Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-15 / 42. szám

2 2006. október 15. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS Í9üS®®SK^M®f®iStÍ^^II§®^KSIg8S SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP - 2MÓZ 20,1-17 Játékszabályok élő víz Mindenki élni akar Ha körülnézünk a természetben, azt lát­juk, hogy élni akar még a kis bogár is, él­ni akarnak a fákon boldogan daloló ma­darak, az őserdőben a vadállatok, halak ezrei a tengerekben, élni akar a sivatagi kis növény, ezért nyújtja ki gyökereit tá­voli forráshoz - élni akarnak a pompás ruhát öltő virágok a kertben... És élni akar az ember. Már a csecsemő is azzal kezdi, hogy felsír, lélegzik, keresi a táplálékot, anyja ölébe bújik, mert élni akar. Az életet keresi a fiatal fiú és lány, amikor párját - és benne az „igazit” - keresi... Mikor a zenész leül hangszeré­hez, úgy érzi: „Nekem ez az élet.” A fes­tő, a szobrász az életet keresi, mikor kezé­be veszi az ecsetet, a vésőt. Az író is azt vallja: „Akkor élek, amikor írok...” A biológus, mikor mikroszkópja fölé ha­jol, a csillagász, mikor távcsövébe néz: mind-mind úgy érzi, neki ez az élet: dol­gozni, alkotni. Az életet keresi a férfi, amikor csalá­dot alapít - gyerekeimben, utódaimban én élek tovább... Igen, a beteg is képes órá­kat ülni az orvosi rendelőben, mert élni akar, sőt ha kell, ott fekszik remegő szív­vel a műtőasztalon - csak azért, mert él­ni akar. Mi neked az élet? Sokáig lehetne még folytatni ezt a felsorolást. De vannak so­kan, akik arról beszélnek: én akkor kezdtem él­ni, mikor megismertem Jézust. Mi az élet nekem? Hogy Jézus megállt mellettem. Megszólított. Ne félj - megvál­tottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Maga az a tény, hogy Jézus meg­szólított, és azóta naponta újra szól hozzám- ez nekem az élet. Az első jele az életnek, hogy hallom a Pásztor hangját. Hogy örömmel hallom, hogy várom intését, vezetését, vigasztalását. Eletet jelent, hogy nevemen szólít. Feltárja: ki vagyok, mik a gyenge pontjaim, hol kell jobban vi­gyáznom. Mindent más színben látok azóta: a munkámat, a családomat, sikert, kudarcot, betegséget. Az embereket. Jé­zus szava olyan, mint fáradt vándornak az üdítő forrás friss vize. A bűneset óta (iMóz 3) valami hiány­zott. Micsoda? Az élet. Mert bejött a halál. És ott van bennünk a gyötrő szomjúság- ezért keressük mindenben az életet. Jé­zus válasza: Én vagyok az élet. Aki ben­nem hisz, az él. Mindenki élni akar - ezzel kezdtük ezt az írást. Ki ebben, ki abban akarja megtalálni az életet. De csak az a boldog, aki el tudja mondani: nálam valami új kezdődött - Jézus lépett az életembe. Azóta nekem az élet: Krisztus. ■ Gáncs Aladár Segíts meg, Uram... Segíts meg, Uram, végtelen irgal­madért, hogy akaratod szerint ke­rüljem a gonoszt, és minden csele­kedetemet isteni akaratod szerint végezzem a te dicsőségedre, akár tetszik, akár ellene mond, akár jól­esik, akár fáj az én bűnös természe­temnek. Ámen. Merswín Rulman ■ SEMPER REFORMANDA „Az istenfélő keresztyén embernek az ellenség nyomorúságát is annyi­ra bajnak kell éreznie, hogy saját bajait örvendetesnek tartsa.” M Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása) Érvényben van-e még a Tízparancsolat? Ezt kérdezte tőlem valaki, amikor meg­tudta, hogy lelkész vagyok. Szabadelvű gondolkodóként azt bizonygatta, hogy a Tízparancsolat idejét múlta, akadályozza az ember szabadságát, és ezért el kell fe­lejteni. Az egyháznak nincs joga előírni, hogy mi a helyes, és mit nem szabad. Különben is, a ma emberének világa egé­szen más, háromezer éves törvényekkel nem lehet mit kezdeni. Tetszetős gondolatmenet, és sokan vallják. Amikor szóhoz jutattam, megkér-' deztem: szereti-e a