Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-08 / 14. szám
"Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2007. április 8. 11 I l I Mennyeijei Fecseg a felszín Korunk jellegzetesen a rohanó, felszínes emberek kora. Jól mondja József Attila: .....fecseg a felszín...” Nem tud verset olvasni, nem tud festményt nézni, komolyzenét hallgatni. De kerüli a komoly kérdéseket is. Nem szívesen beszél az élet értelméről, a halálról és így tovább. Magát a gondolkozást is kerüli. „N e filózzál!” - intik le azt, aki bármilyen komoly témát vesz elő. „Isten, Biblia, bűn, kegyelem, örök élet? Ugyan már, ne lelkizzünk!” Szerencsére a Biblia nem divatfüggő és nem is korszellemfüggő. Jézus a nagy halfogás történetében azt mondja Péternek: „Evezz a melyre...” (Lk 5,4) Esetünkben ez azt is jelenti, hogy ne maradjunk a felszínen, vagyis menjünk tovább, nézzünk a szavak mélyére is. Most a következő szót vesszük elő: „imádom”. Sok mindenre rámondjuk: imádom a hamburgert, a Balatont, a sült krumplit, imádom a dzsesszt, imádom a kutyámat, imádom az unokámat... A felszínes ember semmit nem vesz komolyan. „Imádom.” Lehet, hogy azért is mondjuk annyiszor, mert a „szeretem” szó már üres, súlytalan, kevés. A Biblia világosan kimondja: csak Istent szabad imádnunk. A keresztény ember pedig nem beszélhet akármit és akárhogyan. Nagyon olcsó és üres szó lesz, hogy „imádom”, ha bárkire és bármire rámondjuk. A hit más mérték alá helyezi életünket. Mindig Isten véleménye a döntő. iMóz 6,n-ben ezt olvassuk: ,A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt...’’Tehát nem az emberek, hanem Isten előtt. És ezért jött az özönvíz... Dávid házasságtörése után így vallja be bűnét: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz." (Zsolt 51,6a) Milyen a te mércéd? Gondolsz-e arra, hogy mi Isten véleménye rólad? „...fecseg a felszín, hallgat a mély.” Isten is ezt a csendet és hallgatást várja tőlünk. Akkor tud beszélni hozzánk. így kell olvasnunk naponta a Bibliát és hallgatnunk vasárnaponként a prédikációt. Legyen bennünk csend, némuljon el a mentegetőzés és a vádaskodás. Szűnjön meg az óember lármája, amely csak zavar, ha Isten szólni akar. A 46. zsoltár 11. verse azt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” M Gáncs Aladár Márk evangéliumában olvashatunk arról, hogy a farizeusok jelet kívántak Jézustól. Jézus megneheztelt rájuk, s otthagyván őket, hajóra szállt. A vele utazók keseregtek, hogy csak egy kenyerük van. Jézus emlékeztette őket arra, hogy amikor négyezer embernek hét kenyeret tört meg, még maradt hét, kenyérdarabokkal teli kosár. Az emberek nem emlékeztek rá maguktól. Jézus így szólt: „Még mindig nem értitek?” (8,21) Hányszor nem vesszük észre s nem értjük magunk körül a jeleket! Hányszor nem emlékszünk a velünk korábban történt eseményekre! Ha gyorsan felépülünk egy súlyos betegségből, akkor azt mondjuk: „Isten megsegített, a gyógyulásom a jele.” A kapott jelek azonban nem mindig ilyen látványosak és egyértelműek. Mi a helyzet akkor, ha gyógyulásunk csak lassan következik be, esetleg egészségünk nem lesz a régi? Istennek ezzel is van célja, s ezt a célt kell kutatnunk, keresnünk kell a jeleket. Az ilyesmi mindenkinek az életében testre szabott, egyedi eset. Átéltem hasonlókat, s bizony lázadoztam közben. Számomra végül az volt a jel, hogy Isten nem hagyott feljebb kísérteni, mint elszenvedtem volna (lásd 1 Kor i o^JVannak figyelmeztető jelek egyéni életünkben és a világban is. Ne menjünk el mellettük - hátha késő lesz! „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” (Mt 24,42) Még má vegyük számba Isten szeretnének életünkben megnyilvánuló számtalan jelét! Emlékezzünk rá, hogy ő előbb szeretett minket! Jézus feltámadásának a jele az elhengerített kő, az üres sír, majd az, hogy személyesen megjelenik a magdalai Máriának, később a tanítványoknak is. A nyilvánvaló jelek ellenére a tanítványok mégis hitetlenkedtek. „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az őnevében.” (Jn 20,30-31) ■ Csaba Piroska A szerkesztő ezúton (is) szeretne köszönetét mondani Szókéné Bakay Beatrix lelkésznőnek az újság hasábjain mintegy három éven át végzett lelkigondozói munkájáért. Lapunk szerkesztőbizottságának álláspontja szerint igény esetén újraindulhat az olvasóink körében rendkívül népszerűnek bizonyult Lelki segély rovat - további szakképzett munkatársak bevonásával. Leveleiket ezért továbbra is várjuk szerkesztőségünk címére... T. Pintér Károly Van-e bocsánat az árulónak? ► „Tanyán élünk. Férjem egy közepes gazdaságot vezet. Végigdolgoztam vele az életem, de csontritkulásom miatt ma már nehezen mozgok. Számomra mindig a család volt a legfontosabb, ám a férjem ezt a szent közösséget gyakran bemocskolta: szeretői voltak. Az egyik alkalmazottunk az évek során bizalmas barátnőm lett. Tudta, hogy mennyit szenvedek férjem hűtlenségei miatt. Mégis beállt a sorba; bevallotta, hogy viszonya van a férjemmel. Szinte belebetegszem ebbe az árulásba. Istenhez menekülök, és az írásba temetkezem. írok, hogy szabaduljak a fájdalomtól. Mit tegyek? Viseljem el békességgel férjem hűtlenségét, és bocsássák meg az árulónak, aki kihasznált és becsapott? Nem tudom megtenni!” Drága Zsuzsanna! Tizenhat oldalas, fájdalomtól terhes levele Jób panaszait juttatja eszembe: „Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanakfogva. Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad. Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz." (Jób 30,16-19) Mégis csodálom Önt, mert megpró- báltatott életútja - boldogtalan házasság, tartósan ápolásra szoruló, beteg gyermek, sokszor nehéz anyagi helyzet és az állandó kemény fizikai munka - ellenére olyan szép a lelke! Levelének minden során át- meg átsugárzik a költőiség, az intellektus, a szeretet! Nyilván az Ön által írottak néhány soros összefoglalásából mindez nem derülhet ki, de én tudom. És örülök neki, mert mindez Isten Lelkének a munkája Zsuzsanna életében. Az Istenen csüngő hit gyümölcse. Még akkor is, ha közben megszakad a szív, hogy oly hűtlen volt a társ, akivel örök hűséget fogadtak egymásnak. És árulóvá vált a jó barát, akit bizalmába fogadott. Tudnia kell, Zsuzsanna, hogy nem lett értéktelen! Nem szabad teret engednie a kisebbrendűségi érzésnek! EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix Egy régi szólás azt tartja, hogy az embernek azt a legnehezebb elviselnie, ha nincs rá szükség. És amikor hűtlenné válik hozzánk valaki, elhagy, becsap minket, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egész világ számára megszűntünk értékesnek lenni, hogy senkinek se kellünk. Míg a férfiak az önbecsülést abból merítik, hogy érzik: tisztelik őket, addig a nők akkor érzik értékesnek magukat, ha szeretik őket. Ezért nagyon nehéz most kedves levélíró testvéremnek elhinnie, hogy igenis értékes ember. Ugyanakkor nőként, a női lélek érzékeny antennáival mégis olyan örömmel fogható: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b) Igen, értékes és becses vagyok, nem kell félnem, mert az én Uram megváltott, Krisztusom vére folyt értem a Golgotán. Ő ismer, átölel, megtart. Most is, amikor minden ennyire nehéz. És amikor mindebben megerősödött már Zsuzsanna, amikor beépült leikébe, hogy bűnös, törékeny ember voltának Krisztus milyen méltóságot adott halálával és feltámadásával, akkor hirtelen megtörténik a felfoghatatlan: máshogy tud nézni hűtlen férjére és áruló barátnőjére. Megbocsátó szeretettel. A megbocsátás ugyanakkor nem szavaz automatikusan bizalmat is a notórius hűtlenkedőnek, a