Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-01-14 / 2. szám

2 -4t 2007. januar 14. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP - Jn 2,1-11 Még több szeretet Az interneten olvasható ilyesfajta felso­rolás: filmek, filmbemutatók, mozimű­sor - még több film. Ha az indító címsza­vakra klikkelve nem találjuk meg, amit keresünk, van rá remény, hogy tovább tudunk lépni, még több információ kö­vetkezik az adott témában. Még több szeretet. - Karácsony táján sokszor hallhattunk, olvashattunk a sze- retetről mint az ünnepet meghatározó elsődleges érzésről. Karácsonyt sokan a „szeretet ünnepének” is szokták nevez­ni. Hogy az volt-e mindannyiunk szá­mára, nem tudom. Lehet, sokunk szá­mára csak vágyálom maradt, hogy leg­alább egy évben egyszer körülvegyen bennünket is a családi, baráti szeretet. Érdekes beszélgetést hallottam ar­ról, hogyan is működik a szeretet az emberi kapcsolatokban. Volt, aki azt állította: a kölcsönös szeretet az igazi: mások szerint az egyoldalú szeretet mentesíti az embert bizonyos köteles­ségek alól, kényelmesebb. Akár köl­csönös, akár egyoldalú a szeretetünk, van egy jelző, amely nem hiányozhat előle: önfeláldozó. Mert nem igaz, hogy könnyű szeretni. A mások felé való fordulás áldozattal jár, energiát kell kifejtenünk, le kell monda­nunk saját kényelmünkről. Például el kell halasztanunk egy jónak ígérkező programot, mert vár ránk valaki, akinek szüksége van ránk. Nem könnyű szeretni. Különösen ak­kor nem, amikor a gyűlölet mint ellen­pólus egyre terjed a világban. Gyűlölni könnyebb. Péter apostol írja a szórványban élő jövevényeknek: .....egymást kitartóan, tisz­ta szívből szeressétek, mint akik nem romlan­dó, hanem romolhatatlan magból születtek új­já, Isten élő és maradandó igéje által." (iPt 1,22b—23) És ne felejtsük el: Isten mindenkinél előbb szeretett minket......az Atya elküld­te a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten fia, abban Isten marad, ő pe­dig Istenben...” (íjn 4,i4b-i5) Az új esztendőben kívánok mindany- nyiunknak még több áldozatos szerete­tek hogy tudjunk adni, s akkor kapunk is. ■ Csaba Piroska Bonhoeffer levele egy megkeresztelt kisgyermekhez (részlet) Ma Jézus Krisztus keresztelési parancsa alap­ján megkeresztelnek téged. Elmondják feletted a keresztény bizonyságtétel ősi igéit anélkül, hogy te ebből bármit is felfognál. De nekünk magunknak is elölről kell kezdenünk mindezek megértését: mit jelent a kiengesztelés és meg­váltás, a Szentlélektől való születés, az ellenség szeretete, a kereszt és feltámadás, mi a Krisz­tusban való élet és a Krisztus követése. Mindez olyan nehéz és távoli, hogy alig merünk ezekről beszélni. A hagyományozott szövegben és szer­tartásban valami újat, forradalmit sejtünk, amit még nem tudunk felfogni és megvallani. Ez a mi bűnünk. Egyházunk, amely ezekben az években csak fennmaradásáért küzd, mintha ez lenne a fel­adata, alkalmatlan arra, hogy hirdesse az em­bereknek és a világnak a kiengesztelés és meg­váltás igéit. Némuljon el a régi, elerőtlenedett szöveg. Kereszténységünk lényege ma is az imádság és az igazság cselekvése. E kettő újítsa meg a keresztények gondolkodását, beszédét és az egyház szervezetét. Mire megnősz, más lesz az egyház. Eljön a nap, amikor lesznek, akik úgy hirdetik Isten igéjét, hogy megváltozik és megújul a világ. Lehet, hogy nyelvezetük nem lesz vallásos, de szavuk megbékéltet és kiengesztel, Jézus be­szédéhez hasonlóan megragadja és hatalmá­ba keríti az embereket, és Isten igazságát és békességét, országának közelségét hirdeti. Addig is, a csöndes várakozásban lesznek olyanok, akik imádkoznak, igazságot cselek­szenek, és Isten idejére várnak. Bárcsak hoz­zájuk tartoznál, és rólad szólna az ige: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyo­gó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.” (Péld 