focit? „Persze” - hangzott a válasz. „Mit szólna hozzá - folytattam -, ha a játékosok egyszer úgy döntenének: elavultak a szabályok? Ezentúl szabályok nélkül játszanak. Nincs kezezés, nincs les, szabad a kapust támadni, és ha valakit felrúgnak, nincs szabadrúgás meg tizenegyes, a sértett rúgjon vissza, ha tud. Ha meg nem tud, úgy kell neki. Győzzön az erősebb! Él­vezné az ilyen focit?” „Az nem foci len­ne, hanem verekedés” - válaszolta. „Nos, ugyanilyen lenne az élet is a Tízparancso­lat nélkül” - feleltem. Jobb, ha érvényben marad. Amikor a Sínai-hegyen Isten Mózes kezébe adta a két kőtáblát, a parancsola­tokkal nem korlátozni és nem bosszan­tani akarta az embert. Sokkal inkább vé­delmünkre adta őket. Hiszen szabályok nélkül eldurvul az élet. Riasztó példák ► Énekeskönyvünk énekeit ismerte­tő sorozatunk újabb jelentős állo­másához érkeztünk: négy hétig a 16-17. századi magyar repertoárral, az egyik legértékesebb énekcso­porttal foglalkozunk. Az énekszö­vegekről és a kor dallamairól két- két részben a témával évtizedek óta foglalkozó, elismert szakembe­rek írásait olvashatják. (E. Zs.J A 16-17. században közel ezerkétszáz protestáns gyülekezeti ének keletkezett. Evangélikus énekeskönyvünk énekeinek egy része ebből a kincstárból származik. Ré­gi magyar szerzőink nem a mai fogal­maink szerinti eredetiségre törekedtek. Irodalmi (latin és német) mintákat kö­vettek, és legtöbbször a Biblia nyomán szerezték énekeiket. Lelkészek, tanítók, deákok, nemesek és polgárok buzgalma nyomán hihetetlen erővel megindult az önállóbb magyar énekszerzés is. Öröm, hogy énekeskönyvünk élővé tett számos 16-17. századi magyar éneket. A régi szövegek szükséges és indokolt javítása mellett ugyanakkor néhány sokasága igazolja ezt. Köztük az, ami társadalmunkban az elmúlt hetekben történt. Mindegy, hogy milyen cél érde­kében, de soha nem lehet hazudni, mert egy ország idegrendszere borzolódik fel, és indulatok szabadulnak el. És nem le­het büntetlenül lecserélni az „öregecske- dő feleségeket”, nem lehet könnyen sze­xuális szabadságnak nevezni a hűtlensé­get, nem lehet természetesnek venni a válást. A Tíz Játékszabály bármelyiké­nek semmibe vétele romboló következ­ményekkel jár az egyénre és a társada­lomra nézve. Nem nehéz ezt belátni, de bűnös, megromlott természetünk, amely génjeiben hordozza az Istennel való szembefordulást, makacsul arra hajt minket, hogy lázadjunk és tiltakozzunk. Hogy azt kiáltsuk Isten felé: mondjon le! Pedig Isten törvénye nemcsak a Tízpa­rancsolatban áll előttünk, hanem a lelkiis­meretünkbe is bele van írva. Minden kor és minden társadalom, minden földrész minden embere ugyanazt a tíz erkölcsi törvényt hordozza lelkiismere­tében. Az eltérések legfeljebb variációk egy témára. Isten jól tudja, hogy a tőle elszakadt ember lelkiismerete nem működik meg­bízhatóan. Ezért parancsolatait szavak­ba foglalta, törvénybe iktatta és kezünk­be adta, hogy a törvény védje életünket. És nem azért, hogy a játékszabályok be­tartását másokon követeljük. Mindig magunkra kell gondolnunk, arra, hogy esetben elszürkülhet ez a színes örök­ség. A régi magyar irodalom elfogult ku­tatójaként sajnálom, ha a hittani mon­danivaló erőteljesebbé tétele érdekében rövidülnek a szövegek, veszendőbe megy a költői megformáltság, vagy a nyelvi aktualizálás miatt elszegényedik a régi magyar nyelv gazdagsága. Fülünkbe csenghet Sztárai Mihály (T1575) éneke: Mely igen jó az Úristent di­csérni (EÉ 47). A török hódoltsági terüle­ten százhúsz egyházat megreformáló Sztárai tizenhat zsoltárból formált gyü­lekezeti éneket, köztük ezt a 92. zsoltárt is, amelynek kezdete a Bibliában így hangzik: „Milyen jó hálát adni az Úrnak, / és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, / hirdetni reggel szeretetedet, / hűségedet minden éjjel / tizhúrú hangszeren és lanton, / zengő hárfán!" Sztárai tizenöt versszakos parafrázisa először 1593-ban Bártfán jelent meg nyomtatásban. A második versszakot talán jobb lenne, néhány javítással, az eredeti formájában folytatva énekel­nünk: „Igen reggel irgalmadat hirdetni, / Igazságod éjjel is kiáltani, / Hegedűvel, orgonával zengetni, / Minden éneklő szerszámmal tisztelni. // Csudaképpen megvigasztal engemet / Mindennemű te A VASÁRNAP IGÉJE én magam betartom-e őket. Számomra mértékadók-e ezek a szabályok? Ha nem tartom be őket, akkor elismerem-e ezt, és ki tudom-e mondani: bocsánat, vétettem, ezután igyekezem Isten paran­csai szerint élni? (Gyónási kérdéseink egyike épp erre emlékeztet.) Luther a Tízparancsolatról tartott prédi­kációjában azt mondta: senki sem érti helyesen a tíz parancsolatot, aki csak a tiltást hallja belőle: ezt meg azt nem sza­bad tenned. O is úgy látta, úgy magya­rázta, hogy Isten a javunkra, életünk vé­delmére, embertársunk segítésére adott parancsokat. Mondhatjuk, hogy mi nem vagyunk az Ószövetség népe, mi keresztények va­gyunk, ezért nem a Tízparancsolathoz kell tartanunk magunkat, hanem Jézus Krisztushoz. Hogyan viszonyult ő a pa­rancsolatokhoz? A vasárnap evangéliu­ma válaszol erre a kérdésre. Jézust meg­kérdezi egy írástudó, hogy melyik a leg­fontosabb parancsolat. Jézus pedig azt válaszolja: szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat. A legnagyobb parancsolat a szeretet parancsa. Hatá­lyon kívül helyezte ezzel Jézus a Tízpa­nagy cselekedeted, / kezeidnek munká­jában örvendek, / Teremtőmnek, Meg­váltómnak éneklek.” A régi szerzők évszázadok óta nép­szerű énekei közül érdemes néhányat külön is kiemelni, hiszen közülük nem egy a magyar irodalom legértékesebb ré­széhez tartozik. Az ifjú Kanizsai Pálfi Já­nos (pápai református lelkész, T1641) ere­detileg tíz versszakban költötte át a 148. zsoltárt (EÉ 50, Dicsőült helyeken). A ritka versformában megírt költemény a te­remtett világot dicséretmondásra felszó­lító, áradó, ujjongó örömének: „Ti is szép tavaszi virághoz hasonló ifjak, / Szüléknek örömi, gyermeki kedves sere­gek, / Tiszta életű, kegyes szüzek, / Eszes és okos, jámbor vének, / Az Úrnak nevét dicsérjétek.” A gördülékenyen verselő Nagybáncsai Mátyás - a hajdan virágzó nagyszombati gyülekezet tagja - Józsefről bibliai histó­riát, Hunyadi Jánosról pedig verses króni­kát írt. 1575-ben, pünkösd havának első hetében tizenöt versszakban verselte meg a 71. zsoltárt (EÉ 79, Ne hagyj elesnem, felséges Isten). Az énekelt imádság Krisz­tusig eljutó gondolati íve a zsoltárparaf­rázisok jellegzetes teológiai mondaniva­rancsolatot? Korántsem. Hiszen a szeretet parancsolatában ott van mind a tíz. Pál apostol ki is fejti ezt, amikor azt írja a ró­mai gyülekezetnek: a szeretet a paran­csolat betöltése. Mert a szeretet nem tesz rosszat felebarátjával. Aki szereti Istent, annak nincs más istene; aki szereti Is­tent, az tiszteli, nem él vissza a nevével, örömmel keresi az ünnepi találkozást vele. Aki szereti embertársát, az nem lesz gyilkosává, nem lopja el tulajdonát, nem csábítja el házastársát, nem mond hazugságokat, még csak nem is kívánja el azt, ami az övé. Aki szereti Istent, és szereti embertársát, az Isten parancsai szerint él. Jézus a szeretet nagy paran­csolatával pozitívan foglalja össze azt, amit a Tízparancsolat tiltó formában mond el. Megérteti velünk, hogy ugyan­arról van szó: Isten rendjéről, életünk egyedüli játékszabályáról. ■ BaliczaIván Imádkozzunk! Bocsásd meg nekünk, Istenünk, hogy jó rended és örök törvényed ellen zúgoló­dunk. Igényeljük szeretetedet, de mi magunk nem szeretünk sem téged, sem embertársain­kat. Köszönjük, hogy Jézus Krisztus úgy szere­tett bennünket, hogy életét áldozta értünk. Add meg nekünk, hogy szeretetének ereje meggyőz­zön minket, és késszé tegyen téged és embertár­sainkat szeretni. És köszönjük, hogy parancsa­iddal adsz útmutatást, miként kell ezt tennünk. Ámen. CANTATE ítw fVile btirg t|T vufcr (ftott lója. A harmadik versszak hatása kimu­tatható Balassi Bálint (1554-1594) Kegyel­mes Isten kezdetű könyörgésében: „Gyer­mekségeimül fogván egyedül / csak te­tőled vártam, / Mint atyja után fiú, kiált­ván, / könyörögvén jártam." A Balassi-versek (EÉ 404, 406) már a modern értelemben vett személyes val­lásosságot is kifejezik. A Bocsásd meg, Úristen kezdetű ének a 17. századi protes­táns és katolikus gyűjteményekben hol bűnbocsánatért való könyörgésként, hol ifjak énekeként, hol pedig a 6. zsoltár átköltéseként szerepel. A bűnbánó ének Balassi lírai önéletrajza szerint az Anna- szerelem végén keletkezett, amikor a költő házasodni készült, és új, erkölcsös életet akart kezdeni. Hogy elhatározása mennyire bizonyult sikeresnek, arra Ba­lassi verseskötetének továbbolvasása adhat választ. ■ H. Hubert Gabriella Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, aki parancsolatot adtál nekünk, hogy életünk teljes legyen, ébressz bennünk hitet, hogy gyermeki bizalommal szólítsunk meg téged könyörgé­sünkkel. [Lektor:] Könyörgünk a világért, amelyet otthonunkul adtál. Add, hogy felismerjük felelősségünket ajándéko­dért, és a tőled kapott alkotóerővel őrizzük, védjük, ápol­juk csodálatos világunkat. Gátold meg az emberi rövid­látás, önzés romboló erőit. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az emberek közötti együttélés tisztaságáért. Fékezd meg a szétszakító indulatokat, gyógyítsd be a népek, nemzetek, kultúrák egymáson ütött sebeit. Add, hogy embervilágod sokszínűségében is teremtő fantáziád csodáját tiszteljük, és ne akarjuk a tőlünk különbözőket a mi képünkre, a mi elvárásaink­nak megfelelővé formálni. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk Magyarországért és a magyar­ságért. Te látod, mennyire szenvedünk a nemzetünket bénító hazugságoktól, indulatoktól, széthúzástól. Tisz­taságért és békességért könyörgünk hozzád. Add, hogy keresztényként tudjuk járni azt az utat, amelyre Fiad­ban elhívtál bennünket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért, egyházadnak hi­tért és szeretetért. Te tisztogasd meg, ha már nem tudja világosságodat visszatükrözni ebben a világban. Add egyházad minden gyermekének az elhívás bizonyossá­gát és elkötelezését. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a testi-lelki sérelmektől, erő­szaktól szenvedőkért. Te egymás támogatására, védelmé­re rendeltél bennünket. Megvalljuk: sokszor és sokféle­képpen szegtük meg parancsolataidat, és okoztunk fáj­dalmat embertársainknak, testvéreinknek. Formálj át bennünket, hogy sebeket tudjunk kötözni, könnyeket tudjunk szárítani, hogy meg tudjuk hallgatni azokat, akik ki akarják önteni keserveiket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk minden ember üdvösségéért. Te Fiadban közénk jöttél, és magadhoz öleltél bennün­ket. Kérünk, segíts, hogy mindenki felismerje oltalma­zó karjaid között az emberi élet egyedüli otthonát, táv­latát. Add, hogy mindazok, akik meglátták üdvössége­det, örömmel és hitelesen tudják hirdetni evangéliumo­dat. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, hallgasd meg kegyelmesen imádságunkat, és add meg nekünk mindazt, ami javunk­ra van szent Fiad, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 10. „Teremtőmnek, Megváltómnak éneklek” - régi magyar istenes énekek I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom