Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-07 / 1. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 72. évfolyam, 1. szám - 2007. január 7. - Vízkereszt után 1. vasárnap Ára: 180 Ft „Mi az, amitől valóban más, igazán új lehet az Úr 2007. esztendeje? Pontosítsuk a kérdést: kitől lehet újjá 2007? Éppen tőle, az Úr Jézustól, akinek névnapját ünnepelve léphettünk az új évbe.” » JUH-3. oldal „Természetesen nemcsak Németországgal, hanem például finn, erdélyi és svéd testvérekkel is felvettük és ápoltuk a kapcsolatot. Intéztük a magyar résztvevők utazását, amikor külföldi teológiai konferenciákra igyekeztek. Előfordult, hogy százötven utunk is volt egy évben...” !► Afei otthon volt a külügyekben - 3. oldal „Hogy aztán készíttetnek-e mondjuk a magyar baptisták új lógót, vagy kitalálnak-e az evangélikusok új mottót, az persze még nyitott kérdés. A létszámukat tekintve gyorsan növekvő magyarországi neoprotestáns gyülekezetek mindenesetre többnyire előszeretettel használnak egyszerű, könnyen értelmezhető lógókat.” !► Lógó és Logosz - 8. oldal Lutheránusok hűvösön 1^ 4. oldal Interjú Dobszay László professzorral ► 5. oldal Búcsú Lázár Ervintől & 5. oldal Visszapillantás 2006-ra 6-7. oldal Aki „megakadályozta” a világvégét !► 10. oldal myLuther vagy amit akartok & 11. oldal VÍZKERESZT ÜNNEPE - Mt2,1-11 Vízkereszt, de nem amit akartok! Nagyszerű lelki élmény még egyszer felidézni a karácsonyi történet egyik epizódját, amelynek most a legfontosabb tanítása: a Megváltóval való találkozásból fakad a tiszta öröm. A bölcsek jóhiszemű naivitása, He- ródes király hazudozása az emberi dimenzióban tart bennünket. Hiszen jönnek a bölcsek messzi napkeletről („Főtt kolbászunk mind elfogyott, / fényes csizmánk is megrogyott...” - dú- doltatja József Attila). Ismerik a csillagokat, s úgy látszik, alig ismerik az emberi lelket, avagy a ravasz módon hatalomra jutott emberi gonoszságot. Jönnek kedves naivitással s a nyíltszívű kérdéssel (látszik, hogy nem okos, számító politikusok): „Hol van a zsidók királya, aki most született?” Tagadhatatlan, hogy ez hatalmas politikai baklövés volt, hiszen - ha valóban bölcsek - először rafináltan tudakozódniuk kellett volna a helyi politikai viszonyokról, a királyi szék betöltöttségéről vagy éppen esetleges, átmeneti ürességéről, és csak a helyzet alapos ismeretében lett volna szabad a most született királyfi után érdeklődniük. De ők nem ilyen ravaszok: a bölcsekre egyébként jellemző körültekintés nélkül, örömmel vallják meg csillagászati tudományukat, miszerint látni vélték az új király ragyogó csillagát, és ők igaz, tiszta szívvel, emelkedett lélekkel jöttek, hogy leborulva imádják őt. Csillag a hírnöke, és ők, a csillagok olvasói felismerik a messiási (szabadító) dimenziókat. Jöttek, mert a legnagyobb tudományuk is kevés annak eléréséhez, amire az embernek igazán szüksége van: azt keresték, akit tisztán, méltón és valóban imádni szükséges. Ami azt is jelenti, hogy a mindenség egyetlen urának jöttek hódolni nagy lelkesedéssel, készséggel, hogy alávessék magukat a szent és örök rendnek, a szeretet rendjének. Naivan beállítottak Jeruzsálembe, a neves fővárosba megtudakolni: hol van ő? Boldog és naiv istenkeresők: s nekik van igazuk, mert a történet végén megtudjuk, hogy akik az Istent őszintén s fáradságot nem kímélve keresik, azok nemcsak megtalálják őt, hanem mindenféle veszedelemtől is megmenekülnek, még ha a számukra meglepő módon is. S így találkozunk egy valódi (de nem igazi), egy vérbeli (és korcs) politikussal, a taktikus Heródessel, akit a jó (neki rossz) hír azonnal nyugtalanná tesz. Felkavarodik a város áporodott levegője is, és mindenki izgatottan fülel, hol is van hát az itteni és meggyűlök király helyett az új, a várva várt, akinek még égi csillaga is van. A rókalelkű király végére akar járni a dolognak; tudni szeretné, hol is az ő ellenfele, aki az ő helyére pályázhat, és akivel kapcsolatban még ezt a furcsa csillagsztorit is emlegetik... Elő a helyi tudósokkal: hol és ki? S a jeruzsálemi tudósokban is ott volt a várakozásra épülő tudás, máris, „kapásból” jön a válasz, a tartalom hangsúlyaival együtt. Hol? Betlehemben (a kenyerek háza, az élet kenyere), Júda földjén! Ki? Úgy értelmezhetjük a választ, hogy