szeretetünk- kel, jóságunkkal, segítségünkkel visszaélőknek. Zsuzsannának nyilvánvalóan hosszú időre lesz szüksége ahhoz, hogy miután férje szakított szeretőjével, vissza is fogadhassa társát. Ehhez szükséges az ő bűnre való rádöbbenése, bűnlátása és persze hűségnyilatkozata is: „Szeretnék most már kéz a kézben veled szembenézni azzal, amit az élet tartogat nekünk!” Zsuzsanna! Megrendültén olvastam levelében, hogy milyen alázattal, megadással tűrt, és várakozott arra, hogy egy szép napon minden rendbe jöjjön. Ragaszkodjon hűtlen férje bűnbánatos vallomásához! Ez is szükséges ahhoz, hogy visszanyerje önbecsülését. Párjának Isten és ember előtt kell rendeznie azt a sok rosszat, amit elkövetett. Az Ön érte elsírt könnyei mind felkiáltanak az Istenhez! Figyelmeztetni kell őt rá, hogy nem gázolhat át ilyen könnyen az Ön érzelmein, nem hághatja át büntetlenül hűségnyilatkozatát. Ha pedig erre nem hajlandó, kedves levélíró testvéremnek el kell döntenie, hogy hűtlenségei, olykor tettleges durvasága ellenére is kitart-e férje mellett, lemondva saját boldogságáról, vagy új életet kezd, hiszen férje paráznaságát nem muszáj eltűrnie (lásd Mt 5,32). Tökéletesen érthető, hogy volt barátnője felé akkor sem tud többé bizalmasan megnyílni, ha teljes szívéből megbocsátott neki. Mert nem akár újra sérülni, mert nem lenne képes még egyszer elviselni azt a szívbe markoló fájdalmát, amelyet bizalmasunk árulása vált ki belőlünk. Kérje az értünk szenvedőt, aki a haláltusáját vívva is megbocsátott pribékjeinek és árulóinak, hogy békítse meg lelkét az Atyával, a fájdalmat okozókkal és saját magával is. Ez elsősorban az Ön érdeke! És kérem, hogy mégiscsak merje felkeresni a lelkészét! Szüksége van arra, hogy segítséget kapjon élete összegubancolódott szálainak kibogozásához. Imatársra és lelki vezetőre van szüksége. Bízzon az Úr gondviselő szeretetében! „Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket." (Zsolt 102,20-21) Hordozó szeretetemre számíthat! ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1,18) Húsvét hetében az Útmutató reggeli és heti igéi ezt az örömhírt zengik: „Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!" (Agenda) A feltámadás ünnepén miért dicsőítsük az Urat? „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (iPt 1,3; LK) A húsvéti örömhírt „első kézből” az Úristen küldöttje, egy fehér ruhás ifjú adja a tudtunkra: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,6) A négy evangélium egybecsengő tudósítása szerint Jézus feltámadásának nem voltak szemtanúi, az üres sírt először asszonyok látták, s negyven napon át csak a benne hívő tanítványai találkozhattak a feltámadott Úrral. Majd később, a damaszkuszi úton „legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között..." (iKor 15,8-9) - vallja Pál. A feltámadás mindenkori tagadóinak ő ezt üzeni: „Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel." „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (iKor 15,13.20) A balga emmausi tanítványoktól maga a feltámadt Úr Jézus kérdezte: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" A titokzatos Útitárs feltárta előttük az írásokat, és a vendégből házigazda lett, aki „asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta" (Lk 24,26.30). Ma is az igében és az űrvacsorában lehet vele személyesen találkozni, mert „Jézus Krisztus legyőzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által” (2Tim 1,10; LK). A mi életünk el van rejtve a Krisztusban, mondhatjuk hát: „ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában...” (Zsolt 16,9-10) Pál a feltámadás himnuszában erről így vall: „.. .első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi." (iKor 15,23) De hogyan támadnak fel a halottak? Pál meg is válaszolja a feltett kérdést: elvettetik romlandóságban, gyalázatban, erőtlenségben az érzéki test; feltá- masztatik romolhatatlanságban, dicsőségben, erőben a lelki test (lásd iKor 15,42-44). „Azért kell feltámadásnak lennie, mert Isten mondta. Különben nem volna mindenható Isten és Teremtő!” (Luther) Jézus visszajövetelekor válik ez nyilvánvalóvá; ő a kereszten legyőzte a bűn, a halál s az ördög hatalmát! „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" (iKor 15,54-55) Hála legyen Istennek, „mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott” (iKor 5,7)! Isten választott ki és hívott el az üdvösségre. „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.” (2Tim 2,11) Mert „Jézus él, én is vele! / Hol van, halál, nagy hatalmad?” (EÉ 223,1) ■ Garai András Április 11.: a költészet napja E világon ha ütsz tanyát, hozz ki magadból minden jót, amire csak képes vagy, mert erre születtél. Ha elcsüggedsz, gondolj arra, ami még megmaradt. Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki. Az emberi lét addig szép, amíg van kivel megosztanunk, mert a magány a legrosszabb dolog a világon, ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié. Nagyon fontos, hogy sose hagyd magad befolyásolni, mert az akaratgyenge ember nem szánalmat, hanem csak megvetést kelt. Mindig tedd azt, amit te jónak látsz, e korban, melynek mérlege hamis, S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is. Használd ki az időd, a pillanat olyan, mint egy megriasztott madár. S a madárnál mi száll sebesebben?... Az élet. Vannak megfoghatatlan dolgok. A költészet is ilyen. Egyszerre lágy és kegyetlen, őszinte és meseszerű, valós és valótlan, érthető és átláthatatlan. Vagyis: emberi mértékkel kifejezhetetlen. A költő nem különb, mint a többi tisztességes ember. Más. Nagyobb távlatokban gondolkozik, mert gondolkozni és csalódni született, hiszen ő érzi át legjobban az emberi lét szomorú, halandóságát, múlandóságát. Visszavonhatatlan, áthághatatlan fal választja el a világtól, méghozzá az a zsenialitás, amellyel értünk küzd, s ez legjobban neki fáj. A költő sorsa? Felfogni minden fájdalmat, észrevenni és megszenvedni az összes rosszat, amelyet a világ elfelejt. Mit is jelentenek számunkra a versek? Általában az jut róluk eszünkbe, hogy vár ránk három hosszú memoriter, és még hozzá sem kezdtünk. Nem az, hogy egy ember legtitkosabb gondolatait, vágyait, félelmeit olvassuk. A tehetség egyszerre a legáldottabb S Z Ó S Z Ó R Ó Ifúságirovat-gazda: Győré Balázs és legátkozottabb ajándék, amelyet ember valaha is kaphat. Mert a művész gyakran képtelen elviselni azt a lelki sivárságot, amely körülveszi őt; megváltoztatná a világot, de egymaga tehetetlen, és ettől a tudattól sosem szabadulhat. Ugyanakkor meglátja az arany csillogását a hamu alatt, s hallani képes az énekszót, dörögjön bár kegyetlenül körülötte az élet, és tudja, hogy amit most lát, csak percnyi tünemény, mégis örökké él emlékezetében. Kalitkába zárnám á pillanatot, ha megtehetném, de miután elmúlt, már nem tudom megmondani, milyen volt, hisz abban sem vagyok biztos, megtör- tént-e egyáltalán. Odakint süvít a szél, az idő eléget minden falat. Azt hiszem, csak az örök, amit nem kövekbe véstek. Különös, kegyetlen gépezet a világ. Szükségünk van olyanokra, akik minden szerencsétlenség ellenére képesek meglátni a Szépséget, amely sokszor láthatatlan. Szükségünk van költőkre, hogy szeressenek, aggódjanak értünk, hogy utat mutassanak, meghaljanak velünk, és megsirassanak bennünket. És nekik is szükségük van ránk, mert az ember barátok nélkül árnyék csupán. £ világon ha ütsz tanyát... - mit is tehetsz? Követhetsz el hibákat, mert az ember és a tévedés együtt születtek. Egy a fontos! A hetedik te magad légy! m r.o. A TE HITED, A TE OLDALAD űÜjLuther Evangélikus diákélet • www.myluther.hu wM
