Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-05-27 / 21. szám
2 2007- május 27. HNHMMMMMWMMMMMMMMMMMMBHMMnHMnnHMB FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS PÜNKÖSD ÜNNEPE - 4MÓZ 11,11-17.24.25 Az írásokból türelmet és vigasztalást meríthetünk SEMPER REFORMANDA „A Lélek ezt a kettőt akarja elérni és megteremteni minden keresztyénben: először bizonyosodjék meg a szívük, hogy kegyelmes Istenük van; azután legyenek képesek maguk is segíteni másokat könyörületességgel. Az első azt teszi, hogy kibékültek Istennel, s mindenük megvan, ami csak kell. S ha ez így megtörtént, akkor megkezdődhetik segítő isteni szolgálatuk a könyörületességgel. Mert mikor a keresztyén megismerte Krisztust mint Urát és Megváltóját, aki a halálból kiszabadítva tulajdon országába és örökségébe juttatta - szívét e megismerés úgy megtelíti, hogy készséggel igyekszik mindenkit hozzásegíteni ehhez az áldáshoz. Hiszen nincs nagyobb öröme, mint az a kincs, hogy Krisztust megismerte. Ezért útra kel, tanít, int másokat, dicsekvéssel tesz kincséről mindenki előtt hitvallást, s buzgón könyörög, hogy mások is hozzájussanak ehhez a kegyelemhez. Isten kegyelméből és békességéből nyert felséges nyugalmában is.nyugtalan Lélek ez, amely nem tud csendben maradni, sem pihenni, hanem minden erejével azon fárad, hogy továbbvigye Isten dicsőségét, hogy mások is vegyék a kegyelemnek és könyö- rületességnek ezt a Lelkét.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) „Amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” - írja Pál apostol a Római levélben (15,4). 2007 pünkösdjén különösen is megtapasztaljuk ezt, hiszen az egyház születésnapján az Ószövetség népe történetének egyik fontos eseményében kapjuk a tanulnivalót. Ez a tény már önmagában is fontos üzenetet hordoz: a Szentlélek munkájának földi története nem azon a bizonyos pünkösdön kezdődött, hiszen a Szentháromság harmadik személye is örökkévaló, ahogy az Atya és a Fiú is. A világ teremtésének is részese (iMóz 1,2). Mai igénk csak az egyik bizonyíték arra, hogy nem tévedtek az atyák, amikor a Ni- ceai hitvallásban így fogalmaztak: a Szentlélek szólt a próféták által. Amikor Jézus Urunk tanítványainak adott ígérete - „nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg" (ApCsel 1,5) - számukra is megrázó módon és nem remélt erővel beteljesedett, akkor az lett világossá, hogy az egyház történetével nemcsak folytatódott a Lélek munkája, hanem egyúttal az üdvösségtörténetnek egészen új korszaka is elkezdődött. A Szentlélek munkájának legmélyebb titkaira és összefüggéseire is fény derült. Bár hatalmunkba nem keríthetjük, nem tudjuk, honnan jön, és hova megy (Jn 3,8), de azt tudhatjuk, hogy ahova megérkezik, ott Jézus nevére hajolnak meg a térdek (Fii 2,10), és csak a Szentlélek által vallhatjuk Úrnak Jézust (iKor 12,4). Ahogy az első keresztény pünkösdön Jeruzsálemben a háromezerrel, úgy ma is megtörténhet a csoda. Ha nehéz is a helyzetünk, de nem reménytelen, mert ígéretünk van arra, hogy a Lélekért való könyörgésünk meghallgatásra talál (Lk 11,13). Igénket olvasva megvigasztalódom. Lám, még Mózes is! Ha még ő is ereje végére érhetett, ha vele is megtörtént, hogy nem bírta tovább, ha még őt is elfoghatta a keserűség, ha még ő is úgy érezhette, hogy túl nehéz a feladat, és egyedül nem győzi, akkor van, lehet mentség számomra, számunkra is. Mert valóban megtörténhet velünk is, hogy elfogy az erőnk, nem látjuk értelmét semminek, halálosan fáradtnak érezzük magunkat, és ilyenkor még Istennel is perben és haragban vagyunk. Megdöbbent Mózes őszintesége. Egészen másként viselkedik, mint ahogy mi szoktunk. Nem mondja, hogy majd ösz- szeszedi magát, majd elmúlik, majd magától megjavul a helyzet. Pontosan tudja, ereje végére ért. Belátja, nincsenek rejtett, még mozgósítható tartalékai. Nem tudja betölteni hivatását, ha Isten nem segít rajta. Csak a Lélek vezetheti el az embert az őszinteségnek erre a fokára. Csak a Lélek szabadíthat meg bennünket az önálta- tástól, és tárhatja fel előttünk valóságos helyzetünket. Minket is vigasztalhat, hogy Isten nem utasítja vissza Mózes panaszát. Nem fordul el tőle, amikor Mózes kiönti előtte szívét. Nem dorgálja meg, nem tesz neki szemrehányást sem. Meghallgatja, és segít rajta. Hiszem, ez is a mi tanításunkra íratott meg... Mózest nem menti fel Isten a szolgálat alól. Nem küldi korkedvezményes nyugdíjba, és nem hagyja magára. Segítőket, szolgatársakat ad mellé. Nem kell többé egyedül viselnie a terhet. Ahol a Lélek munkában van, ott nem maradnak magányos harcosok Isten emberei, ott nem egyszemélyes üzemként működik a gyülekezet. Isten ma sem akarja, hogy elhívott szolgái magukra maradjanak. Lelkészeknek, gyülekezeti tisztségviselőknek szóló bátorító és figyelmeztető üzenet ez. Ahogy tapasztalom, egyházunkban sokaknak meg kellene hallaniuk. Gyakran hallom: új emberekre van szükség, és csak az a kérdés, hogyan lehet sértődés nélkül megszabadulni az idősebbektől. Ahogy hallottam és tapasztaltam, a múlt évi általános tisztújítás folyamán is voltak olyanok, akiket csak ez az egy szempont irányított. Félreértés ne essék, én magam sem gondolom azt, hogy ne kellene frissíteni, az ifjabbakat megszóA VASÁRNAP IGÉJE lítani, rájuk is egyre több feladatot bízni gyülekezeteinkben és egész egyházunkban. De azért ne hagyjuk figyelmen kívül, amit ezen a pünkösdön az írásokból megtanulhatunk. Amikor Isten Mózesnek munkatársakat, segítőket ad, akkor nem generációváltást hajt végre, nem cseréli le az addig nem eléggé aktív embereket, hanem megújult lélekkel ajándékozza meg azokat, akiket melléje állít. Az elhívottak, a szolgálatba állítottak nem a maguk urai. Isten úgy és akkor használja őket, ahogy jónak látja. Ennek felismerése minket is alázatra indít. Gyülekezetépítő terveinket, stratégiánkat csak az írásokból tanulva formálhatjuk neki tetsző módon. Csak így remélhetjük, hogy megnyugszik rajtunk a Szentlélek Úristen áldása, és végre belekap a Szél ernyedt vitorláinkba. , ■ Ittzés János Imádkozzunk! Jöjj, Szentlélek Úristen! Győzd meg szívünket, hogy belássuk, szükségünk van rád, hiszen nélküled erőtlenek és csüggedtek vagyunk. Tedd hatékonnyá szívünkben az ige üzenetét, hogy belőle vigasztalást meríthessünk. Teremts újjá bennünket, és formáld élő közösségekké gyülekezeteinket, hogy betölthessük tőled kapott hivatásunkat Jézus Urunk nevének dicsőségére és a ránk bízottak üdvösségére. Ámen. Oratio cecumenica [Lelkész:] Imádunk és áldunk, egy igaz Isten, aki kiárasztottad Szentlelkedet, hogy egyházad népe dicsőítsen téged mindenkor. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] ...hallgasd meg gyülekezetünk imádságát! [Lektor:] Pünkösd ünnepén könyörgünk az ünnep titkáért, a Lélek ajándékáért, hogy téged illessen ünneplésünk. Atyánk, jöjj gyermekeid elé! Akik nem tudunk a Lélek erejétől, a Lélek tüzétől szíwel- szájjal vallani téged, könyörgünk, szánj meg minket, és oltsd szívünkbe irgalmadból a neked örvendező éneket az ünnepnapon. Igéd szüljön gyermekeket, Szentlelked adja, hogy felismerjünk téged, mennyei Atyánkat és egyszülött Fiadat! Részesíts az úrvacsorái közösségben élő Urunkkal. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] ...hallgasd meg gyülekezetünk imádságát! [Lektor:] Pünkösd ünnepén könyörgünk azért is, hogy megelevenedjünk a Lélek által. Elhívott szolgáidat vedd körül kegyelmeddel. Hadd kövessünk téged, hadd szóljunk rólad, hadd áldjon az életünk! Erősítsd egyházadban az igehirdetőket, állj a felelősséget hordozók mellé, támogasd a neked tetsző szolgálatban püspökeinket, az espereseket, a felügyelőket és a presbitereket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] ...hallgasd meg gyülekezetünk imádságát! [Lektor:] Pünkösd ünnepén könyörgünk, hívd el a veled való közösségre konfirmandusainkat! Ha rajtunk múlik, eltűnik Krisztus neve a családokban. Bizonyságtevő gyermekekért, ifjúságért imádkozunk ma, a Lélek ünnepén. Ajándékozd meg a falvakban, városokban, lakótelepeken élőket megújulással. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:) ...hallgasd meg gyülekezetünk imádságát! [Lektor:] Urunk, ezért a világért is könyörgünk, amely lelketlen, haszonleső, megromlott. Emeld föl arcunkat, hogy ne csak magunkat lássuk, hanem hadd lásson meg téged mindenki, hogy meggyógyulhasson. Költözz a szívekbe; békesség és igazságszeretet, önzetlenség és szolidaritás, irgalom és részvét legyen bennünk. Emeld föl hazánk vezetőinek az arcát, és tedd a világ fiait a te fiaiddá. Újítsd meg nemzetünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] ...hallgasd meg gyülekezetünk imádságát! [Lelkész:] Az ünnepnapon magukra maradiakért, az ágyban fekvő betegekért, a kórházban lévőkért, a haldoklókért és a gyászolókért könyörgünk. Látogass meg, Urunk, minden embert Szentlelked- del, hogy ne legyen egyedül bajával, keserűségével senki sem. Őrizd meg az ünnepen a családok egységét. Tedd lehetővé az egymással történő beszélgetés örömét. Nyisd ki a szíveket, táplálj minket szerete- tedből, áraszd ki Szentlelkedet. Jézus Krisztusért kérünk, hallgasd meg gyülekezetünk imádságát! [Gyülekezet:] Ámen. PUNKOSD 2. NAPJA - iMóz 11,1-9 Bábeli nyelvzavar helyett pünkösdi Esperesi tanácskozás Evangélikus egyházunk esperesi kara idei második tanácskozását tartotta az elmúlt héten. Az esperesi kollégiumnak ezúttal a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület győri székháza adott otthont. Az eseményen részt vevők köre kibővült a püspökökkel és a püspökhelyettesekkel. Sztankó Gyöngyinek, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperesének a nyitóáhítata után a megjelentek a paksi országos találkozó előkészületeiről szóló tájékoztatót hallgattak meg. Ezután számos olyan téma került napirendre, amely szorosan összefügg az esperesi szolgálattal. Az esperesek elkezdték kidolgozni az esperesi hivatalvizsgálatok egységes rendszerét, megvitatták az egyházközségi közgyűlések törvényességi kérdéseit és a tiszteletdíjak helyzetét, valamint annak lehetőségét, hogy miként lehetne az evangélikus vállalkozókat jobban bevonni gyülekezeteink életébe. Az esperesi kollégium plenáris gyűlése után az összejövetel egyházkerületi csoportokra bontva folytatódott, majd fejeződött be. Az esperesi kollégium következő tanácskozására október 8-10. között kerül sor egyházunk balatonszárszói konferencia- és missziói otthonában. ■ Kiss Miklós Nagy kísértés a történelmi messzeségben elveszni. A Szentírás őstörténetei közül Bábel tornyának az építése adatolható a legrészletesebben; sok ezer oldalt írtak róla, sokféle nyelven, ókori történészeket - például Hérodotoszt - is idézve. Mert az épület megépült, legalábbis nagyobb részben. Azt is kikutatták, hogy a Bábel név (görögösen Babilon) eredeti formájában („Báb-ili”) ezt jelenthette: Isten vagy istenek kapuja. Nagy kísértés a történelmi messzeségben elveszni. S tekinthető ez az ókori építmény az istenellenes lázadás ősi jelképének, az emberi gőg, felfuvalkodott- ság, önhittség relikviájának. Nagy kísértés lenne e történet segítségével leszólni a modem jelent, a jelen „túlkö- zelségében" elveszni. Mert Bábelnek ma is vannak tornyai. Lerombolt és ágaskodó tornyai. World Trade Center - csak meghökkentő emléke a mammon Bábel tornyának. A globalizmus vagy a zöld, barna, vörös színű ideológiák: Bábel tornyai. Részben romosán, részben ágaskodva, de ilyen Bábel tornya a minden problémára üdvözítő megoldást kínálgató szerénytelen tudományoskodás is. S mini, privatizált Bábel-tomyainkat akkor ne is emlegessük; több van belőlük, mint sündisznó hátán a hegyes tüske. Nagy kísértés lenne a jelen „túlközelségében” elveszni. Akkor is, mint azóta is generációnként kitört az emberből a gigantománia, istent akarva játszani, imitálni. Az ember minimum a titánok egyike szeretne lenni (vö. Titanic), még az élő Istennel is versenyre kelne az alkotásban... Pedig az isteni (teremtés) és az emberi között végtelen a távolság. A lényeget nem szabad megkerülnünk: az özönvíz utáni égbe nyúló toronyépület az emberi fennhéjázásnak, gőgnek elgondolkodtató, alázatra indító jelképe. Mert hencegni szeretünk. Ilyen mérhetetlen hencegés volt nem is olyan régen az, hogy „meghódítottuk a világűrt”, holott ennek modellezése elénk tárja a szerény valóságot. A modell egyszerű: ha a Nap egy méter átmérőjű gömb lenne, akkor a Föld csak egy teniszlabda nagyságú tárgy, és a modell Naptól mintegy két kilométerre lenne. Űrhajónk ennek a teniszlabda Földnek a felszínétől emelkedett fel alig milliméternyi magasságra. Alulnézetből tisztességes dolog a gravitáció feletti győzelem. De felülnézetből? Isten felülnézetből tekintett le a földre, és még le is kellett jönnie, hogy lássa az emberi hangyaboly szuperaktív és vele szemben ellenséges nyüzsgését: „Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek." (5. vers) S következik az őstörténet szerint az addig egységes emberi nyelv összezavarása. Isten bármikor könnyedén történelmi zavarba hozza az ellene lázadókat. Van egy határ, amelyet az Isten ellen hőzöngő ember mégsem léphet át. LeAZ ÜNNEP IGÉJE hét, hogy egy bizonyos pillanatban - akár évtizedekig is tarthat ez - a fontoskodó ember úgy véli, hogy ő az úr itt, ameddig a távcsöves-teleszkópos szeme ellát. Egy ideig szövetkezhetnek Isten ellen, kitalálhatják a mennyei helyett a földi mennyország fényes ígéretét, de eddig sajnos csak a poklot sikerült itt megteremteni. Klónozás vagy szupertechnika, mindegy, Isten meghúzott egy átléphe- tetlen határt. Eddig, és tovább nem! A bábeli lázadás óta - megrendítő jelkép - nem vagy csak nagyon nehezen értjük egymást. Még a felekezetek sem értik egymást! Micsoda sátáni trükk, hogy sokszor a magukat Krisztus-követőknek te- kintők sem értik egymást, nem egy nyelvet beszélnek. S ha még tovább fokozzuk: mekkora baj, hogy gyakorta még az egy fe- lekezethez, egy gyülekezethez tartozók sem értik egymást, vagy - és ez is sátáni trükk - nem akarják megérteni egymást. Pedig ez a fájdalmas tény semmi mást nem bizonyít, csak azt, hogy életbe, örök életbe vágóan fontos számunkra - újra és újra - a pünkösdi élmény, a Szentlélek vétele! . S ha fellapozzuk Az apostolok cselekedeteimegértés nek a második fejezetét, azt olvassuk, hogy az idegen nyelvűek mind, kivétel nélkül értik az apostolokat. S mindegyikük „a maga anyanyelvén” hallja, amint az apostolok „az Isten felséges dolgairól” beszélnek. Mást nem tehetünk, csak alázatosan könyörgünk: adjon Isten újra egyetértést teremtő pünkösdöt. Mert belátjuk, hogy a Szentlélek egységes nyelvet teremtő csodája nélkül nem vagy csak alig értjük egymást, Isten és egymás ellen fordulunk. Életbevágóan fontos a pünkösd! Mintha betelt volna az idő, hogy könyörögjünk a Szentlélekért, és eközben felemelő, vigasztaló élmény, hogy már ez a szándékunk is a Szentlélek munkája bennünk! Csak engedjük a Szentlélek szelének, hogy járja át az életünket, és a lángnyelvek tüzesítsék fel majdnem hamuvá zsugorodó hitünket! Most gyülekezetenként, egyenként (egyjházi feladat könyörögni a Szentlélekért. Merthogy nagyon rászorulunk, ez vitathatatlan! ■ Ribár János Imádkozzunk! Úr Jézus! Te ígérted meg, hogy nem hagysz minket árván, s elküldöd a Lelket, a Pártfogót, a Vigasztalót, a lelkesítőt, az újjá- szülőt! Érte könyörgünk. Köszönjük, hogy már az imádság is a te indításod a lelkűnkben. Hálatelt szívvel könyörgünk a pünkösd nekünk adható teljességéért: bábeli zűrzavar helyett adj nekünk pünkösdi megértést. Amen.
