Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-05-27 / 21. szám

"Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ELET 2007. május 27. Rákoskeresztúr 4< Folytatás az 1. oldalról Hűségérmet kapott Bencze István (Pester­zsébet), Havasi Dezsó'né (Csikóstőttős), Nagy Sándomé (Orosháza), dr. Majthényi Béláné (Kecskemét) és Rágyanszki Anna (Kondoros). Tessedik Sámuel-díjat ka­pott az év lelkészeként Káposzta Lajos nyugalmazott esperes, soltvadkerti lel­kész, az év pedagógusaként Urbán Agnes, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium ta­nára és az év diakóniai munkásaként Sza­bó Istvánná, a kiskőrösi Jó Pásztor Evangé­likus Szeretetotthon munkatársa. A díjak átadása után Káposzta Lajos mondta el köszönő szavait az ünneplő közösség előtt. (A déli kerület hűségér­meseinek és Tessedik-díjasainak a laudá- ciói az Evangélikus Elet június 3-i számá­ban lesznek olvashatók.) Ezután került sor a vendéglátó Pesti Egyházmegye bemutatkozására. A kép­ben, hangban és zenében megnyilatko­zó „bizonyságtétel” első műsorszámát a zuglói gyülekezet bábcsoportja szolgál­tatta, majd Kákay István és Kákay Katalin zenészeknek, a Lőrinci Grádicsok énekkar­nak és a Poézis együttesnek az íme, az em­ber című zenés darabját konferálta fel Gyári Gábor, az egyházmegye esperese. Ezt követően a pesterzsébeti Zákeus Mé­dia Centrumnak a Pesti Egyházmegyéről és gyülekezeteiről készült videofilmjét tekinthették meg a résztvevők. Ehhez kapcsolódva Gáncs Péter bemutatta a közönségnek a missziói napra elkészült, a Déli Egyházkerület egyházmegyéiről és gyülekezeteiről szóló új kötetet, a Dé­li panorámát, amely a Luther Kiadó gon­dozásában jelent meg. A nap zárásaként Lászlóné Házi Mag­dolna pusztaföldvári lelkész gondosko­dott igei útravalóról és úti áldásról 2Kor 5,17 alapján. B Petri Gábor Győr 41 Folytatás az 1. oldalról Az igehirdetés után a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tanter­meiben csoportos megbeszélések zajlot­tak, majd az udvaron felállított sátrak­ban ebéddel kínálták a résztvevőket. A délutáni program a férfimisszió be­mutatkozásával kezdődött. Koháry Ferenc lébényi lelkész mellett szót kapott még a kíséretében lévő Manfred Walter ober- frankeni férfimissziói előadó, valamint Thomas Högner körzeti ifjúsági vezető és csapata is; ők arról számoltak be, mi­ként zajlik hazájukban e munkaág szol­gálata. Ezután a pécsi gospelkórus adott ízelítőt repertoárjából. A kerületi missziói nap úrvacsorái istentisztelettel zárult, melyen Ittzés Já­nos elnök-püspök hirdetett igét 2Kor 5,17 alapján a Krisztusban kapott új te­remtésről. Felhívta a figyelmet arra, hogy Jézus számára az volt a legnehe­zebb, hogy tanítványai nem értették meg. Tőle idegen kép élt bennük az egyházról. Mert azt hitték, hogy bizo­nyíték, hatalom, győzelem kell. Az új kezdet pedig nem más, mint Krisztus keresztje. Tizenhét évvel ezelőtt ná­lunk sokan a visszakapott egyházi va­gyonban látták - tévesen - az új kezde­tet. Valójában nem az a kérdés, hogy van-e új kezdet, hanem hogy részesü­lünk-e benne. Hagyjunk fel az ötlete­léssel, mert kész a megoldás. Amikor Jézus azt mondta: „Elvégeztetett”, ak­kor múlt el a régi, és íme, új jött létre! - mondta Ittzés János. Reménység szerint a győri missziói napon minél többen megtapasztalhat­ták, hogy számukra is valóság lehet az új kezdet. Az úrvacsora szentségével meg­erősödve pedig átélhették, hogy a régiek elmúltak, s íme, új jött létre. B Menyes Gyula Gyöngyös 41 Folytatás az 1. oldalról Az aszódi, a miskolci és a nyíregyházi evangélikus gimnáziumból érkezett mint­egy ötven diákkal, illetve az ifjúsági körök képviselőivel