Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-08 / 27. szám

2007- július 8. KRÓNIKA ÍO ‘Evangélikus ÉletS HHnHHHnnHHMBRHHmMBHHSSHHRHRBnMBnBHBHnnHMHnHMnnmnRnM Fébé-díj másodszor Thököly koszorúja Talán emlékeznek rá a kedves olvasók, hogy a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület másfél évvel ezelőtt megalapí­totta a Fébé-díjat, amelyet az egyesület választmányának jóváhagyásával éven­ként ítél oda a tárgyévben kiválasztott három iskola tantestülete annak az evan­gélikus diákjuknak, aki a tanév során a felebaráti szeretet vagy az irgalmasság szép cselekedetének kiemelkedő példáját adta iskolatársainak. Ebben az esztendőben másodszor ke­rült sor a díjak átadására; az elismerés könyv- és pénzjutalomból áll, illetve a díjazottat és családját az egyesület térítés nélkül vendégül látja a Fébé konferenci­áján, Piliscsabán. Június 18-án a Békéscsabai Evangéli­kus Gimnázium, Művészeti Szakközép- iskola, Kollégium és Alapfokú Művé­szetoktatási Intézményben Lipták Katalin vehette át a díjat Taschner Erzsébet főnök asszonytól; június 20-án a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium­ban Adámi Ionosnak EndreJJy Mária testvér, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Ok­tatási Központban pedig Kovács Noémi­nek Magassy Vilma testvér adta át a Fébé- díjat. Mindhárom díjazott a 12. évfolyam tanulója. Isten áldja meg fiatal testvéreink éle­tét, s az ő példájuk mutassa meg mások számára is azt, hogy szeretni jó! ■ Veperdi Zoltán Egy kertbe kerültünk jeles ősök seregével, Egyként elesett hajdani hősök seregével. (Yahya Kemal Beyatli: Ének Mohácsról - Bede Anna műfordítása) A törökországi Izmitben - a hajdani Ni- komédiában - június 12-én egyházunk, valamint a magyar állam képviselői megkoszorúzták Thököly Imre fejedelem emlékművét abból az alkalomból, hogy a fejedelem háromszázötven éve szüle­tett, emlékművét pedig száz évvel ez­előtt állították föl a Márvány-tenger menti városban. Örültem, hogy munka­társammal - Sullayné Szigetvári Ildikóval - koszorút vihettem Thököly emlékmű­vére. Mint a Magyar-Török Baráti Társa­ság tagjainak, mindkettőnknek szívügye volt az ünnepi óra, hiszen 2005-ben, amikor a Thököly-emléket újraavatták - ugyan önhibáján kívül -, nem volt jelen az egyház. A koszorút munkatársam választotta: fából, dióból, kövirózsából készült, így jól viselte az utazás viszontagságait; másrészt - úgy ítéltük meg - illett is egy katonaember emlékéhez. Felirata a kö­vetkező volt: Thököly Imre fejedelem emléké­re / Hitfelei, a magyar evangélikusok így fo­galmaztam - nem túl hosszan és nem túl röviden -, túllépvén hivatalosságon és trianoni határokon. Eredetileg bibliaidé­zet is volt a fejemben, de a szalag hosszúsága határt szabott, s így a tárgyi megközelítésre szorítkoztam. Örömmel tapasztaltuk, hogy az ese­ményre érkező autóbusz utasai között nem csupán ketten vagyunk lutheránu­sok. S nem kisebb örömmel tapasztaltuk, hogy Izmit önkormányzata milyen meg­becsüléssel viseltetik Thököly fejedelem emléke iránt. A haszon reménye sokakat megmozgat mindenütt, de a török nép alapjában nem álmodozó, s így aligha képzeli, hogy egy Isztambulon túli, más­fél milliós iparváros forgalmát éppen a Thököly-emléktúrák lendítik föl. Ingyen sem véli. Mégis kijött a másfél milliós vá­ros főpolgármestere, s tisztes beszédben méltatta a megboldogult fejedelmet. Ott volt a helyi sajtó, a tévé s az önkormány­zat számos vezető képviselője. Az esemény kapcsán ugyan megfor­dultunk Isztambulban, Rodostóban, de most csupán az izmiti eseményekről szólok, amelyek önmagukban is meg­mutatják, mennyire komolyan vették a törökök a Thököly-évfordulót és a ma­gyar vendégeket. Izmit - amelynek újabb keletű hivata­los neve már Kocaeli - Isztambultól száz kilométernyire található, az ázsiai olda­lon. Ősi város, egyben a mai Törökor­szág egyik legfejlettebb nagyvárosa. E helyen halt meg Hannibál, s e helyen ren­dezte be székhelyét a nem keresztény ókor utolsó nagy embere, Diocletianus. A jelenről szólván egy kortárs török politikust idézek, aki úgy véli, hogy Isz­tambul ma is csupán Izmittel együtt al­kot valami teljes egészet. A nyolc év előtti földrengés ugyan hallatlan sebeket okozott, de a város élete ma pezsgőbb, mint valaha. A június 12—i rendezvény a helytörté­neti múzeum előtt kezdődött, ahova Isz­tambulból érkeztünk. A köszöntések el­hangzása után megtekintettük a múzeu­mot, amelyben ma már Thököly-vitrin is látható. Egy másik magyar vonatkozás - nem szembetűnő -, hogy a száz év előtti város egyik képét a Friss Újságból vették át a törökök. Következő állomásunk Abdülaziz szul­tán 1870 körüli nyaralója volt. E histori­kus, egyben orientalizáló stíluson egy időben majdnem kötelező volt fintorog­ni - egy, a két világháború közötti német művészettörténész még „szardanapáli stílus”-ról beszél -, ma egyre inkább elfo­gadják. A közönségnek is egyértelműen tetszett a szultáni nyaraló, ahonnét még akkor is elbűvölő a márvány-tengeri kilá­tás, ha az utókor betontömbökkel pró­bálta csúffá tenni a képet. Ebédünk a hősök temetője fölötti vendéglőben volt, s a temetőn áthaladó­ban az emlékművön Yahya Kemal bej egyik sorpárját pillantottam meg, amely a költőnek a mohácsi csatáról írt versé­ből került ide. (A vers magyar fordítását kulturális folyóiratunk, a Credo 2003/3-4. számában olvashatjuk.) Délután egy Izmit környéki falucska, Karatepe várt bennünket. Thököly feje­delem ezen a helyen vásárolt annak ide­jén udvarházat, s 1705 szeptemberében itt is halt meg. A falusiak azon a dom­bon adták az uzsonnát - a török konyha remeknél remekebb sült tésztáit, édessé­geket és gyümölcsöt -, amelyben a helyi hagyomány Thököly halálának helyszí­nét látja. Fodor Pál történész, turkológus inkább a szomszéd domboldalra helyezi az egykori udvarházat, amelynek helyét azonban ma már semmi sem jelzi: csu­pán egy erdőszélt látunk, s a völgy alsó végében, jó néhány kilométer távolság­ból idelátszik a tengeröböl. Elénekeltük a Himnuszt. Akik itt vol­tunk, sohasem fogjuk elfeledni a genius Iont, valamint a falusiak kedvességét és figyelmét, a gyerekeket, a kendős asszo­nyokat, a falu legidősebb lakóját, akit csaknem kézen hoztak föl a dombra. Miután visszatértünk a városba, az egye­temen meghallgattuk egy fiatal régész angol nyelvű, vetítéssel kísért előadását: az ókori Nikomédia feltárásáról, köze­lebbről a 2005/2006 folyamán végzett ásatásokról volt szó. Végül az egykori örmény temető he­lyén sor került a már említett koszorú­zásra: Thököly, amikor még bent lakott a városban, de már betegeskedett, gyak­ran kiült a temető egy árnyas helyére, amelyet különösen megkedvelt. Amikor aztán vidéki udvarházában meghalt (két és fél évvel előbb elhunyt római katoli­kus hitvese, Zrínyi Ilona ekkor már Kons­tantinápoly galatai oldalán, a francia je­zsuiták Benedek-templomában nyugo­dott), éjszakának idején behozták Izmit- be, azzal a szándékkal, hogy majd to­vábbviszik az oszmán fővárosba. A terv mégsem valósulhatott meg - az oszmá­nok számára általában idegen és ellen­szenves gondolat volt a holttest hosszas ide-oda szállítása -, ezért a fejedelem az örmény temető azon kies zugába került, amelyet még életében megkedvelt. Két évszázadon át pihent itt, míglen 1906- ban Késmárkra vitték. Egykori sírja he­lyére I. Ferenc József magyar király emlék­oszlopot állított - 1907-ben -, amelynek feliratában megköszönte az örmény egyházközségnek, hogy olyan hosszú időre befogadta Thököly hamvait. Az emlékoszlop az idők folyamán