Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-18 / 11. szám
IO 2007. március 18. KRÓNIKA ‘Evangélikus Élet®? Őrzik a bonyhádi diákból lett világhírű nyelvész emlékét A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban két évvel ezelőtt az intézmény egyik leghíresebbé vált hajdani diákjáról, Lotz János nyelvészprofesszorról elnevezett anyanyelvi szakkor kezdte meg működését. A csoport munkáját három tanár irányítja: ár. Antoni Judit nyelvészeti témákkal foglalkozik, Hecker Henrietta a kutatómunkában segít, míg Lenczné Vrbovszki Judit vezetésével a fiatalok filmet készítenek Lotzról. Az ismeretterjesztő videofilm Lotz János életének bemutatásával állít példát a mostani diákság elé. A gimnazisták rögzítettek már interjút dr. Kolta László helytörténésszel, aki 2000-ben tanulmányt írt a nyelvész bonyhádi diákéveiről; Antoni Judittal a legjelentősebb Lotz-műről, a Das ungarische Sprachsystem című könyvről; Szépe György professzorral a tudóscsereprogramról és a világhírű nyelvész Columbia Egyetemen eltöltött éveiről; illetve Petőfi S. János professzorral, aki Lotz-emlékérmet vehetett át. A szakköri tagok ellátogattak So- mogyvámosra is, ahol Lotz János hétéves korától nevelkedett. A filmmel a szakköri tagok beneveznek az Arany János tehetséggondozó program (AJTP) 9. évfolyamosok számára megrendezett művészeti fesztiváljára, az AJTP keretében meghirdetett interjúpályázatra, valamint az iskolai versenyre is. A bonyhádi gimnáziumban tavaly emléktáblát avattak a nyelvészprofesszor tiszteletére, és megjelent egy könyv is Lotz János útja címmel. ■ M.R. Lotz János, a szegény sorsú somogyvámosi parasztcsalád gyermeke rendkívüli adottságainak és szorgalmának köszönhetően tízéves korától tanulhatott ingyenesen a bonyhádi gimnáziumban, 1923 és 1931 között volt az intézmény diákja. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-angol-német szakra iratkozott be. Később felvették az Eötvös-kollégiumba, itt különösen Gombocz Zoltán nyelvészprofesszor, a kollégium igazgatója hatott rá. Miután doktorált, külföldi ösztöndíjat kapott, germanisztikai és filozófiai felkészültségének elmélyítése céljából a stockholmi egyetemen folytathatta tanulmányait. A Stockholmi Magyar Intézet mindjárt lektornak alkalmazta, a svéd főváros egyetemén a magyar nyelvet tanította. Huszonhárom éves korában kinevezték a magyar intézet igazgatójának, e tisztségét 1937-ig megtartotta. Munkásságának egyik központi fejezete a magyar hangrendszer vizsgálata volt. Első stockholmi éveiben írta meg akkoriban igen újszerű művét, a Das ungarische Sprachsystem című, strukturális szemléletű grammatikáját. 1947-ben vendégprofesszori meghívást kapott a Columbia Egyetemre. 1949-től az általános és összehasonlító nyelvészet professzora, majd az egyetem ural-altáji intézetének igazgatója lett. 1967-ben felkérték a Washingtonban szervezett, Center for Applied Linguistics nevű nyelvészeti kutató- intézet vezetésére. Lotz János -Teller Ede mellett - a George Washington-díj kitüntetettje volt 1969-ben. 1973- ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság őt tekinti egyik szellemi előfutárának, ezért róla nevezte el a magyarságtudomány kiemelkedő színvonalú művelésének elismeréséért alapított emlékérmet. HIRDETÉS Meghívó Mire kaptam még időt? címmel nyugdíjas papnék országos találkozóját tartjuk március 31-én 9.30-tól a Budapest-Deák téri gyülekezet első emeleti termében. Az alkalomra nyugdíjas és özvegy papné testvéreket várunk, de a nyugdíjba készülő vagy még aktív papnék is hivatalosak. Program: • 9.30: Gyülekezés, köszöntés • 10.00: Úrvacsorái istentisztelet - Gáncs Péter püspök • 10.45: Időnk van egymásra - bemutatkozás • ii.15: Mire kaptam még időt? - Sárkány Tibomé előadása • 12.30: ebéd • 13.30: Amíg időnk van... - csoportbeszélgetés • 15.00: Záróáhítat - Takácsné Kovácsházi Zelma lelkész Jelentkezni lehet március 23-ig levélben az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalánál (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.), illetve az 1/394- 2335-ös számon vagy mobilon: 20/824-3441 (Szebik Imréné). ISTENTISZTELETI REND / 2007. március 18. - Budapest Böjt 4. vasárnapja (Laetare). Liturgikus szín: lila. Lekció: Ézs 54,7-10; Gál 4,21-31. Alapige: Jn 6,1-15. Énekek: 360., 365. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Koczor Tamás; du. 4. (vecsemye) Koczor Zoltán; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., szuplikáció) Tóth Károly; du. 6. (úrv., ifjúsági) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Lukáts Miklós; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Kinczler Irén; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Pintér Győző; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Kinczler Irén; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás: Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. II. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Orosz Gábor Viktor; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (szuplikáció); Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (szuplikáció); Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (szuplikáció): Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (szuplikáció); Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú: Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (szuplikáció) Galambos Ádám; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Egy jeles Paul Gerhardt-kortárs: Johann Rist ► Négyszáz esztendővel ezelőtt, 1607. március 8-án látta meg a napvilágot, és háromszáznegyven éve, 1667. augusztus 31-én hunyt el Johann Rist német költő, evangélikus lelkész. Rist, aki számos világi versnek és hatszáznál több egyházi ének szövegének a szerzője, több mint harminc évig szolgált lelkipásztorként Wedel városában. A helységben 2007- ben, a Johann Rist-év keretében jó néhány rendezvénnyel emlékeznek meg róla születésének négyszázadik évfordulója alkalmából. Johann Rist Ottensenben (Hamburg mellett) született, Caspar Rist lelkész és Margarethe Ringemuth fiaként. Teológiai tanulmányait Rintelnben és Rostockban végezte. 1633-ban házitanító lett Heidé- ben; ugyanabban az esztendőben eljegyezte Elisabeth Stapelt. Menyasszonya bátyjának a segítségével lett 1635-ben az akkor Dániához tartozó Wedel pásztora. Röviddel iktatása után feleségül vette jegyesét; öt gyermekük született, közülük kettő korán elhunyt. Házastársát 1662-ben veszítette el. Két évvel később újranősült; barátja, Johann Philipp Hagedorn özvegyét, Annát vette el. Íróként már életében hírnévre tett szert. A sokoldalú lelkész és verselő költői és nyelvészeti társaságok tagja volt, emellett matematikával, botanikával, kémiával, orvostudománnyal és zenével is foglalkozott. III. Ferdinánd császár 1653-ban nemesi rangra emelte, és a megtisztelő Poéta laureatus címet adományozta neki. Költeményei közül több mint százat barátja, Michael Jakobi kántor zenésített meg. Ezekről az alkotásokról tudni kell, hogy nem a nyilvánosság számára készültek, hanem „csupán” házi használatra. Rist, amíg élt, nem adott engedélyt arra, hogy templomában általa szerzett dalokat énekeljenek. Evangélikus énekeskönyvünk öt Rist-szerzeményt - EÉ 112, 186, 210, 368, 418 - tartalmaz. ■ GaZsu Elhunyt Ormos Elek nyugalmazott mohácsi lelkész A gyülekezet tisztelete és megbecsülése méltóképpen jutott kifejezésre azon a templomi gyászszertartáson, amelyen a mohácsi hívek kilencvenhat évet élt nyugdíjas lelkészüktől, Ormos Elektől búcsúztak. A kétyi, majd magyarbólyi segédlel- készi évek után Ormos Elek hetven évig volt jelen a mohácsi gyülekezet életében. Szervező lelkészként került Mohácsra 1936-ban, s életét, gondolatait ez a feladat mindvégig lekötötte. Jó szervező volt. Erről tanúskodik a háborús években felépített otthonos, szép templom és a hittantáborok sora, amelyeket a nehéz időkben is megtartottak nyaranta. Szolgálatának nagyon fontos területe volt a gyülekezet tagjaival való személyes kapcsolatépítés és -tartás. Ezért nagyon sokat látogatott, és mindenkit számon tartott. Sokszor volt távol otthonától, de jó időbeosztással végezte munkáját. Igehirdetéseire folyamatosan készült. írógépe mindig az íróasztalánál volt, s ha hét közben olyan gondolatai támadtak, amelyeket az igehirdetésbe illeszthetőnek tartott, azonnal leírta őket. Mondanivalójának érthetőbbé tétele végett szívesen használt személyes tapasztalatából vett példákat. Nyitott szívű ember volt. Nemcsak mások gondját akarta megérteni és hordozni, hanem