Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-24 / 25. szám
6 2oo/.junius 24. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Az örökség Beszélgetés Széchenyi Zsigmondnéval ► Ifjú éveim máig jelentőséggel bíró könyvélményei közé tartoznak Széchenyi Zsigmond vadásznaplói. E kötetek nemcsak egy vérbeli vadász történeteivel ismertettek meg, hanem egy több nyelven remekül beszélő, kiváló megfigyelő- képességű, jó humorral megáldott magyar emberrel is. Halálának negyvenedik évfordulója alkalmából özvegyével, Széchenyi Zsigmondnéval beszélgettünk a tollforgató grófról, aki a legnehezebb időszakokban is hű volt hazájához.- Széchenyi Zsigmond egy személyben volt remek vadász és kiváló író. Honnan kapta az indíttatást?- Férjem családjában mindig is fontos volt a vadászat, a természet szeretete és tisztelete. Emellett az írói véna is öröklődött. Ükapja, Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója is nagy vadász hírében állt, dédapja, Lajos - Széchenyi István testvére - pedig az elsők között írt vadászati szakkönyvet. Az Ahogy elkezdődött... és az Ünnepnapok című könyvben férjem leírja, hogy apja, Viktor a vadászati személyzettel együtt, a családi tradíciókat követve milyen szeretetteljes odafigyeléssel, de férfias keménységgel tanította és nevélte a kisfiú, majd kamasz Zsigmondot nemcsak a vadászati szabályokra, hanem a vad tiszteletére is. Például csak az érettségi után, felnőttként engedte meg neki, hogy szarvast - az erdő koronás fejedelmét - lőjön, bárhogy szerette volna is ezt az időpontot előrehozatni a gyermek vadász. olyan természetes volt, mint a pénteki böjt, a nagypénteki vadásztilalom vagy mint a nagyszombati feltámadási körmeneten való részvétel. De a karácsonyi időszak is nagy jelentőséggel bírt. Már hónapokkal az ünnep előtt a családtagok - ez a mi családunkban is így volt - elkezdték horgolni, kötni az ajándékokat, amelyekkel a gazdasági alkalmazottak gyermekeit lepték meg. Egy kis karácsonyi műsor után, amelyet az öreg tanító vezényelt le, kiosztották az ajándékokat. Majd az éjféli miséig a betlehemezők és a béresek, a juhászok karácsonyi köszöntője tette még emlékezetesebbé a Megváltó születésének napját.- Tizenhét éves, éretlen kamaszként került Széchenyi Zsigmond az első világháború kegyetlen harctereire. Gondolom, mindaz, amit ott átélt, kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. Mégis példamutató az a hozzáállás, amellyel a könyveiben erről az időszakról ír: ezekből az évekből is inkább a humoros történeteket eleveníti föl, vagy az átélt élményeket a Biblia szavait idézve kommentálja.- Férjem valóban megtapasztalhatta az élet sokféle oldalát. Nemcsak gondtalan, nélkülözést nem ismerő napokban volt része. Budapest ostromakor egy bombatalálat porig égette házát, benne az addig gyűjtögetett teljes vadászzsákmányával. Az ostrom után elveszítette édesapját. A II. világháború során rommá lett szülei sárpentelei otthona is, ahol boldog gyermekkorát töltötte. Orosz fogság következett Cinkotán, később megjárta az Andrássy út 6o.-at, átélte a hortobágyi kitelepítést. „Hazát- lanná váltam saját hazámban” - mondogatta.- Széchenyi Zsigmond nemcsak a hazai tájakon és a család különböző külföldi birtokain volt otthon: később több afrikai és egy indiai, valamint alaszkai expedíción is gyarapította trófeagyűjteményét és vadásznaplóinak bejegyzéseit...- Szorgalmasan vezette nemcsak vadásznaplóit - olykor éjszaka a tábortűz fényénél, máskor a hidegtől elgémberedett ujjakkal a sátorban -, hanem ébre- dési naplóját is. Ebbe minden áldott nap beírta, hol ébredt. Később azután, amikor az élményeket könyvbe foglalta, e naplók is segítették a pontos visszaemlékezésben.- Ezek rendezettsége, alapossága is azt sugallja, hogy Széchenyi Zsigmond kitartó és lelkiismeretes ember volt.- A könyvein a nyomdába adás előtti utolsó pillanatig állandóan csiszolt, finomított. Képes volt egy szócsere miatt akár a teljes oldalt újragépeltetni - hol voltak akkor még a számítógépek?! csak hogy minél gördülékenyebb legyen egy-egy mondat. Nemcsak itthon értek meg a könyvei több kiadást, több mint másfél milliós példányszámban, hanem külföldön is megjelentek, öt nyelven. A nyomtatás előtt ezeket is újra és újra átnézte, javította. Nagy energiákat fektetett ebbe.