külön beszélgettek a fiatal lelkészek. Ebédidőben az egyházmegyék szolgá­latuk egy-egy jellegzetes területét mutat­ták be kivetítők segítségével, majd a pé- cel-nagytarcsai gyülekezet kórusának, a Jubilate vegyes karnak a műsora követke­zett Bálint Józsefnek, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye felügyelőjének vezényleté­vel. Ezután Fabiny Tamás folytatta az in­terjúkészítést: ezúttal a gyöngyösi gyüle­kezet néhány tagját szólaltatta meg; ők a saját gyülekezetépítési elképzeléseikről számoltak be. A közös énektanulást Bali- cza Iván felesége, Ferenczi Ilona irányította; ez a program egyben átvezetett a záró úr­vacsorái istentisztelethez. „Jó itt lenni, jó az egyházkerületünk­höz tartozni, jó a gyülekezetben lenni, jó a testvérekkel együtt lenni, jó egymást látni, jó egy templom csöndjét megélni, de a legjobb Jézussal együtt lenni!” - val­lotta igehirdetésében a püspök. A végig együtt maradó félezer evangé­likus látogatása nemcsak erőn felüli, dere- kas munkát adott a hatvani és a maroknyi gyöngyösi missziói gyülekezetnek és lel­készüknek, de megerősítette, lelkesítette és össze is kovácsolta őket. Ezért is szüle­tett az a döntés, hogy az istentisztelet of- fertóriuma - pontosan negyedmillió fo­rint - a gyülekezet építését szolgálja. A missziói nap végeztével Fabiny Ta­más - miután a hirdetések sorában fel­hívta a figyelmet a Luther Kiadó kiadvá­nyaira, illetve az Evangélikus Életre - így búcsúzott: „Viszontlátásra június végén Pakson, az országos evangélikus talál­kozón!” B Horváth-Hégyi Olivér *, a#? 2 1 yy vski »Ék Pünkösd ünnepére Folytatás az 1. oldalról Nem csak a mi mai személyes és gyüleke­zeti életünket jellemzi a Szentlélek Isten személyéről, jelenlétéről és munkálkodá­sáról való megfeledkezés. Feltűnő az is, hogy az Apostoli hitvallás harmadik hitága­zata mennyire háttérben maradt az egyház egész története során is. Elmondhatjuk, hogy a Szentírás igéjének a Szentlélek szemé­lyéről és csodálatos működéséről szóló üzenete az egyháztörténelem során csak három korszakban talált igazi figyelemre és megbecsülésre. Elsősorban Augustinusnál, majd a refor­máció korszakában, harmadszor pedig a pietizmus korában, a 17. és 18. században. Augustinust az egyházban „a Szentlé­lek ókori teológusának” szokták nevez­ni, mert nála az egyház és az új élet igazi teremtő Ura a Szentlélek Isten. A refor­máció korszaka a második erőteljes újra- odafordulás a kérdés felé: milyen össze­függés van Krisztus megváltói műve, a keresztfa teológiája, a Krisztus-hitben megújuló élet és Isten Szentleikének je­lenléte, világunkba való eljövetele kö­zött? A harmadik ilyen korszak a pietiz­mus kora. Számos egyoldalúsága ellenére ez a korszak mélyrehatóan, sokoldalúan foglalkozott a Szentlélek Isten munkál­kodása és a gyülekezet, a hívő ember új élete közötti összefüggésekkel. Ha pedig azt a kérdést vetjük fel, hogy mi magyarázza meg ezt a gyakori távolságtartást a harmadik hitágazattól az egyház kétezer éves története során, akkor főleg két okot kell megemlítenünk. Az egyik ez: a félelem a személyes hitnek a megtérésnek a vélt háttérbe kerülésétől, ha az új életben valóban minden csak a Szentlélek Isten munkája bennünk. A másik ok: az „új kinyilatkoztatásoktól" való félelem. Nagyon jól tudjuk, már az első ko- rinthusi tévtanítóktól kezdve (vö. iKor 3., 5. és 15. fejezetei) valóban mennyi tévtaní- tás próbált és próbál mindmáig hivatkoz­ni „a Szentlélek új kinyilatkoztatásaira”! Rajongó tévelygések, szektás elkülö­nülő csoportok egyfelől, az egyházi szervezetek szüntelen megújítására és egyoldalúan a „tiszta”, az „ortodox” teo­lógiai