önmagáról, saját gondjairól és örömeiről is nagyon őszintén beszélt. A papiak falai az ő esetében valóban üvegből voltak. A második világháborút követő évtizedek szegénysége és politikai viszonyai visszahúzódóvá tették a lelkészcsaládot. Az alacsony lelkészi fizetést német nyelv tanításával és saját otthonuk egy részének a bérbeadásával egészítették ki. Az ezzel járó kellemetlenségeket is viselniük kellett a családtagoknak. Ormos Elek lelkészi szolgálatához felesége nyújtott biztos hátteret, aki mindenben segítette férje szolgálatát, és szerény anyagi helyzetük ellenére készségesen ültette asztalához a szórványokból templomba jövő gyülekezeti tagokat is. Négy gyermeket neveltek fel. Lányaik édesanyjuktól tanulták meg a gyülekezetért végzett szolgálat fontosságát. Az utolsó két évtizedben idős családtagok gondozása kötötte le és tette próbára a család életét. Először idős nővére és feleségének szülei szorultak ápoló gondoskodásra, majd haláluk után felesége lett hosszú évekig ágyhoz kötött beteg. Az ő elhunyta után már maga is fokozott, gondoskodó figyelmet igényelt. Egyre jobban megerőtle- nedő élete felett Anikó lánya őrködött példaadó, féltő szeretettel. Gyermekeinek meg kellett tanulniuk, hogy a lelkészcsalád és a gyülekezet élete szorosan összefonódik. A szolgálat terhe az egész családra hárul, és csak türelmes szeretettel és áldozatvállaló élettel lehet végezni. Ezt a szerete- tet és áldozatos életet köszönte meg a mohácsi gyülekezet aggkort megért lelkészének. ■ Magyar László Sümeghy Józsefre emlékezünk Sümeghy József 1920. június 2-án született Rábcakapin. Az általános iskolát Rajkán és Tokodaltárón végezte. Egy esztendeig a fasori evangélikus gimnázium, majd a soproni líceum diákja volt. Gimnáziumi évei alatt elszenvedett súlyos betegsége és az Isten gazdag kegyelméből való gyógyulás határozta meg pályaválasztását: az orvosi pálya helyett a lelkészi szolgálat felé indult, a soproni evangélikus teológia hallgatója lett. 1943. július'25-én szentelte őt pappá Kapi Béla püspök az enyingi gyülekezetben. Rövid siófoki segédlelkészség után 1943-tól két ízben is a líceum diákotthonában munkálkodott nevelőlelkészként; e szolgálatát a háború többször megszakította. A köztes időben Sár- szentlőrincen volt segédlelkész. 1945 januárjában a vadosfai anyagyülekezet kisfaludi filiájába került részben gyülekezeti, részben pedig ne- velőlelkészi szolgálatra az Ajkay családhoz. 1949-ben először Győrben működött hitoktatóként, majd a soproni líceum vallástanári állását töltötte be. 1950 őszén a győri diakonissza- anyaház igazgató lelkésze lett. Miután az anyaház az államosítások következtében megszűnt, 1953 júliusában a va1920-2007 dosfai evangélikus gyülekezet hívta meg lelkészének, ahol negyvennégy éven át végezte lelkészi szolgálatát. Építő lelkésze volt gyülekezetének a szó szoros és átvitt értelmében is. A Va- dosfán 1971-ben felszentelt új parókián kívül az ő szolgálatával épült 1966-ban a potyondi templom az egykori evangélikus iskola épületéből. 1968-ban - szinte egyedülálló módon - egy új telken új templomot épített Magyarke- resztúron. 1987-ben a visszakapott egykori mihályi evangélikus iskola épületét építette át templommá. Nyugdíjba vonulása előtt, 1997-ben szentelték fel az új kisfaludi templomot. Lelkeket építő lelkész is volt. A mindvégig iskolákban tartott hittanórák és egyéb gyülekezeti szolgálatok lelkiismeretes végzése mellett kiterjedt levelezést folytatott a gyülekezetben. Ennek csak egy szelete, hogy minden olyan házaspárt, amely a huszonötödik, a negyvenedik vagy az ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte, személyes hangú levélben köszöntött. Bárhol járt, mindig volt ideje arra, hogy az utcán sétálókat megszólítsa, beszélgessen velük, és érdeklődjön családtagjaikról... Istentől kapott képessége révén név szerint ismerte a több mint ezerfős gyülekezet majd minden egyes tagját. Életüket igyekezett mindig nyomon követni, és ha szükség volt rá, minden esetben örömmel és szívesen segítette a gyülekezet tagjait. Sümeghy József március 5-én, életének nyolcvanhetedik évében hunyt el. A vadosfai gyülekezet hűséges és mindig Istenhez vezető lelkipásztorát gyászolja benne a családdal együtt. ■ Rác Dénes