Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-03-04 / 9. szám

IO 2007. március 4. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Kováts-Martiny Gábor pozsonyi ismeretterjesztő emlékezete Interjú Bartha Lajos csillagászattörténésszel ► Lapunk az utóbbi időben már jó néhány, a közelebbi vagy távolabbi múlt­ban működő természettudóst, tanárt mutatott be, olyanokat, akik valami­képpen kötődtek egyházunkhoz, és akiknek a munkássága ma kevéssé is­mert, pedig érdemes az utókor figyelmére: Poprádi Adámot, Schnitzler Jaka­bot, Thann Andrást, hogy csak néhány nevet említsünk. Közéjük sorolhatjuk a kétszázhuszonöt esztendeje született Kováts-Martiny Gábort is. Hogy ki volt ő, és miért tartja számon az utókor? Kérdéseinkre életrajzírója, mun­kásságának szakavatott kutatója, Bartha Lajos nyugalmazott könyvtárveze­tő, csillagászattörténész válaszolt.- Ki volt Kováts-Martiny Gábor? Kérem, el­sőként tekintsük át röviden életének főbb állo­másait, és szóljon arról is, milyen kapcsolatban volt egyházunkkal.- Kováts-Martiny Gábor Pál 1782. március 4-én született a felvidéki Túr­mezőn. Szlovák nemzetiségű és anya­nyelvű volt, de a magyar föld szülötté­nek vallotta magát. Lelkes patriótája volt szűkebb hazájának: Pozsony váro­sának és Pozsony megyének. Kortársai magyarnak tekintették - gyermekként a győri iskolás évei során sajátította el a magyar szót és annak tekintették őt később is. Ebben az időszakban mind­ez sem Magyarországon, sem Európa más vidékein nem okozott problémát: általában egy uralkodó alattvalóinak tartották magukat az emberek. A leg­természetesebb tehát, hogy mi, mai magyarok sem tagadjuk meg; pályája jól jellemzi a történelmi Magyarország sokszínűségét. Apja lutheránus lelkész és szuperin­tendens volt Modoron. Kováts-Martiny a győri iskolás évei után a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta tanul­mányait, Bécsben a természettudomá­nyok területén képezte magát, majd a göttingeni egyetemre került, ahol első­sorban teológiát hallgatott. Egyetemi ta­nulmányait nagy részben valószínűleg a modori és a pozsonyi evangélikus egy­házi vezetők és gyülekezetek támogatá­sával végezte, ami jó ajánlólevél és biz­tos háttér lehetett az idegen ajkú kör­nyezetben. Vitathatatlan tehetsége és ké­pességei mellett ez is segíthette azt, hogy hazatérve a modori gimnázium rektora és igazgatója, majd a pozsonyi evangéli­kus líceum matematikai-természetrajzi tanszékének professzora lehetett.- Mi ösztönözte Önt arra, hogy Kováts- Martiny Gábor munkásságával kezdjen foglal­kozni?- Pályafutásom során minden olyan magyarról vagy Magyarországon műkö­dő külföldiről igyekeztem begyűjteni a rendelkezésre álló adatokat, akik valaha csillagászattal foglalkoztak. Jellemző vi­szont, hogy ebből a korszakból, a 19. század elejéről szinte csak a pest-budai asztronómiai vonatkozásokról vannak információk, az ország más területeiről nemigen; esetleg csak igen töredékesek, szórványosak. Kováts-Martiny Gáborról azonban vi­szonylag sok adatot lehetett találni, ami megkönnyítette a vele kapcsolatos csil­lagászattörténeti kutatómunkát. A má­sik dolog, ami a személyében érdekes volt számomra, az, hogy az ő matemati­kai tankönyvében igen részletes útmuta­tás van a földmérésre vonatkozóan. Ez azért érdekes, mert abban az időben a földmérés - például egy birtoké, teleké - mindennapos megoldandó feladat volt. Viszont nem lehetett minden esetben hozzáértő mérnököt találni, pedig erre igen nagy szükség lett volna, lévén hogy Magyarország agrárország. Kováts-Mar­tiny viszont pontosan leírta a tanköny­vében, hogyan kell ezt szakszerűen elvé­gezni: tehát ha az evangélikus líceumi diákjai közül valaki faluhelyre került, ak­kor minden további nélkül ő maga is meg tudta oldani ezt a néhány alapesz­köz segítségével viszonylag egyszerűen végrehajtható feladatot. Tankönyveiről egyébként általánosságban elmondható, hogy igen sikeresek voltak, több kiadást is megértek, több diákgenerációt is ki­szolgáltak. Kováts-Martiny Gábor- Úgy tudom, nem csak ezért tartja őt szá­mon az utókor. Hogyan jellemezné természet- tudományi, elsősorban csillagászati munkáját?