fejedelmi pásztor! (Az Úr az én pásztorom!) S mindezt a próféta, Isten követe előre megmondta! A jeruzsálemi tudósok gyönyörű válasza után hangulatrontó Heródes intri- kus praktikája. Hiába, nem értheti meg, hogy itt már az ő zsarnoki akaratának semmi, de semmi szerepe, legfeljebb további foltokkal csúfítja el a mindenkori diktátorok szomorú pedigréjét (betlehemi gyermekgyilkosság). Következik a nagy taktikázás: az ellenfelet, az ellenzéket, a konkurenciát el AZ ÜNNEP IGÉJE kell távolítani az útból, hogy ne legyen láb alatt! S jön a valódi (de nem az igazi) politikusi magatartás: hazudjunk az érdekünkben! Hazudjunk a hatalomért! S azt hazudja ezeknek a láthatóan naiv keleti tudósoknak, hogy ő, a hivatalban levő király is imádni szándékozik a csillag által meghirdetett királyt... Heródes aljasságát az is illusztrálja, hogy betegesen gyilkos lelkében ezeket a keleti vendégeket kémkedésre szeretné felhasználni, mintegy beszervezné őket. Ám a hatalomtól megittasult ember gátlástalansága istenfalba ütközik majd (szörnyű véget ér az élete egy rettenetes betegség miatt). Akiket pedig kémeknek szeretett volna tudni, azok - az Úr álomban közvetített útmutatása szerint - másfelé, a királyt elkerülve mentek haza. Heródes akarata nem érvényesült. Mindig van egy pillanat, amikor Isten közbeavatkozik! S a csillagvezetés folytatódik - a távoli vendégek nagy örömére. Van mennyei vezetés! Lehet az csillag vagy egy felebarát jó szava, váratlanul felragyogó ige, gyönyörű, békét hozó dallam, versidézet vagy éppen egy nem kívánt akadály. Keresésükben a bölcsek egyszer csak megérkeznek, s szikrázik az öröm. Mint a bölcseknek nevezett istenkeresők, megérkezhetünk mi is hozzá! Mert ő jött elénk, ő tette lehetővé számunkra a vele való találkozást. Vízkereszt, de nem amit mi akarunk, hanem amit Isten akart nekünk adni a betlehemi gyermekben, a golgotái kereszt Krisztusában. ■ Rí BÁR JÁNOS Imádkozzunk! Urunk, egyet kérünk: hadd találkozzunk veled mi is, mint a napkeleti bölcsek. Igaz, se aranyunk, se tömjénünk, se mirhánk, csak bűnös, de utánad vágyakozó szívünk. Tisztítsd meg, hogy a tied lehessen! Ámen. Újévi kér(d)és - az Olvasóhoz ► Hetilapunk most nem csupán olvasni-, hanem ímivalót is kínál! Egy kitöltendő kérdőívet. Ha minden igaz, e heti számunk mellékleteként ugyanis egy A/4-es formátumú adatlap lapul az Evangélikus Élet „belsejében”. Kérjük, ne dobják el - négyrét hajtva éppen beleillik egy szabványos borítékba... Persze nem egyszerűen e műveletre szeretnénk buzdítani olvasóinkat, hanem mindenekelőtt arra, hogy szenteljenek némi időt a szerkesztőbizottságunk által összeállított kérdéssor tanulmányozásának, és a kitöltött kérdőívet borítékba helyezve adják postára szerkesztőségünk címére. A szerkesztőhöz szép számmal érkező olvasói levelekből levonhatók ugyan bizonyos következtetések hetilapunk olvasótáborának összetételéről, igényeiről, illetőleg az egyes lapszámok (szerkesztői megoldások) fogadtatásáról, megítéléséről, valójában azonban még egy egyházi lap sem mondhat le arról, hogy időről időre „megszondázza” olvasótáborát. Ennek legadekvátabb módja a kérdőíves felmérés, amelynek eredménye a szerkesztői munkában kell, hogy hasznosuljon, azaz végső soron az olvasók javát kell, hogy szolgálja. Öt évvel ezelőtt fordultunk a fent idézett kéréssel olvasóinkhoz. Az idézőjeleket szándékosan hagytuk el, mert - reménység szerint - ez évi első lapszámunk mellékleteként is „lapul lapunkban” egy különálló ív. Kérdéssora tehát ismerős lehet mindazoknak, akik 2001 decemberében kézhez kapták az Evangélikus Élet (sajtótörténetének legelső kérdőívét. Szerkezetében és tartalmában alapvetően e második sem különbözik, miként kérésünk is ugyanaz az Olvasókhoz: töltsék ki az adatlapot, és borítékba helyezve január végéig postázzák szerkesztőségünk címére (Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.; kérjük, a borítékra írják rá: „FELMÉRÉS”), vagy küldjék el szerkesztőségünk faxszámára (1/486-1195). A kérdésekre egy-két kivételtől eltekintve vagylagos válasz adható a megfelelő négyzet megjelölésével („beiXelésével”). A mostani kérdőív kitöltéséhez némi segítséget nyújthat évkezdő lapszámunk visszatekintése az elmúlt esztendőre. A 6-7. oldalra sűrítettünk- a