Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-25 / 26. szám
‘Evangélikus ÉletS MELLÉKLET 2006. június 25. & hűségérmesei ban bemutatjuk azt a tizenkét testvérünket, akik - az egyházmegyék ajánlása alapján - első ízben vehették át az egyházkerület elnökségétől a hűségérmet. Nem valamiféle egyházkerületi „dicsőségtáblát” teszünk közzé, hanem Isten hűséges szeretetének aprópénzre váltott kincseiért mondunk köszönetét. Hálánkat és örömünket szeretnénk megosztani lapunk olvasóival. Gáncs Péter püspök Az alábbiakban a kitüntetetteknek az érmek átadásakor elhangzott méltatása, illetve a szerkesztőségünk által feltett kérdésre - „Mit jelent az Ön számára evangélikusnak lenni?" - adott válasza olvasható. Oravecz Mátyás 1921. július 7-én született egy medgyesegyházai tanyán Oravecz Mátyás és Bagyinka Zsófia első fiúgyermekeként. Ifjúkorától aktív tagja és szervezője a helyi KIE- nek, több ifjúsági órán hallgathatták igemagyarázatait Med- gyesegyházán, Csorváson, Békéscsabán vagy Mezőmegyeren. 1946 óta aktív presbitere a gyülekezetnek; kezdetben jegyzőként, majd dr. Gubcsó András lelkész szolgálati idejének a kezdetétől hosszú éveken keresztül (2000-ig) - pár év kihagyással - felügyelőként szolgálta szeretett gyülekezetét, és munkálkodott előmenetelén. Lelkészválság idején (mely sajnos sokszor előfordult a gyülekezet történetében) rendszeresen végzett igei és bibliaórai szolgálatokat a hívek körében. Mindvégig méltó - és ha kellett - kritikus elnöktársa volt és maradt a mindenkori lelkésznek. 1965-ben készítette el a 2004- ben megjelent Másvilág című könyvének a kéziratát, amely az evangélikus egyház berkein belül kisarjadt „ágostonosok” életét mutatja be. Oravecz Mátyás ma a Medgyesegyházai Evangélikus Egyházközség tiszteletbeli felügyelője, fiai közül ketten tagjai a gyulai, illetve a medgyesegyházai presbitériumnak. Evangélikus családban születtem és nevelkedtem, de ha nem így lett volna, akkor is ehhez afelekezethez szerettem volna tartozni, annyira megragadott a tanítás tisztasága, egyszerűsége. Szeretek evangélikus lenni. Nagyra becsülöm Luther munkásságát. Hitem velejárója, hogy naponta olvasom a Bibliát, és rendszeresen imádkozom, mert Istennek tetsző életet akarok élni. Pintér Győző Budapesten, közelebbről mai lakóhelyén, a Ferencvárosban született 1932. október 18-án. Elemibe a Deák térre járt, majd az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. A humán és a reál tantárgyak iránt egyaránt nagy volt benne az érdeklődés, végül a Műegyetem építészeti karára jelentkezett. Fél évszázaddal ezelőtt, 1956-ban szerezte meg diplomáját; ez nyugalomba vonulásáig kijelölte számára a világi pályáját. Élete igazi sorsfordító esztendejének azonban megtérése évét, 1947-et tekinti. Attól kezdve lényegében folyamatosan végez valamilyen egyházi szolgálatot. Több cikluson keresztül volt presbiter, gyülekezeti felügyelő, egyházmegyei felügyelő, de szervezett konferenciákat, vezetett bibliaköröket, készített hittan- könyv-illusztrációt és - főként a gyermekmunkához - különböző szemléltető segédanyagokat. Számára természetes, hogy szükség esetén mérnöki szakértelmét is egyháza szolgálatába állítsa, mint ahogyan az is, hogy ezt mindenkor Ura, iránti hálából, ellenszolgáltatás nélkül tegye. Számos egyházi épület tervezője, jelenleg elnöke a Magyar- országi Evangélikus Egyház Építészeti és Egyházművészeti Bizottságának. Évek óta tanít egyháztörténetet az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért bibliaiskolájában, és több gyülekezetben igehirdetőként is szolgált, illetve szolgál. Nős, három gyermeke és hat unokája van. Isten kezében az evangélikus egyház volt az az eszköz, amely jézushoz vezetett. Mi, magyarországi evangélikusok nem nevezzük magunkat lutheránusoknak, mégis úgy érzem, Luther tanítása, magatartása és ezek máig tartó hatása az, ami megkülönböztet bennünket a többi felekezettől. Ez a hit lényegére figyelő, de nem mindent rendszerező, dogmatizáló tanítás teszi lehetővé, hogy az adiaforon kérdésekben szabadon dönthessünk, és ezzel sok, Krisztusban „másként hívővel” testvéri kapcsolatba kerülhessünk. Sándor Miklósné 1931-ben született Kecskeméten, 1986-ban lett presbiter. A köz- gazdaságtan területén belül a számvevőszéki területhez ért a legjobban. A Kecskeméti Evangélikus Egyházközség gazdasági vezetője, valamint a Bács-Kis- kun Egyházmegye pénztárosa. Otthonról hozott egyházszere- tete életbölcsességgel, továbbá a számszaki kérdésekben való nagy felkészültséggel egészül ki. Sándor Miklósné egyháza javára és Isten dicsőségére végezte és végzi munkáját. Emberismerete, gondoskodó sze- retete meghatározó és példaértékű mindannyiunk számára. Édesanyám révén lettem evangélikus. Hitoktatóm és lelkészeim útmutatása alapján ébredtem rá arra, hogy az ember életében az a legfontosabb, hogy elfogadják, szeressék, és legyen feladata. Itt mindez megvan. Életcélom, hogy segíteni tudjak másoknak. Nem csak gazdasági vonatkozású tanácsaimmal tudok az egyház javára lenni: az Idősek Napközi Otthonában végzett szolgálat lehetőséget ad a gyülekezetünk idősebb tagjaival való találkozásra. Dr. Simor Ferenc 1932. november i-jén született Siklóson. Egyetemi tanulmányait 1956-ban fejezte be Budapesten, az Állatorvos-tudomá- nyi Egyetemen. Mint állatorvos a Baranya megyei Homorúdon, Babarcon, Bolyban, majd Siklóson tevékenykedett. Huszonkilenc éven át járási főállatorvos, huszonöt éven át a Baranya megyei állat-egészségügyi állomás igazságügyi szakértője, majd etikai bizottságának elnöke volt. Az Antall-kormány idején a Földművelésügyi Minisztérium állat-egészségügyi főosztályvezetője. Később négy éven át a Siklósi Polgármesteri Hivatal alpolgármestere. Sokoldalú ember. A Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör elnöke, az Országos Honismereti Szövetség elnökségének tagja. Dr. Simor Ferenc több évtizeden át a Mohács-Magyarbóly- Siklósi Társult Evangélikus Egyházközség példás hűséggel szolgáló összgyülekezeti felügyelője, ezen belül a siklósi gyülekezetben külön is felügyelő és kántor. 1968 óta a Déli Evangélikus Egyházkerület presbitere (több cikluson át), egyházmegyei presbiter is. Városáért, egyházáért, gyülekezetéért fáradhatatlan szeretettel munkálkodó, nemes ügyeket szolgáló, evangéliumi lelkületű ember. Kezdettől fogva természetes volt, hogy az evangélikus egyházhoz tartozzam, hiszen evangélikus családba születtem. A familiáris háttérnek, az otthon látott példának és fél évszázada hűséges társamnak köszönhetem, hogy hívő és evangélikus maradhattam, meg tudtam vallani a hitemet, nem inogtam meg az eltelt évek során. Szent Ágoston azt mondja: „Egy Isten van, de a hozzá vezető utak különbözőek” Én az evangélikus egyházban találtam rá az Úrra-és a siklósi gyülekezetben a lelki otthonra. Tóth Lenke Egész életében meghatározó evangélikus hite. 1919. május 22-én született Szentetomyán. Apja Tóth László tanító, édesanyja Démusz Teréz. Édesapja 1922-ben az orosházi evangélikus gyülekezet kántortanítója lett, 1925-ben Tóth Lenke is a he- lyi egyházközség iskolájában kezdte meg tanulmányait. A polgári iskola elvégzése után a szarvasi evangélikus Luther Tanítónőképző Intézetbe iratkozott be. Hite elmélyült, szorgalmasan készült a rá váró feladatokra. 1939-től 1943-ig az orosházi egyházközség Katona utcai iskolájában helyettes tanítóként első és második osztályos gyermekeket nevelt. Ekkor úgy érezte, elhívása van a diakonisszái pályára, és Győrbe ment az anyaházba. Ott élte át a háború éveit, kisgyermekeket tanított, betegeket ápolt, lelkigondozást végzett 1952-ig, az anyaház megszüntetéséig. Néhány évig Téten szolgált mint kántor és bibliakör-vezető. 1955-ben hazatért Orosházára édesapja mellé segédkántornak. A legnehezebb időkben is járta a várost, gyűjtötte az egyházi hozzájárulásokat, vezette a gyermekbibliakört. Évekig a gyülekezet jegyzője, illetve énekkari tag volt, segített az egyházközség adminisztrációjában. Jelenleg is aktív tagja a diakó- niai csoportnak, életének elmaradhatatlan része a napi bibliaolvasás. Szeretem ezt a közösséget, ezeket az Istenben és Jézus Krisztusban hívő embereket. Édesapám kántortanító volt, így ebbe a közösségbe születtem bele. Később Isten elhívására, aki egy Orosházán szolgáló győri diakonissza nővér példáján keresztül mutatta meg nekem az utat, a győri anyaház diakonisszája lettem. Az anyaház megszűnése után visszajöttem Orosházára, és amiben csak tudtam, segítettem a gyülekezetei. Most, nyolcvanhét évesen már nincs elég erőm a látogatásokhoz. Isten ehelyett azt a szolgálatot bízta rám, hogy igés lapokat készítsek Különleges alkalmakkor, ünnepi istentiszteleteken osztogatom őket a híveknek Ezenkívül leveleket írok a gyülekezet tagjainak így próbálom erősíteni a hitüket. Valach Ilona 1927. szeptember 16-án született Békéscsabán Valach György és Kokavecz Judit gyermekeként. Istenben való hite az egyházi szolgálat útjára indította. Az 1952-53-as tanévben tanult kán- torizálni az Üllői úton. 1954-től a gyermek- és a szombat esti istentiszteleteken szolgál, majd 1956. november i-jétől napjainkig (azaz ötven éve folyamatosan) a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség hivatalos kántora. Kántori szolgálata mellett 1961-től a helyi gyülekezet adminisztrátora, majd 1967. január i-jétől 1997. december 31-ig pénztárosa volt. Munkáját a mai napig kitartó hűséggel és példamutató pontossággal végzi, tudásával mindig segítve a lelkészeket és a gyülekezet szolgálattevőit. Istentől kapott erővel végezte minden szolgálatát, a vészterhes időkben sem mulasztva el egyetlen alkalmat sem, és Isten iránti hálával játszik ma is szeretett gyülekezetében az istentiszteleteken. Mit jelent számomra evangélikusnak lenni? Mindent. Az életet. Ebben a hitben nőttem fel. Egyszerű szülők gyermeke vagyok, akik evangélikus iskolába járattak. Hat évig voltam a békéscsabai gyülekezet adminisztrátora, harmincegy esztendeig pénztárosa. Isten mindig a tenyerén hordott. Ebben az egyházban hallgathattam a tiszta evangéliumot; a lelkészek igehirdetéseiből hétről hétre mindig erőt kaptam a továbblépéshez, valahányszor hullámvölgybe, nehéz helyzetbe kerültem.
