Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-08-05 / 31. szám

MOZAIK 2007. augusztus 5. 11 ‘Evangélikus ÉletS Nyaralás egyházi szálláshelyeken EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EV.ÉL&LEVÉL&EVÉL Nem érthetünk egyet (utalás Róm 1,32-re) Itt a nyár, mindenki utazik, vagy legalább­is szeretne. Ha egy átlagos, kétgyermekes család útra kel, és Magyarországon kíván­ja eltölteni a szabadságát, a különböző sajtótermékek felmérései szerint két-há- romszázezer forintot kell az útra össze- gyűjteniük. E heti kérdésünk: olcsóbb-e, ha egyházi szállást keresnek? Ehhez kap­csolódik az is, hogy miként találhat ma­gának egy család egyházi szállást. Egyházunk két jelentős, sokak által is­mert, szállást (is) kínáló intézménnyel büszkélkedhet a Balaton partján: Révfü­löpön az északi parton és Balatonszár­szón a délin. Mindkettő elérhető az in­terneten is; az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ a http://www.kon/eren- ciahotel.hu, a szárszói Evangélikus Konfe­rencia- és Missziói Otthon pedig a http://balatonszarszo.lutheran.hu címen. Mindkét helyen jól felépített, az intéz­ményeket átfogóan bemutató, képekkel illusztrált, az árakat is ismertető honla­pot találunk. Mind.a két honlapon van naptár, amelyből megtudhatjuk, van-e még szabad hely az általunk megcélzott időpontban. A szárszói felületen letölt­hető, majd kinyomtatva, kitöltve elkül­dendő a jelentkezési lap, a révfülöpi honlapon azonban on-line, papír- és Ián az a kezdeményezés lenne, amelyről néhány éve hallottam, aztán azóta sem: evangélikus szállásokat, kiránduló- és túraútvonalakat összegyűjtő honlap el­készítése. Nehéz, illetve esetleges tehát egyházi szállást találni az interneten. Vannak azonban itt is üdítő kivételek; elsőként említem Kisoroszit. Az Illés Lajos nevéről is ismert református gyülekezet konferen­ciaházában szállást és szabadidős progra­mokat kínál. Araik meglepően alacso­nyak, egész esztendőben várják a látoga­tókat, foglaltsági adataikat pedig bárki megnézheti a kapcsolat felvétele előtt. A keresőben a katolikus szállásokat is az előzőekhez hasonlóan találtam csak meg. Több katolikus középiskola kollé­giuma is kínál nyári szállásokat. Külön terület az egyházi táborok, konferenciák világa. Egyházunk köz­ponti szervezésű nyári ifjúsági és gyer­mektáborai minden lényeges adattal már tavasszal felkerültek az ifjúsági osz­tály honlapjára (http://ijjusag.lutheran.hu), ezek még most is elérhetőek. így van ez minden évben, a táborozni vágyók dol­gát on-line jelentkezési, illetve kapcso­lattartási lehetőség is könnyíti. A református portálon (http://www.re­EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ formatus.hu) külön menü foglalkozik a témával; e sorok írásakor összesen hét tábort, illetve konferenciát kínálnak - igaz, ezek közül négy már be is fejező­dött, vagy éppen tart. A kép összességében elkeserítő. Ha valaki egyházi környezetben szeretné el­tölteni szabadságát családjával együtt, de nem ismer konkrét helyet, akkor na­gyon nehéz dolga van. Nyilván a gyüle­kezeti lelkészek tanácsot tudnak adni a hozzájuk fordulóknak, ez azonban a mai világban már nem elegendő. Az in­ternet kínálta lehetőségek itt is' segíthet­nek, de a leghatásosabb eszköz egy gyűj­tőportál lenne, ahol minden információt egy helyen elérhetnénk. Az idei nyárra ez már biztosan nem készül el. Jövőre azonban meglesz. És ezt az ígéretet raj­tam számon is lehet kérni! ■ -ERDELYIK­Mint orvos, aki Krisztust szeretném követni, s aki az Evangélikus Teológiai Akadémia levele­ző' tanfolyamát is elvégeztem, kötelességem, hogy tiltakozzam az Evangélikus Élet 