Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-04 / 9. szám
IO 2007. március 4. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Kováts-Martiny Gábor pozsonyi ismeretterjesztő emlékezete Interjú Bartha Lajos csillagászattörténésszel ► Lapunk az utóbbi időben már jó néhány, a közelebbi vagy távolabbi múltban működő természettudóst, tanárt mutatott be, olyanokat, akik valamiképpen kötődtek egyházunkhoz, és akiknek a munkássága ma kevéssé ismert, pedig érdemes az utókor figyelmére: Poprádi Adámot, Schnitzler Jakabot, Thann Andrást, hogy csak néhány nevet említsünk. Közéjük sorolhatjuk a kétszázhuszonöt esztendeje született Kováts-Martiny Gábort is. Hogy ki volt ő, és miért tartja számon az utókor? Kérdéseinkre életrajzírója, munkásságának szakavatott kutatója, Bartha Lajos nyugalmazott könyvtárvezető, csillagászattörténész válaszolt.- Ki volt Kováts-Martiny Gábor? Kérem, elsőként tekintsük át röviden életének főbb állomásait, és szóljon arról is, milyen kapcsolatban volt egyházunkkal.- Kováts-Martiny Gábor Pál 1782. március 4-én született a felvidéki Túrmezőn. Szlovák nemzetiségű és anyanyelvű volt, de a magyar föld szülöttének vallotta magát. Lelkes patriótája volt szűkebb hazájának: Pozsony városának és Pozsony megyének. Kortársai magyarnak tekintették - gyermekként a győri iskolás évei során sajátította el a magyar szót és annak tekintették őt később is. Ebben az időszakban mindez sem Magyarországon, sem Európa más vidékein nem okozott problémát: általában egy uralkodó alattvalóinak tartották magukat az emberek. A legtermészetesebb tehát, hogy mi, mai magyarok sem tagadjuk meg; pályája jól jellemzi a történelmi Magyarország sokszínűségét. Apja lutheránus lelkész és szuperintendens volt Modoron. Kováts-Martiny a győri iskolás évei után a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta tanulmányait, Bécsben a természettudományok területén képezte magát, majd a göttingeni egyetemre került, ahol elsősorban teológiát hallgatott. Egyetemi tanulmányait nagy részben valószínűleg a modori és a pozsonyi evangélikus egyházi vezetők és gyülekezetek támogatásával végezte, ami jó ajánlólevél és biztos háttér lehetett az idegen ajkú környezetben. Vitathatatlan tehetsége és képességei mellett ez is segíthette azt, hogy hazatérve a modori gimnázium rektora és igazgatója, majd a pozsonyi evangélikus líceum matematikai-természetrajzi tanszékének professzora lehetett.- Mi ösztönözte Önt arra, hogy Kováts- Martiny Gábor munkásságával kezdjen foglalkozni?- Pályafutásom során minden olyan magyarról vagy Magyarországon működő külföldiről igyekeztem begyűjteni a rendelkezésre álló adatokat, akik valaha csillagászattal foglalkoztak. Jellemző viszont, hogy ebből a korszakból, a 19. század elejéről szinte csak a pest-budai asztronómiai vonatkozásokról vannak információk, az ország más területeiről nemigen; esetleg csak igen töredékesek, szórványosak. Kováts-Martiny Gáborról azonban viszonylag sok adatot lehetett találni, ami megkönnyítette a vele kapcsolatos csillagászattörténeti kutatómunkát. A másik dolog, ami a személyében érdekes volt számomra, az, hogy az ő matematikai tankönyvében igen részletes útmutatás van a földmérésre vonatkozóan. Ez azért érdekes, mert abban az időben a földmérés - például egy birtoké, teleké - mindennapos megoldandó feladat volt. Viszont nem lehetett minden esetben hozzáértő mérnököt találni, pedig erre igen nagy szükség lett volna, lévén hogy Magyarország agrárország. Kováts-Martiny viszont pontosan leírta a tankönyvében, hogyan kell ezt szakszerűen elvégezni: tehát ha az evangélikus líceumi diákjai közül valaki faluhelyre került, akkor minden további nélkül ő maga is meg tudta oldani ezt a néhány alapeszköz segítségével viszonylag egyszerűen végrehajtható feladatot. Tankönyveiről egyébként általánosságban elmondható, hogy igen sikeresek voltak, több kiadást is megértek, több diákgenerációt is kiszolgáltak. Kováts-Martiny Gábor- Úgy tudom, nem csak ezért tartja őt számon az utókor. Hogyan jellemezné természet- tudományi, elsősorban csillagászati munkáját?