Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-28 / 4. szám
4 2007- január 28. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Ökumenikus járomban ► Az ökumenikus imahét alkalmából mindenki megtapasztalhatja a különbözőségen túlmutató egység érzését. Az Evangélikus Elet az ünnepi hét alkalmain kívül arra is kíváncsi volt, hogy miként lehet a mindennapokban megélni az ökumenét. Olyan, egyházhoz kötődő testvéreket kértünk meg arra, hogy tegyenek rövid vallomást, akik vegyes házasságuk révén érintettek e témában. íttzés Ádám Egy evangélikus-református házasságba születtem harmadik gyermekként. Szüleim a szó hagyományos értelmében nem voltak vallásgyakorlók (templomjárók). Mivel a felekezeti identitás evangélikus oldalról volt erősebb, mindhármunkat evangélikusnak kereszteltek meg. Gyerekkoromtól kezdve járok a Mevisz táboraiba, melyek az evangélikus háttér mellett mindig ökumenikus lelkületűek. Feleségemet ugyan katolikusnak keresztelték, de szülei kisgyermekkorától Jehova tanújaként nevelték. O felnőtt fejjel, különböző felekezetű ismerősök révén tapasztalta meg a kereszténység egyetemességét, illetve hogy az általa addig ismert közösségen kívül (is) van keresztény hit és élet. Velem együtt ő is az evangélikus gyülekezetben talált otthonra, de nyitott maradt más felekezetű közösségek iránt is. Gyakran megfordulunk nem evangélikus körökben is, ahol testvérekre és Krisztusra találunk. Rendszeresen járunk egy református páros körbe (korábban egy katolikusát látogattunk). Úgy érzem, az ökumené arra készteti az embert, hogy félrerakja a sajátos felekezeti tanításokat, hagyományokat, hogy egyedül a lényeg. Jézus Krisztus kerüljön a középpontba. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy stabil gyülekezeti háttérrel rendelkezzünk; ahogy vendégségben is az érzi magát igazán jól, aki tudja: van hova hazamennie. M átyásné Nagy Éva Mit is jelent számomra az ökumené? A válaszon nem kell sokat töprengenem, hiszen a magam és a családom mindennapjait befonja a különböző felekezetek egymásba kapaszkodó és védőhálója. Jómagam református lelkészcsaládban nőttem fel; szüleim toleranciájának és nyitottságának köszönhetően azonban más vallások tiszteletét és elfogadását is megtanultam. Ez a biztos háttér tette lehetővé, hogy férjemmel, aki római katolikus vallású, ne kerüljünk vallási ellentétek csapdájába. Hanem éppen ellenkezőleg: együtt, az egy Istenbe vetett hitünkben éljük az életünket, és azon igyekezzünk, hogy erre vezessük az immáron ránk bízott három fiunkat is. Házasságunk kezdetén, az otthonteremtés fázisában kerültünk Csömörre. Fontosnak tartottuk, hogy családunknak lelki otthona is legyen, ekkor választottuk saját magunk és gyermekeink számára is a példás közösségi életet élő, egymást hitben hordozó csömöri evangélikus gyülekezetét. Itt cseperedtek fel időközben ismeretekben és hitben is gyarapodva fiaink. Hitük önkéntes meg- vallására, a konfirmációra pedig a mátyásföldi református gyülekezetben került sor, ahol továbbra is szívesen kiveszik a részüket a csömörihez hasonlóan ugyancsak kiváló ifjúsági munkából. Néhány éve az engem körülölelő ökumenikus paletta még egy színfonttal bővült: középiskolai tanárként a Patrona Hungáriáé katolikus leánygimnáziumban gyakorlom hivatásomat. Ez is megerősít abban, hogy a külsőségek nem választhatnak el bennünket; mindannyiunknak a közös értékek és a hit megőrzését kell közvetítenünk. Rezsabek Nándor Ha röviden akarnám jellemezni katolikus-evangélikus családunkon belül az ökumené mibenlétét, az unitárius jelmondatot említhetném: Egy az Isten! Persze nem valamilyen antitrinitárius vonatkozásban, hanem olyan értelemben, hogy mindkét felekezethez tartozó családtagjaim ugyanahhoz az Istenhez fohászkodnak, ugyanazt jelenti számunkra Jézus, és ugyanúgy részesülünk a Szentlélek kegyelmeiben. Aki pedig ismeri a két egyház liturgiáját, tudja, hogy mindkettő ugyanabból a gyökérből táplálkozik. Magam - valamennyi felmenőmmel együtt - katolikus vagyok; a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemp- lom ifjú felnőtt közösségéhez tartozom. Feleségem apai ágon felvidéki katolikus, evangélikus vallását