2007. július 22-i számában megjelent Van-e köze? című, az El Mondo folyóiratból átvett cikk la­punkban való közlése miatt. Az olvasókat megtévesztheti, ha az igazsá­got kereső' vagy építő jellegű írások közé egy ilyen cikket emelnek be a többi, ebben a témá­ban megnyilatkozó szerző egyidejű reflektálási lehetősége nélkül. Az átvett írás egy, az életvi­telét minden eszközzel igazolni kívánó ember közlése. Egyházunk lapjához méltatlan sza­vakkal, elferdített, meghamisított teológiával és tudománnyal szennyezi az olvasók lelkét, szellemét. A cikk szerzőjének szívből kívánom, hogy valóban találkozzék a minket személyvá­logatás nélkül szerető, megmentő, gyógyító Úr jézus Krisztussal, aki „nem szabta feltételül, hogy az illetők e botrányos tevékenységeiket azonnal szüntessék be” (idézet a cikkből), de aki hatalmával és elbocsátó szavaival képes volt azonnal megszabadítani őket célt tévesz­tett, bűnös életükből, és utána szívből tudták dicsőíteni Istent. Krisztus Urunk az élet igéjét, az örömhírt bízta ránk, amikor tanítványain keresztül ne­künk is adta a missziói parancsot; ennek a má­sodik része: .....tanítva őket, hogy meg­ta rtsák mindazt, amit én parancsoltam nektek...” (Mt 28,20), és akkor számítha­tunk rá, hogy velünk van „minden napon a világ végezetéig”. így lesz eredményes a ta­núskodásunk. A homoszexualitás tekintetében az orvosi tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy bizonyos, részben ellentmondásos tudományos közlések szerint a testfelépítésében jele lehet a homosze­xuális hajlamnak. A nemi irányultság kiala­kulásában azonban a környezeté és a nevelésé a döntőbb szerep. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy bizonytalan külső megjelenés miatt az új­szülött nemét tévesen könyvelik, az így nevelke­dőket nehéz átállítani a helyes irányba, pedig az elsődleges nemi jellegért felelős szerveik épen működnek Csak a környezet gonosz hatásának tudható be, hogy a történelem folyamán egyes városok (Sodorna és Gomora, Róma és így tovább) la­kosságában tömegessé és agresszívvá vált a ho­moszexualitás. Ha lényeges lenne a manapság szívesen hangoztatott mikroszkopikus eltérés az agyban vagy a génekben, a homoszexuális emberek utód hiányában egyre fogytak volna, s talán ma már nem is lennének Akinek hajlama van, jobban vigyázzon! Aki­nél hajlamosító körülmények vannak például több fiútestvér után lánynak várták vagy sok le­ánytestvér közé született, annak esetébén. pici kortól fokozottan kell ügyelni a helyes öltözkö­désre, frizurára, megfelelő sport választására. Tény, hogy a nemibeteg-gondozóknak nagy feladatot jelent egy-egy beteg kapcsán az eset­leg fertőződött partnerek felderítése, mert szá­muk száznál is több lehet. További nagy ve­szély, hogy a csábítással vagy kényszerrel meg­szerzettfiatal partner nagy valószínűséggel ne­hezen tud megszabadulni ettől a célt tévesztett szexualitástól. A Római levél világosan beszél arról, hogy „akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imád­ták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltat­ta ki őket. Mint ahogy asszonyaik fel­cserélték a természetes érintkezést a ter­mészetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természe­tes érintkezést, és egymás iránt gerjed­tek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévely­gésük méltó jutalmát önmagukban.” (1,25-27) Sajnáljuk őket, de az értük és embertársain­kért érzettfelelősség miatt nem hallgathatjuk el az igazságot. Feladatunk a helyes tájékoztatás és a könyörgés Istenhez, hogy küldjön munká­sokat, akik Szentlelke világosságában, erejével tudják jézus Krisztus Urunk drága vére, halála és feltámadása révén a szabaáítást közvetíteni feléjük is. Róm 1,32 figyelmeztet, hogy nemcsak az van bajban, aki ezeket cselekszi, hanem azok is, akik velük egyetértenek Győriné dr. Drenyovszky Irén (Budapest) egyéb költségeket megtakarítva is lehet jelentkezni. Ami fontos: mindkét intéz­ményben kedvezményeket biztosítanak egyházunk tagjainak. Ha kifejezetten a lutheran.hu oldala­kon keresünk a „szállás” szóra, első he­lyen a bakonyszentlászlói gyülekezet honlapját találjuk, egyszerre két szállás- lehetőséggel is: Bakonyszentlászlóval és Téssel. A kereső első oldalon hozza két budapesti evangélikus intézmény szál­lásajánlatát (http://church, lutheran. hu/ott­hon). Tekintettel arra, hogy az ajánlat nagyon réginek tűnik, nem tudom, ak­tuális-e még. Én magam több, szállást is kínáló evangélikus helyről tudok, eze­ket azonban az interneten nagyon ne­hezen lehet megtalálni. A megoldás ta­t ■ - * Masa Eűf Si«rke?zt*s yezet Qoztoérryek £0nyvt«t2Ő* Eszközök o.j o ■ a; http '/WA* tutheran hu, z/Tiotilapok/r*vfuiop/ £2 SFF Tender pályázatok S3-Hírek az SÉF Tenderen-----1 1 ' H Evangélikus Tn nni^JOktatási Kozpom NyítsiJap gemuSsStosäs Etóthetóstégörsk öaföría •Jjaonrtgo* Beköszönte J twngékkus Egj-nte ■ «W* samiia s nyitott nagy tavat a (•*»«** oMíWí kttponiunk OrütUr* a Wiea.nkmr* * nem Maunkiw* tonnyrtw» «up»n vetetnem, nwgrttui» iwn*l Mjhskwi te .frttemín. '»3. aktesattiS. »»-**mubjyelMBBt epun f »'•9«i*,oe®nteunkra«Heisjö nyiWBíjOal «runv m-nötn «MctA», hott *2 «t »UM*» nafok tjjMS y-iontheaonek a phonra sapySk« 3 EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL&EVEE&LEVEL&EV E L& LEVEL Tényleg élhet homoszexuálisként egy hívő ember? Isten „meleg” szeretettel hívogat Tisztelt Szerkesztőség! Nem lepődtem meg, amikor a buda­pesti „melegfesztivál” mentén történt események után néhány nappal az Evangélikus Elet is foglalkozott a sze­xuális másság kérdésével. Néhány észrevételemet szeretném megoszta­ni az olvasókkal a téma kapcsán. Előrebocsátom, hogy bár termé­szetesen nem tartom örvendetesnek, ha bárkit is bántalmaznak bármiért egy világváros utcáin, azt éppen annyira nemkívánatosnak tekintem, ha egy szűk, politikailag is megtámo­gatott csoport a maga deviáns maga­tartását reklámozza a főváros szívé­ben. Ez ma talán nem divatos nézet, de ha következetes akarok maradni, akkor vállalnom kell. Én a homosze- xualitást akkor is természetellenes­nek, devianciának, bűnnek tekintem, ha az egyesek szerint - noha erről kézzelfogható bizonyítékot nem tudnak felmutatni - egyre elfogadot­tabbá válik a magyar társadalomban. A „melegverések” mögött nyilván nem ez az állítólagos elfogadottság húzódik meg, hanem éppen az, hogy a társadalmat ha a létük nem is, de a homoszexuálisok magamutogató, provokatív „büszkesége” igenis sérti. De hát már Pál megírta kétezer éve: a fajtalankodás menthetetlenül elveszi a tévelygés méltó jutalmát önmagá­ban - vagyis aki vállalja a homosze- xualitását, az vállalja az ezzel járó szenvedést is (Róm 1,27). Ez természetesen nem volna elég ahhoz, hogy a szexuális másságot bűnnek nyilvánítsuk. Az egyháznak és minden magát az egyházhoz tar­tozónak valló keresztény hívőnek azonban ebben a kérdésben is Isten igéje a mérvadó. Az pedig kétségkí­vül azt állítja, hogy a homoszexuali­tás bűn (3MÓZ 18,22; 20,13). Lehet az­zal védekezni, amint az egyik homo­szexuális cikkíró is teszi, hogy ho­moszexuálisnak lenni nem választás kérdése: vagy annak születik az em­ber, vagy nem. Vagyis: e hajlam meg­létéért vagy hiányáért pusztán gene­tikai örökítőanyagunk a felelős. Az egyház válasza azonban erre az - szemben a ma