- Ő abba a tudósvonulatba tartozott - ahova kicsit később Jedlik Ányos is -, amelynek a tagjai számára az oktatás volt az első: az, hogy továbbadják azt a rendkívül sok ismeretet, amit életük során felhalmoztak. Nagy érdeme, hogy Pozsonyban egy fizikai műszereket, tanügyi szemléltetőeszközöket gyártó műhelyt hozott létre - ehhez annyira ragaszkodott, hogy munka közben, 1845. július 19-én ott hunyt el. Csillagászati érdeklődése egyrészt arra vezethető vissza, hogy még egyetemista diákként végigjárva Németföldet, megfordult a Gotha melletti seebergi csillag- vizsgálóban; itt Zách Xavér Ferenc, a híres magyar származású csillagász lehetett rá hatással. A másik fontos momentum, hogy Göttingenben Harding - az evangélikus teológusból lett kiváló csillagász- professzor - volt a tanára: a kísérletező, műszerkészítő vénával bíró Kováts-Martiny és a gyakorlatias, csillagászati észleléseket végző, ugyancsak műszerépítő Harding jól megértette egymást. Magyar- országon ő volt az első, aki amatőrként készített tükrös csillagászati távcsövet. Ezzel nyilvános távcsöves bemutatókat tartott a pozsonyi Otemető melletti házában, nemcsak a diákok, hanem minden érdeklődő számára bemutatva a csillagos ég látnivalóit. Mindezzel jelentősen megelőzte korát, hiszen ez ekkoriban nemigen volt szokásban. ■ Rezsabek Nándor Évfordulós évkönyv Az újraindulás tizedik évfordulója alkalmából 2006-ot jubileumi évvé nyilvánították az Orosházi Evangélikus Általános Iskolában és Gimnáziumban. Az első egyházi osztályokban 1992-ben kezdődött meg az oktatás, az intézmény hivatalos átvétele pedig 1996-ban történt. A kerek évfordulóra jelentették meg Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium jubileumi évkönyve című kötetet. A kiadvány tartalmi szempontból igen gazdag. Az első oldalakon Ribár János esperes előszava után Jantos jánosné igazgatónő az igei mérföldköveket említi meg, utalva arra, hogy egy. évtizede minden tanévnek van igei mottója. Például 1996/97-ben iKor 1,10, 2005/2006-ban pedig egy zsoltárvers volt:,Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik... ” (Zsolt 145,20) Az évkönyv minden egyes írása egy- egy bizonyság arra nézve, hogy miként tartatott meg az iskola. Egyebek mellett betekintést enged a jubileumi év eseményeibe, közli idősebb és ifjabb öregdiákok személyes visszaemlékezéseit, továbbá lehetőséget nyújt az olvasónak arra, hogy jól sikerült iskolai dolgozatokat olvasson, vagy megtekintse az iskola életét bemutató fényképes összeállítást. ■ G. Zs. ISTENTISZTELETI REND ji007. március 4. - Budapest Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere). Liturgikus szín: lila. Lekció: Ezs 5,1-7; 1 Thessz 4,1-8. Alapige: Mt 15,21-28. Énekek: 81., 189. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. io. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; C sillagheg)’ Békásmegyer, III., Mező u. 12. (úrv.) de. 10. dr. Orosz Gábor Viktor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. n. (úrv., családi, szuplikáció) Csitári Boglárka; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Udvardi Andrea; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) ifi. Hafenscher Károly; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Udvardi Andrea; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuplikáció) Győri Veronika; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) dr. Bácskai Károly; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György;' Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. rí. (úrv., szuplikáció) Győri Veronika; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuplikáció) Győri Veronika; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Martti Pitkanen; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél n. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza: Budakeszi (református templom) de. fél 9. Keczkó Pál. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Egyházmegyei ifjúsági találkozó Balassagyarmaton ► A Nógrádi Egyházmegye fiataljainak találkozóját gyors egymásutánban immár harmadszor rendezték meg Fűké Szabolcs galgagu- tai lelkész, egyházmegyei ifjúsági felelős szervezésében. Ezúttal Balassagyarmatra szólt a meghívás. Az alkalom annyiban is különleges volt, hogy első ízben ökumenikus távlatai nyíltak a fiatalok szervezett együttlétének. Egy munkahelyi barátság révén Kispál Norbert balassagyarmati presbiter és Deák Bertold, az Ipolymenti Nagyboldogasszony Közösség egyik vezetője már régóta tervezett egy nagy közös éneklést-zenélést, amelyre végre nagyszerű alkalom kínálkozott a február 24-én, szombaton megrendezett találkozón. Nógrád megye számos településéről indultak útnak a résztvevők, közülük többen már kora reggel buszra, vonatra szálltak, hogy