Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-07 / 1. szám
‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2 oo/. január/, w 11 Újév, új elvárások, új tervek Egyházunk portálrendszere betöltötte a negyedik életévét. Természetesen ez már nem az első rendszer, hiszen az „evangélikus internet” indulása óta is eltelt már tíz esztendő. Az utóbbi időszakban talán éppen a négyévnyi működés miatt szaporodtak meg a portál frissítésére irányuló, hozzám is eljutó észrevételek. Mint ahogyan a véleményt közlők szándéka, úgy a változtatások igénye is különböző, néhány fontosabbat sorolok most fel. Egyre nagyobb az igény egy hírmodul indítása iránt; többen szeretnének frissíteni a portál megjelenésén, interaktív lehetőségeket igényelne több látogatónk is. Az igények többnyire jogosak, a megvalósítás azonban sajnos nem ennyire egyszerű. A zope-os rendszer induláskor egységes arculattal jelent meg. Ezen gyakorlatilag azóta sem történt változtatás. A mostani felület Nagyvad Zsolt munkája; én azt gondolom, tetszetős, és máig jól szolgálja a portált. Természetesen az én ízlésemtől különbözhet, különbözik is mások ízlése, így többen jelezték, hogy más designt, más szerkezetet szeretnének. Köny- nyebb helyzetben vannak azok, akik a portál összes lehetőségét kínáló felületet használják, ők tudnak változtatni a megjelenésen. Ugyancsak van erre módja a néhány zope-os felületen megjelenő újság szerkesztőjének. A gyülekezeti honlapok által használt felületen velük ellentétben jelenleg nincs erre mód. Valóban megfontolandó, hogy ezen változtassunk-e. A testvéregyházak mindegyike elindította portálján a rendszeres hírszolgáltatást; a várható események mellett a katolikus és a református portál is közöl tudósításokat, olykor publicisztikákat. Bár nálunk is fut a Naptár modul, ahol a várható események beharangozóit, illetve néhány, már lezajlott eseményről beszámoló rövid hírt olvashat a látogató, és az Evangélikus Élet bőséges híranyaga is a portál rendszerében jelenik meg, ennek ellenére jogos a hiányérzet. Vannak EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ tervek arra vonatkozóan, hogy a híreit pillanatnyilag e-mail útján terjesztő Evangélikus Hírszolgálatra alapozva elindítsuk mi is a rendszeresen frissülő hírportálunkat. A harmadik izgalmas kérdés az interaktivitás megjelenése. Jelenleg is van az újságok felületén mód arra, hogy az írásokhoz véleményt fűzzön az olvasó, a teljes termékkínálatot használó felületeken lehetséges űrlapok használata, de be kell látnom nekem is, hogy ez ma már kevés. Felmerült már igény az iránt, hogy legyen mód blog indítására, illetve több gyülekezeti honlap szerkesztője kérte, hogy a náluk megjelenő írásokhoz is írhassanak a látogatók kommentárt. Léteznek gyülekezeti - a rendszeren kívül futó - fórumok, számos levelezőlista is működik, de biztosan érdemes lenne végiggondolni a központi portálhoz kapcsolódó fórum elindítását is. Új év kezdődött, az Internet Munka- csoport hamarosan összeállítja idei programját. A 2006-os évhez képest biztató, hogy Bogdányi Gábor, a munkacsoport vezetője újra be tud kapcsolódni a munkába. Folytatni szeretnénk eddigi fejlesztéseinket, és minden bizonnyal a fenti elképzelések közül is meg tudunk valósítani néhányat. Csak biztatni tudom az Olvasót; ossza meg velünk ötleteit! Ha megvalósíthatók, minden bizonnyal segítségünkre lesz velük. ■ Erdélyi Károly myLuther vagy amit akartok ► Vízkereszt táján megszaporodnak a ravaszdi Shakespeare mester hasonló című darabjához köthető tréfálkozások. „Mi lesz ebédre?” „Rakott krumpli... vagy amit akartok.” Mintha ez a mosolyogva odavetett félmondat önmagában hordozná a Ji Csing valamennyi bölcsességét, vagy felérne táncoló dervisek fordulatainak ezreivel, a Keresztapa örök igazságairól már nem is beszélve. „Mikor én még gyerek voltam, / Zúg a zápor, hujjahaj, / A mókáért majd megholtam, / Zúgja-búgja: hujjahaj!” - énekli a herceg bohóca Shakespeare művének végén. Azonban a történet korántsem derűsen kezdődik: két testvér hajótörést szenved, és míg egymást kölcsönösen holtnak hiszik, ismeretlen földön kell boldogulniuk... Lectori salutem! Azaz üdvözlet az olvasónak - más időpontban, más lapszámban talán így kezdődhetett volna ez az írás. A vakszerencse - hívő emberként könnyű lenne rendes néven nevezni - azonban úgy akarta, hogy éppen a mostani Egyház és világháló adjon otthont ennek