Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-12 / 46. szám
& * „Az eredeti hidat - hogy a minden „Azt vallom: az evangélikus reformáció a jelenben „Nincs igaza annak a szülőnek, aki azt A reformáció öröme ^ 4. oldal más határszakaszt lezáró blokád után és a jövőben is folytatódik, azáltal, hogy Krisztust mondja: »Nincs szükség vallásos nevelésre; A Lutheránia Kolozsvárott * 5. oldal még megmaradt egyetlen menekülési hirdetjük, a kereszt szerint élünk, és hivatásunkban a gyermekem majd eldönti, ha felnőtt, hogy Interjú Pindroch Csabával * 5. oldal utat is elvágják - akkor decemberben tanúsítjuk a hitünket. Ezt teszi a magyar evangéliakar-e hinni, vagy sem.« De hogyan dönthetBudavár ’56-ban * 6-7. oldal jf felrobbantották a megszállók.” kus egyház is.” ne bárki is arról, amit egyáltalán nem ismer?” „Temcsi” helyett... *^9. oldal ** Nehéz emlékek intelmei - 3. oldal ** Interjú a Lutheránus Világszövetség elnökével - 7. oldal ** Evangélikus kisdedóvók - 8. oldal Verespatak és a kapzsiság ^ 9. oldal Egy igazi „címlapsztori” Lelki ébredés Kistormáson Korábban nem ismertem ezt a szép fekvésű tolnai falucskát. Csak áthajtottam gépkocsival a főutcáján, ha arra vitt az utam a lelkészértekezletekre utazván; bár ilyenkor is megragadott a löszdombon álló, a falu fölé magasodó impozáns evangélikus templom látványa. Ez a község egyetlen temploma, gyülekezet nélkül. Ez lett a kitelepítés következménye... Jöttek a rossz hírek. Romossá, életveszélyessé vált az épület. Az évtizedek során külső segítség is érkezett, de itthon is lépni kellett ebben az ügyben! Az országos egyház megtette az életveszély elhárításához szükséges lépéseket szakmai tekintetben is, és anyagi áldozathozatallal is. De kinek, miért mentsük meg ezt az épületet? Ami ekkor történt, az egy lelkész számára szívet melengető, örömteli érzés - nevezhetjük akár csodának is. A község lakóinak egy részében elemi erővel tört fel a gyülekezetté szerveződés igénye, az istentisztelet és az ige utáni vágyakozás. Elindíthattuk - jelentős számú résztvevővel - az istentiszteleti szolgálatokat. Jöttek a gyermekek és a fiatalok is! Valami új kezdődött itt, az első szeretet örömével és szépségével! Füller Mihály tengelici lelkész megkezdte az óvodai hitoktatást. Mindenben a gyülekezet segítségére van Csapó László polgármester, aki az istentiszteleti alkalmakra rendelkezésre bocsátja a faluház nagytermét. Az evangélikus egyház újra kapott egy esélyt a szolgálatra Kistormáson! Isten óvja meg a zsenge vetést, s adjon lelki otthont újjászülető népének! H Szabó Vilmos Béla Biztatás a kisebbségben levő erdélyi lutheránusoknak * A Lutheránus Világszövetség elnöke a reformáció ünnepére időzítette romániai látogatását. Mark S. Hanson amerikai püspök Adorjáni Dezső Zoltánnak, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökének meghívására érkezett az országba, a média azonban nem csupán egyházi, hanem legalább ennyire politikai jellegű eseményként is értékelte látogatását. Az egyházi elöljáró az erdélyi magyar és szász evangélikus egyház vezetőségével október 30-án Bukarestben kezdte programját, ahol többek közt Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel, Adrian Iorgulescu művelődés- és vallásügyi miniszterrel és Markó Bélával, az RMDSZ elnökével tárgyalt. A találkozókon Hanson püspök kiemelte a vallásügyi törvénytervezet elfogadásának fontosságát. ^ Folytatás a 3..oldalon Az Új köztemető 301 -es parcellája a november 4-i gyásznapon, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának esztendejében „Nemesen egyszerű Templomszentelés Kisb ágy ónban Evangélikus eleink között szép számmal voltak mecénások, azaz olyan emberek, akiknek olyannyira szívügyük volt az egyház, egy-egy gyülekezet élete és sorsa, hogy nagy értékű adománnyal támogatták. Egy-egy ilyen adomány révén akár jó néhány évtizedre megoldódhattak a közösségnek az épületekkel vagy a megélhetéssel kapcsolatos gondjai. Nos, november 5-én, vasárnap a Nóg- rád megyei Egyházasdengeleghez tartozó Kisbágyon maroknyi lutheránusa följegyezhette: templommá épült korábban rommá lett imaházuk - mégpedig Kopka Lászlónak, az egyházasdengelegi gyülekezethez tartozó sziráki filia felügyelőjének áldozat- és tettrekészségé- ből. Az újjávarázsolt épületet ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke szentelte fel. Az egyházasdengelegi parókiának és a sziráki szórvány templomának a felújításáról szóló tavalyi tudósításaink (Evangélikus Elet, 2005/36., illetve 2005/40. szám) után ismét leírhatjuk: kiállt egy ember, és megvalósította egy újabb szórványgyülekezet - ezúttal a kisbá- gyoniak - álmát. mányból - átalakították, ezáltal új, tágas teret kapott a vasárnapról vasárnapra összegyülekező húsz-huszonöt kisbá- gyoni evangélikus, akik között Bartos Zoltán végzi a lelkigondozás és az igehirdetés szolgálatát. A templomba téglából készítettek oltárt; a mennyezeten a vidékre jellemző, sötétbarnára festett ge- rendázat látható. Fabiny Tamás Jer 29,1 alapján biztatásként mondta: „Ennek a háznak is lelke van. Gerendái és téglái arról tanúskodnak, hogy élni akartok. A ti felelősségetek, hogy a jövőben is legyenek a faluban evangélikusok.” Majd hozzátette: „A nemesen egyszerű, takaros templommal talán nagyobb esélye van a közösségnek a fennmaradásra és a növekedésre.” Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese köszöntőjében felhívta a helyiek figyelmét: mindig legyenek büszkék arra, hogy a magyarhoni evangélikus egyház első egyetemes felügyelője, a 18-19. század fordulóján élt Ocsai Balogh Péter megyei főispán - aki egyházunk igen jelentős mecénása is volt - Kisbá- gyonban született, illetve halt meg, és sírja is itt van. A meghasonlás prófétái 2006 októbere nem válhatott a nyugodt ünneplés, a békés megemlékezés hónapjává. Ezen még az sem segíthetett, hogy a köztársasági elnök józanul arra kérte a pártokat és a pártpolitikusokat, hogy kerüljék a nyilvános és provokatív összeütközéseket a forradalom évfordulóján. Az elmúlt hetekben a közélet alatt megindult a föld, a földindulás pedig érezteti hatását szinte minden közösségben, beszélgetésben, még az Evangélikus Elet hasábjain is. Aki hajlandó volt az átlagosnál érzékenyebben figyelni a külvilágra, már korábban is érzékelhette a felgyülemlő aggasztó jeleket - az egyre inkább csak a felszínes és primitív látszatra ügyelő közéleti és sajtómégoldásokat; azt az agresszív törekvést, hogy a gyűlöletkeltés elfogadott eszköze legyen a társadalom meggyőzésének, és a mindennapi élet részévé váljon a gátlástalan törtetés; hogy a felelős közösségi gondolkodásmód rendre gúny tárgyává váljon bizonytalan tartású emberek másokat rágalmazó, cinikus megszólalásaiban. Hosszú évek óta érzékelhető volt ez a sodródás, amely meghasonlás volt a rendszerváltozás eredeti irányával szemben is, s amely egyre inkább kegyelmi idő bekövetkezte után kiáltott. A miniszterelnök szeptember 17-én kirobbantott botránya óta tart ez a ritka, a magyar társadalomnak mint közösségnek adott kegyelmi idő. Mert - véleményem szerint - nem az azóta eltelt idő politikai forgatókönyvein és emberi törekvésein van a hangsúly, hanem az Istentől kapott kegyelmi időszakon. Kegyelmi időszak ez arra, hogy változtatni lehessen azon a teljességgel romlott alapmagatartáson, hogy a politikában a hatalom - megszerzése és megtartása - a legfőbb szempont. Tekintettel a rendszerváltozás óta példátlan társadalmi átformálódásra, lehetőségük lenne (még mindig!) a közéleti szereplőknek és politikai pártoknak arra, hogy nagyobb presztízsveszteség nélkül vizsgálják felül korábban felad- hatatlannak tűnő álláspontjaikat, ahol arra az ország és a közösség érdekében szükség van, s a gyűlölet helyett az együttműködés alapján próbálják megoldani az eddig felgyülemlett problémákat. A szeptember 17-ig létező modellek és módszerek ugyanis végleg megbuktak. Az önkormányzati választások azt mutatják, hogy sokan megértették ezt az üzenetet, amikor a jobb- és baloldali radikális pártokat meggyengítették. Az ugyanis világos, hogy a radikálisok támogatása nélkül eleddig egyik politikai oldal sem volt képes választást nyerni, legtöbbször kormányt alakítani sem, ezzel azonban kockára tette a társadalom által valóban támogatott terveket. A kegyelmi időszak ajándékára tehát teljesen romboló válasz, ha most igyekszünk mindenkit visszaterelni a jól megszokott pártkarámokba. Minden józanul gondolkodó tudja, hogy eljött sok alkotmányos kérdés megoldásának az ideje is (például a média kérdésében, amelynek rendezetlensége a rendszerváltozás óta veszélyezteti az egészséges társadalmi értékrendet, és ami ellen egyházunk is többször tiltakozott). Miben segíthet az egyház? Abban, hogy „saját testében” is küzd a felgyülemlett problémák megoldásáért. Abban, hogy hisz az Isten által felkínált kegyelmi idők fontosságában, s megszólaltatja - a hirdetésre rábízott Szentírást (többé) nem félretéve! - az igazságosság és gondviselés evangéliumát. Abban, hogy nem sumákol a kétes politikai játszmák láttán, és nem ad hozzájuk ünnepélyes díszletet. Abban, hogy nem asszisztál a Szentírás alapján elfogadhatatlanul igazságtalan - szándékosan hagyományos baloldali fordulattal élve - társadalmi kizsákmányoláshoz. Abban, hogy nem teszi korrumpálhatóvá semmilyen anyagi vagy érzelmi kísértésnek engedve a reá bízott küldetést, nem engedi, hogy Isten igazsága fölé emberek igazsága kerekedjék. Mert nem válhat - másokhoz hasonlóan - a meghasonlás prófétájává. * Korányi András Tányérban maradt leves Befejeződött az izményi templom felújítása A II. világháború után az izményi német lakosság túlnyomó többségét kitelepítették; a radikális népességcsökkenés a környék evangélikus gyülekezeteit különösen nagy arányban sújtotta. Az elmúlt évtizedekben az izményi templom nagyon rossz állapotba került, a megfogyatkozott helyi evangélikusok azonban elhatározták, hogy a hazánkban elszórtan élő volt izményiekkel, valamint a Németországba és a világ más részeire elszármazott testvéreikkel összefogva vállalják a felújítás megszervezését és elindítását. A közösség létszámához és anyagi erejéhez képest hatalmas vállalkozás végül sikerrel járt. November 4-én Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke felszentelte a kívül-belül megújult, impozáns templomépületet. A ’30-as évektől iskolaként működő épületet a rendszerváltozás után imaházként használták, azonban úgy leromlott az állaga, hogy az utóbbi időben már csak tyúkok szaladgáltak az elhanyagolt udvaron. A különálló templom- toronnyal megtervezett épület helyiségeit - a mintegy tízmillió forintos adoKopka László családjával együtt vett részt az ünnepi istentiszteleten. Fia, Kopka Miklós, a Nógrád Megyei Hírlap főszerkesztője őszintén vallotta: „Európa számos katedrálisában voltam, de a kisbá- gyoni templommal egyik sem ér fel. Látogatni fogom a templomot.” " Horváth-Hegyi Olivér Több mint tizenegy év és több mint tizenegymillió forint: ennyi időbe telt, és ennyi pénzbe került a teljes felújítás. A Németországban élő egykori izményiek szívükön viselték volt lelki otthonuknak, a templomnak a sorsát, és keresték az anyagi forrásokat a renoválás elkezdéséhez. Magyarországon Lehr Anna, a pécsi gyülekezet presbitere és pénztárosa - férjével, néhai Lehr Henrikkel együtt - vállalta, hogy összegyűjti a több helyről érkező anyagi támogatást, és megszervezik a munkálatok beindítását. A felújítás 1995-ben kezdődött meg. Folytatás a 3. oldalon
