Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-21 / 3. szám
6 2007. január 2i. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS i. nap Kezdetben volt az Ige „Isten szólt... ” (iMóz/Ter is) • iMóz (Tér) 1,2-2,41 Isten a világmindenséget szavával teremtette • Zsolt 104,1-9: Az Úr az egész teremtés ura • Jel 2i,i-5a: Isten mindent újjáteremt • Jn 1,1—5: Kezdetben volt az Ige Igemagyarázat Kezdetben volt az Ige. A keresztyén egységért való imahét első napján a Teremtő munkájáról kívánunk elmélkedni. A nagy üresség csendjében - ahogy azt a Teremtés könyve elénk adja - Isten a világot szavával teremtette. „Isten szólt.” A kezdet kezdetén, amikor nem volt más, csak káosz és felfordulás, Isten Igéje áttörte a csendet, hogy minden lény megtalálja a maga helyét. A teremtés csúcspontja az emberiség, amelyet egységének hasonlatosságára Isten teremtett. Az a csoport, amelyik a keresztény egység imahetének programját szerkesztette, dél-afrikai. Tagjai tudják, hogy az AIDS-járvány micsoda szenvedést okoz az emberek életében. Ugyanakkor gyakran megrendülünk azon, milyen káoszban van az egész világ: amikor a gonoszság erői vesznek körül bennünket, amikor háborúktól fenyegetve élünk, amikor betegség vagy szomorúság uralkodik el rajtunk. „Isten szólt.” Látva a sok szenvedést is hisszük, hogy a Teremtő folytatja munkáját. A közöttük lévő szakadások ellenére is Krisztus tanítványainak szívét betölti a remény: Isten Igéje folytatja a teremtés művét azzal, hogy kiragadja a világot a káoszból, és egyesíti az emberiséget. Minden eddiginél sürgetőbb, hogy a különböző hitvallásokhoz tartozó keresztyének odafigyeljenek az ígéretre: „Imé, mindent újjá teszek... Nem lesz többé sem gyász, sem fájdalom.” A káosz, amelyben élünk, bénítólag hat ránk. Mindazonáltal embertársaink, férfiak és nők nem akarják átadni magukat a reménytelenségnek. így Dél-Afrikában nők egy csoportja - akiknek a családjában az AIDS-fertőzés pusztít - összejön, imádkozik, és együtt szép textíliákat szőnek. Ezzel a munkával szépet alkotnák, és ugyanakkor családjukon is segítenek. Isten képmására megalkotva - a magunk módján - mi is hozhatunk ki szépséget a káoszból. Imádság Teremtő Istenünk! Csodáljuk teremtett világod szépségét. A világmindenséget Igéd teremtette. Amikor életünk összeomlik, hozzád könyörgünk, hogy újítsd meg rajtunk csodálatos munkádat. Szakadásaink botránya ellenére egy hangon mondjuk: Igéd sosem hagyja abba új dolgok teremtését összetört életünkben és szívünkben. Adj nekünk biztatást teremtő alkotásra. Imádkozunk, hogy az egység, amelyet egyházaink számára keresünk, szolgáljon az egész emberiség egységének megvalósítására. Ámen. 2. nap Krisztus szabadító igéje „.. .a süketeket hallókká teszi, és a némákat beszélőkké" (Mk 7,31-37) • Ézs (íz) 50,4-5: Az Úr megtanított engem beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak... • Zsolt 34(33), 1—16: Áldom az Urat minden időben • Kol 1,11-20: Jézus képe a láthatatlan Istennek • Mk 7,31-37: Jézus a süketeket hallókká és a némákat beszélőkké teszi Igemagyarázat Ézsaiás/Izaiás látja, hogy az Úristentől kapott ajándéknak ára van. O elnyerte az ige erejét, amellyel támogathatja az elesetteket és a megtört szívűeket. Ennek megvalósításához szüksége van nyitott fülekre, hogy odahallgasson, és tanítványként tanuljon. Mivel Isten hívta el őt, nem fordulhat vissza. Szent Pál megértette, hogy az ige Jézus Krisztusnak a szava. O az emberiséget az Isten Fiával való egység viszonylatában ábrázolja, aki a láthatatlan Isten képe, és akinek hasonlatosságára bennünket is teremtett. Isten megszabadít bennünket a sötétség hatalmától, és átvisz Fiának országába, akiben üdvösségünk van és bűneink bocsánata. A keresztség által egyek vagyunk Krisztusban, mert ő mindeneket megbékéltetett Istennel. Keresztje által örök békességet szerzett nekünk. Az evangélium arról beszél, hogy Jézus hatalma képessé teszi a nem hallókat, hogy