4,18) A kánai menyegző Részletek Luther Mártonnak az 1532 és 1535 közötti időből származó igehirdetéséből, mely először 1544-ben, a reformátor előszavával el­látott gyűjteményben jelent meg Krisztus Urunknak ez az első csodája a földön. János szerint dicsőségét mutatta meg vele. Azt akarta, hogy tanítványai felismerjék: csak Isten Fia, a megígért Messiás lehet, aki ilyen csodákat tesz. Ezért vitt véghez olyasmit, amire kívüle senki sem képes, hiszen a dolgok miben­létét földi ember nem változtathatja meg. Vizet nem tehet borrá senki. Erre egyedül Isten képes, mert uralma min­denre kiterjed. (...) Ez a csoda mindenekelőtt abban segít, hogy a drága Krisztust olyan Urunkként ismerjük meg, akihez teljes bizalommal fordulhatunk, amikor beköszönt a nél­külözés és a szükség ideje. Ne kételked­jünk! Kegyelmét tőlünk sem fogja meg­vonni. Bizonyosan megsegít, amikor el­jön az ideje. Ez a mai evangélium leg­főbb üzenete. (...) Ezt a csodát mégis különlegessé teszi, hogy az Úr egy menyegzőn vitte vég­hez. így jelezte, hogy a házasságot fon­tos és kiváló dolognak tartja. (...) Mert mindig lesznek, akik (...) azt gondolják, hogy a (...) magányban jobb dolguk lesz, mintha házasságban élnének. így elkerülhetik a szüntelen vesződést az asszonnyal, a gyerekekkel... Igaz, a há­zasélet joggal mondható keserves élet­nek is, hiszen sok baj és fáradság jár ve­le. De ne csak ezeket vegyük észre, ha­nem mindenekelőtt Isten igéjére figyel­jünk! Az írás arról tanúskodik, hogy a házasságot Isten teremtette, szerezte, sőt meg is áldotta. (...) Hiszen ahol me­nyegzőt tartanak, ott nemcsak házas­társ van, de kell lennie apának, anyának is. Ott (...) vannak a házhoz tartozó barmok, vannak szántóföldek, vannak megélhetést nyújtó mesterségek, és ad­va vannak a kenyérkereset egyéb forrá­sai is. Az Úr ezzel kinyilvánítja, hogy a megszentelt életet családi keretek kö­zött kell élni. Azokat mondja boldog­nak, akik az életnek ezt a rendjét tiszte­lik és nagyra becsülik, miként ő maga is kifejezte, mennyire tiszteli. (...) Jézus Krisztus a menyegzőn való megjelenésével nemcsak megtiszteli a család intézményét, hanem fennmara­dásához is segítséget nyújt, és megtar­tójaként lép fel. Erre a tanításra egykor nagy szükség volt az eretnekekkel (...) szemben. Ma is szükségünk van rá az olyan pártütő szakadár lelkek ellen (...), akik rendre így beszélnek: „Nem ér semmit a család! Sokféle baj leselke­dik a családosokra! (...) Egyszer a fele­ség, máskor a gyerek okoz gondot. Az­tán meg a szomszéd lesz a baj forrása. Aki házasságban él, annak egy perc nyugalma sincs! Az ilyen életből én nem kérek!” (...) Hogy ez a szellem többé ne kísértsen, jegyezzük meg jól, ami a mai evangéliumban világosan áll előttünk: az Úr Krisztus nem azért je­lent meg a menyegzőn, hogy a meny­asszonyt és a vőlegényt elválassza, ha­nem megengedte, hogy együtt marad­janak, sőt segítségükre sietett, hogy minél fényesebb lakodalmat ülhesse­nek. Ezzel megmutatta, hogy mind­annyiszor neki tetsző jószolgálatot végzünk, amikor a felebarátunk csalá­di életét veszélyeztető baj elhárításá­ban segítünk. (...) Ha pedig te szenvedsz szükséget, ak­kor se ess kétségbe. Csak arra ügyelj, hogy ne légy istentelen, hanem Krisz­tussal közösségben élj. Akkor ő meg­áld, és gondoskodik mindennapi ke­nyeredről. „Borrá változtatva a vizet” megadja végül azt is, aminek hiánya miatt bánkódtál. A tapasztalat is ezt ta­núsítja. Ha férj és feleség keresztényi egyetértésben él, Istenünk bőségesen eltartja őket munkájukból. (...) És bizton állítom azt is, hogyha egy istenfélő mesterember asztalára hirte­len annyi pénzt zúdítanál, amennyit egész évi serény munkával sem tud megkeresni, ő akkor sem ettől remélné megélhetését, hanem Isten áldásától, ami