Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-05-20 / 20. szám

Evangélikus Élet®? PANORÁMA 2007. május 20. !► 7 A Jelenések könyve egy evangélikus lelkész olvasatában A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA (Budapest V., Zrínyi u. 5.) Heltai Jenő: Egy fillér Alomjáték három felvonásban szereplők: O. Szabó István Jászai-díjas, Forgács Szilvia, Kárpáti Tibor, Szőlőskei Tímea, Martin Adél, Gyurin Zsolt, Farkas Tamás, Szoboszlai Éva, Lénárt László, Mucsi Sándor, Szabó Péter, Medgyessy Pál Rendező: Udvaros Béla további előadások: május 19., 26., szombat délután 3 óra június 3., vasárnap este 7 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, valamint hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 1/235-5500). Helyárak: 2200,1700,1400 forint. mmmmmmm&mmmmmmmmmmmmmmmmmmmMSMssnswmmmimmmmmmmmmsmifaMmmmuiXi Tanult tehetetlenségi szindróma Alkoholbeteg-mentő konzultáció Szentírásunk utolsó iratát is az egyház könyvének tekintem, vigasztaló, re­ményt keltő műfajként olvasom. Ám csaknem hetenként kapom különböző szekták kiadásában a Jelenések könyve fé­lelmetes magyarázatát, a legfantasztiku­sabb címmel és stílusban. Rendszerint „horroriratnak” tekintik ezt a könyvet'es Dániel könyvének próféciáit, máskor ál­moskönyvként vagy - „menetrendként” - a jövőről szóló iratként kezelik. A röplapok külseje tetszetős, kitűnő­ek az illusztrációk. Néhány jellegzetes cím: „Armagedon, a történelem nagy órája”, „A visszaszámlálás ideje végítélet előtt”, „Csodálatos régészeti felfedezések a bibliai próféciák hitelességét igazol­ják”, „A Jelenések könyve fenevadjai”, „Krisztus és az Antikrisztus örök harca”, „Miért van annyi szenvedés, ha Isten sze­retet?”, „Mit gyűlöl a sátán?”, „Titokzatos Egyiptom”, „A vörös parázna”, „A túlélés egyetlen kulcsa” - és így tovább. A kiadványok rendszerint angolszász eredetűek, magyar fordításuk megfelelő, a legtöbb az Amazing Facts („csodálatos tények”) nevet viselő kiadótól érkezik. Előállítóik ajándékokat is ígérnek azok­nak, akik rendszeresen részt vesznek előadásaikon. Megnyerő mosolyú, sike­res embereknek látszanak az előadók. Árusítanak multimédiás segédanyago­kat, kapható náluk bibliai fogalmak szó­tára, tömör, egyszerű igazságok és pró­féciái magyarázatok gyűjteménye. Bizonyára lapunk olvasói közül is többen kapnak hasonló tartalmú szóró­lapokat, ezért kívánok néhány mondat­ban szólni a titokzatos könyvről, a Bib­lia újszövetségi részének egyetlen prófé­tai iratáról. A Jelenések könyve alapjában vigasztaló irat, Isten országának győzelmét hirdeti. A történelem viharai között is reménysé­get ébreszt, a természeti és történelmi ka­tasztrófák között nem engedi elfelejteni, hogy a cél a mennyei Jeruzsálem, ahová megérkezünk, ahol urbanisztikai ártal­mak nélkül egy jól megszervezett város­ban lehetünk a lakók, ahol lárma helyett harmonikus énekszó hallatszik. Isten lesz minden mindenekben. Tiszta víz, tiszta környezet, élhető élet vár minket, nem tö­megsír - veszekedés, jajgatás, ellenséges­kedés helyett megbékélt közösségi élet­ben lesz részünk. A város világos, éjszaka sem lesz, nincs többé panasz, jajszó, kiál­tás és halál. Isten bölcsessége ragyogja be a mennyei Jeruzsálemet. Mindenképpen kívánatos városba érkezünk. * Tudom, hogy vannak ijesztő részlet- kérdések is. Ezek rendszerint az apoka­liptikus jellegű próféciák képes nyelven megírt beteljesedései. Megjelennek ijesz­tő állatok, szörnyetegek, titokzatos szá­mok, megfejthetetlen szimbólumok. Ami a jövőt illeti, inkább negatív, de nem ijesztő eseményekről beszél a könyv írója. Azt hangsúlyozza, ami nem lesz, ami elmarad, ami az új életre, te­remtésre jellemző hiány. Itt a baj volt közel, és távolinak látszott az Úristen, ott ő lesz közel, és távol lesznek a bajok. Szívesen olvasom a könyv bevezető része után azokat a körleveleket, ame­lyeket hét kis-ázsiai gyülekezetnek cím­zett Urunk szolgája. Nagyon szeretem a könyvben olvasható énekeket, Mózes énekét, a Bárány énekét, csupa Isten-ma- gasztalást. A győztes Úr egyszerre áldo­zati bárány és jó pásztor, tudja és ismeri dolgainkat, nyomorúságainkat, és tud hasznos tanácsot adni. A könyvet más iratokkal együtt érde­mes olvasni: a Zsidókhoz írt levél, Ézsaiás, Jeremiás próféciái, János evangéliumának 12. fejezete, Pál apostol Efezusi levele segít­het. Csodálom a nagyszerű, páratlan ki­fejezéseket, mint például a nyomorúság­ból érkezett hívők seregének leírását vágy a keresztény reménység pánikot, félelmet legyőző jó hírét. LJrunk az alfa és az ómega, kezében tartja a múltat, a jelent és a jövendőt. Ugyanakkor tudom, hogy a képek egy része túlesik az érzé­kelhető valóságon és fantáziánk befoga­dókészségén. Luther Márton kétszer írt előszót a Jele­nések könyvéhez, 1522-ben és 1530-ban. Az előbbi rövid ajánlás, az utóbbi részletes tartalomismertetés. Ne feledjük, hogy ő is a közeli végvárás forró levegőjében élt a 16. század első felében. O is figyelmez­tet, hogy ez a könyv sem adja meg a jö­vendő menetrendjét, és inkább az általá­nos vigasztaló jellegét említi, mint a ré­misztő részleteket. Az egyik Luther-ér- telmező szerint a hit és hitetlenség pár­viadaláról van szó Luthernél, de refor­mátorunk nem a szörnyekre, hanem a Krisztusra hívja fel a figyelmet. Az kétségtelen, hogy ez a titokzatos könyv az egyház történetében sok prob­lémát jelentett. Már maga az a kérdés is, hogy bekerüljön-e a kánonba, vagy sem. Úgy tudjuk, hogy az orosz ortodox egy­házban például nem lehet prédikációs textust választani ebből az újszövetségi iratból. Végül, de nem utolsósorban a Cseleke­detek könyve adja meg értelmezésünk alaphangját (ApCsel 1,7): „Nem a ti dolgo­tok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudja­tok, amelyeket az Atya a maga hatalmába he­lyezett." Többféle fordítása lehet ennek a mondatnak. Például az egyik új római katolikus fordítás megváltoztatja a mondat szórendjét: „Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő napot, és nem ránk tartozik annak ismerete.” A tanít­ványok dolga, hogy a Lélek erejében ré­szesülve tanúságot tegyenek Jeruzsá­lemben, Júdeábán, Samáriában, sőt az egész föld végső határáig. Vagyis Urunk helyreigazítja a tévedé­seket rejtő, önkényes magyarázatokat, az isteni ítélet titkait, és figyelmünket a missziói parancs kötelezésére fordítja. Jézus tanúi mártírok a szó eredeti értel­mében. Ez az óvás hasonlít ahhoz, amit másutt is olvasunk az Újszövetségben: vannak események, amelyeket még nem hordozhatunk el, és Isten véget halogató szeretetét megtérésre kell felhasznál­nunk. Csak őrá kell bíznunk. Ne szekták ijesztgetésére, hanem a Szentírás evan­gélikus tanítására figyeljünk: ami Krisz­tusra utal, az a döntő! ■ Hafenscher Károly (id.) Éves megbeszélésüket tartották május 14- én az alkoholbeteg-mentő misszió mun­katársai az Országos Egyházi Irodában. Beszámolót hallgattak meg a györkönyi Szőlőtő Alapítvány, az immár tizenöt éve működő Szarvasi Középhalmi Misszió és más kisebb helyi szolgálatok munkájáról. A konzultáción többek között elhang­zott, hogy a györkönyi intézet akár több évre is fogad rehabilitációra betegeket, a szarvasi misszió pedig évente három csendeshetet tart. Reménység szerint jö­vőre újabb rehabilitációs otthon nyílhat - nők számára - Sárszentlőrincen. Országosan mintegy negyven evan­gélikus testvér segíti ezt a fontos misszi­ót, együttműködve más felekezetekkel és társadalmi szervezetekkel. Az Evan­gélikus Missziói Központ a közeljövő­ben a Missziói Bizottsággal közösen ké­szül kiadni egy füzetet Akarsz-e meggyó­gyulni? címmel, amely segítséget ad az érintetteknek és környezetüknek. Ko­rábban már - tizennyolcezer példány­ban - megjelentettek missziós szóróla­pot is ebben a témában. A konzultáció egyik résztvevője, ár. Sikó Zsuzsa orvos hívta fel a figyelmet ar­ra, hogy megkísértheti a betegeket, segí­tőiket és környezetüket is az úgyneve­zett „tanult tehetetlenségi szindróma”; ez azt jelenti, hogy az érintettek - ahe­lyett, hogy továbblépnének - beleragad­nak a rehabilitációs helyzetbe. Ezzel a veszéllyel vélhetően nemcsak ezen a területen kell számolni, hanem egész egyházunkban is. ■ Szeverényi JÁNOS A „titokfejtő kiadványok” illusztrátorainak egyik kedvenc témája - az apokalipszis négy lovasa ÉVENTE FÉLMILLIÓ ÚJ FERTŐZÖTT... Magyar „leprafelelősök” közgyűlése ► A Lepramisszió hagyományos májusi közgyűlését idén Geoff és Karen Warne látogatása tette ünnepélyessé Magyarországon. A Nemzetközi Keresztény Lepramisszió (TLM) fél éve megválasztott főigazgatója - Geoff Warne - új- zélandi pénzügyi szakember, aki fiatalkora óta áll a lepramisszió szolgálatá­ban. Korábban az új-zélandi Lepramisszió elnöke volt, most sorra látogatja azt a húsz országot, amelyben nemzeti bizottság működik. Az 1970-es évek elején dr. Dobos Károly református lelkész által megszervezett segítő munka mára már alapszabály szerint működő, ökumenikus alapokon álló országos mozgalommá vált Magyarországon is. A múlt szombati közgyűlésre eljöt­tek Budapestre a jelentős munkát végző Kárpátaljai Református Egyház lep- rásokat segítő missziójának munkatársai, Hánykovics Lénárd és Sponák Róbert lelkészek is. A jelenlévők közül a főigazgatón kívül ők voltak azok, akik sze­mélyesen is találkoznak leprás betegekkel. Az Evangélikus Missziói Központ ré­széről Szeverényi János országos missziói lelkész, a református egyház missziói irodája nevében pedig Virág Enikő szoci­ális referens köszöntötte az egybegyűl­teket. Riskó Jánosnénak, a Lepramisszió elnökének üdvözlő szavai után a jelen­levők számbavétele következett, mely­ből világosan kitűnt az ökumenikus összetétel: római katolikus, baptista, evangélikus és református gyülekezetek egyaránt képviseltették magukat lepra­felelőseik révén. Geoff Warne igehirdetésében a Jairus leányáról és a vérfolyásos asszonyról szóló történetet vette alapul ahhoz, hogy megvilágítsa: Jézus gyógyítási módszere a Lepramisszió gyakorlata is, hiszen - hasonlóan az evangéliumbeli asszonyhoz - a leprás sem csak testileg beteg, hanem szegény és kirekesztett is. Jézus megérzi a hit érintését, az őt hátul­ról, titokban érintőt maga elé állítja, időt szán a beteg meghallgatására. így kell a leprás beteggel is törődni, de erre van szükségünk nekünk is, hiszen vala­mennyien Jézus gyógyítására szorulunk - mutatott rá az igehirdető. Előadásában a főigazgató először is­mertette a nemzetközi statisztikai ada­tokat. Ezekből kiderült: a Nemzetközi Keresztény Lepramisszió húsz ország­ban dolgozik, és húsz országban végez adománygyűjtő tevékenységet. Évente mintegy tizenötmillió euróval gazdálko­dik. A sok önkéntes mellett kétezer fize­tett munkatársa van. A londoni közpon­tú TLM a bevételek 50%-át Indiába, 25%- át Afrikába - főleg Nigériába -, 25%-át Délkelet-Ázsiába küldi. Húsz referencia­kórházat tartanak fenn, melyekben or­vosok, ápolók szakirányú továbbképzé­se is folyik. Világszerte ötven kórházban van lepragyógyító osztály, illetőleg am­bulancia. A kérdésre, hogy ez kevés-e vagy sok, önmagáért beszélő válasz, hogy Földünkön évente átlagosan öt­százezer új fertőzöttet fedeznek fel... A Nemzetközi Keresztény Lepramisz­szió tevékenysége háromirányú: az integ­rált közösségi munka, a fogyatékkal élők és az egészségesek közös életének megszer­vezése, a közegészségügy, népegészségügy fejlesztése (a hatóságokkal való együtt­működés, a felvilágosítás, a rendszeres szűrővizsgálatok megszervezése) és a lelki munka: a kirekesztettek lelkigondozása, a gyógyító Jézusban való hit ébresztése, erősítése. A főigazgató számos szép pél­dával mutatta be munkájuk eredményét, az új élet lehetőségeit, a reménytelenség­ből való kilábalást. „A cél - a lepra nélkü­li világ - ma már látható” - fejezte be be­számolóját Geoff Warne. A közgyűlés további részében az el­nöki és egyéb beszámolókból a megje­lentek megismerhették a magyarorszá­gi munka eredményeit, hallhattak az új kezdeményezésként vidéki nagyváro­sokban rendezett jótékonysági progra­mok sikeréről és a további hasonlókra vonatkozó tervekről, valamint a Ma­gyar Ökumenikus Segélyszervezettel (MOSZ) való együttműködésről. Iga­zán megrendítő újdonságot a kárpátal­jaiak beszámolója jelentett, hiszen ott élő testvéreink szerény életszínvona­luk ellenére is sokat áldoznak az Ukraj­nában több helyen működő leprakor- házak és -telepek megsegítéséért. A Kárpátaljai Református Egyház lep- rásokat segítő missziója két állandó és tíz időszakos munkatárs részvételével közvetlen kapcsolatot tart fenn az orvo­sokkal és sok beteggel is. Anyagi támo­gatást nyújtanak az alapszükségletek ki­elégítéséhez, és Isten örömüzenetét kép­viselik, illetve hirdetik orvosoknak és be­tegeknek egyaránt. Gyakran több ezer kilométert is utazniuk kell, hogy elvi­gyék adományaikat és a jó hírt betegeik­nek. Tíz év alatt húsz tonna segélyt jut­tattak már el a tizenkilenc ukrajnai lep­ratelepre. Szolgálati stratégiájukról a bu­dapesti közgyűlés résztvevői is olvashat­tak a Fény a sötétben című - fényképekkel illusztrált - kis kiadványban. Az ünnepi könyvhétre egyébként egy dr. Dobos Károly életéről szóló könyv megjelente­tése is várható: Miklya Luzsányi Mónika Az igazak útján című kötete a Harmat kiadó sátrában lesz kapható. ■ Bencze Imréné

Next

/
Oldalképek
Tartalom