Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-05-20 / 20. szám

io <41 2007. május 20. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS HHHMI Péter Jenő 1938-2007 Péter Jenő 1938. március 24-én született a Somogy megyei Zselickisfaludon. Nővérével együtt szeretetben és hit­ben nőttek fel. A háború utáni évek­ben Tabon laktak; ez számára nagyon kedves hely maradt egész életében. Lelkésze Jakus Imre volt, akit szeretett és tisztelt. Az általános iskola befeje­zése után jó tanulmányi eredménye ellenére sem jutott neki hely a siófoki gimnáziumban, így tizennégy éves korában az iskolapad helyett a nehéz téglagyári munkát kellett választania. 1953-ban a debreceni református gimnáziumba nyert felvételt. Időköz­ben a család Tabról Dabronyba költö­zött, ahol az édesanyja szülői háza állt. Itt Bárdossy Jenő volt Péter Jenő lelkésze. Érettségi után erdőmérnöki főiskolára jelentkezett, azonban helyhiány miatt elutasították. Ezek után egy évig Buda­pesten, a 4. számú autójavítóban dol­gozott mint raktáros. Itt többekkel ba­rátságot kötött; egyikük, Sasvári Ignác beszervezte a természetjárók szövet­ségébe, és minden szabad idejüket ki­használva járták a pilisi és a nógrádi hegyeket. Ez alatt az egy év alatt szám­talanszor meglátogatta barátait az Evangélikus Teológiai Akadémián; 1958-ban maga is beiratkozott az in­tézménybe. A gimnáziumban elkez­dett sportolást a teológián is folytatta. Az 1960-as évek elején az Állami Egyházügyi Hivatal az akadémián is elkezdte a tisztogatást. A „feketelis­tán” Péter Jenő neve is szerepelt, a pro­fesszorok azonban kiálltak mellette. Ez még inkább erőt adott neki ahhoz, hogy azt az utat, amelyre vállalkozott, amelyre Isten elhívta, még hűségeseb­ben végezze. A kötelező szuplikáci- ókról hazatérve minden egyes általa meglátogatott gyülekezetről pozití­van nyilatkozott, annak ellenére, hogy az úgynevezett határsávban lévő gyülekezetek meglátogatása közben is számtalan akadályt gördítettek a szolgálata elé. Ő ezt a nehézséget is bátran és szívósan vállalta. 1963-ban szentelte lelkésszé őt ár. Ve­tő Lajos püspök Budapesten. Első szol­gálati helye Komárom volt, itt három hónapig szolgált. Majd később Tét kö­vetkezett - itt hét hónapig volt végül a dunántúli születésű fiatal Ózdra ke­rült, ahol két évig segédlelkészkedett Virágh Gyula esperes mellett. 1966-ban a Cserehát kapujába, Fancsalra helyez­ték, amelynek huszonnyolc szórványa volt, köztük olyan hely is, ahol csupán két evangélikus lélek lakott. 1967-ben itt kötött házasságot Bortnyik Irénnel, aki egész életén át hűséges társa volt. Há­zasságukból két gyermek született; Ju­dit és Attila. Négy unokája született, két fiú és két leány. Betegsége idején erőt adott neki a gyerekekkel, unokákkal való ta­lálkozás. Életének utolsó tizennégy évében komoly érsebészeti beavatko­zásokon esett át, mindezek ellenére azonban fiatalos lendülettel végezte szórványlelkészi munkáját, és szer­vezte az encsi templom építését; az új épületet 2005 októberében D. Szebik Imre püspök szentelte fel. A szentelé­sen ő is szolgálhatott, és örömmel ad­hatta át a templom kulcsát utódjának, Gerlfli Pál lelkésznek. Nehéz terepen szolgált, de az abaú- ji emberek egyszerűsége és szeretete közel negyven évig Fancsalon tartot­ta. Húsz esztendőn át dolgozott má­sodállásban könyvelőként a helyi ter­melőszövetkezetben. Mehetett volna más gyülekezetbe is lelkésznek, de a fancsaliak szeretete nem engedte. A Borsod-Hevesi Egyházmegye diakó- niai előadója volt hosszú évtizedeken át. Amíg tehette, nyugdíjas éveiben is minden vasárnap hallgatta fiatal szol­gatársa igehirdetését. Fancsal közsé­gért való fáradozását a helyi képvise­lő-testület „Pro Fancsal” kitüntetéssel ismerte el. Az Úr április 29-én hazahívta gyer­mekét... Temetése május 7-én volt Fancsalon, harminchárom szolgatárs, valamint a testvéregyházak lelkészei­nek részvételével. A temetési szertar­táson Gerlai Pál, valamint Sándor Fri­gyes esperes hirdette az igét. Az espe­res Ézsaiás próféta könyve 49. részének 15-16. versét olvasta föl: „Ha mások megfeledkeznének' is, én nem feledkezem meg rólad! íme, tenyerembe véstelek be...” ■ Kutyej Pál Albert MaaHRSMaMM ISTENTISZTELETI REND / 2007. május 20. - Budapest [úsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi). Liturgikus szín: fehér, zkció: Jer 31,31-34; Jn 15,26-16.4. Alapige: tPt 4,7-11. Énekek: 321., 366. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós: II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) iij. Fiilöp Attila: du. 5. (vecsernye) id. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de.~io. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőft Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc: du. 6. (úrv., ifjúsági) Hámori Péter: VII., Városligeti fasor 17. dé. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza: VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Gazsóné Verasztó Teodóra; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté: du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. it. (úrv.) Gazsóné Verasztó Teodóra; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Gazsóné Verasztó Teodóra; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszent­mihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél ii. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. dé. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Keczkó Pál; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Veperdi Zoltán. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Óvónők Augsburgban Hogyan ünnepük a bajor evangélikus óvodákban a reformációt? Augsburg városában mely épületek kötődnek Luther Mártonhoz? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattak május 10. és 13. között a bajor és a magyar evangélikus óvónők - immár ötödik alkalommal megrendezett - továbbképzésének résztvevői. A Németországban töltött napok tapasztalatairól lapunk Hesz Erzsébetet, egyházunk oktatási osztályának szakreferensét kérdezte.- Bajor vendéglátóink igen tartalmas programmal várták a nyolcfős magyar küldöttséget. A háromnapos együttlét témája az volt, hogy miként ünnepük az egyházi óvodák az ünnepeket. Ez valójá­ban a korábbi továbbképzés témájának lezárását jelentette, legutóbb ugyanis csak az egyházi esztendő nyári idősza­káig jutottunk el. Most a nyárbúcsúzta- tást-őszköszöntést, a reformációról való megemlékezést, Szent Márton, valamint a Mikulás napját vettük számba. Mind­egyik nevezetes nappal kapcsolatban egy-egy témafelvezető előadást, illetőleg Luther Márton, Szent Márton és Szent Mik­lós életéről szóló történeteket hallgat­tunk. Ezután ötletbörze keretében cse­réltük ki tapasztalatainkat, azt, hogy ki miként szokta megtartani óvodásaival az adott napot.- Volt-e olyasmi, ami az újdonság erejével hatott az Önök számára?- Érdekes módon a bajor óvodákban nem szokás megemlékezni a reformáci­óról. A magyar ötleteket hallva azonban elhatározták, hogy ettől kezdve ők is fel­veszik ezt az óvodai programba. A mi óvónőink viszont sokat tanultak házi­gazdáink nyárbúcsúztató-őszköszöntő ötleteiből, és szívesen hallgatták a Szent Márton-ünnepkörről elhangzottakat is. Nagy élményt jelentett az Augsburg vá­rosában tett séta, melynek során a Luther Mártonhoz köthető helyszíneket kerestük fel.- Úgy tudom, a bakonycsemyei evangélikus óvoda küldöttének különösen is fontos volt ez az út...- Igen; most találkoztak először sze­mélyesen az augsburgi Kolumbusz-óvo- dával, így kezdetét vehette a testvérkap­csolat. Mivel a közös programba is beik­tatták ezt az óvodalátogatást, mindannyi­an láthattuk a két egyház közötti együtt­működés legújabb helyszínét, és együtt örülhettünk, hogy a bajor és a magyar óvodák között eggyel több a közös pont. ■ BoZsu „Ne szűnjetek meg hálát adni! Evangélikus tér és piac az egyházmegyei találkozón ► Egyházmegyei találkozót rendez­tek Kőszegen május 13-án. A Vasi Egyházmegye minden gyülekeze­te kapott meghívást erre a napra: részvételi lehetőséget az együtt imádkozásra, gondolkodásra, az együttlét örömére és az identitás- tudat kifejezésére, megerősítésé­re. A kőszegi templomban a pót­székeken is ültek - közel nyolc- százán voltak együtt -, amikor tíz órakor megkezdődött az ünnepi istentisztelet. Baranyayné Rohn Erzsébet helyi lelkész és Rostáné Piri Magda esperes köszöntötte az "egybegyűlteket, és adta meg a találkozó alapgondolatát azzal, hogy örömét fejez­te ki az együttlétre hívó szó eredményes­ségét látva. Az istentisztelet alatt több­ször fölhangzott a kőszegi gyülekezeti énekkar és a szombathelyi liturgikus kó­rus éneke, mely a zene nyelvén erősítette az együvé tartozás örömét. Ezután Verasztó János missziós lelkész igehirdetése következett. Ne szűnjetek meg hálát adni! - hangzott Rogate vasárnapján a választott ige (Kol 4,2b). Mindenért, a körülöttünk lévő, legapróbb, legtermé­szetesebbnek tűnő dolgokért is hálát kell adnunk - figyelmeztetett az idézet alap- értelmezésére a répcelaki lelkész. Ne szűnjetek meg! Meg ne szűnjetek! A ma­gyar nyelv sokszínűségében rejlő lelki megerősítést gondolta-gondoltatta to­vább a prédikátor, amikor az evangéli- kusság megtartó erejéről, annak szüksé­gességéről beszélt. Szavainak megerősített visszhangja volt a délután programja. Négy helyszí­nen négy - az alapigére rezonáló - elő­adás közül lehetett választani. „Szerte az egész világba” - e címet ad­ta találkozójának az Evangélikus Kül- missziói Egyesület (EKME). Gaál János, az egyesület ifjúsági felelőse ez alkalommal beszámolt külmissziói munkájuk lélek­kel megélhető eredményeiről. Mindeközben Gregersen Lábossá György lelkész gyűjtötte maga köré azokat az érdeklődőket, akik a diakóniai munká­D. Keveházi László és Röstáné Piri Magda tartott előadást. A nyugalmazott esperes - miközben időben végigvezette a hall­gatóságot a 16. századig visszanyúló tör­ténelmen - arra világított rá: Vas megye egykor nemcsak a Vasi Egyházmegye, ról szerettek volna hallani. A gyüleke­zetcentrikus diakóniában jelesen elöl já­ró vasiak már példát adnak a németor­szági gyülekezeteknek is. „Sokszínű, de egyre felelősségteljesebb a mi munkánk” - összegezte a tennivalókat a szombat- helyi lelkész. Ezzel párhuzamosan tartotta kon­certjét a remek akusztikájú templomban a Vekker együttes. Alapító tagja, ötletgaz­dája, az ifjúságot összefogó és az éneke­ket betanító-előadó lelkész, Verasztó Já­nos és tanítványai teli padsorok előtt szolgáltak. Minden énekükből a hívó szó csendült ki; „Jöjj, Uram!” A templom falai és az értő hallgatóság egyszerre visszhangozták a megértett, megérett gondolatokat. Mindeközben Vasi múlt és jövő címmel hanem a Dunántúli Egyházkerület szü­letési helye is volt. Ennek tudatában és felelősségét érezve kell-kellene megtar­tani az egyházmegye híveit. Mikéntjéről a jelenlegi esperes kezdeményezett pár­beszédet a hallgatósággal. A gyülekeze­tek összefogásában, a lelkészek és a hí­vek egymásra találásában és a lelkipász­torok munkájának teljes összhangjában találták meg a jövő biztosítékát. A délelőtti és délutáni programok alatt egyaránt az úgynevezett evangéli­kus piac várta az érdeklődőket. Itt a gyü­lekezetek mutatkoztak be: színes porté­káik ezúttal fényképek, tablók, a tájegy­ségre jellemző tárgyak voltak, továbbá sátornyi kiadvánnyal képviseltette ma­gát egyházunk Luther Kiadója is. ■ Németh Ibolya Hibaismétlés, avagy Jókai után szabadon Múlt heti lapszámunkban tudósítot­tunk arról, hogy a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület területén szolgáló énekkarok részére szervezett Cantate vasárnapi kórustalálkozó hely­színe az idén Keszthely volt. A hír­anyagba azonban a tavalyi hiba csú­szott, ugyanis az egyházkerület elnök­sége ezúttal sem Weltler Ödönről, a néhai rajkai, majd ágfalvi lelkészről nevezett el emlékplakettet, hanem bátyjáról, Weltler Jenőről, a Zeneakadémiát végzett kántorról, a Lutheránia egykori karna­gyáról. Bár a sajnálatos névelírásért a szerző természetesen ezúton is elnézést kér, e nevek felcserélése talán másokban is felidézi Jókai Mór híres regényét. A kőszí­vű ember fiaiban hasonló keresztnevű testvérek cserélnek szerepet, így Ödön helyett - önfeláldozó módon - Jenő vállalja az ítéletet. E sajátos corrigenda végén azért álljon itt a helyes mondat: „A zsűri idén a répcelaki gyülekezet kó­rusának (képünkön) ítélte oda a Weltler Jenő-emlékplakettet.” ■ Menyes Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom