Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-05 / 31. szám
8 2007. augusztus 5. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet3 Hol épül Magyarország? „Magyarország itt épül” - láthatjuk az országot járva itt-ott a hatalmas táblákra írt jelmondatot. Ott, ahol valamilyen uniós támogatásból, pályázatból új létesítmény épül. Nincs is ezzel semmi baj, épüljön-szépüljön az ország, igazán ráfér. Ennyi évvel a módszerváltozás után több jót is érdemeltünk volna. Az ország lepusztult infrastruktúráját tekintve, szívesen látnék valóságos táblaerdőt is - mondjuk az utak mentén - ezzel a szlogennel. Amúgy a dunaújvárosi hídavatásra nem hívtak meg egyetlen egyházi méltóságot sem. No nem mintha hiányozna, rég elegem lett már a korábbi évek divathullámából, amikor még vágóhídszen- telésre is kaptunk felkérést. De azért a szekszárdi Szent István hidat még megszentelte a kalocsai érsek, az evangélikus és a református esperes - pedig az is ebben az érában r»/atódott. S attól még, hogy a Pentele híd nem részesült egyházi áldásban, remélhetőleg nem omlik majd össze az áthaladó kamionok súlya alatt. Viszont a napnál is világosabb a jelzés: Magyarország nem ott épül! Mert ahol nincs szükség Isten áldására, ott Magyarország nem épülhet. Tudják, hol épül ma Magyarország? Például minden vasárnap a templomi miséken, istentiszteleteken szerte e hazában. Akár ki is lehetne függeszteni a táblát a templomajtók fölé: Magyarország itt épül. Mert e falak között az örökkévaló Istent hirdetik. Mert itt a szeretet, a kegyelem szava éri el a szíveket. Mert a értékálló programokon vehetnek részt. Ahol kap a lélek is, de a test és a szellem is feltöltekezhet. S ahol nincs alkohol és drog, sem mámor és elbutulás. Viszont jó időre ellátnak testi-lelki munícióval az ott átéltek. Szívem szerint kiírnám minden rendes családi otthon bejárata fölé is: Magyarország itt épül. Ahol a gyerekeknek szerető édesapjuk és édesanyjuk is van, értsük jól, szóval egyik szülő sem hiányzik. Ahol a férjnek és a feleségnek gyermeke van, sőt gyermekei is vannak, ahol az asztalt több generáció is körbeüli, és nem hiányoznak a nagyszülők sem. Nos, ahol tehát fontos a család, Magyar- ország ott is épül. S ha még az étkezést az asztali áldás elmondásával kezdik, ott valami nagyszerű épül! Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, hozzáteszem: Magyarországot bizony nem építik a szinglik - mert meddő az életük, ők csak önmagukat építgetik. És nem a legjobb építőmunkások az elváltak sem, mert csonka család maradt utánuk, sérült gyermekekkel. És nem építenek a csak úgy összehurcolkodók sem, mert ők nem vállalják a családalapítás felelősségét. És nem építik Magyarországot az iskolákat, az egészségügyet romboló és pusztító, reformnak álcázott rendelkezések sem. Mert elvesznek, elveszik a munka jó ízét, lehetőségektől fosztanak meg. Nem építenek a családok lehetőségeit kurtító megszorítások sem. Mert ezeket látva, megtapasztalva a fiatalok templomokban utat mutatnak, és olyan megoldást kínálnak, amely elrontott életeket újít meg, és túlmutat a földi lét határain is. És tudják, ki lehetne tenni a feliratot az egyházi iskolák bejárata fölé is. Bonyhádi evangélikus gimnázium: Magyar- ország itt épül! Mert itt keresztény szellemben nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is sok száz gyereket. S hogy ne vetüljön rám a sovinizmus vádja, ez történik még sok-sok más iskolában is, ahol dacolva az anyagi szűkösséggel a tudás mellett szeretetet, jóra nevelést, tartást, hagyománytiszteletet, magyarságtudatot, józan nemzeti büszkeséget is kapnak a nebulók. Az elmúlt napokban több ezer fiatal volt együtt Sárospatakon, a református egyház által szervezett Csillagpont fesztiválon. Ahogy tavaly Szolnokon meg a mi Szélrózsa fesztiválunk is fiatalok ezreit vonzotta. E táborok és minden más nyári keresztény ifi-, K1E- és cserkésztábor bejárata fölé ki kellene írni: Magyar- ország itt épül! Mert itt a fiatalok Isten igéjét hallgathatják, majd színvonalas, levonják azt a következtetést, hogy költséges és ezért értelmetlen a gyermekvállalás. Nem építenek az elszegényítő szabályok sem, mert túlhajszolás- ba kergetnek, és ezért nem jut majd idő egymásra, nyáresti baráti, bográcsos, diófa alatti beszélgetésekre. Elfáradt, kiürült, kiégett, megkeseredett, talajtalan, értékvesztett emberekkel nem lehet országot építeni. Velük semmit sem lehet építeni. Ők örülnek, ha túlélik ezt az egészet. Olyanokkal, akik tudják, honnan jöttünk, s hová tartunk - igen, velük lehet hazát építeni. Akik tudják, mi mindent köszönhetnek a Teremtőnek, és tudják, ki a megbocsátó szeretet forrása. Akik tudják, ki volt Szent István király és Petőfi Sándor. Akik még éneklik, nem csak meghallgatják a Himnuszt. Akiknek érték a múlt, büszkék származásukra, legyenek akár magyarok, tótok, svábok vagy bármely más nemzet képviselői. Akik hűségesek gyökereikhez, önmagukhoz és szeretteikhez. Magyarország bennük épül. ■ Lupták György Párbeszéd az etikaoktatás jövőjéről Interjú Balog Zoltánnal ► Magyarországon régóta rendezetlen kérdés az iskolai erkölcstanoktatás ügye. A stratégiai elemzéssel és tanácsadással foglalkozó Nézőpont Intézet párbeszédsorozatot kezdeményezett a magyarországi etikaoktatás jövőjéről és az oktatási rendszerben elfoglalt helyéről, illetve megújításáról. Ennek vezetésére és koordinálására az intézet Balog Zoltánt, a Polgári Magyarországért Alapítványnak, valamint a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának az elnökét kérte föl. Az etikaora.hu - párbeszéd az etika- és hittanoktatásról című, június 26-án elindított beszélgetéssorozat fő célkitűzése, hogy - valláspedagógiai szakértők és gyakorló etikaoktatók segítségével - kialakítsa az iskolai etikaoktatás megújításának a koncepcióját. A kezdeményezés hátteréről, jelenlegi helyzetéről és az ezzel kapcsolatos tervekről Balog Zoltán adott interjút lapunknak.- Milyen meggondolásból jött létre a kezdeményezés?- A magyar oktatási rendszer nagy hiányossága, hogy a Nemzeti alaptantervből hiányzik a kötelező óraszámban tanítandó etika. A volt szocialista országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az iskolában nincs kötelező erkölcstan. A magyar iskolarendszerben hivatalosan a 7. és a n. évfolyam tantervébe beemelhető ugyan az etika tanítása, de ezzel kevés oktatási intézményben élnek. Ez a tanterv elsősorban filozófiai ismereteket takar, kevésbé nevel az erkölcsös életre, a közösségi lét gyakorlati szabályainak elsajátítására. A tisztelet kultúrája mellett nagyon fontos, hogy gyakorlati támpontokat adjunk az erkölcsi konfliktusba vagy egyszerűen csak döntési helyzetbe kerülő fiatalnak. Mert különben nem alakul ki idejében az emberi élet hétköznapi erkölcsi problémáiról való felelős gondolkodásmód és az ilyen kérdések megoldásához szükséges gyakorlati érzék. Nem szorul bizonyításra, hogy a rendszerváltás utáni években a magyar közerkölcsök, az ország általános morális helyzete, az emberek egymáshoz való viszonya, toleranciaszintje, az egymás iránt tanúsított megértés, segítőkészség, szolidaritás - tehát a moralitással kapcsolatos jelenségek - egyre rosszabb állapotban vannak...- Kiknek a segítségét kívánják igénybe venni az oktatási koncepció kidolgozása során?- Az etika mint tantárgy leginkább a katekézis - hittanoktatás - világához kötődik, ezért elsősorban olyan valláspedagógusok szakmai véleményére szeretnénk alapozni a témáról való gondolkodást, akiknek gyakorlati tapasztalataik vannak az etikaoktatásról. Munkánk során szeretnénk felmérni, hogyjelenleg hány iskolában és milyen óraszámban foglalkoznak etikai kérdésekkel.- Hol tart jelenleg a párbeszédsorozat, illetve mikorra tervezik a koncepció kidolgozását?- Ősszel szeretnénk megtartani az első szakmai tanácskozásokat, amelyek során a témával kapcsolatos külföldi tapasztalatokat is igyekszünk figyelembe venni. A konzultációk előkészítésének fázisa zajlik éppen, vagyis már folyik a felkért szakértőkkel való egyeztetés és a konzultációkon megtárgyalandó anyagok gyűjtése. A jövő év elejéig tartó párbeszédben minden érdeklődő részvételére számít a szervező Nézőpont Intézet; a www.etikaora.hu honlapon bárki hozzászólhat a témához.- A kezdeményezés a Párbeszéd az etika- és hittanoktatásról címet viseli. Az etika és a hittan között azonban van egy jelentős különbség: az erkölcstan lehet világnézetileg semleges is, míg ez a hittan esetében nem lehetséges. A demokratikusan szerveződő állam jól megalapozott okokból hirdeti a világnézetileg semleges oktatás elvét...- Ezt az elvet a tervezett koncepció nem sértené. A hittan eddig is fakultatív tárgy volt, ezután is az marad, a kötelező etika a hittan mellett létezne - azok számára, akik éppen világnézeti okokból nem választanák a hitoktatást. Megfontolandó, hogy azoknak, akik hittant tanulnak, ne kelljen külön etikára is járniuk, hiszen ez a koncepció abban is segítséget nyújtana a hitoktatóknak, hogy a hittan- tantervekbe is alaposan kidolgozott etikatananyagot emelhessenek be. Az etikaoktatás jelenleg működő nyugat-európai modelljei egyébként ugyanilyen rendszerben működnek. Azt gondolom, hogy Magyarországon is működőképes lenne egy hasonló modell. Természetesen a kötelező bevezetés előtt fel kell majd mérni és figyelembe kell venni az országon belüli regionális viszonyokat is.- A kötelező etikaanyag mennyiben alapulna a keresztény etikára?- Úgy gondolom, hogy a keresztény etika megközelítései, gondolkodásmódja és kidolgozott értékrendje megkerül- hetetlenek egy olyan társadalomban, amelyik a keresztény kultúrára épül - azzal együtt, hogy ez mára már nagyon sok ember tudatában elhomályosult. Bár természetesen lehetséges az emberi méltóság szekuláris megalapozása, de a zsidókeresztény kultúrkörben az emberi méltóság alapelvei elsősorban a keresztény értékrendből indultak ki, onnan szekula- rizálódtak, így közöttük kimutathatóan ott vannak a keresztény értékek.- Visszatérve a címre: a hittanoktatást is meg szeretnék újítani?- Ez természetesen az egyházak és az egyházi szakemberek területe. Számukra fölmerül a kérdés: tartaniuk kell-e attól, hogy az etika bevezetése csökkent- heti a hittanra jelentkezők számát? Ugyanakkor az etikaoktatás hiányának a problémáját ők is érzékelik. Ebben a kérdésben az egyházak szakmai grémiumainak kell kidolgozniuk a javaslataikat. Én inkább a kettő viszonyáról szeretnék gondolkodni: az én tevékenységem elsősorban nem tartalmi kérdésekre irányul, ez a szakemberek feladata; az én dolgom az, hogy politikusként elősegítsem az etikának az oktatási rendszerbe való kötelező bevezetését. Ar oktatási koncepció mindenképpen érinteni fogja a hittant is, és ennek kapcsán az egyházaktól nagyon sok segítséget várok a szakmai konzultációk során.- Mekkora esélyt lát arra, hogy a kidogozott koncepciót elfogadja a jelenlegi kormányzat, illetve az oktatási minisztérium?- A minisztérium szakembereit szerencsére olyanoknak ismerem, akik nem zárkóznak el az újító és jobbító kezdeményezések elől. Ha az egyházak és a szakmai grémiumok felsorakoznak az ügy mögött, és jól kidolgozott szakvéleményekre alapozzák a koncepciót, akkor az etika jó eséllyel fog bekerülni a kötelező tárgyak körébe. De ne zárjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy az egyes szaktárgyak keretében kapjanak hangsúlyt az etikai tartalmak, külön anyagrészekben. Így a diákok egy történelmi, drámai vagy éppen tudományos vita kapcsán kerülhetnének személyes viszonyba erkölcsi mérlegelést igénylő kérdésekkel. ■ Petri Gábor A doktor A hétvégén úgy alakult, hogy föl kellett keresnünk az ügyeletes fül-orr-gégészeti gyermekszakrendelést. Némi bizonytalankodás után elirányítottak a megfelelő helyre, a budapesti Szent János Kórházba. A szombati rendeléssel nem is volt semmi gond, gyorsan, frappánsan lezajlott. Azonban másnapra is visszarendeltek, így vasárnap délelőtt - templom után - mentünk el. Amikor megérkeztünk a már ismert helyre, döbbenetes látvány fogadott. Negyven-ötven kisgyermek várakozott szülőkkel, kísérőkkel egy kopár, hűtet- len helyiségben, a trópusi melegben. Volt, aki lázasan, volt, akinek egyszerűen csak fájt a beteg testrésze, míg mások - örök mozgásigényüktől hajtva, ám a szülők nem túl nagy örömére - játszani próbáltak a fejlesztőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető eszközökkel. Ám nem volt kegyelem: mindenkinek két-, két és fél órás várakozásra kellett berendezkednie. A fentiek tükrében természetesen írhatnék most az egészségügyi reformról, amelynek következményeképpen egyetlen orvos látja el a főváros hétvégi gyermekfülészeti ügyeletét, az áldatlan állapotokról, a szülők jogos elégedetlenségéről és felháborodásról s még számtalan másról is. De nem erről szeretnék szólni, hiszen mindezt már sokan sokféleképpen megírták a megfelelő sajtóorgánumokban. Sokkal fontosabb téma is akad az ügy kapcsán, hiszen ott volt a doktori Egy megtermett fiatalember volt az ügyeletes, aki izzadó homlokkal, moso- lyogva látta el a folyamatosan érkező újabb és újabb kis betegeket. Mindenkit udvariasan invitált a rendelőbe, és arra is kiterjedt a figyelme, hogy a gyors, ám hatékony vizsgálat közben néhány kedves szóval megnyugtassa a megszeppent gyermeket, az aggódó szülőt. Majd rövid tájékoztatás következett, amely egyben eligazítás is volt a további teendőkről, az alkalmazandó terápiáról, a gyógyulás várható kimeneteléről, idejéről. Világosan, érthetően, tárgyilagosan és kedvesen. S mindezek után természetesen nem maradhatott el a gyermekorvosi rendelők legfontosabb szertartása, a jutalommatrica-ki- választás, amely az előzetes ígéretek szerint szigorúan csak a jól viselkedők- nek jár. (Itt bizonyára mindenki jól viselkedett, mert kijövet valamennyi kis páciens boldogan szorongatta a becses zsákmányt.) Gyors elköszönés, és már jöhetett is a következő beteg, illetve a szinte végtelen ciklusban ismétlődő újabb gyógyító találkozás. Sok szó esik mostanság az orvosok helyzetéről, pályaelhagyókról, külföldre távozókról, paraszolvenciáról, magánorvosokról és sztrájkról, de legfőképpen a pénzről, amely - sokak szerint - az egyetlen meghatározó az egészségügyben. Nos, ők azok, aki nem értik, nem látják, hogy a munkát valóban az orvos, a gyógyítást azonban egy náluk, nálunk sokkal nagyobb erő végzi. Valójában fogalmam sincs róla, hogy orvosunk vallásos volt-e vagy ateista, keresztény vagy netán valamelyik másik világvallás követője. De tény, hogy munkája, embersége becsületére válna bárkinek, lelkésznek, atyának, pópának, rabbinak és mindenki másnak, aki viselkedésével, munkájával (is) nyilvánvalóvá kívánja tenni a Teremtő gondoskodó szeretetét. Rendjén való, hogy gyógyulásunkért, gyermekeink egészségéért, ezért a derék orvosért is Urunknak tartozunk hálával, amit illő nem elfelejtenünk. Egy köszö- nömmel azonban odafordulhatunk az emberhez is, aki talán összeszorított foggal, de kedvesen, talán magában szitkozódva az áldatlan állapotok miatt, de zokszó nélkül, talán fáradtan és kimerültén, de mosolyogva látja el a reá bízott szolgálatot, s hordozza az irdatlan felelősséget és terhet. ■ Gyarmati Gábor