a cikknek, és remélem, a kedves olvasó megbocsátja, hogy az ő azonnali üdvözlése helyett e sorok írója oly köny- nyen Shakespeare hatása alá került. („Nézze most el úri kegy, / Másszor aztán jobban megy.”) Ugyanakkor a fentinél frappánsabb kezdést nehéz lett volna találni, hiszen most mi is ismeretlen földre tévedtünk. Idén vízkeresztkor hivatalosan elindul az Evangélikus Élet első önálló internetes vállalkozása, a myLuther (www.myluther.hu), ezért most ennek a beharangozó írásnak az a feladat jutott, hogy felvázolja saját shakespeare-i történetünket. A kedves olvasó jelen számunkban egy kérdőívet talál, amelyben többek között olvasási szokásai felől érdeklődünk. Ennek eredményeiből vélhetően az fog kitűnni, hogy a fiatalok körében alacsony az Evangélikus Elet olvasottsága. Szerkesztőségünk tagjai megbizonyosodhattak erről az elmúlt ősszel Révfülöpön rendezett médiaműhelyen, amelyre az evangélikus középiskolákból is jöttek diákok; nekik szemmel láthatón újdonságszámba ment lapunk belseje, noha címlapját minden bizonnyal hétről hétre látják valamelyik templom iratterjesztésén. Fiataloknak is szóló újságot szerkeszteni az ő visszajelzéseik nélkül pedig igencsak nehéz. (A két testvér holtnak hiszi egymást.. . - ez drámánk kezdőpontja.) „2006-ban Te voltál az év embere” - hozta címoldalán a híres Time magazin decemberben. Az év embere - pontosabban személyisége - ugyanis ezúttal nem valamely kamerához optimalizált színész, a közjóért síkraszálló politikus vagy lombikjai közé vesző tudós, hanem a webes tartalmakat létrehozó EW ZprUHtan rjr-v 14m**«» Sí*-*v«*rfk S-D* blogot író, kommenteket fűző - hétköznapi emberek összessége lett. Vagyis az a közösség, amelynek tagjai számára természetes, hogy maguk is a világháló információtengerének létrehozói. Ennek az interaktivitásnak a lehetőségét pedig egyetlen nyomtatott lap sem képes biztosítani, így nekünk is nagy lépésre kellett rászánnunk magunkat. Tulajdonképpen a már említett révfülöpi találkozó is az idők szavára való odafigyelésünk bizonyítéka. A myLuther-nek keresztelt projekt egy fiataloknak szóló internetes újság létrehozását tűzte ki célul; már maga e név is közös ötletelésünk eredménye („Csak a neved ellenségem, csak az...”). A létrehozandó lap mögött főként középfokú evangélikus oktatási intézmények diák újságíróiból verbuvált gárda áll, így akár a különböző iskolai lapok együttműködése is megvalósulhat, az oldal pedig valóban nekik és róluk szólhat, megszólítva ezáltal egy fogékony és érzékeny generációt. Szerkesztőségünk - amelynek több tagja már nem az iskolapadot, hanem a főiskolai katedrát hagyta ott, hogy az Evangélikus Életet „élje” - meg sem próbálja mindenáron kitalálni, hogy a mai diákok mit akarnak, helyette inkább táptalajt nyújt számukra, hogy olyan újságot írjanak, amelyet ők szeretnének; mi pedig segítünk nekik abban, hogy a legjobb írói tehetségük bontakozzon ki... Idén vízkeresztkor tehát felgördülnek a függönyök, és az Evangélikus diákElet portálján kezdetét veszi a myLuther (www.myluther.hu) című darab - vagy amit akartok. ■ Nagy Bence (tervezőszerkesztő Mottó: „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!” (Jak 3,13) Rohan az életünk, telik az időnk, éljük hétköznapjainkat. Sokszor önző módon és figyelmetlenül. Olykor még magunkra sem figyelünk, csak éldegélünk, mint egy automatára állított robot, amely az embernek a prototípusa. Én is sokszor vagyok ilyen, de mindig vannak olyan eseményei az életemnek, amelyek arra intenek, hogy álljak meg, gondolkozzam és lássak Fontos, hogy akarjunk merjünk látni: a szépben gyönyörködni s a hibákat is észrevenni, finoman felhívni rájuk a figyelmet. Mert jólesik, ha segít egy támogató kéz, egy kis beszélgetés, egy megerősítő mosoly... Hiszen ezek hétköznapi ajándékok. Mindnyájunknak szükségünk van ezekre az apró ajándékokra. Figyeljünk hát oda egymásra! * * * ,A bölcs színit értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást." (Péld 16,21) Mosogatóláz Nyugdíjas kolléganőmnek a minap arról panaszkodtam a nagy halom mosatlan pohár láttán, hogy az alkalmazásunkban álló takarítófiú arra sem képes, hogy elmosogasson, ezt is nekem kell megcsinálnom helyette. O mellém állt, és csendesen, bölcsen - ahogyan a magafajta hetvenéves asszonyok szokták mondani - úgy kezdte: „Gyermekem, nem is baj, hogy a takarítófiú nem mosogatott el. Nekem sokkal jobban esik a víz abból a pohárból, amit te mosol el.” Megdöbbentem, aztán nagyon elszégyelltem magam. Már megint nem voltam alázatos, hanem egy dúló-fúló fenevad, akinek minden rossz. És jön a csöndes, kedves földre rángatás, amelynek a hatására úgy elmosogattam, mint egy kisangyal. Aztán meg egy csendes zugban kibőgtem magam. Örömömben, amiért ezt ilyen kedvesen, minden bántás nélkül, de nevelő-biztató szándékkal is a másik tudomására lehet adni. * * * .....imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel.” (Eil 1,9) Gyorsétkezős történet Az egyik hazai étkezdében történt. Abban az amerikai típusú gyorsétteremben, ahol szörnyen lassú a kiszolgálás. Ahol mindig meleg van. Ahol naponta sok fiatal fordul meg, mert ezen a helyen jó lenni. Ebben a gyorsétkezőben mindig takarítanak az egyenruhás fiatalok, s folyton morognak, ha a betérő vendég összemászkálja a frissen feltörölt padlót. Azt persze egyik étterem sem kedveli, ha a betérő vendég saját élelmét fogyasztja - rontván ezzel az étkezde színvonalát. Pedig ide is betért egy idős hölgy a csontig hatoló, hideg őszi szél elől. Leült egy kis sarokban, ahol nem tűnik fel, hogy batyujából előcsomagolja a vajas kenyerét, s azt eszegeti. Ám egy egyenruhás alkalmazott észrevette a nénit, jól megkoreografált léptekkel odament hozzá, s hogy mindenki jól hallhassa, iszonyú hangerővel és pimasz hangnemben távozásra „kérte”. A nénike nem szólt az „unokája lehetne” korú fiatalemberhez, szó nélkül felállt, mélyet sóhajtott, és megbocsátóan ránézett, mielőtt távozott. * * * „Tanuljatok jót tenni...” (Ézs 1,17) Rossz a világ? A troliról idős, látássérült férfit segít le egy fiatalember. Épp egy irányba haladnak, hát a zebrán is átkíséri. A látássérült már a lámpa zöldre váltására várva taj- tékzani kezd: nem jól kíséri a kísérője, nem így kell, de ez sem jó, az sem úgy van, és különben is, rosszak az emberek, és gonosz lett az egész világ. A fiatalember próbálja megvédeni magát, de nem kap rá lehetőséget, csak úgy ömlenek a szitkok, így hát mihelyst átérnek a zebrán, magára hagyja a szitokszórót. A látássérült azon nyomban szidni kezdi a kellemetlen fiatalembert, aki magára hagyta őt a bajban. Az időközben melléérkező kismama szívesen segít a bácsin, udvariasan karon is fogja, hogy továbbkísérhesse, de a férfi újra szórni kezdi a szitkokat: nem jól kíséri a kísérője, nem így kell, de ez sem jó, az sem úgy van, és különben is, rosszak az emberek, és gonosz lett az egész világ. A kismamát is nagyon fájdalmasan érintik a nem érdemelt cifra szavak, de végigkíséri az idős férfit, majd ennyit mond búcsúzóul: „Ne feledje, a világ jobbá tétele önmagunk jobbá tételével kezdődik.” ■ Gergely Judit Tessedik Sámuel Evangélikus Idősek Otthona 2007 elején Gödöllőn a nagyon szépen, igényesen átalakított és teljesen felújított volt anyaotthon épületében, szép környezetben idősotthon nyílik, melynek fenntartója a Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség. Az otthonban teljes ellátást nyújtunk állandó egészségügyi felügyelettel. Külön részlegen gondozzuk a folyamatos ellátást igénylő lakóinkat; ide átmeneti időre is fel tudunk venni idős testvéreket. Érdeklődni lehet Roszík Gábor otthonigazgató lelkésznél: 20/824-7621. Szeretettel várjuk az otthonba! „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok (...), és én megnyugvást adok nektek" (Mt 11,28) r — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — ^ Megrendelőlap i I Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet I * ü egy hónapra: 780 forintért Q fél évre: 4680 forintért • I □ három hónapra: 2340 forintért Q egy évre: 9360 forintért | Név: , Cím: ............................................................................................................................ , I A fenti előfizetési díjak belföldre érvényesek! | ! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL töltse ki, ■ és küldje vissza az alábbi címre: ■ Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. I (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Előfizetés”.) | I A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. | Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az előfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. 1 Előfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a judit.vitalis@lutheran.hu címre küldheti el. I — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — J