tanításra építő, megüresedett egy- háziasság másfelől: olyan veszélyek ezek, amelyek mindig fenyegették Krisz­tus egyházát ebben a földi világban! Ez­zel a két állandó veszéllyel küzdve is tisztán magunk előtt kell látnunk az anyaszentegyház igazi nagy titkát: egye­dül a Szentlélek Isten jelenléte és szüntelen munkálkodása által teremtett és tartott fenn egyházat ebben a múlandó földi világban! Összefoglalva az elmondottakat, első lé­nyeges megállapításunk ez: a Szentlélek Is­ten nem valamilyen személytelen isteni erő csupán az egyházban, hanem az élő, személyes Isten maga, mégpedig a kezdet kez­detétől, a teremtéstől (iMóz 1,2) Isten végső és örökkévaló országának eljöveteléig. Ezt már a Niceai hitvallás a legvilágosabban ki­fejezésre juttatta 325-ben: „Hiszek a Szent­iélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit az Atyá­val és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által.” De a Szentléleknek és az egyháznak ez a legteljesebb összetartozása sehol sem lesz annyira világossá előttünk, mint a pünkösdi eseményben, a Szentírásban (ApCsel 2. fejezete). A Szentlélek Isten az anyaszentegyház megteremtője, táplálója és fenntartója földi világunkban, mégpe­dig a „kegyelem eszközei" által (a keresztség, Isten teljes igéje és az Úr szent vacsorája). Ez a csodálatos közösség az anya- szentegyházban a Szentlélek Úristennel ugyanakkor azonban közösség a kereszté­nyek között is, mégpedig a Krisztus Urunk engesztelő keresztfaáldozatába vetett hitben; másfelől a másik ember (a felebarát) iránti önzetlen „agapé-szeretetben”. Végül: a Szentlélek Úristen pünkösdi eljövetele, kiáradása földi világunkba még csak a kezdet. A testi halál után folyta­tódik a „test"feltámasztásában, a végső ítélet­ben, a Krisztus-hitben meghaltak számára pe­dig Isten örökkévaló országában. Ez pünkösdnek, az egyházi esztendő harmadik nagy ünnepének csodálatos evangéliuma, végtelen nagy örömhíre. Bárcsak élővé és teljessé lenne mindnyá­junk számára - egyházunkban és az egész vílágkereszténységben - pün­kösdnek ez az üzenete! B D. dr. Nagy Gyula ——iiififi 11 i'iilii»WMiHiiíHiiri:iiirn'< A TE HITED, A TE OLDALAD :XÍP Evangélikus diákElet • www.mytuther.hu Rekonfirmáció... ► Szilas Attila lapunk május 13-i számában nyílt levelet, „Testvéri szót” intézett egyházunk püspökeihez a konfirmáció megreformálása ügyében. Pünkösd közelében igen aktuális a téma, hiszen a konfirmáció személyes pünkösd le­het az életünkben, pünkösd ünnepe pedig felkínálja az újbóli megerősödés, a rekonfirmáció ajándékát. ÉGTÁJOLO t Úgy vélem, Szilas Attila lelkészkollégám túlbecsüli a püspökök képességeit és le­hetőségeit, amikor tőlünk várja a konfir­mációi gyakorlat radikális megújítását. Ugyanakkor tökéletesen igaza van, ami­kor felhívja a figyelmet a jelenlegi hely­zet fonákságára és tarthatatlanságára. A problémakör feltárásában fontos lé­péseket tett már az a tudományos konfe­rencia, amelyet egyházunk néprajzi mun­kacsoportja szervezett 2005-ben, amikor megemlékeztünk a konfirmáció kétszáz­ötven éves hazai történetéről. A konferen­cia anyaga könyv formájában is megjelent Veres Emese-Gyöngyvér szerkesztésében, a Vallási néprajz című sorozat 13. köteteként. Részben erre is támaszkodva szeretném továbbgondolni a felvetett kérdéseket. Megkockáztatom, hogy a konfirmá­ció csak látszólag a gyülekezetek egyik legszebb ünnepe. Valójában sok tekin­tetben veszélyes félreértések, kísértések sorozatává válhat. Csak néhányat emlí­tek az ismert buktatók közül. Talán egyfajta német hatásra a konfir­máció sok helyütt valamiféle „felnőtt­avatássá” (Jugendweihe) torzul. Az ün­nepi köszöntések gyakran üdvözlik a gyülekezet „felnőtt” tagjaiként a többsé­gükben még igencsak éretlen kamaszo­kat, akik „érettségükét” nemegyszer az­zal bizonyítják, hogy végleg elballagnak, kikonfirmálnak az egyházból... További kísértés, hogy a konfirmációi vizsgából csupán megrendezett színjá­ték lesz, előre kiosztott kérdésekkel, sze­repekkel. Veszélyes félreértés az is, ha úgy tűnik: a vizsga teljesítményének „ju­talma” a konfirmációi áldás, illetve az el­ső úrvacsoravétel. Ezeket a kísértéseket legyőzendő, mindenképpen fontos, hogy legyen bá­torságunk térben és időben, elméletben és gyakorlatban szétbontani, elválaszta­ni és céltudatosan újra felépíteni a kon­firmáció egyes elemeit. A keresztség a biztos fundamentum, de a konfirmáció több mint egyfajta híd két szentségünk között. Az úrvacsora nein célja, nem következménye a kon­firmációnak, hanem erőforrás, útravaló a keresztségben kapott elhívás és külde­tés betöltéséhez az egyház közösségé­ben és a világban. Klaus Douglass szelle­mes képével élve: a megkeresztelt,, a megkonfirmált „mintegy leemeli a bankszámlájáról azt, amit a keresztség­ben a javára írtak...” (Megalapozott hit, Kálvin Kiadó, Budapest, 2001,166. o.) Fontos hídverés a konfirmandusok bemutatása, rendszeres szolgálatba állí­tása a különböző gyülekezeti alkalma­kon. Deák téri gyakorlat, hogy a temp­lom előterében színes tablón mutatkoz­nak be a konfirmandusok. Ugyancsak remek ötlet, hogy a gyülekezeti tagok közül „mentorokat ” állítanak be a fiata­lok lelkigondozói kísérése, segítése, illet­ve integrálása végett. A konfirmációi oktatás esélyt teremt arra, hogy a szülőket, a családokat is el­érjük. Ezért érdemes a felnőttkatekézis és közösségépítés reményében rendsze­resen „szülői értekezleteket", találkozó­kat, közös programokat, kirándulásokat szervezni. A konfirmációi vizsga a felnőtt gyüle­kezeti tagok számára is lehetőséget ad hitük és tudásuk felfrissítésére. Sajnos ezzel kevesen élnek; sok helyütt a vizsga csupán a szűk rokonság szinte zártkörű rendezvénye, mintha az élethosszig tar­tó tanulás (lifelong learning) programja csak a világban lenne aktuális és sürgető szükséglet. Megkérdőjelezem Szilas Attila levelé­nek azon állítását, amely szerint „a lelké­szeknek nem kátékra van szükségük, hi­szen nagyon jól tudják, hogy miként és mit kell tanítani”. Mint aki maga is „elkö­vetett” 1985-ben egy akkor talán korsze­rűnek számító kátét Eleijei címmel, na­gyon várom, hogy a munkacsoport vég­re elkészüljön egy valóban új, mai kon­firmációi tankönyvvel. Nem is szólva a felnőtteknek szóló tananyag égető hiá­nyáról; ezt a problémát a 2003-ban megjelent, finnből fordított káté nem tudta igazán orvosolni... Az ünnepi konfirmációi istentisztelet egyfajta „rekonfirmációt” kínál az egész gyülekezet számára, különösen is a kon­firmandus jubilánsoknak, akiket sze­mélyre szóló meghívóval kell emlékez­tetni arra, hogy Isten folytatni szeretné elkezdett jó munkáját bennük és általuk. Sajnos igaza van Szilas Attilának ab­ban, hogy az idősebb nemzedékek szá­mára még jóval többet jelentett a konfir­máció, mint manapság. Ezt a trendet igazolja a Deák téri tapasztalat is: minél régebbi évfolyamok jubilánsait köszönt­jük, annál többen jönnek az oltárhoz. S mindennek nemcsak demográfiai okai vannak... De ha tudatosan járjuk végig együtt a konfirmáció lépcsőfokait, és biztosítjuk az utógondozást, akkor van remény, hogy a konfirmáció eléri célját. Ahogy Szilas Attila fogalmaz: „életre szóló fo­lyamat” lesz, amely az egész gyülekezet építését, a keresztény közösségbe való integrálódást szolgálja. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom