Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-22 / 16. szám
io 2007. április 22. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmKmmmmmmmmmmmmmm KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Hittanverseny-forduló Az ország számos pontján rendezték meg múlt sz '-"Haton az országos evangélikus hittanverseny megyei, illetőleg területi elődöntőit. A Nógrád megyei verseny helyszíne Felsőpetény volt. Itt négy korosztályban, huszonhárom csoportban mintegy száz gyermek részvételével zajlott a nemes versengés. Az alsó két korcsoportban szügyi győzelem született; az 5-6. osztályosoknál a bátonyterenyeiek, míg a 7-8. osztályosok csoportjában a vanyarciak értek el első helyezést. Et, a négy csapat képviseli Nógrá- dot a májusi országos hittanversenyen. De rajtuk kívül is mindenki győztes, aki a versenyre készülve sokat olvasta a Bibliát, hiszen Mózes intő szava ma is igaz: .....nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek.” (5MÓZ 32,47a) ■ Szabó András felvétele mmmmemmm Gyászjelentés Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Csorna Lajosné (született [Hofer] Forgács Emma) életének 81. évében, 2007. március 17-én rövid szenvedés után elköltözött közülünk. A kedves családi légkört kialakító és fenntartó édesanyától, a legjobb baráttól, a magyar és a világirodalom ismerőjétől, irodalmi estek szervezőjétől, rendezőjétől, szereplőjétől, a Lyukasára című folyóirat rendszeres versmegfejtőjétől és a hasonló nevű tv-produkció sikeres szereplőjétől, több nevelési szakkönyv szerzőjétől és a termékeny szépírótól, az igényes tudást megkövetelő, magas szinten oktató tanárszemélyiségtől, több értelmiségi-néprajzi-vallási kör tagjától, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagjától, a budahegyvi- déki evangélikus gyülekezet presbiterétől április 19-én vettünk végső búcsút az Óbudai temetőben. A gyászoló család Akrosztichon egy nagyasszonyról Cintermek hűse arcunkba lehel, S elárvultán botorkálunk le-fel. Oly messze O - és mégis oly közel! Minduntalan nagy fájdalom fog el. Áldás nekünk, ha rá emlékezünk: Némán imára kulcsoljuk kezünk. Ég adja, hogy boldogság várja ott Fenn, ahol végre megnyugodhatott! Olyan nehéz sírást elfojtanunk: Régóta tudjuk: O lehet tanúnk Gondot levetve majd, ha meghalunk. Áldó kezére vágyunk szüntelen, Cirógató, simító tenyerére S az éhes lélek édes kenyerére! Ez a nagy érzés tölt a gyásznapon, Megrendítő, meggyötrő fájdalom. Mely egyre kísér: nincs más oltalom, Az O nyomán megyünk a járt utón! (Mészöly Dezső búcsúverse az irodalom- tanárról, az irodalombarátról, a Lyukasóra című műsor felejthetetlen megfejtőjéről) Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a húsvét ünnepe utáni második vasárnap (április 22.) offertóriuma az ifjúsági munka célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet. 8»mWWHirWWW«»WWWWWBaWBBBMtWWWBgaMBMWMWWWWWnMMBWWgWaHWWBWW8WWga^i ISTENTISZTELETI REND / 2007. április 22. - Budapest Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Ez 34,10-16.31: Jn 10,(1-3)11-16. Alapige: iPt 2,21-25. Énekek: 334., 261. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Gémesi Andrea: de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. n. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Gémesi Andrea; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) dr. Csepregi Zoltán; du. 4. (vecsernye) dr. Csepregi András; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv., kantátazenés) Smidéliusz Gábor; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Béres Tamás; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út ío. de. 8. (úrv.) Czöndör István; de. 11. (úrv.) Czöndör István; du. 6. (vespera) Blázy Arpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Kovács Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél n. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László: Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa „Hit nélkül nem lehet.. Interjú Szabolcs Attilával, Budafok-Tétény polgármesterével ► Evangélikus polgármesterek és képviselők találkozóját rendezik meg - Fa- biny Tamás püspök kezdeményezésére - az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalának épületében lapzártánk után, április 18-án. Az egyik meghívottat, Szabolcs Attilát, Budapest XXII. kerületének a polgármesterét egyebek közt arról kérdeztük, miben segíthetik egymást és az evangélikus egyházat a találkozó résztvevői. Az alapkérdés pedig természetesen az volt, hogy kerületi vezetőként ma milyen szerepet játszik életében az evangélikus hit, s hogy miként hatott rá ifjúkorában a vallásos nevelés.- Polgármester úr, tervezi-e, hogy szerkesz- tet egy helyi evangélikus szaknévsort?- Sajnos nem vagyunk túl sokan. A helyi evangélikus lelkész, Solymár Gábor akár most is kiadhatna egy ilyen összeállítást, neki van rálátása arra, hogy a kerületben kik az evangélikusok, s hogy milyen hivatásuk, szakmájuk van; nem lenne túl nagy feladat egy ilyen kiadvány összeállítása.- Ön már 1998 és 2002 között is betöltötte a polgármesteri tisztséget. Miként segítették akkoriban a munkáját az evangélikus testvérek?- Én végig támaszkodni próbáltam az egyházakra - nem csak az evangélikus egyházra. Végig ökumenikus szellemben dolgoztam, ellátogattam minden felekezet istentiszteletére, nagyon jó kapcsolatom volt és van a lelkészekkel, plébánosokkal, rendszeresen talál- koztam-találkozom velük. Kialakítottam egy új gyakorlatot: ugyan behatároltak az önkormányzat lehetőségei - most különösképp -, de egy szerény összeggel hozzájárultunk a templomok felújításához. Minden egyház képviselőjétől megkérdeztem, hogy milyen felújítási munkát szeretnének elvégeztetni, s hogy ez körülbelül mennyibe kerül. Megpróbáltuk rangsorolni a feladatokat és elosztani azt a néhány millió forintot. Az utódom is követte ezt a módszert; idén a költségvetésben hétmillió forintot különítettünk el ilyen célra. Épp most érkeznek be az egyházak vezetőitől az igények.- A kerület különleges értéke, hogy nagyon szépek a templomai. Különösen a budafoki evangélikus templom...- Valóban nagyon szépek. Ám sajnos egyik-másik templom állaga leromlott. Mindenekelőtt a nagytétényi katolikus templom szorul tatarozásra, a budafoki katolikus templomot viszont nagyon szépen felújították, az orgonát is megjavították a korábbi ciklusunk idején. A református templom most lesz nyolcvanéves, az evangélikus templomot pedig 1935-ben építették Sándy Gyula neves műépítész tervei alapján. Nagyon értékes épület, szépek az arányai, rusztikus terméskővel burkolták.- Rövidesen különleges esemény színhelye lesz az evangélikus gyülekezeti terem. Istenes verseket mondanak majd a helyi diákok az idén is megrendezendő szavalóversenyen. Elmegy-e erre a rendezvényre?- Már többször tartottak ilyen szavalóversenyt, idén április 20-án lesz a döntő. Ez a rendezvény nekem különösen azért fontos, mert itt tudatosodott bennem először az, hogy az iskolában annak idején nekünk mennyire másként tanították például Adyt vagy József Attilát, az úgynevezett proletárköltőt. Az ő életükben vagy életük bizonyos szakaszaiban - mint az ma már szerencsére jól ismert - nagy szerepet játszott a keresztény hit, s gyönyörű istenes verseket írtak. Hagyomány már, hogy Bánfjy György a zsűri elnöke, és úgy tudom, Erdélyi György színművész és Soly- Mire telik hétmillió forintból?- Hangsúlyoztam, hogy ez szerény összeg, de szerencsére nincs mindig nagyobb munka. Volt, aki csak ötszázezer forintot kért, mert éppen az ereszcsatornát kellett megjavíttatni. Ez az összeg egy teljes templomtatarozásra nem elég. Volt olyan példa - az egyik katolikus templom esetében -, hogy összegyűjtötték a két évre kapott pénzt, s az oltárkép felújításához szükséges összeg egy jelentős részét ebből fedezték. Az evangélikusok is összevonták két év keretét, s részben ebből a pénzből újították föl a toronysisakot, valamint tették rendbe a templom bejáratát és a lépcsőt.- Volt egy nagyobb beruházás is, az umate- mető létesítése. Hogyan valósult ez meg?- Ez másként történt. Az evangélikus gyülekezet kárpótlásként kapott egy aránylag jelentős összeget, s részben ebből fedezték a gyülekezeti terem és a tetőtérben lévő lelkészlakás bővítésének költségét. Az épületszárny alatt pincét is építettek, itt alakították ki az urnatemetőt. már Gábor nagytiszteletű úr lesz a másik két tagja. Amikor időm engedi, mindig jelen vagyok a döntőn. Nagyon komoly munka előzi meg a versenyt, sok iskola részt vesz benne, a tanárok és a szülők is nagy gondot fordítanak a felkészítésre. A díjazottak oklevelet és ajándékot, könyvjutalmat kapnak - az önkormányzat is támogatja ezt a rendezvényt.- Polgármesteri munkáját az ökumené jegyében végzi. Miként áll a helyzet a családjában? Volt-e vita annak idején a szülei között például a keresztelések miatt?- Nem volt semmilyen konfliktus. Négyen vagyunk testvérek, egy lány és három fiú. Édesapám evangélikus, édesanyám katolikus. Úgy hallottam, hogy az ilyen vegyes családokban a lánygyermek az anya felekezetét, a fiú az apáét követi. Mi viszont mind a négyen evangélikusok vagyunk. Amíg otthon voltunk, édesanyám is inkább az evangélikus templomba járt. Miután mind a négyen elkerültünk otthonról, s miután édesapám is meghalt, édesanyám újra a katolikus templomba kezdett járni. A keresztségen kívül az is szerepet játszott ebben, hogy nagyon közel volt hozzá a katolikus templom. Tehát a szülők eltérő felekezeti hovatartozása sosem volt probléma. Ennek megfelelően én is felekezettől függetlenül próbálom támogatni s bevonni ia munkába az egyházakat. Nem az a fontos, hogy valaki katolikus, evangélikus, református vagy baptista, hanem az, hogy miként él, dolgozik. Minden feleke- zetben meg lehet találni azt, ami nemcsak saját magunknak, hanem az egész közösségnek a hasznára van.- Családjának tudtommal felvidéki gyökerei vannak.- Igazából nincsenek. A nagyapám Nyíregyházán született, azután átkerült Felsőlövőre, ott nősült meg, ott született apám és a nagybátyám is. Onnan kerültek Késmárkra - ez a város édesapám egyik kedvenc helye volt -, de mondhatni csupán „átutazóban” jártak ott, hiszen amikor a Felvidéket újra Csehszlovákiához csatolták, Szarvasra költöztek. Én magam is Szarvason születtem. Ma azonban a családból már egyedül édesapám nagyobbik húga él ott. Abban a házrészben, ahol születtem, ma sajnos kocsma van.- Azt szokták mondani, hogy a 21. század egyháza vagy ökumenikus lesz, vagy semmilyen. Milyen jövőt jósol az evangélikus egyháznak?- Amennyire tudom, egész Nyugat- Európában visszaszorulóban van a kereszténység, egyre kisebb a templomba járó emberek aránya. Sokan vannak, akik vallásosnak mondják magukat, de nem úgy élnek, mint ahogy kellene. A keresztény hívők száma Ázsiában és Afrikában viszont folyamatosan növekszik - tehát azoknak a népeknek a körében, amelyek vagy el voltak zárva a kereszténységtől, vagy tömegesen más világvallást követő térségben élnek. Az Egyesült Államokban is újra növekszik a keresztények aránya, s remélem, hogy nálunk is előbb-utóbb ilyen folyamat kezdődik. Hit nélkül nincs élet, hit nélkül nem lehet boldogulni - sem magánemberként, sem a közösségi életben.- Hogyan élte meg a durván keresztényellenes Rákosi- és Kádár-korszakot?- Nem emlékszem, hogy bármilyen hátrány ért volna a vallás miatt az ötvenes években. Amikor a kelenföldi evangélikus gyülekezetbe jártunk, nagyon jó lelkészek voltak ott, Kendeh Gyuri bácsi, Botka Pista bácsi és Rezessy Zoli bácsi. Jól összefogták a fiatalokat, nagyon kellemes emlékeim vannak abból az időből. Olyanokkal jártunk együtt, mint Prőhl'e Henrik, számos Schulek gyerek, Sas Gábor és János, olyanokkal, akik aztán az életben is sokra vitték. Az ott zajló közösségi élet egész életemre szép emlék marad. Lehet, hogy nekem szerencsém volt, de én nyugodtan elkéredzkedhettem az iskolából, amikor karácsonyi fellépésre készültünk, s próbálni kellett vagy verset mondani. Sosem kaptam emiatt egy rossz szót sem. Politikailag persze más volt, hiszen kőkeményen kaptuk a kettős nevelést, édesapámtól a jobboldali nézeteket, az iskolában pedig a marxista-materialista nevelést, például József Attilával és Adyval kapcsolatban is. Ez persze időnként problémát okozott.- Az elvilágiasodás napjaink egyik fő problémája. Ön hogyan látja ezt?- Nagyon nehéz küzdeni ellene, hiszen ebben a világban sokak célja az, hogy az emberek gondolkozásra képtelen rabszolgák legyenek. Borzalmas közeg ez. Az embereket gyermekkoruktól fogva arra késztetik, hogy olyannak fogadják el ezt a világot, amilyen. Akinek gyermeke van, jól ismeri ezt a problémát. Mi a feleségemmel most is szemrehányást kapunk a gyerekeinktől, amiért nem vettünk nekik Adidas, csak Tisza cipőt... Holott ugyanabban a gyárban gyártották mindkettőt, csak más rajtuk az embléma... Gyerekként nem itták a saját meggyből készült szörpöt, csak azt az agyoncukrozott, agyonfestékezett moslékot, amit szörpként árulnak. Ebben a világban nem kell kultúra, nem kell önálló gondolkozás, csak az kell, hogy azt tedd, amit a pénzemberek mondanak. 8 B. Walkó György