nem ilyen látványosan árad, ha­nem csöndben, szinte észrevétlenül csordogál. Mert ma is csak egy krajcárt kapunk, és holnap ismét csak egyet. Végül mégis megtelik a házunk az Is­ten áldásaként nyert javakkal. A mi drága Krisztus Urunk így „változtatja borrá a vizet” ma is, a te házadban épp­A VASÁRNAP IGÉJE úgy, mint az enyémben is. Ez azt jelen­ti, hogy az ő jóvoltából egy karéj ke­nyérből tízen lakunk jól, a kabátunkat pedig háromszor annyi idő alatt nyű­jük el, mint mások. (...) Az evangélista kiemeli, hogy a kánai menyegzőn Jézus anyja is jelen van. Ta­lán ő a nyoszolyóasszony. Különben nem tekintené szívügyének, hogy fogy­tán a bor, és nem viselkedne úgy, mint akit ez közelről érint. Úgy tűnik, olyan menyegző ez, amelyen kenyér és bor szűkében vannak. (...) A házasságban élőknek a kenyérnek és az élet egyéb szükségleteinek előte­remtéséért rendkívül sokat kell vesződ­niük, és sok kellemetlenséget kell elvi­selniük. De ha Krisztust meghívjuk a menyegzőnkre, más szóval, ha istenfé­lelemben éljük házaséletünket, és hittel kérjük az ő segítségét, akkor nem ma­radhat el az áldás és a jó előmenetel. (...) A kánai menyegzőn már bebizo­nyította, hogy szívesen és szeretettel akar segítségünkre lenni. Ezt tanuljátok meg a mai evangéliumból, és kérjétek Isten kegyelmét, hogy keresztény indu­lattal meg is tudjátok tartani, és meg­nyugvást találjatok hivatásotokban. Oratio cecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki Jézus Krisztusban mérhetetlen szereteted jelét adtad nekünk, hallgasd meg könyörgé­sünket. [Lektor:] Mennyei Atyánk, könyör- günk egyházadért. Add, hogy minden megpróbáltatás között meg tudjon ma­radni szereteted vonzerejében. Tartsd meg egyházadat a benned való hit vilá­gosságában. Ne engedd, hogy emberi in­dulataink, szeretetlenségünk és hitetlen­ségünk akadályozzák azt, amit te egyhá­zadban és egyházad által adni akarsz en­nek a világnak. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, könyör- günk azokért, akik nem érzik mérhe­tetlen szereteted valóságát életükben. Köszönjük neked, hogy Fiadban közös­séget vállaltál velünk az emberiét min­den mélységében, és kegyelmed, meg­tartó szereteted ott is velünk van, ahol mi már tehetetlenek vagyunk. Segítsd meg azokat, akik a szenvedés, a ma­gány, a meg nem értettség terhétől nem látják szereteted ezernyi jelét. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, könyör- günk hazánkért. Taníts minket a békes­ség útján közeledni egymás felé, hogy a nekünk adott lehetőségekkel és felelős­séggel építeni tudjunk, ne pedig rombol­junk. Áldd meg mindazok munkáját, akik itteni életünk tisztaságán, egészsé­gén fáradoznak. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, Fiadban emberré lettél közöttünk; kérünk, add továbbra is szereteted éltető jeleit az egész teremtett világban. Gátold meg a gyűlölet, a közöny, a békétlenség hatal­mát. Oltalmazd azokat, akik mások bű­nei, hibái miatt szenvednek. Jézus Krisz­tusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, köszön­jük neked, hogy szeretetedből mind­annyiunk életét és üdvösségét munká­lod, és szüntelenül velünk vagy Jézus Krisztus, a mi Umnk által. [Gyülekezet:] Ámen! ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 17. „Mert irgalma sziklaszál, mindörökké bizton áll” - angolszász eredetű énekeink ► Az ünnepek után folytatjuk kite­kintésünket. Ez alkalommal éne­keskönyvünk angolszász eredetű énekeit mutatjuk be. (E. Zs.) Áttekintve énekeskönyvünk angolszász eredetű énekeit, meglehetősen változa­tos képet kapunk: különböző korok, kü­lönböző stílusaiban írt darabok - több közülük mostani énekeskönyvünkben tűnik fel először. E válogatás az angol­szász protestáns egyházak gazdag ének­kincsének keresztmetszetét adja, meg­mutatva a legjelesebb szerzők népszerű­vé