő beszéd szavai sem érik el a hallgatók szívét, mert ez csak o(.t és akkor történik meg, ahol és amikor a Szentlélek Úristen teszi hatékonnyá szolgálatunkat. Bizony ki vagyunk szolgáltatva neki! Ez azonban semmiképpen sem tehet könnyelművé, beszédünkben, szavainkban rendetlenné bennünket! Talán szigorúan véve nem is stíluskérdés, mégis érdemes szóba hozni az olvasni vagy szabadon beszélni sokakat izgató témáját. A igehallgató gyülekezet szempontjából mindenképpen jobbnak tartom a szabadon elmondott igehirdetést, ahol legfeljebb csak időnként pillant bele előre elkészített vázlatába a prédikátor. Talán nem is kell ezt különösebben indoMa igen nagy a spirituális éhség az emberekben. Érzik, hogy saját erejükbe vetett hitük, „mindenhatóságuk” érzése hamis, és nem ad választ a végső kérdésekre. Csak a mondat végéig, a pontig látják a földi életet. Pedig megvan az alap arra, hogy távolabbra is lássanak! Ezt helyezi a ko- rinthusiak szívére Pál: eszükbe juttatja, hiszen már hallották. Hogy be is fogadták, annak bizonyítéka, hogy él és működik a gyülekezet! Jézus feltámadását kezdettől fogva valamennyi keresztény hitvallás ismeri. Isten üdvözítő cselekvése itt lett nyilvánvalóvá, ez az evangéliumok evangéliuma: az Atya feltámasztotta őt, és ezáltal végérvényesen igazolta Krisztust, egyszülött Fiát, akit a világba küldött és értünk odaadott. Krisztus feltámadásának tanúi vannak. Ami történt, olvasható a Szentírásban; ilyen például az eseményekhez időben legközelebb íródott Márk evangéliumának az üres sírról szóló tanúságtétele (16. rész) és á megjelenések szemtanúi által megőrzött bizonyságtételek (például ApCsel 1). A feltámadás legrégebbi megfogalmazását idézi iKor 15,3b—5: egy eredetileg arámi nyelven megfogalmazott, az őskeresztény közösség első éveiben keletkezett, a test feltámadásáról kolnom és részleteznem. Ismerve azonban sok hittestvérünk véleményét, itt is hangsúlyozni szeretném; nem attól lesz -igehirdetéssé a beszéd, hogy valaki szabadon - a szöveg olvasása nélkül - mondja el. Akár papírhoz, leírt szöveghez kötötten, akár szabadon elmondva hangzik is a prédikáció, mindig a tartalom, az üzenet dönti el a kérdést! Mivel az igehirdetés emberi beszéd is, az igehirdető kegyessége, de még személyisége, temperamentuma, .mentalitása is hat igehirdetői szolgálatának stílusára. Ez mindig is így volt. Az egyháztörténet nagy személyiségeinek és az elmúlt évszázadok híres igehirdetőinek szolgálatában is egyértelműen felfedezhető ez. (Ha valaki szívesen utánanézne alaposabban is ennek a témának, javaslom, hogy kezdje Kapi Béla, Túróczy Zoltán, Or- dass Lajos és Szabó József püspökök prédikációival.) Az igehirdetés stíluskérdéseit a ránk bízott üzenet teszi igazán fontossá. Mindennek azt kell szolgálnia, hogy az igehallgató gyülekezet számára érthetően szólaljon meg az evangélium. Ezért A VASÁRNAP IGÉJE szóló hagyományrészlet. Maga Pál is, bár merőben más körülmények között (Saul), de tanú, s így apostol lehetett Isten kegyelméből. De mit jelent a feltámadás evangéliuma számunkra? Látjuk a célt magunk előtt. Megismerhetjük Isten szeretetének végtelenségét. Új horizont tárni elénk, felemelhetjük fejünket. Tartalmat, mélységet nyernek történések, találkozások. Távlatot kapunk, merünk tervezni, mert valaki helyettünk megtette az utat, amely megte- hetetlen volt, megfizette a büntetést, és most kézen fogva vezet bennünket. Nem várt, nem remélt, a tanúk által megdöbbenéssel fogadott folytatás volt ez, az Isten általi folytatás. A bűnre, az elveszett ember reménytelen voltára adott válasza, pontosan úgy, ahogyan az írások szerint történnie kellett. Innen nézve tehát volt a pont. Ám a pont után új mondat indul. Nagy kezdőbetűvel, ahogy kell. ■ Kőhát! Dorottya Imádkozzunk! Úr Jézus, köszönöm, hogy veled lehetek életemben és halálomban, itt és az örökkévalóságban. Add, hogy ne feledkezzem meg evangéliumodról, hiszen te sem feledkezel el rólam - életem egyetlen napján sem. Amen. IGE+HIRDETŐ nem beszélhet az igehirdető elmúlt korok nyelvén, hanem igényesen, változatosan, az élő mai nyelven kell megszólalnia. (Ezért kellene értékes szépirodalmat is olvasniuk az igehirdetőknek!) De az ellenkező véglettől is óvakodnunk kell! A mindenáron való modemkedés, a szleng használata, a „jópofásko- dás” nemcsak méltatlan, de igehirdetésben hallva még azok számára is idegen, akik egyébként ilyen nyelvi környezetben élnek