- Ő abba a tudósvonulatba tartozott - ahova kicsit később Jedlik Ányos is -, amelynek a tagjai számára az oktatás volt az első: az, hogy továbbadják azt a rendkívül sok ismeretet, amit életük so­rán felhalmoztak. Nagy érdeme, hogy Pozsonyban egy fizikai műszereket, tan­ügyi szemléltetőeszközöket gyártó mű­helyt hozott létre - ehhez annyira ra­gaszkodott, hogy munka közben, 1845. július 19-én ott hunyt el. Csillagászati érdeklődése egyrészt arra vezethető vissza, hogy még egyetemista diákként végigjárva Németföldet, meg­fordult a Gotha melletti seebergi csillag- vizsgálóban; itt Zách Xavér Ferenc, a híres magyar származású csillagász lehetett rá hatással. A másik fontos momentum, hogy Göttingenben Harding - az evangé­likus teológusból lett kiváló csillagász- professzor - volt a tanára: a kísérletező, műszerkészítő vénával bíró Kováts-Mar­tiny és a gyakorlatias, csillagászati észle­léseket végző, ugyancsak műszerépítő Harding jól megértette egymást. Magyar- országon ő volt az első, aki amatőrként készített tükrös csillagászati távcsövet. Ezzel nyilvános távcsöves bemutatókat tartott a pozsonyi Otemető melletti há­zában, nemcsak a diákok, hanem min­den érdeklődő számára bemutatva a csil­lagos ég látnivalóit. Mindezzel jelentősen megelőzte korát, hiszen ez ekkoriban nemigen volt szokásban. ■ Rezsabek Nándor Évfordulós évkönyv Az újraindulás tizedik évfordulója alkal­mából 2006-ot jubileumi évvé nyilvání­tották az Orosházi Evangélikus Általá­nos Iskolában és Gimnáziumban. Az el­ső egyházi osztályokban 1992-ben kez­dődött meg az oktatás, az intézmény hi­vatalos átvétele pedig 1996-ban történt. A kerek évfordulóra jelentették meg Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gim­názium jubileumi évkönyve című kötetet. A kiadvány tartalmi szempontból igen gazdag. Az első oldalakon Ribár János es­peres előszava után Jantos jánosné igazga­tónő az igei mérföldköveket említi meg, utalva arra, hogy egy. évtizede minden tanévnek van igei mottója. Például 1996/97-ben iKor 1,10, 2005/2006-ban pedig egy zsoltárvers volt:,Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik... ” (Zsolt 145,20) Az évkönyv minden egyes írása egy- egy bizonyság arra nézve, hogy miként tartatott meg az iskola. Egyebek mellett betekintést enged a jubileumi év esemé­nyeibe, közli idősebb és ifjabb öregdiá­kok személyes visszaemlékezéseit, to­vábbá lehetőséget nyújt az olvasónak ar­ra, hogy jól sikerült iskolai dolgozatokat olvasson, vagy megtekintse az iskola életét bemutató fényképes összeállítást. ■ G. Zs. ISTENTISZTELETI REND ji007. március 4. - Budapest Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere). Liturgikus szín: lila. Lekció: Ezs 5,1-7; 1 Thessz 4,1-8. Alapige: Mt 15,21-28. Énekek: 81., 189. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. io. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; C sillagheg)’ Békásmegyer, III., Mező u. 12. (úrv.) de. 10. dr. Orosz Gábor Viktor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. n. (úrv., családi, szuplikáció) Csitári Boglárka; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Udvardi Andrea; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) ifi. Hafenscher Károly; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Udvardi Andrea; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuplikáció) Győri Veronika; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) dr. Bácskai Károly; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György;' Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. rí. (úrv., szuplikáció) Győri Veronika; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuplikáció) Győri Veronika; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Martti Pitkanen; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél n. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza: Budakeszi (református templom) de. fél 9. Keczkó Pál. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Egyházmegyei ifjúsági találkozó Balassagyarmaton ► A Nógrádi Egyházmegye fiataljai­nak találkozóját gyors egymás­utánban immár harmadszor ren­dezték meg Fűké Szabolcs galgagu- tai lelkész, egyházmegyei ifjúsági felelős szervezésében. Ezúttal Ba­lassagyarmatra szólt a meghívás. Az alkalom annyiban is különleges volt, hogy első ízben ökumenikus távlatai nyíltak a fiatalok szerve­zett együttlétének. Egy munkahe­lyi barátság révén Kispál Norbert balassagyarmati presbiter és Deák Bertold, az Ipolymenti Nagybol­dogasszony Közösség egyik veze­tője már régóta tervezett egy nagy közös éneklést-zenélést, amelyre végre nagyszerű alkalom kínálko­zott a február 24-én, szombaton megrendezett találkozón. Nógrád megye számos településéről in­dultak útnak a résztvevők, közülük töb­ben már kora reggel buszra, vonatra szálltak, hogy részesei lehessenek a nagy