Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-22 / 29. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 72. évfolyam, 29. szám - 2007. július 22. - Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap Ára: 180 Ft „Van-e bennünk türelem, van-e bennünk vissza nem vágó »ellenfélszeretet«, van-e bennünk bizonyosság afelől, hogy az ökumené nem divatjelenség, nem is látszattevékenység s végképp nem a különbségek elkenése, hanem mandátum, amelyet az egyház Ura adott? Nem könnyű, néha nagyon fájdalmas, mégis áldásos feladat.” Katolikus dokumentum az egyházról - 8. oldal „Nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás, illetve a homoszexuális emberek problematikáját sem polgárpukkasztó, provokatív melegparádékkal, sem pedig az ezekre agresszíven reagáló tojás- és sörösüveg- dobálással nem lehet megoldani.” !► Homoszexualitás - hogyan viszonyuljunk hozzá? - 6-7. oldal „A Bundesligában a gólok és a kimondottan jó meccsek után mindig kihasználtam az alkalmat, hogy megmutassam, kinek köszönhetem a futballtehetségemet. Az alsó pólómon olyan üzenetek álltak, mint: »Jézus szeret téged!«, »Jézus él« vagy »Jézus hűséges«.” ► J... - 9. oldal Csáki András gitárművész és Hűvösvölgyi Ildikó színművész Reményik Sándor verseiből készült összeállítást ad elő Továbbsugározni a fényt Piliscsabai missziói konferencia ► Immár hagyománynak számít, hogy július második hetében az Evangélikus Missziói Központ konferenciát szervez a misszióban tevékenykedők, az iránta érdeklődők, illetve a lelki feltöltődésre vágyódok számára. Ezúttal minden korosztály képviseltette magát: gyermekek és felnőttek, fiatalok és idősek töltötték meg a piliscsabai Béthel Missziói Otthont. A száztíz résztvevő között voltak magyarok és romák, határon túlról is érkeztek honfitársaink, valamint Angliából és Finnországból is jöttek vendégek. A mottó így hangzott: „ Úgy ragyogjon a ti világosságotok..., hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) „Csillagfejlődés” volt a témája az áhítatoknak. A nyitó estén Gáncs Péter püspök az igazi fényforrásról beszélt (2Kor 4,6), s arról, hogy a keresztényeknek úgy kell továbbsugározniuk a Jézustól kapott világosságot, ahogyan a csillagok tükrözik a rájuk vetülő fényt. Bakay Péter sárszentlőrinci gyülekezeti munkatárs a fény megtartásáról szólt (2Pt 1,19), amely nem fényűzés, hiszen az Úrnak a hívő életben való jelenléte nem valami extra sajátosság, lattevője, Orbán Attila partiumi evangélikus lelkész a Karmel hegyi istenítélet (iKir 18,20-40) alapján az oltár megtisztításáról, a tűz és a víz szükségességéről, a kétfelé sántikálás tarthatatlanságáról és a rossz elpusztításáról beszélt. Péntek este a kárpátaljaiak -Jenei Ottó, Cseh Sándor és Kupás Sándomé- szolgáltak három „műfajban”: igehirdetéssel, bizonyságtétellel és versekkel. A jelenlévők előadásokat hallgathattak meg különböző missziós területekmolt be, melyben a kulcs a bűnvallás és a megtisztulás komolyan vétele volt. A konferencián a rádiómissziós karakter is hangsúlyos volt. Radosné Lengyel Anna a Magyar Rádióban harmincöt év alatt szerzett tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel, és személyes példákon keresztül mutatta meg, hogyan van jelen Isten a rádióban. Inga-Lili Rajala, a finn rádiómisszió munkatársa elmondta: Kínában erőteljes ébredés zajlik, többek között az ottani rádiómisszió tevékenységének köszönhetően is: a kínai missziós munkát a finn rádiómisszió anyagilag és imádságban is támogatja. Kifejtette továbbá: saját műsorának készítése során sokszor ő maga is útmutatást kapott Istentől személyes életére. A Győré Balázs vezette vetélkedő célja pedig elsősorban az volt, hogy a jelenlévők bepillantsanak a rádiós munka kulisszatitkaiba, és például egy-egy rövid interjú elkészítésével