teljesség igénye nélkül - 710-et az Evangélikus Élet 71. évfolyamában megjelent írások címei közül. (A válogatás nem értékítéletet tükröz, a rendező elv az volt, hogy azon témacímek kerüljenek be, amelyek önmagukért beszélnek, így az összeállítás akár az evangélikus élet tavalyi krónikájának is tekinthető.) Annak idején - jóllehet a postaköltséget kiadónk akkor sem tudta átvállalni - a példányszám mintegy ötödének megfelelő kérdőív érkezett vissza, amit önmagában is üzenetértékű eredményként könyvelhettünk el. Máig referenciának tekintett adatbázisunkban nem csupán az űrlapokon szereplő kérdésekre adott válaszokat rögzítettük, hanem azoknak a kísérőleveleknek a tartalmát is, amelyeknek az írói személyes megjegyzésekkel, kritikai észrevételekkel, javaslatokkal kívánták segíteni a szerkesztői munkát. Sokan teljes névvel és címmel küldték vissza a kérdőívet, ám ezúttal is szeretnénk hangsúlyozni, hogy - mint általában a közvélemény-kutatás - ez is önkéntes és anonim. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy az efféle felmérés korántsem tud minden kérdésre kitérni, önálló vélemények kifejtésére pedig eleve nem ad módot, a szerkesztő most is köszönettel veszi, ha - a kitöltött adatlap mellett - személyes véleményeket, kritikai észrevételeket, javaslatokat is olvashat... Becsületesen előre kell bocsátanunk, hogy minden javaslatot nem fogunk tudni megvalósítani. De hogy a markánsan megfogalmazódó, többségi igényeket igyekszünk kielégíteni, arra sokaknak szolgálhat bizonyságul a mostani Evangélikus Éld is, amelyet az elmúlt öt esztendőben ama 2001-es felmérés figyelembevételével próbáltunk formálni, csiszolni - küllemében és tartalmában egyaránt. Nem utolsósorban ez adott alapot lapunk oldalszámának növelésére, új rovatok indítására, az EvÉlet on-line létrehozására... Csakhogy öt év alatt változhattak, módosulhattak az olvasói igények is. Örök értékek közvetítésére hivatott keresztény lap esetében persze nem profilváltás iránti igényre gondolunk, viszont akár az elmúlt öt évben domináns médiummá előrukkolt internettel összefüggésben is joggal gondolhatunk az olvasói szokások változására. (Lásd még tervezőszerkesztőnk, Nagy Béna írását a hivatalosan vízkereszt ünnepével indítandó Evangélikus diákÉlet- ről e számunk 11. oldalán.) Kellő számú beküldött adatlap esetén mindenesetre most először nyílhat lehetőség összehasonlító elertázésre, s ennek tanulságai talán nem is csupán a szerkesztőség, illetve a szerkesztőbizottság tagjainak érdeklődésére tarthatnak számot... A hetilapunk olvasótáborának összetételéről, az Evangélikus Élet olvasói megítéléséről 2001 decemberében készített felmérés egy új szerkesztőségi struktúra kiépítésének elejére esett. Lapunkban minden, e felmérés alapján megvalósult tartalmi és formai változtatás csapatmunka eredménye tehát. A „reszortokat” a sajtótermékek impresszumában szokás feltüntetni, ezért aztán több mint kínos, hogy idestova több mint félesztendős mulasztásunkat pótoljuk, amikor szerkesztőségi titkárként Vitális Judit nevét szerepeltetjük. Kommunikáció szakon végzett - tehetségét és rátermettségét korábban az Evangélikus Médiaműhelyeken is megcsillantó -, friss diplomás munkatársunk „hadrendbe állása” nemcsak azt tette lehetővé, hogy Boda Zsuzsa szerkesztőségvezető tényleges helyettese lehessen a - múlt. nyáron történetesen hosszabb betegszabadságra is kényszerült - főszerkesztőnek, de azt is, hogy az egyéni előfizetőkkel közvetlenül a szerkesztőség tarthassa a kapcsolatot. A főszerkesztő egyébiránt nemcsak közvetlen kollégáiért szokott hálát adni Istennek, de az EvÉlet csapatát szerzőként vagy rovatgazdaként erősítő külső munkatársakért is. És az olvasókért is, akik ebben az anyagilag nem túl rózsás kilátásokkal kecsegtető esztendőben is a lap előfizetői, vásárlói maradtak, s akik közül - tudjuk - többen maguk is imádságban hordozzák hetilapunk szolgálatát. Olvasóink most a kérdőív kitöltésével és beküldésével is segíthetik lapunk tartalmasabbá, színvonalasabbá tételét. A 2007. esztendő igéje bátorít osztoznunk abban a reménységben, hogy az Úr egyházunkban is valami újat akar cselekedni, s hogy ez az Evangélikus Élet szolgálatának hatékonyságában is megmutatkozik majd. ■ T. Pintér Károly főszerkesztő