a hétköznapokban. Nem megfelelő, képzavaros, érthetetlen beszédünk akadállyá lehet a gyülekezet számára. Igényesen megfogalmazott, a szent feladathoz, a ránk bízott üzenethez illő szavaink azonban - ha Isten is úgy akarja - szürke szamárháttá lehetnek, amelyen bevonul népe szívébe, életébe a Mester. Ha mi, mai igehirdetők Aranyszájú Szent Jánosok nem lehetünk is, mégsem kell ékesség nélkül maradnunk. Ennek bizonyságára - vigasztalásul és bátorításul - Luthert idézem: Pastor, qui habet verbum, i. e. evangélium, est omatior quam sol et Stella - A lelkipásztor, akié az ige, azaz az evangélium, szebben ékesített, mint a nap és a csillag. ■ Ittzés JÁNOS Oratio oecumenica Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked ezért a világért, melybe életünket helyezted, melyet minden örömet adó javával és áldásával, tettekre sarkalló hiányosságával és nehézségével nekünk teremtettél; ne engedd, hogy a tudatlan és lélektelen ember tönkretegye. Őrizd meg teremtett világod békéjét és jó rendjét, hogy a viszály, a háború, a pusztítás, a fizikai és lelki környezet- szennyezés és kizsákmányolás, az értelmetlen halál ne boríthassa fel az élet egyensúlyát. Vezess el minden embert a teremtettség kincseivel való felelős bánásmódhoz, hogy minden cselekedetünk igaz istentiszteletté válhasson, s békében, lélekben és igazságban téged dicsőíthessünk teremtett világodban. Könyörgünk ezért az országért, hazánkért, átmeneti otthonunkért, ahová bölcs rendelésed által sorsunk útja kijelöltetett, ahol tőled kapott küldetésünk és feladataink akaratod szerint elvégzésre várnak. Könyörgünk országunk vezetőiért, hogy rendíthetetlen kötelességtudattal és mély felelősségérzettel döntsenek embertársaik sorsa és jövője felől. Adj elméjükbe bölcsességet és belátást, helyezd szívükbe a te szereteted világosságát, erősítsd lelkűkben az alázatot és a lelkiismeretességet, hogy ne a saját egyéni érdekeik, hanem a közjó elősegítése és az általuk vezetett embercsoportok szolgálata vezérelje őket döntéseik meghozatalában. Mennyei Atyánk! Hálát adunk és könyörgünk egyházunkért és gyülekezeteinkért. A Lélek erejével tedd minden igehallgató szívét figyelmessé, befogadóvá és belátóvá, hogy ne csak megértsék, de át is éljék a hit sorsformáló és életújító igazságait. Kérünk, támassz az emberekben jóindulatot a te néped iránt. Áldd meg gyülekezeteinket, hogy a fiatalok is szívesen hallgassák igédet, melynek szívükbe fogadása által jobbá válhat az életük földi útjuk során. Köszönjük igéd örök életre vezető lelki táplálékát. Ne engedd, Atyánk, hogy a te igéd bátorításából és atyai gondviselésedből fakadó örömünk, megelégedettségünk és békességünk megszűnjön vagy meggyengüljön bennünk; ne engedd, hogy a kételkedés, az elégedetlenség irányítsa érzéseinket, gondolatainkat, cselekedeteinket. Hadd tudjunk valóban örülni teben- ned mindenkor! Könyörgünk az ínségben lévőkért, a rászorulókért, a szenvedőkért, az idősekért és a betegekért. Add, hogy nehéz körülményeiket ne csapásodként és haragod kitöltéseként éljék meg, hanem meglássák nyomorúságukban is a te magasabb rendű vezetésedet, szerető, atyai hívásodat és azt, hogy neked az a célod, hogy - az örömökön és a szenvedéseken keresztül - mind közelebb kerüljünk hozzád, míg végül kegyelmedből mindannyian együtt dicsérhetünk téged örök országod mennyei polgáraiként. Vezesd el őket, és emeld fel lelkűket az örökre megnyugtató végső felismeréshez: sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem eljövendők nem választhatnak el a te örökkévaló szeretetedtől. Könyörgünk önmagunkért, igazi valónkért, mely belőled nyeri létét, hozzád tartozik, és a te végtelen békességedbe vágyik vissza. Adj látásunk mögé belső látást, hallásunk mögé belső hallást, testi érzékeinken túli lelki érzékeket, hogy a jelenségek felszíne mögött megláthassuk az örök lényeget, a szavakon túl meghallhassuk az igazi jelentést, és átélhessük a te igéd igazságának fényében a lét egyre mélyebb összefüggéseit. Teremtsd újjá, formáld ki és tápláld bennünk a Lélektől újonnan született belső embert. Engedd, hogy végül mindannyian eljussunk a végtelen dicsőségeddel, fényeddel és békéddel megszentelt örök egységbe, a te Fiadért, Jézus Krisztusért, akit azért küldtél a világba, hogy minden ember léte az örökkévalóság üdvösségében teljesedjen be. Ámen. AKI TITEKET HALLGAT... Tartalom és forma egysége - az igehirdetés stílusa