részesei lehessenek a nagy találkozásnak. A vendéglátó gyülekezet meleg teával, friss pogácsával várta az érkezőket. A nyitóalkalmat a kivételesen erre a napra befűtött templomban rendezték meg. Füke Szabolcs énekeket tanított a templomot szinte teljesen megtöltő mintegy százötven-kétszáz fiatalnak, és egy lelkesítő, refrénszerűen visszatérő igeverssel emlékeztette őket keresztény küldetésükre: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” A „bemelegítés” után Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke tartott előadást arról, hogy miként lehet erős az egyház. Jézus megkísérlésének története alapján vezette végig hallgatóságát egy lelki értelemben vett böjti úton. Akik figyeltek, a végére megérthették: akkor lehetünk igazán erősek, ha merünk gyengék lenni. A megélhetés, a siker és a hatalom kísértését elutasító Jézus az, aki látszólagos veresége ellenére - illetve épp azáltal, keresztje által - diadalmaskodik a világban dühöngő gonosz erők felett. Neki adatott minden hatalom, és milyen jó, hogy mi is az övéi lehetünk! A mély és továbbgondolkodásra késztető előadást követően öt csoportot alkottak a résztvevők. A beszélgetéseket Füke Szabolcs, Kulcsár Zsuzsanna balassagyarmati másodlelkész, Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese, Csadó Dávid teológiai hallgató és Klenóczky Sándor építész, egyházmegyei műemlék-felügyelő vezette. Ezalatt már Totyogott a bográcsban a finom babgulyás, amelyet johanesz János másodfelügyelő, a gyülekezetben tartott rendezvények immáron megszokott és csalódást sohasem okozó szakácsa készített. Az asszonyok süteményekkel, fánkkal kedveskedtek a fiataloknak. Délután a csoportokban folyó munkáról történő beszámolót követően három koncertre került sor. Elsőként a Füke Szabolcs által vezetett, Large Room nevű zenekar lépett színpadra, amelynek tagjai ritmusos, dzsesszrockos hangzású dalaikkal tettek bizonyságot Jézus Krisztusról. Utánuk a szügyi fiatalokból álló M.Is.KA zenekar következett (képünkön). Gsadó Dávid született frontembernek bizonyult: mind az őket eddig még kevéssé ismerő fiatalok, mind az idősebbek figyelmét lekötötte. Bizonyára többek számára jelentett kellemes meglepetést, hogy vérbeli punk- rock hangzású zenével is lehet dicsőíteni az Urat. Végül az Ipolymenti Nagyboldogasszony Közösség fiataljai egy szolidabb műfajban, a középkorúak számára valódi nosztalgiát jelentő, régről ismert keresztény ifjúsági énekekkel - köztük több taizéi énekkel - szolgáltak, és az előttük fellépőkhöz hasonlóan kedves fogadtatásban részesültek. A lelkiekben gazdag hétvégére a gyülekezetbe látogatott az a két fiatal lelkész is, akik az előző tanévekben hatodévesként itt készültek hivatásukra: Pethő Attila, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktorandusza, valamint Pelikán András, aki a Budai Egyházmegyében szolgál. Az úti áldást követően ki-ki otthonába tért, de azzal a reménységgel, hogy továbbra is tartani fogják a kapcsolatot, és ápolják a közösséget - egymás hite által épülvén és építtetvén. A következő találkozó időpontját április 28-ra tűzték ki, akkor Bér község lesz a helyszín. * * * A böjt előtti utolsó szombat a balassagyarmati gyülekezet életében is immár rendszeresnek mondható farsangi rendezvénnyel kapcsolódik össze. Az elmúlt évben sajnos tragédiával végződött a szép nap, amikor egy járdára felhajtó autó halálra gázolta a társaival vidáman hazafelé tartó Gazdik Évát, a gyarmati ifjúsági közösség oszlopos tagját. Róla az esti órákban, a vidám és tartalmas rendezvény végeztével emlékezett meg a gyülekezeti termet megtöltő közösség; családtagok, rokonok, barátok, osztálytársak, tanárok, fiatalok és más gyülekezeti tagok. Megkapóan szép volt Borenszkiné Imre Évának, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatónőjének néhány vigasztaló mondata, amelyben utalt Jairus lánya feltámasztásának a történetéből Jézus egyik mondatára: „...nem halt meg, csak alszik.” (Mk 5,39b) Valóban ez a reménységünk: akik Krisztusban halnak meg, Isten jelenlétében maradnak, és semmi sem választhatja el őket szeretetétől. Az értünk meghalt, de feltámadott Jézus Krisztusba vetett hittel vonult ki a gyülekezet a lány sírjához a temetőbe, hogy mécsest gyújtva - az emlékezésen túl - hitet tegyenek az Istentől kapott új élet kioltha- tatlanságáról, és emlékek felelevenítésével, énekekkel, imádságokkal vigasztalják egymást. ■ Bartha István