le­dőlt, de a magyar és a Thököly-címert hordozó része épen maradt: 2005-ben, a fejedelem halálának háromszázadik évfordulóján az izmiti önkormányzat feliratos, kétlépcsős, fekete gránittalap­zatra helyezte, s így igen méltó emlék­művet képez (képünkön). Most - a koszo­rúzáson és a főpolgármesteri beszéden kívül - könyvbemutatóra is sor került előtte: a fiatal turkológus, történész Se­res István mutatta be kétnyelvű - ma­gyar-török - Thököly-életrajzát. (A szerző egyik - Thököly prédikátorairól írt - tanulmányát a Credo 2005/3-4. szá­mában olvashattuk.) Végül frissítőkkel és süteményekkel zárult a hosszú nap, s csak este tíz óra tájban érkeztünk vissza Isztambulba. Thökölyt mostanában gyakran tá­madják, politikáját kártékonynak, sőt bűnösnek állítják némelyek. Szélső eset­ben már egy tizenhetedik századi „utolsó csatlós” képe ábrázolódik ki. Személyé­ről, működéséről és az egykori történel­mi helyzetről szólván most néhány olyan pontra szeretném fölhívni a figyel­met, amelyekről talán ritkán esik szó. Thököly és mostohafia - II. Rákóczi Fe­renc - sorsa egy ponton érdekes párhu­zam megvonására nyújt alkalmat: Rákó­czi tizenkét évesen szoros császári ellen­őrzés alá került, míg mostohaapjának annak idején - tizennégy éves fejjel - si­került megszöknie a Habsburg-fogság elől. Itt nem túlzás sorsfordító különb­ségről beszélni. Rákóczi a fogság-ellen­őrzés alatt a korabeli magyar mércével mérve igen jelentős műveltségre tett szert, míg Thököly megőrizte ugyan szabadságát, de kamaszkorától fogva a magyar katona, illetve hadvezér gyakor­lati életét kellett élnie; az összevetés nem minősít, csak a két személy sorsában meglévő különbséget jelzi. Talán az is végzetszerű volt, hogy az idősebb fejedelem páratlanul fiatalon ju­tott el pályája csúcsára. Az akkori embe­rek ugyan korábban értek, huszonnégy- huszonöt éves korukra mégsem válhat­tak tapasztalt politikussá. Márpedig Thököly huszonnégy-huszonöt éves fő­vel állott pályája zenitjén, s a huszonha­todik életév már a játéktér beszűkülését hozta - eldönthetetlenül nehéz kérdés, hogy a fiatal vezér hibájából-e. A nagy Habsburg-török háború kirobbantásá­ban Thökölynek kulcsszerepe volt, s ta­lán elfogadható az a nézet, hogy a továb­biakban - egyszerűen az erőviszonyok­ból fakadóan - már semmiképpen nem játszhatott volna érdemi szerepet. Isten előtt nyilván bűnös volt, emberi oldalról inkább tragikusnak tűnik alakja. S ha szélsőséges politizálással vádolják, talán nem veszik elég komolyan, hogy ez a szélsőség jórészben I. Lipót addig példátlan magyarpolitikájának vissza­hatása volt. Egy - akár polgári, akár feudális érte­lemben vett - nép, nemzet szellemiségéhez ‘nagyon is hozzátartozik a szervezni-irá- nyítani tudás, az államépítés. A magyar állam a középkor folyamán a nyugati kereszténység tekintélyes királysága volt: talán három korona lehetett nála előkelőbb. A Habsburg birodalmi kény­szerbetagolódás, az ámyékállami lét el­fogadtatása ezért iszonyú megrázkódta­tásokkal járt, amelyek legalább 1711-ig el­húzódtak; de szellemi-kulturális követ­kezményeiket ma is érezzük. Népünknek - Kossuth Lajos után - Thököly volt a legismertebb evangélikus vallású vezetője. Bár a politikai haszon- szerzés, valamint Zrínyi Ilona hatására megkísértette a katolizálás, végül mégis megmaradt a meg nem változtatott Ágostai hitvallás mellett. Fájdalom, hogy számkivetettségében, magányában, bu­kásában lutheránus lelkész már nem volt mellette, jóllehet hatalma idejében - természetesen a 17. század közgondol­kodása és gyakorlata szintjén - minden­kor erősen oltalmazta az evangéliumi hit követőit. 