pedig a hartai ősöktől nyerte, jelenleg a budapest-fasori gyülekezethez tartozik. Egyházi esküvőnk Hartán lutheránus szertartású volt, gyermekeinket a fasori templomban keresztelték. Kisfiam katolikus óvodába jár, hittanra azonban a fasori gyülekezetben oktatják. Jómagam pedig az Evangélikus Elet mellett katolikus lapokba is rendszeren írok. Decemberben Aradi György lelkész úr rákérdezett, hogy ott leszünk-e a televízióban is közvetítendő/asori karácsonyon. „Nem tudjuk még” - válaszoltuk, hiszen tudtuk, hogy a katolikus közösség is vár bennünket. Aztán - nem először és nyilván nem utoljára - egyazon napon szentbeszédnek és igehirdetésnek is befogadói voltunk. Trincsiné Márton Zsuzsanna Evangélikus szülők gyermekeként nőttem fel; férjem református, két lányom szintén evangélikus. Mindig fontosnak tartottam a családi kapcsolatok mélyítését, a nagyszülőkkel, keresztszülőkkel, unokatestvérekkel való kapcsolat- tartást. Csak néhány éve tudatosult bennem, hogy a családommal együtt egy másik nagy családnak, a keresztények nagy családjának a tagja is lehetek. Aki összeköt bennünket, az Jézus Krisztus. Úgy gondolom, hogy földi életünkben felekezeti hovatartozásunknak nincs jelentősége. Egyvalami van, ami mindennél fontosabb: fogadjuk el Jézust megváltó Urunknak. Ehhez pedig az szükséges, hogy megismerjük őt. Az evangélikus istentiszteleteken kívül gyakran veszünk részt más felekeze- tek által szervezett előadásokon, csendesnapokon, igehirdetéseken, mert fontosnak tartjuk a lelki épülést. Hálát adok Istennek, hogy megnyitotta előttünk az ökumené adta lehetőségeket. Keresztény testvérek bizonyságtételeit, vallomásait, igehirdetéseit hallgatva egyre közelebb kerül a szívemhez Jézus. Keresztény, hívő emberként igyekszem úgy élni, hogy életemmel, tetteimmel, szavaimmal tehessek bizonyságot Isten szeretetéről családom körében, embertársaim előtt. „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róm 12,4-5) Vekszli Zsuzsanna Evangélikusként római katolikus férjemmel neveljük evangélikus lányainkat férjem római katolikus többségű szülőfalujában. Iskolás gyermekünk evangélikus óvoda után katolikus általános iskolába jár. Bibliaórára évekig a református gyülekezetbe jártam Krisztusban kedves testvérekkel együtt; felekezeti hovatartozásuk sokszínű egységet hozott az Ige köré. Jegyességünket megelőzően szólított meg és hívott engem Isten ifjúsági szolgálatra a környező gyülekezetekbe más felekezetű fiatalokkal együtt. Házasságba - szentségi házasságba - vezetett, és áldásait árasztotta ránk. Nagy ajándék volt, hogy „vegyes párként” résztvevői lehettünk a Házas Hétvége mozgalom első protestáns hétvégéjének, amelyet a római katolikus testvérek szerveztek. Házasságunk nagy áldása gyermekeink mellett, hogy 2005-ben evangélikus keresztfiunk, majd római katolikus keresztlányunk keresztszülőjévé hívattunk el. A mindennapokban a feladatunk a Szentháromság Istenét imádni, gyermekeinket hozzá vezetni, „házát”, templomait lelki otthonunkká tenni. Véghné Pozsgai Olga Evangélikus-római katolikus család vagyunk. így kaptuk egymást Istentől ajándékba. Ez a szemlélet határozza meg férjemmel és négy gyermekünkkel folytatott közös életünket. Gyermekeinket „nemek szerint” kereszteltettünk. Családi kétfelekezetűségünket aktívan gyakoroljuk. A különbségeket nem próbáljuk elmosni, de tudjuk, hogy tükör által mindnyájan homályosan látunk, és senki sem állíthatja, hogy ő egyedül képes tökéletesen szavakba foglalni a Kimondhatatlant. A magunk élethelyzetében, adottságaival próbáljuk megélni az Istennel és Istenben való szeretetkapcso- latot, közösséget. Az ökumené életünk természetes közege. Elgondolkodtathat ennek mélyebb igazságairól az is, hogy annak a görög szónak, amelyből az ökumené szó ered, az alapjelentése a következő: bármely hely, ahol lakni lehet; a lakóház, az otthon. Eszünkbe juthat erről családi otthonunk, szűkebb-tágabb környezetünk, a teremtett világ vagy hívőként az egyház - Krisztus teste, amelynek különböző tagjai vagyunk egyénként és házastársként egyaránt... Találkozó a magyar-vesztfáliai kapcsolatok újjáélesztéséért Párbeszéd - hangfogó nélkül ► „Béke, megértés, egymás megismerése, az egymás iránti szeretet ápolása - ez az az irányvonal, amelyet követünk 2007-ben is” - hangzott el a Keresztény-Zsidó Társaság (KZST) újévi sajtótájékoztatóján, amely az önmagában is gondolatindító Hangfogó nélkül címet viselte. Több előadás mellett két fontos bejelentés hangzott el a társaság ez évi első találkozóján, melyet január 16-án tartottak a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének nagytermében. Látogatást tett a Magyarországi Evangélikus Egyháznál Gerhard Duncker, a Vesztfáliai Evangélikus Egyház egyháztanácsosa január 15. és 17. között. A Közel-Keletért és Európáért felelős lelkész az utóbbi időben lanyhuló magyar-vesztfáliai viszonyt szerette volna újjáéleszteni. Az egyházi vezetőkkel való tanácskozás után a következő megállapodás született a két egyház között: ősszel magyar delegáció utazhat ötnapos tanulmányútra Az Északi Egyházkerület püspöke, Fa- biny Tamás január 18-án ellátogatott a pannonhalmi bencés főapátságba Várszegi Asztrik püspök, főapát meghívására. A bazilikában a bencés diákok és szerzetesek jelenlétében ökumenikus istentiszteletet tartottak, amelyen az evangélikus püspök hirdette az evangéliumot. Prédikációja elején utalt arra, hogy Luther Márton „köszöntését” hozta Szent Márton hegyére, bizonyosra véve, hogy a reformátor tanítását jóindulatú érdeklődés fogadja a bencések körében. Bielefeldbe, ahol az azonos munkaágak dolgozói kicserélhetik egymással tapasztalataikat. Szó esett még a magyar kórházlelkészek esetleges rövid távú továbbképzéséről, illetve magyar részről szívesen fogadnának néhány hétre vesztfáliai teológust gyülekezeti és gimnáziumi hittantanári gyakorlatra. A találkozó jó hangulatban telt, és eredményesen zárult mindkét fél szempontjából. ■ Cs. T. K. Mt 18,1-5 igéje alapján hangsúlyozta, hogy Jézus mai tanítványainak is óvakodniuk kell a rangkórságtól és önmaguk mások fölé emelésétől. „A gyermeki lelkűiét azt is jelenti, hogy felismerjük: ugyanahhoz az Atyához tartozunk. Egymásnak nem mostoha- vagy féltestvérei, hanem édestestvérei lehetünk” - mondotta. Az istentisztelet után az evangélikus vendég hosszú testvéri beszélgetést folytatott a főapáttal és a bencés szerzetesekkel. M EvÉlet-infó Mint elhangzott, a KZST elnöksége - mely egyébiránt nem ad ki deklarációkat, a felszólalók minden esetben saját véleményüket képviselik - olyan kettős javaslatot fogadott el, melynek közzétételében, továbbá minél szélesebb körű megismertetésében számítanak az írott és elektronikus média segítségére. A bejelentéseket Fabiny Tamás püspök, a KZST ügyvezető elnöke tette. Az elsővel a magyarországi keresztény egyházaknak - a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának, valamint a Római Katolikus Püspöki Konferenciának - a vezetőit szólította meg. Annak érdekében, hogy a kereszténység és a zsidóság közeledése valóság legyen, 2007-től - a vallásközi párbeszéd alkalmaként - bevezetnék a „keresztény-zsidó párbeszéd napját”. Már a dátumot is kijelölték: november második vasárnapjára - idén a hónap 11-ére, Márton napjára - esne. E nap a keresztény egyházakban a kereszténységet is tartó közös gyökér, a zsidóság napja lenne istentisztelet, előadások, agapék, konferenciák, fórumbeszélgetések keretében - a média közreműködését is igénybe véve. „Segítsük a keresztény és zsidó közösségeket a tisztánlátásban, hozzuk közel egymáshoz a felekezetek tagjait, csoportjait” - hangsúlyozta a püspök. Másik bejelentésével, illetve javaslatával a keresztény szószéki igehirdetőkhöz fordult: támaszkodjanak gyakrabban textusválasztáskor, bibliatanulmányaik megírásakor az Ószövetség igéire, elősegítve ezzel a hívek körében a héber Biblia jobb megismerését. „Antijudaizmustól és antiszemitizmustól mentes exegézisre van szükség” - húzta alá Fabiny Tamás. „Lépjünk egy lépést előbbre egymás felé, s tegyünk közösen azért, hogy visszaszorítsuk a társadalomban tapasztalható antiszemita és antikrisztiánus tendenciákat” - fogalmazott a püspök. ■ Kőháti Dóra Balról jobbra: Fabiny Tamás, a KZST ügyvezető elnöke, Varga Béla, Haraszti György és Jakab Attila elnökségi tagok Lutheri köszöntés Szent Márton hegyén