- Az Ahogy elkezdődött... című könyvben írja, hogy vasárnap elképzelhetetlen volt a vadászat, mert az a mise és a pihenés napja volt.- így van. A vasárnap nemcsak az embernek, hanem a vadnak is pihenést, kíméletet jelentett. Nem telhetett el a hetedik nap templomba menés nélkül. Ez Az ötvenes években Balatongyörökön az özvegy tanítóné fogadta be őt, onnan járt be naponta a munkahelyére, a keszthelyi könyvtárba.- Talán ebben az időszakban ő még nem tudta, de a Gondviselő már igen, hogy azért kellett olyan messzire kerülnie, hogy találkozhasson azzal, akiről ezt írja az Ünnepnapok című könyvében: „A főnyeremény azonban, az igazi telitalálat akkor ütötte meg markomat, mikor balatoni számkivetésemben olyan élettársra találhattam, aki nemcsak megosztotta velem, hanem teljes érvényre is juttatta sorsom . váratlan jobbrafordulásának minden örömét!”- Én akkor hasonló okoknál fogva szintén a keszthelyi könyvtárban dolgoztam fűtőként és takarítóként, míg őt állományon kívüli segéderőként alkalmazták. Az 1959. esztendő amúgy is sorsfordulót jelentett az életünkben. Visszaköltözhettünk Pestre, az addig letiltott könyvei sorra újra megjelenhettek, sőt újak is születtek, mi több, két afrikai gyűjtőexpedícióra is lehetőség nyílt. A Magyar Természettudományi Múzeum megbízásából mehetett el; a másodikon én is vele tarthattam.- Idén áprilisban volt férje halálának negyvenedik évfordulója. Tudom, hogy Ön sokat tett azért, hogy a Széchenyi Zsigmond-örökség jó kezekbe kerüljön.- Ötezer kötetes, négynyelvű vadászati könyvtára a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdonába került. Almom lett volna az egész hagyaték egyben tartása. ■ Boda Zsuzsa Centenáriumát ünnepli a cserkész-világmozgalom Évfordulókban bővelkedő idei esztendőnkben semmi esetre sem szabad megfeledkeznünk egy, a szívünkhöz nagyon közel álló ifjúsági világmozgalom megalakulásának nagy jubileumáról! A cserkészek világszerte elterjedt és csodálatosan gazdag tartalmik erős keresztény alapokra épült mozgalmának jubileumi ünnepségei először az alapító sírjánál Kenyában, majd Belgiumban kezdődtek el, hogy majd július 27. és augusztus 8. között a cserkészet atyjának, Lord Baden-Powellnek a hazájában, Nagy- Britanniában megtartandó cserkész-világtalálkozón érjék el tetőpontjukat. A cserkészek (angolul boy scouts) későbbi világmozgalma 1907-ben, Dél-Af- rikában vette kezdetét. Alapítója, Lord Baden-Powell, a Dél-Afrikában letelepedett búr „gyarmatosítók” egyre növekvő seregében egy olyan ifjúsági mozgalmat kezdett el szervezni, amelynek az volt a célja, hogy már a legfiatalabbak között is az emberek, különösen az ínséget szenvedők és a természet szeretetére, a becsületre és egymás segítésére neveljen. Ez a háttér a magyarázata a cserkészet számos külsőségének, így a búr kalapnak és a zöld nyakkendőnek is. A napi legkevesebb egy jótett, a gyakorlatias életfolytatás hátterében már a legelső cserkészeknél is nyilvánvaló keresztény-keresztyén értékek álltak; így a tíz cserkésztörvény mögött is a Tízparancsolat és még sok más a kereszténység lelkületéből. A cserkészet először a fiúk mozgalma volt, a későbbi évtizedekben azonban a leánycserkészet is kezdetét vette a fiatalok között, szerte a nagyvilágban. Nem ismerek még egy olyan ifjúsági mozgalmat a világban, amely a lényege szerint annyira a kétezer éves keresztény alapokra épült volna, mint éppen a cserkészmozgalom. Ezekre a lelki alapokra utal a „tíz cserkésztörvénnyel” együtt az ismert cserkészköszöntés is például: a három középső, felfelé mutató ujj. De különösen is e fiatalok közti világmozgalomnak a kifejezetten egyházi, hitvalló formája, amelynek a jelképe a hal mint szimbólum: az „Ichtys", az evangéliumi cserkészmozgalom. A hal (görög szóval ikhthüsz, latinos írásmóddal ichtys) az őskereszténységben és a keresztényüldözések idején ennek a titkos hitvallásnak a jelképes, csak a hívők számára ismert megjelenítése volt. Akik a hal szimbólumát használták, ezzel rejtetten utaltak Jézus Krisztusban mint Isten Fiában, Megváltónkban való hitükre: lészusz Khrisztosz Theu Üiosz Szótér, magyarul: „Jézus Krisztus Istennek a Fia, a Megváltó” - ugyanis e görög kifejezés kezdőbetűit összeolvasva éppen az ikhthüsz szót kapjuk. Magyarországon már 1912-ben megalakult a cserkészmozgalom, 1930-ban pedig már 45 ezer tagja volt. Akik akkor fiatalok voltunk, sohasem felejthetjük el az 1933-ban Gödöllőn, a csodaszarvas jelképével megrendezett cserkész-világtalálkozót, a „dzsemborit”. A cserkészetet - mély keresztény lelki alapjai és erős hatása miatt - mind 1919-ben, az első kommunista Tanácsköztársaság alatt, mind 1946-ban, Rákosiék kommunista hatalom- átvétele idején betiltották hazánkban. Már legfiatalabb diákéveimben az evangéliumi cserkészet lelkes híve és a mozgalom csodálója voltam; Sopronban Profile Jenő, Győrött pedig Ittzés Mihály nagyszerű, felejthetetlen vezetése alatt. Később, külföldi tanulmányi éveim után Pécsett, vallástanári-hitoktatói munkásságom idején 1946-ban még az is lehetséges volt, hogy pécsi középiskolás és ipari tanuló tanítványaim számára közös evangélikus cserkészcsapatot alakíthassak. A cserkészélet szépségei és örömei, valamint a hittanórák, a közös igeolvasás és imádság nagyszerűen összeforrasztották a gimnazistákat és az ipari tanulókat táborozásainkon, közös rendezvényeinken. Mint cserkészcsapat ugyan szegényebbek voltunk a templom egerénél is: kölcsönvett sátrakban mentünk közösen táborozni, és magunk készítettük a közeli faluból hozott vagy kapott étele- jnket Isten szabad ege alatt, a Mecsek erdeiben, hegyei között. Diákjaim és ipari tanuló tanítványaim vezetésében, nevelésében egy hívő evangélikus pécsi szabómester, Sarlós Komád csapatvezető társam volt nagyszerű segítőm. A cserkészet - a közös szolgálat - vele és diákjaimmal is úgy összeforrasztott lelkileg, hogy kapcsolatunk később, még külföldi egyházi szolgálatom alatt is, sőt néhá- nyukkal mindmáig - évtizedeken át - megmaradt. Hosszúra nyúlt földi életem legszebb emlékei közé tartoznak ezek a régi, sok évtizeddel ezelőtti pécsi cserkészévek, erdei táborozásaink, tábortüzeink énekszó mellett, az ige és az imádság lelki közösségében. Egyházunk gazdag és sokoldalú ifjúsági munkájáról szólva ma ritkán és keveset hallunk, olvashatunk egyházi lapjaink hasábjain a cserkészetről, annak a fiataljaink között végzett mai egyházi szolgálati formáiról. De jó lenne, ha ez a százéves jubileumi évforduló újra előtérbe állítaná a mai keresztény cserkészmunka lehetőségeit és aktuális híreit - fiatalságom éveinek egyik legfelejthetetlenebb ajándékát az előző évszázadnak éppen a legnehezebb éveiben! ■ D. dr. Nagy Gyula Centenáriumi cserkésznap ez év májusában a budapesti Erzsébet téren Gusztáv Adolf-év Németországban Az idei esztendőben német földön nemcsak Szent Erzsébet és Paul Gerhardt, hanem II. Gusztáv Adolf svéd király emléke előtt is tisztelegnek a Gusztáv Adolf-év keretében. A protestáns hadvezér 375 évvel ezelőtt, 1632 novemberében halt meg a Lipcsétől délnyugatra fekvő Lützen városa melletti csatamezőn. Már a 17. században is egyre többen látogattak el arra a helyre, ahol a svéd király életét vesztette. 1832-re, a csata két- századik évfordulójának idejére Lützen amolyan „porosz protestáns emlékhellyé” vált. Magának az egykori Német Demokratikus Köztársaságnak az illetékesei is lépéseket tettek annak érdekében, hogy 1961-ben restaurálják az 1907ben emelt Gusztáv Adolf-kápolnát. Ezáltal szorosabbá igyekeztek tenni a kapcsolatot a semleges Svédországgal, ahol Gusztáv Adolfot szintén hősként és nagy királyként tartják számon. Németországban Gusztáv Adolf tiszteletére idén ősszel emlékkiállítás nyílik a lützeni kastélyban Gusztáv Adolf, Svédország királya - Az emlékezés ereje 1632-2007 címmel. A tárlat szeptember elsejétől december 2-áig tekinthető meg. November 6-án ugyancsak Lützenben istentiszteleteken emlékeznek a svéd uralkodóra, magas rangú finn és svéd vendégek részvételével. (További információ a www.luetzen-info.de oldalon.) ‘ H A Glaube und Heimat nyomán Cserkész tanítványaim között a Mecsekben