vagy ötletekkel segítsenek a rádiómisszióban dolgozóknak. hanem az alap. Krisztus tanítványáról sugárzik, hogy kit követ (Fii 2,i4-i6a) - ezt Ilyés Brigitta angliai metodista lelkésznő egy mesével is illusztrálta: Mr. Boldog példájával, aki néhány együtt töltött nap alatt képes megváltoztatni Mr. Búskomor életét. A záró istentiszteleten az ige (Mt 5,14-16) magyar, finn, szlovák, beás és angol nyelven hangzott el, s ennek alapján Szeverényi János országos missziói lelkész Isten országáról beszélt, mely mennyei Jeruzsálemként majd a jövőben teljesedik ki, de már most elkezdődik annak az életében, aki megengedi Istennek, hogy áttetszővé tegye őt. A csütörtök esti evangélizáció szolgáról. Szalai András, az Apológia Kutató- központ munkatársa a hitvédelem mai kérdéseit ismertette, kiemelve a tisztánlátás fontosságát a különböző vallási csoportok tanításával kapcsolatban, illetve ennek nehézségét. Ilyés Brigitta a nagy-britanniai szekularizált társadalomban kialakult missziós módszerekből adott ízelítőt. Mint elmondta, a keresztény kávéházakban lelki beszélgetés és evangéliumhirdetés is zajlik, az isten- tiszteletre tartó „gyalogvonat” pedig az olyan gyermekeket gyűjti össze, akiket a szülők egyébként nem vinnének el a templomba. Orbán Attila, aki misszionáriusként járt a zuluk földjén, e dél-afrikai népcsoportban történt ébredésről száBizonyságtételre Hulej Enikő, Klacsán Szilvia és Sánta Ágnes kapott felkérést..Jé- zus sorsfordító munkálkodása éppúgy fontos és látható egy keresztény családban nevelkedett ember életében, mint a nagy mélységeket megjárt, egykori szkinhed lány megtérésében vagy a munkahelyén az evangéliumot hirdető fiatal szavaiban. Két kulturális est színesítette a programot. Badin Ádám felvidéki előadóművész palóc meséket mondott el, a Reményik Sándor verseiből készült összeállítás pedig Hűvösvölgyi Ildikó színművész és Csáki András gitárművész megragadó tolmácsolásában hangzott fel. ■ H.E. Harc a múltért Néha aggódom a múltért. Valamikor középiskolás koromban kezdődött az egész, amikor Orwell 1984 című regényét először olvastam végig - a diktatórikus gondolkodásmódról, amely nemcsak a jövőt falja fél, hanem a múltat is, hogy fel tudjon mutatni valamit létének igazolására. A könyvet felidézve szinte most is hallom a serényen kattogó nyomdagépeket, melyeken rendületlenül nyomják újra a régi, de naponta átszerkesztett újságokat, mert megváltozott a hatalom vélekedése arról, mi és hogyan is történt „valójában” évtizedekkel, évszázadokkal korábban. Csak tudjon ezzel lépést tartani mindenki, aki nem akar megengedhetetlen és üldözendő emlékeket őrizni - ahogy Orwell látta - 1984-ben... „A múltat végképp eltörölni” - harsogott nálunk is évtizedeken át a lelkesítő jelszó, s mintha még ma is elegendő lenne gyorsan körbesimítani a bűvészcilinder karimáját, hogy hipp és hopp: elnyelje a nem kívánatos emlékeket. Megrendelésre aztán mindig akad valaki arra is, hogy ezt teljes meggyőződéssel az események más értelmezésének nevezze. S a ma már alig kattogó nyomdagépek is többnyire hűségesen teljesítik a feladatot a lelkesült terjesztésben: „a múltat másképp eltörölni”. Csakhogy lehet-e csupán egy új értelmezéssel megváltoztatni azt, ami történt? Szabad-e a valóságos eseményeket kedvünk szerint kihagyni, válogatni, esetleg átformálni a kívánatos összkép érdekében? Más szóval: rendjén van-e, hogy ma nehéz megmondani, milyen is lesz a múltunk jövőre? Nemrég adták hírül amerikai tudósok, hogy az agykutatás újabb eredményeként a kellemetlen múltbeli emlékek kitörölhetők lesznek. A felfedezés szerint azonosítható az emberi agynak az a része, ahol ezek a negatív információk raktározódnak, s amelynek működését az ember visszaszorítani igyekszik. Ezzel persze a tudomány semmi mást nem tett, mint hogy igazolta, amit eddig is tudtunk: az ember menekül bűnei és szorongató emlékei elől, és életben maradása érdekében szabadulni igyekszik tőlük. Csupán azt nehéz belátni, miként is lehetne ezeket, mint egy számítógép memóriájából az adatokat, egyetlen gombnyomással kitörölni! S ha a bűnök nyomát el lehetne is mosni az agyban, vajon a következményeik is varázsütésre eltűnnének-e a világból? Úgy tűnik tehát, hogy a múlt, az emlékezés gyógyulása továbbra is azon az úton a leghatékonyabb, amelyet a Szentírás évezredek óta hirdet, s amelyet nem úgy ismerünk, hogy a történtek átértelmezése vagy eltagadása, hanem úgy, hogy bűnbánat és bűnbocsánat. Ezért megrázó a mai világban is József Attila egyenes szava: „Elegendő / harc, hogy a múltat be kell vallani.” Ezért szükségünk van az emlékezésre, szükségünk van olyan emberekre, akik következetesen tartják magukat ahhoz, ami történt. Országunk viharos történelmében a biztonság egyik erőssége, ha az erre hivatottak őrködnek a történelmi igazodási pontok épen maradása fölött. Mert az igazságra való emlékezés éppen az emberi méltóság egyik legfontosabb vonása, amely összekötheti, sőt hasonlóvá teheti az embert az őt alkotó Istennel - hiszen Isten mindent a maga valóságában ismer. Afelől persze nem lehet kétségünk, hogy a színtiszta igazságot csupán ő ismeri, az azonban mindig emberi bukásunk kézzelfogható jele, ha saját boldogulásunk, világképünk, kényelmünk vagy dicsőségünk miatt képesek vagyunk szándékosan mindent összemosni, eltagadni vagy ködbe burkolni. Az ókori Róma egyik rettegett büntetési formája volt az úgynevezett „damna- tio memoriae”, amikor az elítélt ember létezésére vonatkozó minden adatot, utalást és jelzést kitöröltek mindenhonnan. Ezzel mintegy törölték a valaha is éltek köréből, mintha nem is lett volna sohasem. S éppen ez a mindenkori ember legfőbb rettegése: semmivé válni, mintha léte vagy nemléte teljesen mindegy volna. Milyen megdöbbentő a Szentírás vigasztalása, hogy Isten ezzel szemben emlékezetébe vési az embert, számon tartja a mennyei könyvekben, emlékezik mindnyájunkra úgy, amint vagyunk: negatív és pozitív oldalunkkal együtt! Az ókori történész álma, hogy mindez „harag és részrehajlás nélkül” ítéltessék meg, csak Krisztus előtt válhat majd valóra irgalmas és igaz megítélésben. Addig azonban nemcsak elegendő, de szükséges és elkerülhetetlen harc is, hogy az életben maradás érdekében a múltat be kell vallani. ■ Korányi András Otthonra találás Diakóniai házat szenteltek Nagybányán ► Újabb ingatlannal gazdagodott a Nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség. Zelenák József püspökhelyettes, esperes július 7- én szentelte fel az új gyülekezeti otthon épületét, amely a tervek szerint sokrétű tevékenységnek ad majd helyet. Köncze Geréb Árpád esperes, helyi lelkész elmondta, hogy az új házban különféle összejövetelekre, szeretetvendégségekre éppúgy lehetőség nyílik, mint ifjúsági találkozókra, nőegyleti alkalmakra és nem utolsósorban a diakóniai munkára. „Az új gyülekezeti otthonban a diakóniára szeretnénk fektetni a hangsúlyt, hiszen sok rászoruló él gyülekezetünkben. Úgy tervezzük, hogy a szeretetvendégségek mellett alapvető élelmiszerekből összeállított csomagokkal járulunk hozzá egy-egy család mindennapi betevőjéhez. E munkához a Gustav-Adolf-Werk biztosítja az anyagi hátteret” - fejtette ki az esperes. Az ünnepi istentiszteleten Zelenák József a 90. zsoltár első két verse alapján közvetítette Isten üzenetét a gyülekezetnek. „Napjainkban bármit lehet építeni: palotát, nyaralókat - de mindhiába dolgozunk, építkezünk, ha nem találjuk meg otthonunkat, nem találunk otthonra Istennél. Ma hajlékot szentelünk, nem díszeset, nem palotát, hanem egy szeretetotthont, diakóniai házat.” !► Folytatás a 3. oldalon