divatos, liberálisnak mondott gondolkodással -, hogy az ember nem tiszta lappal indul. A fo­gantatásunk pillanatában valódi, tényleges bűnt öröklünk - ha úgy tetszik, akár a génjeinkbe kódolva -, amelytől egyedül Isten irgalma sza­badíthat meg. Ez az eredendő bűn, amely némelyeknél többek között abban is jelentkezhet, hogy homo­szexuális hajlammal rendelkeznek. Amit egyébként - és itt következik az ember felelőssége, amelyet a „korsze­rű” liberalizmus olyan előszeretettel söpör le az asztalról - neveléssel, jó példával és nem utolsósorban imád­sággal akár meg is lehet változtatni. Ma azonban némelyek nem ezt te­szik, hanem - szinte már kormány­zati programként is - divatos, elfo­gadható, helyes dolognak tüntetik fel a homoszexualitást. A fentiek tükrében nem értek egyet az említett cikk azon megálla­pításával sem, hogy a szexuális beál­lítottságnak nincs köze a keresztény­séghez. Lehet-e a homoszexualitását boldogan megélő és azt büszkén vál­laló ember jó keresztény? Nyilvánva­ló, hogy jó ember, becsületes és jószí­vű lehet. Az is nyilvánvaló, hogy a kereszténység mindenekelőtt a hiten múlik. Viszont ha valaki hívő, akkor természetes számára, hogy küzd a bűnei ellen. A csaló Zákeus visszafi­zeti azt, amit ellopott, különben nem maradhat valódi éltető közösségben Jézussal. A homoszexuális pedig le- küzdi az életét bemocskoló deviáns hajlamot, lelkészi, orvosi, baráti, bár­milyen segítséggel - végső soron Is­ten kegyelmével. Amikor megtérés­ről beszélünk, az jelenti a szexuális mássággal való szakítást is. Tehát le- het-e jó keresztény a homoszexuális ember? Lehet, ha megszületett hite következményeként szembefordul addigi hajlamával, és bűnbánattal te­kintve a múltjára új életet kezd Isten segítségével. A „másságára” büszke homoszexuálist nem vagyok hajlan­dó jó kereszténynek tekinteni, mert nem bánta meg a bűneit, és nem sza­kított azokkal - akkor sem, ha amúgy tisztességes és értékes ember volna is. A divat azt sugallja: ha homoszexu­ális vagy, légy büszke rá. Az egyház Is­ten igéjével egyezően viszont azt kell, hogy hirdesse: ha homoszexuális vagy, hagyj fel vele, változtass az élete­den, szakíts ezzel a bűnöddel is! Lel­készként csupán úgy tekinthetem pásztori feladatnak a „melegekkel” va­ló párbeszédet, hogy a megtérés szük­ségességét és Isten Jézus Krisztusban megnyilvánult kegyelmét hirdetem nekik (is). Vagyis a homoszexualitás- nak éppen annyi köze van a szemé­lyes hithez, mint bármilyen más bűn­nek. Röviden: nem férhet meg vele. A témának van sokkal szélesebb távú vetülete is. A híradásokban be­mutatott képek szerint a budapesti utcákon pózoló „melegek” mindent bevetettek, hogy megbotránkoztas­sák a járókelőket. Egyikük például papnak öltözve illegette magát, fe­születtel a lábai között. Lehet, hogy jópofaságnak szánta... Lehet, hogy egyszerűen polgárpukkasztásnak. Le­het, hogy magát is jó kereszténynek tartja az illető... Engem azonban ez határozottan bánt, sért, és ne csodál­kozzon senki, ha ilyesmit nem va­gyok hajlandó eltűrni. Fájt, hogy - tu­domásom szerint - az egyház mind­máig nem reagált erre, sem az evan­gélikus, sem a többi. Mert érzékeny­sége nemcsak a vallási vagy akár sze­xuális kisebbségnek lehet, hanem egy normális, heteroszexuális, keresztény embernek is. Ezért határozottabban fel kell(ene) emelnünk a szavunkat minden ilyen blaszfémia, vallásgyalá- zás láttán, mert ez az egyháznak nemcsak joga, de kötelessége is. Sokan bizonyára megkérdezik, hogy az egyháznak vajon nem köte­lessége-e megérteni és elfogadni a „melegeket”. Természetesen az egy­ház mindenkit meg kell, hogy hall­gasson. A homoszexuális embereket