meghallják az üdvözítő igét, és hirdessék másoknak. Érdekes módon Jézus a jelenlévőket csendre intette, hogy ne szóljanak arról, amit láttak. Ők azonban nem tudták magukban tartani és továbbadták a jó hírt. így tanúivá lettek Isten Választottja üdvözítő erejének. Nemcsak a meggyógyított személy hirdeti Isten jóságát, hanem azok is, akik tanúi voltak a gyógyulásnak. Dél-Afrikában éppen úgy, mint az evangéliumban, akit az Úr igéje megragad, felszabadul arra, hogy saját állapotáról beszéljen. Ez viszont lehetőséget ad az egyháznak arra, hogy segítsen. így lehet a segítséget továbbadni. Ennek eredményeképpen sokak nyelve felszabadul, és sokak füle megnyílik a hallásra. Nagyon sokan élnek a „hallgatás összeesküvésének” kényszere alatt, mely szerint tilos nők és gyermekek kizsákmányolásáról, társadalmi bűnökről és az AIDS-ről beszélni. Az ige hatására megtört a csend, és lehetségessé válik segítséget nyújtani a rászorulóknak, így láthatjuk, hogy Isten folytatja a fülek megnyitásának, a nyelvek felszabadításának munkáját, hogy Krisztus szabadító igéje hirdettessék. A mi közös hitünk, amelyet a keresztségben is ünnepelünk, képessé tesz bennünket arra, hogy együtt hirdessük Krisztus könyörületét. Szenvedéseink ellenére egységre jutunk, ahogy közeledünk Krisztushoz, és felismerjük, hogy őbenne teljes megbékélés adatik. Mindez a keresztségben való egységünkben gyökerezik, és arra kötelez minket, hogy dicsőítsük Istent az ő műveiben. Imádság Könyörületesség Istene! A te szabadító szavad szólított meg bennünket Jézusban. Az ő közbenjárása által kérünk téged, hogy nyisd meg füleinket a csend összeesküvésében foglyul ejtett emberek nem kiáltásának meghallására. Add, hogy Jézus oldja fel nyelvünket, hogy együtt hirdethessük gyógyító sze- retetét azoknak, akik csendben szenvednek. Erősíts bennünket, hogy a közös keresztség kegyelmében megerősödjünk, és a Krisztusban való egységünk segítsen arra, hogy reménységet nyújtsunk a reményteleneknek. Add, hogy együtt hirdethessük az Úr Jézus Krisztusban való szabadulásunkat. Ámen. 3. nap A Szentlélek adja nekünk az igét „Az Igazság Lelke tesz tanúságot rólam” (Jn 15,26) • Jóéi 2,26-29: Kitöltőm Lelkemet minden testre • Zsolt 104(103): Megújítod a föld színét • iKor 12,1-4:12-13: Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, csak a Szentlélek által • Jn 15,26-27:16,12-13: Az Igazság Lelke tesz tanúságot rólam Igemagyarázat Mi egyek vagyunk a Szentiélekben, aki táplál és erősít bennünket. Ez ugyanaz a Lélek, aki által egy testté kereszteltettünk. Ez a Szentlélek, aki szól, és erőt ad a beszédre, Isten országa jó hírének prédi- kálására. Az a vágyunk, hogy mint az egység felé zarándoklók közössége, a Lélek által éljünk. Ha a Lélek szerint élünk, a Lélek dolgaira vágyunk. A Lélek dolga pedig az élet és a békesség. A Szentlélek cselekvésre ösztönöz. Meg kell törnünk a hallgatás különböző formáit, melyek utunkban akadályoznak bennünket: kaotikus helyzetek, emberi megosztottságok, mindazok a dolgok, melyek személyek és közösségek méltóságát sértik. Hogyan lehet felszabadultan beszélni, hol találhatjuk az erőt arra, hogy az élet, a reménység és a nyitottság magvait vessük? Hogyan szabadulhatunk meg a bennünket bezáró és megkötöző erőktől? A minden testre kiáradó Szentlélek prófétálásra hív bennünket. Ez az a Lélek, aki újjáteremt bennünket, hogy megújítsuk világunkat. Ez az a Lélek, aki kimondatja velünk: „Jézus Krisztus Úr!” Az Úrról bizonyságot tevő Szentlélek hatalmaz fel bennünket a bátor tanúskodásra. Ő az a Lélek, akit Isten szívünkbe küld, aki erre a kiáltásra ösztönöz: „Ab- bá, Atyám!” Aki megmutatja a mi igazi önazonosságunkat: „Nem vagyunk többé szolgák, hanem Isten gyermekei.” Mikor például a COMTEC umlazi dél-afrikai általános iskola diákjai összejönnek ökumenikus ünneplésre, amikor együtt hívják a Szentlélek Istent, új reménység adatik a világnak. Ez a Lélek arra is bátorítja a fiatalokat, hogy nagy problémáikat - a családban, a társadalomban, a munkanélküliségben, a betegségben - ne hagyják szó és hang nélkül. Ehelyett dicsérjék Krisztust, és kövessék őt. Szánják oda magukat testvéreik szolgálatára. Hordozzák a Lélekben való egység örömét és békességét. A mi ökumenikus zarándokutunkon ezek az umlazi fiatalok a Szentiélekben való egység és reménység jelei. Imádság Jöjj, Szentlélek, hogy tapasztalhassuk jelenléted ajándékait az egység felé vezető zarándokutunkon! Add nekünk a belső erőt, hogy az öröm és reménység tanúi lehessünk a világban. Lelked tegyen eggyé bennünket. A te hangod adja meg nekünk a megfelelő szavakat, hogy megvallhassuk együtt Úr voltodat, és megtörjük a pusztító némaságot. Életnek és szeretetnek Lelke, újíts meg bennünket egységünkben. Ámen. 4. nap Az elfelejtettek csendje és a szenvedők kiáltása „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele" (iKor 12,26) • 2MÓZ (Kiv) 3,7-10: Isten meghallja az elnyomottak kiáltását • Zsolt 28,1-8: Ó, Urunk, ne fordulj el szótlanul tőlünk! • iKor 12,19-26: A test egy, és sok tagja van. így a Krisztus is... • Mk 15,33-41: Jézus hangosan felkiáltott: Istenem, Istenem, miért hagytál el? Igemagyarázat A világ, amelyben élünk, tele van szenvedő emberekkel. Szinte naponta látunk a médiában drámai képeket, és olvasunk az embereket sújtó nagy katasztrófákról. Nagyon sok ember szenvedése viszont rejtve marad. Ők azok, akiket elfelejtettek, kiknek szenvedéséről nem tud a világ. Ez azonban igen gyakran a mi önzésünk és felületességünk eredménye. Isten hallja, amit mi gyakran nem akarunk meghallani. Ő hallja a szenvedők kiáltását, és látja elnyomott állapotukat. Ő nem felejti el őket (2MÓZ 3). Amikor Dél-Afrika népe olvassa Izrael Egyiptomból való szabadulásának a történetét, emlékezik az apartheidből való szabadulására. Az embereket sokáig erőszakkal elhallgattatták. Szabadulásért és igazságukért való kiáltásuk mégis messze hangzott. Szenvedésük mély volt, és hosszú ideig tartott, amíg végül felszabadulás utáni vágyuk beteljesedett. Ma az afrikai emberek mindenfelé az AIDS áldozataiként szenvednek. Soha egyetlen háború nem követelt annyi áldozatot, mint az AIDS. A nyugati világ azonban nem érdeklődik igazán. A csend fala elválasztja a világot. A 28. zsoltárban egy szenvedő emberről olvasunk, aki Istenhez kiált. Őt szólítja szenvedésében és reménységében. Azzal a bizalommal imádkozik, hogy Isten felfigyel rá, amikor mások nem törődnek fájdalmával. Mi hisszük, hogy Isten részt vállal bajainkból és szenvedésünkből. Ennek legtisztább jele Krisztus felkiáltása a kereszten. Isten nincs messze, mert velünk van szenvedéseinkben. Mi is egy test vagyunk az érettünk szenvedő Krisztussal. Egyes tagok nyomorúsága nemcsak az ő bajuk, hanem mindannyiunk közös felelőssége. Nem lehet a megfertőzöttek kiáltását figyelmen kívül hagyni, vagy azzal félrelökni, hogy Isten ítélete alatt vannak. Ha Pál azt tudta mondani: „Ha egy tag szenved, vele szenvednek a többiek is” (iKor 12), akkor azt is mondanunk kell, hogy az egész egyház AIDS-szel fertőzött. Egy test vagyunk Krisztusban. Együtt kell felvennünk az elfelejtettek és a peremre szorítottak nyomorúságát. Az AIDS nagy kihívása is az egyház egységét teszi szükségessé a szétszakítottság helyett. Olyan egyházra van szükség, amelyik együtt szolgál, együtt építi a hit és az együttérzés közösségét. Amelyik Krisztus olyan teste, amelyben vége van az elfelejtettek csendjének, és ahol hallani lehet a szenvedők kiáltását. Imádság Örökkévaló Isten! Te vagy azok reménye, akikről a világ elfeledkezett. Te meghallod a sebzett szívek kiáltását és az elkeseredett lelkek hangját. Lelked erejével taníts bennünket arra, hogy fülünkkel halljunk, hogy el tudjuk érni azokat, akik kényszerű csendben szenvednek, és gyógyulásra vágyódnak. Mint Krisztusban egy testet formálj bennünket az együttérzés közösségévé, továbbá kegyelmed és igazságod prófétai jelévé. Ámen.