vált alkotásait. J. Miltonnak a 136. zsoltárból írt verse, a Dicsérjük, mert jó az Úr (EÉ 55) eredeti for­májában tizenegy versszakos, a zsoltár gondolati ívét híven követő költői adap­táció. Énekeskönyvünkben ebből mind­össze öt strófa található, melyek a zsol­tár tartalmi egységeit jelölik. Általában J. Antes dallamával jár együtt, de a nálunk szereplő kínai dallam is megtalálható az angol énekrepertoárban. A 18. században keletkezett énekek közül kettő vétetett föl énekesköny­vünkbe. Időben korábbi a Krisztus Jézus, ím, feltámadt (EÉ 224), amelynek hátteré­ben a Surrexit Christus hódié című, késő középkori kanció áll. Első angol fordítá­sa 1708-ban jelent meg, később a 2-3. versszakát teljesen újrafogalmazták. Eh­hez írt további öt strófát Ch. Wesley, aki a metodista egyház egyik alapítójaként nemcsak hitéletet megújító, de énekköl­tői munkásságával is Lutherhez hasonló szerepet töltött be egyházában. Dallama - melynek szerzője ismeretlen - 1708- ban a Lyra Davidica című énekgyűjte­ményben, az első szövegvariánssal együtt látott napvilágot. Az Úr csodásán működik (EÉ 328) szöve­gét W. Cowper, a melankóliára hajlamos énekköltő jegyzi. Az ének sajátos páro­sítása a 18. századi angol vallásos lírának és egy naivan egyszerű, 20. századi ma­gyar dallamnak, amelyben az eredeti szöveg két versszaka fut le egy daliami egység alatt. A Mily csodás szeretet! (EÉ 386) Jézust és a megváltás művét dicsérő ének, egy 19. századi amerikai énekgyűjteményből va­ló. Angliában ekkor már személyes hang­vételű, lírai alkotások születtek; ennek egyik legszebb példája a H. F. Lyte angli­kán lelkésztől fennmaradt ének: Ó, maradj vélem (EÉ 121). Mottója az emmausi tanít­ványok története (Lk 24,29); valójában egy keresztény hittel megtett útra való visszatekintés a végső búcsúhoz közeled­ve. Gyülekezetében mondott utolsó be­szédének volt része e költemény; később W. Monk dallamával angolszász területen az egyik legkedveltebb énekké vált. Ha­sonlóan népszerű S. F. Adams éneke, a Hadd menjek, Istenem (EÉ 521), amelyet a süllyedő Titanicon is énekeltek. J. Ellerton esti himnusza - Lásd, Urunk, egy nap újra eltűnt (EÉ 124) - a klasszikus himnuszok gondolati és formai világá­ból merít; ehhez a szövegnél jó száz év­vel korábbi német dallam társul. A Keresztény hit és élet című fejezetben két éneket találunk. Közös bennük, hogy - hasonlóan az előbb említett énekhez - ezek sem az angolszász vi­déken használatos dallamukkal van­nak jelen énekeskönyvünkben. J. Mont­gomery szövegéhez - Lelki próbáimban (EÉ 451) - ír népdal került, míg W. How anglikán püspök éneke - Hány hívő érte el az égi célt (EÉ 454) - egy 20. századi finn énekeskönyvből került át hoz­zánk L. Madetoja dallamával, akit zene­szerzőként J. Sibelius mellett a finn késő romantika legjelentősebb mestereként tartanak számon. CANTATE ítmfrile bnrg ifi vufet* &ctt Korunk alkotásai - ezek közül is fő- * ként az Amerikában születettek - felve­tik a kérdést: tartalmuk, zenei színvona­luk miatt méltók-e arra, hogy a liturgia részévé váljanak? D. íverson pünkösdi éneke - Isten élő lelke, jöjj (EÉ 244) - a 20. század emberének hangján szól, saját magát (gondolatait, érzéseit) vetítve ki a világra, de témája még bibliai alapokon áll. Ugyanez nem mondható el a Föld és nagy ég (EÉ 68) és a Végtelen vagy (EÉ 476) kezdetű énekekről, melyek - kifejezésbe­li szegénységük és sematikus gondolatvi­láguk miatt - jó példái az istentiszteleti használatra alkalmatlan énekeknek. Az evangélikus énekrepertoárnak fontos része ez a válogatás, hiszen azt a gondolatot közvetíti, hogy a keresztény hitigazságok az Istent kereső ember szá­mára változatlanok maradnak, még ha az énekek más országok kultúrájának stílusjegyeit viselik is magukon. ■ Barta-Gombos Arikán

Next

/
Oldalképek
Tartalom