is. De csakis azzal a határozott üze­nettel, hogy a természetellenes haj­lam olyan bűn, amely kizárja az Isten­nel való kapcsolatot, így csak az azzal való szembefordulás, az őszinte meg­bánás és a megtérés útja járható a szá­mukra. Ha emiatt az egyház nem lesz népszerű, az nem a mi dolgunk. Párbeszédet folytatni a homosze- xualitásról? Megtehetjük, de kompro­misszumok nélkül. Amikor az egy­ház Isten igéje által bűnnek nevezett magatartásformákról folytat párbe­szédet, azt nem teheti a megegyezés szándékával, hanem csak úgy, hogy missziót folytat, Isten igéjének tiszta és csorbítatlan hirdetésével. A jelenlegi magyarországi helyzet­ben véleményem szerint nem azzal kellene foglalkoznunk, hogy ki sértő­dik meg, ha Isten igéjét a maga teljes­ségében képviseljük, szembefordulva minden divatos ideológiai, politikai és egyéb áramlattal, hanem monda­nunk kell azt, amire a mennyből ka­pott mandátumunk kötelez. Én egy­házunktól és a testvérfelekezetektől is ezt a határozottságot várom el. Adja Isten, hogy az ő titokzatos munkája és az általa vezérelt szolgá­latunk révén minél több homosze­xuális embertársunk találja meg a vi­lágosságot, bánja meg bűneit, és kap­jon új életet Krisztus Urunkban! Tubán József (Rábcakapi) Meleg van, és ebben a leginkább pőreségre csábító hő­ségben ismét terítékre kerültek a melegek, tekintsünk hát rá a való ember mezítelen állapotára. Attól fogva, hogy az édenkertben bekövetkezett az ember tragédiája (amely nem csak az ember számára vált azzá), az emberi lény mély identitásválságba ke­rült, és idegenségérzetével küszködvén, megfosztott- ságának, jogfosztottságának kiszolgáltatott lelkiálla­potában biztos fogódzót, támaszt keres azóta is min­denben és mindenkiben. Ősi zavarodottságában - családi kultúrkörtől függően - szocializálódásának esetenként félrecsúszó folyamata során másnak a ki­tartott karjába ugrik, mint akiébe kellene. Amikor a melegek egyre nagyobb nyilvánosságot élveznek, fogjuk vissza intoleránsabb indulatunkban esetleg követ ragadó kezünket, és tágra nyílt pupil­lánk tükrét a lélek mélységei irányába fordítva ítéljük meg a saját, normálisnak tartott nemi beállítottsá­gunkat is. A másik túlkapást tekintve: az ember a „nőfaló" ké­pében tetszelegve vajon nagyobb előjogot élvezhet-e a homoszexualitás megítélésével szemben Isten trón­széke előtt? Egyéb szexuális kilengések, vágyak dédel- getése sem jobb vagy rosszabb a „buziságnál”, legfel­jebb egy adott társadalmi szinten elfogadottabb. Isten teremtési rendjével, pedagógiai elképzelésével mindenképpen szemben áll az ember ilyen vagy amo­lyan poligám jellegű nekibuzdulása. Ezért ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk. Isten azt akarja, hogy minden ember megtérjen, és ki akar vezetni a bűn rabszolgaságából. A teremt­mény szeretné befolyásolni Teremtőjét, ám a sorrend csakis fordítva helyes. Kompromisszumot nem tűr el a szentség: „Krisz­tussal együtt megfeszíttettem.” Az igazi felszabadí­tásteológia az, amikor Isten meleg szívvel öleli ma­gához az önmaga bűneiről immáron lemondani ké­pes emberfiókát. A dialógusokon túlmenően a Lélek által megelevenítve kell vonzóvá tenni a Krisztus ke­resztjéig elvezető egyáltalán nem könnyű utat. Eb­ben van komoly zép feladatunk, hogy azt, aki erre hajlandó, aki túljutott efféle, rossz lelkiismerettel já­ró állapotain, vagy aki még tépelődik, vergődik, sze­retettel odakísérjük Jézushoz, és közben ne hagyjuk magára életstílusváltása során régi beidegződöttsé- geinek hiánytüneteitől elgyötört, kitaszított mivol­tában. Darabos Attila (Budapest)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom