Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-15 / 15. szám
io 4 2007. április 15. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS-HRDETÉS _________________________________________________________________________ Me ghívó A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Közgyűlésének szavazati és tanácskozási joggal rendelkező tagjait tisztelettel és szeretettel összehívjuk a Gyenesdiáson április 28-án, szombaton 10 órakor kezdődő gyűlésre a 2005. évi IV. tv. 84. § (1) bekezdése alapján. Helyszín: a gyenesdiási Kapernaum szeretetintézmény tanácsterme (Gyenesdiás, Béke u. 43.). Tervezett gyűlésünkre, döntéseinkre Urunk áldását kérve, testvéri szeretettel köszöntjük egyházkerületi közgyűlésünk minden tagját. Erős vár a mi Istenünk! Szabó György egyházkerületi felügyelő, Ittzés János püspök HIRDFTÉS______________________________________________________________________________________________________________ Veszprém megyei evangélikus találkozó Szeretettel hívjuk és várjuk az egyházmegyénkben első alkalommal megrendezendő evangélikus találkozóra június 10-én, vasárnap Pápára, az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola aulájába. Délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelettel kezdődik majd együttlétünk. Előadások, egyházi intézmények bemutatkozása, kórusok, zenei előadói csoportok és fórum szerepelnek a programban. A szervezést, kérjük, segítsék azzal, hogy előzetesen bejelentkeznek, mivel az ebédet csak így tudjuk biztosítani. Elérhetőségek: Polgárdi László, 8483 Somlósző- lős, Kossuth u. 107.; tel.: 20/824-2770; e-mail: sandor.polgardi@lutheran.hu. Jelentkezési határidő: május 15. Várjuk testvéreinket! Egyházmegyei elnökség, egyházmegyei presbitérium HIRDFTÉH______________________________________________________________________________________________________________ Börtönmissziós imahét „Ahol a szeretet és az igazság találkoznak” - ezzel a Zsoltárok könyvéből vett címmel rendezi meg tizenötödik börtönmissziós imahetét április 22. és 29. között a Magyar Testvéri Börtöntársaság, a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete, a Római Katolikus Börtönmisszió, a Magyar Református Egyház Börtönlelkészi Szolgálata, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Börtönszolgálata és a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió. Az alkalmak a kőbányai Szent László katolikus templomban (1102 Budapest, Halom u. 24., Szent László tér 25.) lesznek megtartva mindennap 18.30-tól. Az imahéten a fogvatartottakra, családjaikra, az igazságszolgáltatásra, a börtönlelkészekre, a szabadságra, a megbékélésre gondolunk. Mindenkit szeretettel várunk az alkalomra! Kadlecsik Zoltán, Magyar Testvéri Börtöntársaság HIRDETÉS______________________________________________________________________________________________________________ Vizsga és nyári tanfolyamok a kántorképzőben Szeretettel hívjuk az érdeklődő testvéreket a téli kántorképző tanfolyam vizsgájára, amelyet április 21-én fél n-től tartunk a fóti Kántorképző Intézetben (2151 Fót, Berde J. u. 3.). Egyúttal ismételten közöljük nyári tanfolyamainkról szóló hirdetményünket. A tanfolyamok ideje, részvételi díj, tanfolyamvezető: Továbbképző: június 18. (hétfő) - 23. (szombat), 9000 Ft, Ecsedi Zsuzsa L: június 28. (csütörtök) - július 14. (szombat), 25 000 Ft, Bence Gábor II. : július 19. (csütörtök) - augusztus 4. (szombat), 25 000 Ft, Ördög Endre III. : augusztus 6. (hétfő) - augusztus 22. (szerda), 25 000 Ft, Kertész Botond Jelentkezési határidő: május 21. Jelentkezni (rövid zenei életrajzzal és gyülekezeti lelkészi ajánlással) a következő címen lehet: Kántorképző Intézet, 2151 Fót, Berda József u. 3. Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a húsvét ünnepe utáni második vasárnap (április 22.) offertóriuma az ifjúsági munka célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet. ISTENTISZTELETI REND / 2007. április 15. - Budapest Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modogeniti). Liturgikus szín: fehér. Lekció: iJn 5,4-ioa; Jn 20,19-29(30-31). Alapige: Ezs 40,25-31. Énekek: 388., 214. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) D. Szebik Imre; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. to. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás: V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor: de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifjúsági) Lackner Pál; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György: VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás: XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. (konfirmáció) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor: Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Keczkó Pál. > E Összeállította: Boda Zsuzsa Merészek hátratekintése Nagypénteki zenei szolgálat Budavárban A budavári Schütz kórus és ötven éve szolgáló karnagya, a budavári evangélikus gyülekezet vezetői, de még a zeneszerző Sulyok Imre is nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor evangélikus templomban keresztútról, stációkról énekeltek. A nagypéntek esti istentiszteleten a Máté-passió előadásával párhuzamosan új betanítású kisoratóriummal léptek elő, sőt az orgonát fúvósok hangjával helyettesítették. Mindezzel kapcsolatban fölmerül az a kérdés, hogy szabad-e, helyes-e átvenni egy másik egyház liturgiájában használatos szövegeket és kegyességi gyakorlatot. Teológiailag megalapozott válaszunk erre az, hogy csak értékek átvételéről lehet szó, ezt azonban teljes bátorsággal megtehetjük. Liszt Ferenc művének, a Via óvásnak az előadása kiváló példa ezen elv alkalmazására. Kétségtelen, ehhez szükséges volt az, hogy a mű Wittgenstein hercegnő megrendelésére készüljön, illetve hogy a szövegek ellenőrzésen menjenek keresztül, vagy eleve „Szentírás-konformak” legyenek. A közös hitéleti örökséghez tartozó latin himnuszok, de még inkább a német korálok bizonyító erővel hangzanak a protestáns templomban is; igen, lehet a kálváriaúton zarándokolni identitásunknak az - akár csupán időleges - elvesztése nélkül is. A budavári evangélikus templomban sok „hasonló elven” megrendezett ünnepi alkalom volt már. Most tehát az oratórium hallgatása közben a fúvósok hangja nem csupán a zeneszerzői újításra hívta fel a figyelmet, hanem a mű ökumenikus jellegére is. A Csorba István dirigálta, gondosan kimunkált előadás okán érdemes talán utalnunk arra is, hogy a hatvannyolc éves Liszt Ferenc már 1879-ben érzékelte, hogy művének befogadását, értelmezését felekezeti különbségek is befolyásolhatják, mindemellett csodálatos, ahogyan nyomon követi a fájdalmak útján haladó-leroskadó Jézust megváltói útján. Ha pedig a merészségről mondottak vagy éppen az ökumenizmus hangsúlyozása erőltetettnek tűntek volna bárkinek is, bizony meggondolandó - és nem látszik véletlennek -, hogy az első magyarországi bemutatóra csak ötven évvel a mű megírása után került sor. Köszönet jár a szólistáknak, a zenészeknek és a kórusnak, hogy védik (schützen) az eddig elért eredményeket, és jogos reménnyel tölt el, hogy a budavári közösség további merész lépésekre is képes, így a zenei formanyelv teljes istentiszteleti megújítására is, éspedig tisztes és okos arányokban. Összhangban a két zeneszerzővel, akiknek egy- egy műve bemutattatott. E sorok írója mindazonáltal szeretne szövegében teljesen biblikus és rockzenéből építkező muzsikára épülő istentiszteleten is részt venni. Ez az előretekintő bátorság . hangja. ■ Dr. h. Széchey Béla József Fél évszázados Krisztus-dicséret Asztali beszélgetés Sohan János ősagárdi kántorral ► Sohan János kántor életének háromnegyed részét az ősagárdi evangélikus templom orgonája mellett töltötte. Több mint ötven esztendeje kántorizál, de ma sem rutinból játszik. Szolgálatára rendszeresen készül, és legalább húsz perccel az istentisztelet kezdete előtt érkezik a templomba. Ötven esztendő után is megtiszteltetésnek érzi, hogy Urát és gyülekezetét szolgálhatja. Krisztus dicsérete jelenti számára életének koronáját. A napokban fehér asztal mellett elevenítettük fel a fél évszázados pálya meghatározó állomásait.- János bácsi még kiskamaszként került a kántori szolgálat közelébe. Mi indította arra, hogy a „hangszerek királynőjével” szolgálja az Urat?- Szüleim hívő bibliakörösök voltak Ősagárdon idősebb Harmati Béla nagytiszteletű úr idejében. Számomra is természetes volt, hogy az Úr lábai körül legyek. Tisztelendő úr áldott életű, szigorú ember volt. Odafigyelt a fiatalokra, nem szerette, ha téblábolnak. Miután Orszige- ti Lajos kántortanító - politikai okokból - már nem végezhette tovább a szolgálatát Ősagárdon, idősebb Harmati Béláné, Margit néni kísérte az istentiszteleti dicséretet. Férje eleinte az idősebbeket tanította orgonálni, de bizony ez - Holicza András bácsi kivételével, aki később szolgált is közöttünk - mindenkinek keservesen ment. Ezért a tisztelendő úr a fiatalokat küldte a fóti kántorképzőbe. Előttem Petyánszki András végzett, aki aztán Holicza András bácsival felváltva játszott is néhány évig. Szóval úgy kezdődött, hogy tisztelendő úrnak eszébe jutottam én is. Szólt édesapámnak, hogy alkalmasnak tart engem a tanulásra. Úgyhogy 1953. november 16-án, alig tizennégy esztendősen beírattak a kántorképző tizedik téli tanfolyamára. Két hónap után kitűnő eredménnyel lettem okleveles kántor 1954. február 19-én.- Mikor és milyen körülmények között vette át János bácsi a kántori szolgálatot?- A kántorképzőt elvégezve persze még nem voltam kész kántor. Tudtam, hogy sok gyakorlás és lelki előkészület előzi majd meg szolgálatba állásomat. Édesapám megajándékozott egy harmó- niummal. Ez óriási dolog volt abban az időben. Sokat dolgozott érte, de nagyon szívesen adta, mert nagy álma volt, hogy a fia kántor legyen. Úgyhogy megkezdődhetett a felkészülésem. Legalább öt- ven-hatvan éneket kellett ahhoz ismerni, hogy az ember nyugodt lelkiismerettel a játszóasztal mögé ülhessen. Eközben jó iskola volt a helyettes kántori szolgálat két esztendeje is a galgagyörki gyülekezetben. Kéthetente biciklivel tettem meg a mintegy harminc kilométeres utat, olykor fagyban, máskor hőségben, hogy szóljon a gyülekezet orgonája. Nagyon szép idők voltak. Hálás vagyok érte az Úrnak, mert alázatot és hűséges egyházszeretetet tanultam belőle. Hiszen kitartás kell ám a kántori szolgálathoz is! Sajnos sokan lemorzsolódnak útközben... 1956-tól aztán Isten kegyelméből megkezdtem állandó kántori szolgálatomat Ősagárdon. Hálát adok érte az Úrnak, hogy ma is igényt tart rám, így ötven év múltán. És köszönöm neki azt is, hogy kántortársakat is adott az úton, a már elhunyt Dobos Mihály testvérem és - mintegy tíz esztendeje - Agárdi András személyében, aki egyúttal a község polgármestere is.- Bár János bácsi még csak hatvannyolc esztendős, számomra híd a múlt és a jelen között, hiszen oly sok áldott lelkész mellett szolgált, akik ma már sajnos nincsenek közöttünk. Mennyi kedves ősagárdit kísért el utolsó földi útjára! Ma pedig együtt dolgozunk az Úr szőlőjében, és a jelen nemzedékének hirdetjük Krisztust. Mennyit változott az elmúlt évtizedekben gyülekezetünk lelkisége?- A gyülekezet egyes korszakai nyilván egy-egy lelkész munkálkodásához kapcsolhatóak. Nálunk mindig az élő ige szólt, és ez ma is így van. Mindig gyümölcsöző volt az ifjúsági munka, és a hívek rendszeresen éltek az úrvacsora szentségével. De az biztos, hogy régen lelkesebbek voltak a hívek. Az ötveneshatvanas években nemcsak a templomba járás volt sűrűbb, de természetes volt, hogy otthon is elővették az énekeskönyvet, az imakönyvet és a Bibliát. Házi istentiszteleteket tartottak, és valahogy „énekes volt a lelkűk”. Fótról hoztam egy ébredési énekgyűjteményt, az úgynevezett „fehér énekeskönyvet”, amit házilag gépelve és bekötve sokszorosítottunk. Csodálatos evangéliumi énekek vannak benne, mint például a „Siessetek, hamar lejár...” vagy a „Szívem királya, érted sóvárgok szüntelen...” Örülök, hogy a fiatalabb generáció is szívesen fogadja őket ma, amikor reneszánszukat élik gyülekezetünkben ezek a dallamos, mély, biblikus szövegű énekek. Fájdalmam ugyanakkor, hogy állandó kórusuk nincs és nem is volt az ősagárdi evangélikusoknak. Pedig annyi a jó hangú testvér! De talán az ébredés szele majd meghozza a kórust is!- Milyen nagyszerű dolog, hogy János bácsi szolgálatát mindig is örömmel támogatta a családja! Jó látni, hogy kéz a kézben jönnek az istentiszteletre. Kérem, mutassa be szeretteit az olvasóknak!- Feleségem, Zsuzsanna negyvenhét esztendeje társam jóban-rosszban. Az elmúlt ötven esztendő szolgálatát tulajdonképpen együtt végeztük! Nem lehet családi háttér és „háttérimádkozó” hitvesi szív nélkül ilyen sokáig kitartani. Hálás vagyok érte a Mindenhatónak. Két fiam, András és László no meg az öt unokám is nagyon szereti az egyházzenét. Többen közülük hangszeren is játszanak. Igaz, úgy tűnik, az orgonán egyik sem lesz az utódom. Mostanában sokat gondolok arra, amikor leülök gyakorolni ahhoz a réges-régi harmóniumhoz: bárcsak megérhette volna az édesapám, hogy László fiam lett a fóti kántorképző gondnoka! Büszke lenne rá.- Es János bácsira is! Mint ahogy mi, ősagárdiak büszkék vagyunk Erősítse meg az Úr, hogy még sokáig szálljon fel az ősagárdi templom orgonájától a Krisztus-dicséret a menny Urához az Ön szolgálatával! fl Szókéné Bakay Beatrix
