Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-07 / 1. szám
2 «ü 2 007. január y. FORRÁS ‘Evangélikus Élet3 VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP - Lkz,41-52 A betlehemi Gyermek elkezdi szolgálatát ÉLŐ VÍZ Vizitdíj . .meglátogatta Isten az ő népét” (Lk 7,1-6) - mi hogyan díjazzuk ezt a vizitációt? „Add nekem a szívedet...” (Péld 23,26) - ezt kéri cserébe Isten. O nem kíván alkalmi honoráriumot akár hússzor is évente, csupán egyszer - de örökváltságot ad érte. Isten nem az adóforintjainkat akarja, az ő látogatásának ennél sokkal nagyobb „ára” van: önmagunkat, teljes lényünket, azaz szellemünket, lelkünket és testünket egyszerre akarja birtokba venni a teremtés, a megváltás és a megszentelés jogán. Ő azért jött Fiában hozzánk, azért lett az Ige testté, hogy ez a látogatás ne maradjon viszonzatlan, sőt a mi viszontlá- togatásunkból színről színre való látás legyen. Itt még csak^tükör által, homályosan, az élő Jézus Krisztusban való hitben történik meg az örök „Vagyok”-kal való találkozás. Örök országában pedig Isten úgy díjazza a mi vizitációnkat, hogy érvényesíti állandó letelepedési engedélyünket, amelyet már Fia megpecsételt - a saját vérével. Most még az Úr zörget szívünk ajtaján. Ha befogadjuk őt személyes Megváltónkként és Szabadítónkként - Jézus neve pontosan ezt jelenti —, akkor a mi Urunk vendégei leszünk a nagy vacsorán, a Bárány menyegzőjén, Isten örök országában, melynek kapuján nem hiába zörgetünk majd hitelesített meghívó- levelünkkel. A mi látogatásunk végül is teljesen ingyenes, mert Isten szponzorálja a teljes, őhozzá vezető utat. De nincs visszaút, mert meghívása végleges, „hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok" (Róm 11,29). Régen megígérte a Támogatót; fogjuk szaván, s vegyük komolyan az örök „Vagyok” ajánlatát! Fogadjuk el a magunk számára is érvényesnek, ami az „Ószövetség evangélistájának” tolmácsolásában így zeng évezredek óta: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősít- lek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ezs 41,10) „Hiszen ez nem is a karácsonyi ünnepkör üzenete!” - mondhatnánk. De előtte tegyük fel a kérdést: ki van az Atya jobbján, aki esedezik is érettünk? Ismerd fel, hidd el, fogadd el, és köszönd meg neki, hogy az Úr Jézus Krisztus a te Támogatód! Ez az igazi örömhír. (Nézz utána: Lk 22,69; Róm 8,34; Kol 3,1; iPt 3,22!) Minden földi támogatás hiábavaló, részleges és eredménytelen, de az Úristen nálad tett vizitjének a következménye teljes és végleges gyógyulás, szabadulás a bűnből, a halálból, az ördög hatalmából. S a te önként felajánlott hálaáldozatod ez lehet: „A szívem, lelkem, életem, / Ó, fogadd tőlem kedvesen, / Ne szolgáljon, csak téged.” (EÉ 161,1) Ne félj! Az Úr érkezése a te számodra is ezzel a maradandó, mellékhatások és kockázatok nélküli következménnyel jár: „De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.” (Ady Endre: Az úr érkezése) Ennek garanciája maga a nagy Látogató, aki nem mondott le rólunk: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok!” (Ezs 43,19a) ■ Garai András SEMPER REFORMANDA „Ha pedig nem vagy hajlandó Istent a Krisztusban ragadni meg, hanem isteni felségébe akarsz felkapaszkodni, meglásd, pórul jársz. Rémülten visszahullsz. Mert a kegyelem helyett, melyből készakarva kiszakadtál, Isten fedetlen felsége mered rád, melyet el nem hordozhatsz. A bűnös ember Istenben a Krisztuson kívül kegyelmet és szere- tetet se nem láthat, se nem találhat. Aminthogy Krisztuson kívül nincs is egyéb, hanem csak merő harag és kárhozat.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Ünnepi napok, ünnepi hetek állnak mögöttünk. A karácsony fényt derített az emberré lett Isten, a gyermektestben embervilágunkba születő Fiú titkára. Vízkereszt felragyogtatta ennek az emberré lett, Atyjával egylényegű Istennek valóságos, leplezetlen égi dicsőségét. Mai evangéliumunk pedig ismét visszavezet a gyermek Jézushoz, aki azonban mint Atyja teljes mandátummal rendelkező küldötte megmutatja isteni dicsőségét is. Vízkereszt után annak lehetünk tanúi, hogy a betlehemi Gyermek elkezdi megváltó szolgálatát a világban. . Az első, amit az evangélium elmond Jézusról, hogy neki Atyja dolgaiban kell fáradoznia. A szülők kétségbeesetten keresik az elveszett gyermeket. Vidéki kamaszgyerek egyedül a nagyvárosban, a veszélyes sikátorokban, a különös, idegen tömegben... Jogos a félelmük. És hol van közben Jézus? Ott, ahol lennie kell: Atyja házában, a templomban. Ő nem keresgél kétségbeesetten, hanem teszi, amit tennie kell: Atyja dolgaiban fáradozik. Vajon mi ott keressük-e az Úr Jézust életünk sikátoraiban, idegen tömegben, félelmetes helyeken, ahol kell, ahol ő van? Gyakran úgy hisszük, hogy mi tehetjük őt oda, ahova akarjuk. Az előző hetekben sokan előszedték a karácsonyi díszeket, kellékeket, ezekben a napokban pedig elrakják a szekrény mélyére, ► Sorozatunkban ez alkalommal azokat az énekeinket mutatjuk be, melyek vízkereszt ünnepéhez és az azt követő vasárnapokhoz kapcsolódnak. (E. Zs.) Vízkereszt ősi ünnepünk. Krisztus születését még nem is ünnepelték, de a 3-4. századtól kezdve vízkereszt már több funkciót hordozott magában. Az epifánia szó megjelenést, látható kinyilvánulást jelent: Isten láthatóvá lesz a világban, az ember átélheti hatékony jelenlétét. Míg kezdetben csak Jézus megke- resztelését ünnepelték, később már a születését is; még később a kánai menyegző emléknapja lett. Ehhez a naphoz kapcsolódott a napkeleti bölcsek - s ennek nyomán a pogányok megtérésének - ünnepe, valamint a misszió gyakorlása. Sok népi hagyomány kötődik vízkereszt napjához, például a vízszentelés, a mozgó ünnepek kihirdetése vagy a vízzel és tömjénfüsttel történő házmegáldás. Vízkereszt és az utána következő vasárnapok (számuk húsvét időpontjától függően egy-hat) mind külön tartalmat hordoznak. Énekeskönyvünk szép számhadd pihenjenek a következő adventig. Jézus Krisztust azonban nem lehet ide- oda rakosgatni életünk rejtett fiókjaiban. Félreérthetetlenül ott van, ahol lennie kell: feltárja életünk titkait, megmutatja bűneink halálos voltát, rádöbbent bennünket, hogy elvesztünk bűneink sikátoraiban, és hogy nélküle semmilyen reménységünk nincsen. Ahhoz, hogy meggyógyuljunk, nem a „gyermekek barátját”, nem a „vallásalapítót”, nem a „szeretet nagy tanítóját”, nem a „példaképet” kell keresnünk, hanem azt az Urat, aki valóságos Istenként és valóságos emberként üdvösségünket munkálja, meghal és feltámad értünk, vigasztal és utat mutat, megvált és megszabadít a bűntől, az ördögtől és a haláltól, és örök életet ajándékoz. Másodszor azt teszi nyilvánvalóvá a mai evangélium, hogy Jézus Krisztus úgy van jelen az életünkben, hogy kérdez és válaszol. Kérdez az életünkről, és tanítja nekünk Isten országának titkait. Akkor és ott, a jeruzsálemi templomban tudós emberek, teológusok, írástudók figyelték ámulattal a gyermek Jézus szavait. Csodálkoztak, amikor okosan kérdezett, vagy amikor jól felelt az ő kérdéseikre. Hogyan figyelünk mi Jézus szavaira? Unalommal hallgatjuk-e, mint egy megszokott vallásos tanítást, amelyet évszázadok óta ismételgetnek? Ájtatos arccal, de teljesen értetlenül hallgatjuk-e, mint rendkívüli alkalmakra szánt, kenetteljes mai ajánl énekeket erre az ünnepkörre. E rövid áttekintés célja, hogy az ünnep tartalmi gazdagságán túl zenei sokszínűségét is megláttassa. Vízkereszt napjának mottója: „Krisztus dicsősége megjelenik a világban.” A fény különleges szerepet kap e napon. Az Égi csillag tiszta fénye (EÉ 185) ezt a mondanivalót bontja ki E. Lönnrot versében L Bourgeois dallamával. J. Rist szerzeménye - Kelj fel, öltözz fénybe (EÉ 186) - a betlehemi csillag ragyogásától egészen a menny dicsőségéig vezet végig a Fény útján. A német énekeskönyvben a „Schönster Herr Jesu..." kezdetű vers kétféle dallammal szerepel. Ennek első dallamára Scholz László költött magyar szöveget Szép Hajnalcsillag (EÉ 397) címmel. Második dallamára - Felséges Jézus (EÉ 371) - egy 17. századi német verset használunk. Vízkereszt 1. vasárnapján énekeljük ismert énekünket, a „Szép, fényes Hajnalcsillagom...” (EÉ 361) kezdetűt. Philipp Nicolai műve a németeknél is központi szerepet kap, bár kérdéses az éneknek az egyházi évben való elhelyezése. A szerző eredetileg az egyházi év végére szánta, de egyes hagyományok szerint halottas éneknek, megint máshol esküvőn használták. Utalás tabeszédet? Olyan szavakként, amelyeket érdemes bezárni a templomok falai közé, nehogy valami is kijusson belőle mindennapi életünkbe, és ott elvégezze a maga munkáját, megváltoztatva jelent és jövőt? Kicsoda számunkra Jézus? Azok az írástudók minden bizonnyal kis csodagyerekként kezelték: egy gyerek, aki mindent tud Isten dolgairól. És mi tudjuk-e úgy hallgatni Jézust, hogy az életünk legfontosabb kérdéseire várjuk a választ tőle? Arra biztat az ige, hogy ha már megtaláltuk az Úr Jézust, ne habozzunk kérdezni is őt Isten felséges dolgairól, és ha már válaszol, akkor ne csukjuk be a fülünket, hanem hallgassuk az élet igéjét, amelyet a testté lett Ige páratlan módon hirdet nekünk. Előttünk van annak a Máriának a példája, aki mindent, amit látott, megőrzött a szívében. Harmadszor: az ige beszél Jézus dicsőségének elrejtettségéről is. A jeruzsálemi történet folytatása teljesen szokványos: Jézus visszamegy a szüleivel Názá- retbe, és engedelmeskedik nekik, közben pedig gyarapodik bölcsességben, valamint Isten és az emberek előtti kedvességben. Pontosan úgy, ahogyan minden jól nevelt gyermek - akkor és ott vagy itt és most. Ezzel együtt ennek a gyermeknek nem olyan a jövője, mint a többinek. Ennek a gyermeknek nem azok a lehetőségei, mint a többinek. Ez a gyermek Isten Fiaként ember számára lálható benne az úrvacsorára is; a vízkereszti besorolást a kezdősor miatt kapta. (A négy versszak sokféle bibliai szakaszt érint - innen a sokféle értelmezés.) A vízkereszt utáni 2. vasárnap evangéliuma a kánai menyegző csodáját tárja elénk. Az erre a napra javasolt éneket - Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) - G. Neumark egyik utazása során írta, miután megtámadták, kirabolták, és minden vagyonát elvesztette. Ez áll a címben: „Vigasztaló ének arról, hogy Isten mindenkit megtart, és mindenkiről gondoskodik a maga idejében, a példabeszéd alapján: Vesd az Úrra terhedet, és ő gondoskodik rólad.” A 3. vasárnap énekeljük /. Stegmann versét M. Vulpius dallamára: Légy velünk kegyelmeddel (EÉ 277). Segít minket abban, hogy felismerjük Jézus szabadító és gyógyító hatalmát a hozzá intézett kéréseink által. A vízkereszt utáni 4. vasárnap a természet Urát hirdeti. Az evangéliumban a tenger lecsendesítéséről hallunk (Mt 8,23-27). Az ünnep éneke egy finn népi dallamra alkalmazott Schröder-vers: O, segíts, Jézus, te fény vagy és élet! (374). Az 5. vasárnap a történelem Urát világítja meg. A búza és a konkoly utolsó A VASÁRNAP IGÉJE elképzelhetetlen dicsőséggel és hatalommal szólt bele a világ életébe. Jeruzsálemben megcsillantott valamit ebből a dicsőségből. Názáretben ebből már nem látszik semmi. Látszatra egy fejlődő, engedelmes kamaszgyerek - a valóságban Isten egyszülött Fia, a világ Ura és Megváltója. Az, aki a kereszten életet és üdvösséget szerzett nekünk. Jézus dicsősége ma is el van rejtve. Övéinek élete is akkor van jó úton, ha az ő dicsőségébe rejtőzik el. Világunk a csodát meg a látványos sikert értékeli. A mi reménységünk Krisztus keresztbe rejtőzött dicsősége, amely Urunk ígérete szerint egykor kiteljesedik, és akkor napvilágra kerül az ő hatalma mellett a mi megváltottságunk is. Vízkereszt fénye ránk ragyog: keressük utunkat Krisztus hatalmának világosságában! Ámen. ■ Tubán József Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Elrejtett dicsőséged fényével világosíts meg bennünket, hogy életünkben mindenkor téged keressünk, és megőrizzük a szívünkben szent igédet, amely az örök élet titkát oltja üres szívünkbe. Ámen. ff CANTATE ítirtfVfle bnrg i(lvtifct<?5oit időket idéző példázata hangzik el Máté evangéliumából. A nap éneke - Krisztus népe Isten nagy csodája (269) - Isten végtelen szeretetéről szól (R. Fangen verse egy 16. századi dallamra). A Krisztus, menny, föld Alkotója (EÉ 358) kezdetű énekünk a vízkereszt utáni utolsó vasárnapon Jézus isteni dicsőségét sugározza. A Nagy Szent Gergelynek tulajdonított szöveg egy középkori latin himnusz, a Conditor alme siderum dallamát használja fel. Jelenlegi énekeskönyvünkben nem szerepel, de a hamarosan megjelenő Gyülekezeti liturgikus könyv vízkereszt ünnepére ajánlja a Krisztus, Atya Istennek egyetlenegy Fia (812) kezdetű éneket. Már megjelent az Új zengedező mennyei karban; most lehetőségünk nyílhat az ének felelevenítésére. E gazdag énekkincs rendszeres használata vezessen el minket a „vak homályból” a ragyogó Csillaghoz! ■ Ecsedi Klára LAPUNK A VILÁGHÁLÓN IS OLVASHATÓ A W WW. E VELET. H U CÍMEN. Oratio cecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, te világosságot adtál ennek a sötétségben élő világnak Fiad, Jézus Krisztus által. Hallgass meg minket, amikor az ő nevében fordulunk hozzád imádságunkkal. [Lektor:] Istenünk, segítsd meg egyházadat, hogy a tőled kapott világosságot tükrözze vissza ebben a világban. Ne engedd, hogy a szeretetlenség, a hitetlenség sötétsége uralkodjon el rajta. Te tisztítsd és erősítsd meg igéddel és szentségeiddel egyházadban élő gyermekeidet. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyör- günk azokért az embertársainkért, akik még nem láthatták meg irgalmad, szereteted és igazságod világosságát. Törd át a lelki közöny, a szűklátókörűség sötétségét. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, könyörgünk azokért az embertársainkért, akiknek az életére a reménytelenség, a boldogtalanság, a betegség, a gyász sötétsége borult. A te fényed minden sötétséget bevilágít; add meg ezt az ajándékodat minden szenvedőnek. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk ezért a világért, amelyet oly sokszor borít el az emberi felelőtlenség, önzés, hatalomvágy és közöny sötétsége. Te segíts minden jó szándékot, amely megőrizni igyekszik teremtett világodat, és amely arra törekszik, hogy békésebb, otthonosabb, tisztább és igazabb legyen életterünk. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Légy velünk világosságoddal, Urunk, a te Fiad, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen! ÜNNEPEINK „Ö a hajnali Csillag, mely fényességgel villog, s napnál szebben ragyog