találkozásnak. A vendéglátó gyülekezet meleg teával, friss pogácsával várta az érkezőket. A nyitóalkalmat a kivételesen erre a napra befűtött templomban ren­dezték meg. Füke Szabolcs énekeket ta­nított a templomot szinte teljesen meg­töltő mintegy százötven-kétszáz fiatal­nak, és egy lelkesítő, refrénszerűen visszatérő igeverssel emlékeztette őket keresztény küldetésükre: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munká­it lerontsa.” A „bemelegítés” után Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke tartott előadást arról, hogy miként lehet erős az egyház. Jézus megkísérlésének története alapján vezette végig hallgatóságát egy lelki értelemben vett böjti úton. Akik fi­gyeltek, a végére megérthették: akkor le­hetünk igazán erősek, ha merünk gyen­gék lenni. A megélhetés, a siker és a ha­talom kísértését elutasító Jézus az, aki látszólagos veresége ellenére - illetve épp azáltal, keresztje által - diadalmas­kodik a világban dühöngő gonosz erők felett. Neki adatott minden hatalom, és milyen jó, hogy mi is az övéi lehetünk! A mély és továbbgondolkodásra kész­tető előadást követően öt csoportot al­kottak a résztvevők. A beszélgetéseket Füke Szabolcs, Kulcsár Zsuzsanna balassa­gyarmati másodlelkész, Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese, Csadó Dávid teológiai hallgató és Klenóczky Sán­dor építész, egyházmegyei műemlék-fel­ügyelő vezette. Ezalatt már Totyogott a bográcsban a finom babgulyás, amelyet johanesz János másodfelügyelő, a gyüle­kezetben tartott rendezvények immá­ron megszokott és csalódást sohasem okozó szakácsa készített. Az asszonyok süteményekkel, fánkkal kedveskedtek a fiataloknak. Délután a csoportokban folyó mun­káról történő beszámolót követően há­rom koncertre került sor. Elsőként a Fü­ke Szabolcs által vezetett, Large Room nevű zenekar lépett színpadra, amely­nek tagjai ritmusos, dzsesszrockos hangzású dalaikkal tettek bizonyságot Jézus Krisztusról. Utánuk a szügyi fiata­lokból álló M.Is.KA zenekar következett (képünkön). Gsadó Dávid született front­embernek bizonyult: mind az őket ed­dig még kevéssé ismerő fiatalok, mind az idősebbek figyelmét lekötötte. Bizo­nyára többek számára jelentett kelle­mes meglepetést, hogy vérbeli punk- rock hangzású zenével is lehet dicsőíte­ni az Urat. Végül az Ipolymenti Nagybol­dogasszony Közösség fiataljai egy szoli­dabb műfajban, a középkorúak számá­ra valódi nosztalgiát jelentő, régről is­mert keresztény ifjúsági énekekkel - köztük több taizéi énekkel - szolgáltak, és az előttük fellépőkhöz hasonlóan kedves fogadtatásban részesültek. A lelkiekben gazdag hétvégére a gyü­lekezetbe látogatott az a két fiatal lelkész is, akik az előző tanévekben hatodéves­ként itt készültek hivatásukra: Pethő Atti­la, az Evangélikus Hittudományi Egye­tem doktorandusza, valamint Pelikán András, aki a Budai Egyházmegyében szolgál. Az úti áldást követően ki-ki otthoná­ba tért, de azzal a reménységgel, hogy továbbra is tartani fogják a kapcsolatot, és ápolják a közösséget - egymás hite ál­tal épülvén és építtetvén. A következő találkozó időpontját április 28-ra tűzték ki, akkor Bér község lesz a helyszín. * * * A böjt előtti utolsó szombat a balassa­gyarmati gyülekezet életében is immár rendszeresnek mondható farsangi ren­dezvénnyel kapcsolódik össze. Az el­múlt évben sajnos tragédiával végződött a szép nap, amikor egy járdára felhajtó autó halálra gázolta a társaival vidáman hazafelé tartó Gazdik Évát, a gyarmati if­júsági közösség oszlopos tagját. Róla az esti órákban, a vidám és tartalmas ren­dezvény végeztével emlékezett meg a gyülekezeti termet megtöltő közösség; családtagok, rokonok, barátok, osztály­társak, tanárok, fiatalok és más gyüleke­zeti tagok. Megkapóan szép volt Borenszkiné Imre Évának, a Balassi Bálint Gimnázium igaz­gatónőjének néhány vigasztaló monda­ta, amelyben utalt Jairus lánya feltá­masztásának a történetéből Jézus egyik mondatára: „...nem halt meg, csak alszik.” (Mk 5,39b) Valóban ez a reménységünk: akik Krisztusban halnak meg, Isten je­lenlétében maradnak, és semmi sem vá­laszthatja el őket szeretetétől. Az értünk meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus­ba vetett hittel vonult ki a gyülekezet a lány sírjához a temetőbe, hogy mécsest gyújtva - az emlékezésen túl - hitet te­gyenek az Istentől kapott új élet kioltha- tatlanságáról, és emlékek felelevenítésé­vel, énekekkel, imádságokkal vigasztal­ják egymást. ■ Bartha István

Next

/
Oldalképek
Tartalom