9 Mányoki JÁNOS HIRDETÉS Meghívó a Fébé nyári konferenciájára A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület ez évi nyári konferenciáját augusztus 16-19. között tartja Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban az alábbi program sze­rint. Ez alkalommal is várunk mindenkit: nemcsak a Fébé nagy családjának, hanem gyülekezeteinknek a tagjait is, illetve minden érdeklődőt szeretettel hívogatunk. Kérjük, az írásos jelentkezéseket postán szíveskedjenek eljuttatni Taschner Er­zsébet főnök asszony címére: 1131 Budapest, Pajtás u. 42. Hitben, reménységben és szer eleiben... Augusztus tó., csütörtök • 15.30: Szeretetvendégség, bemutatkozás, a kapott igék felolvasása • 16.30: Nyitóáhítat (iKor 13,13) - Veperdi Zoltán • 17.00: Előadás: Hit, remény, szeretet a teremtésben (iMóz 2,4-23) - Gáncs Péter • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program (filmvetítés, beszélgetés) Augusztus 17., péntek • 7.30: Reggeli áhítat - Taschner Erzsébet • 8.00: Reggeli • 9.00: Előadás: ...Mózes elhívásától a kivonulásig (aMóz 4,1-17) - Kendeh György • 10.00 Igehirdetés (Ézs 42,1-6) - Ittzés János • 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd • 15.30: Előadás: .. .az új szövetség felé (Mai 3,16-24) - ár. Fabiny Tibor • 16.30: Igehirdetés (Ézs 49,1-6) - Adámi László • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program (filmvetítés, beszélgetés) Augusztus 18., szombat • 7.30: Reggeli áhítat - Nyári Erzsébet • 8.00: Reggeli • 9.00: Előadás:.. .Jézus Krisztus születésekor (Lk 2,1-14) - lttzés István • 10.00 Igehirdetés (Ézs 50,4-10) - Solymár Péter • 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd • 15.30: Előadás: ...az eljövendőfelé fiúd 140-25) - Gertrud Heublein • 16.30: Igehirdetés (Ézs 52,13-53,12) - Ma- docsai Miklós • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program (filmvetítés, beszélgetés) Augusztus 19., vasárnap • 7.30: Reggeli áhítat - Stenczel Klára • 8.00: Reggeli • 9.00: Morzsaszedés, úrvacsorái előkészítő - Veperdi Zoltán • 10.00: Istentisztelet úrvacsoraosztással (iKor 15,1-10) - Herczog Csaba • 11.30: Ebéd, hazautazás ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 8. - Budapest Szentháromság ünnepe után 5. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: iPt 3,8-15; Lk 5,1-n. Alapige: iMáz 12,1-40. Énekek: 467., 284. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél rí. Kinczler Irén; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kinczler Irén; VIII., iVajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekverses liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Missura Tibor; de. 11. (úrv.) Missura Tibor; du. 6. dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván: Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Szabó Lajos; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. id. Zászkaliczky Pál; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. id. Zászkaliczky Pál: Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos: Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú: Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. dr. Zsigmondy Árpád. ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 8. - Balaton Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.: Balatonaliga (a Club Aliga területén levő reformá­tus templom) du. 6.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (reformá­tus templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfúred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 10.; Balatonszemes de. fél 10.: Balatonszepezd de. 9.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.: Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.: Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 8. - Velencei-tó Agárd (protestáns templom, Mátyás király u. 24.) du. 6. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom