Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-11-19 / 47. szám

‘Evangélikus Éltó KULTÚRKÖRÖK 2006. november 19. 5 Társadalmi nemek és keresztény felelősség ► Rendhagyó „nőnapot” tartottak múlt hét péntekén az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetemen (EHE). A magyar tudomány ünnepe alkalmából rende­zett, Társadalmi nemek és keresztény felelősség címet viselő konferencián két kivétellel női előadók szólaltak fel, akik az általuk körüljárt témát természe­tesen elsősorban „női oldalról” közelítették meg. A konferenciát ár. Csepre- gi Zoltán rektor nyitotta meg, moderátorként a szervező, dr. Orosz Gábor Viktor, az MTA-EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportjának tu­dományos főmunkatársa működött közre. Film és szakralitás „Réz-asztali” beszélgetés a Fasorban A november 10-i rendezvény gerincét a referátumok adták, emellett a programot a teológia énekkarának szolgálata, vala­mint két könyvbemutató színesítette: Kézdy Péter piliscsabai evangélikus lelkész a „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet" cí­mű Andorka Észter-emlékkönyvet, dr. Hausmann Jutta professzor asszony pedig Ruth című kötetét mutatta be. Miután az intézmény rektora köszön­tötte a megjelenteket, Kardosné dr. Kapo- nyi Erzsébet lépett a pulpitushoz. A Buda­pesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Ta­nulmányok Intézetének docense A nők és férfiak kiegyensúlyozott részvétele a politikai és közéletben című előadásában egyebek mellett azt húzta alá, hogy a politikai és közéletben alapvetően férfiak vannak Az állandó és időszaki kiállításai szerve­zésében mindig művészi hitelességre és színvonalra törekvő kiskőrösi múzeum idei novemberi tárlatára a nyolcvanne­gyedik évében járó Schéner Mihály élet­művének egy sajátos szegmenséből állí­tottak össze kollekciót: a mester temp­lomokat ábrázoló képeiből válogattak Szepes Hédi művészettörténész rendezé­sében. A november 3-i megnyitón kö­szöntőt mondott Lasztovicza László, Kis­kőrös alpolgármestere. „A kultikus helyek avatják a tájat az ember kultúrkincsévé” - idézte Schéner Mihály szavait megnyitóbeszéde elején Gáncs Péter püspök. A kultikus helyek életünkben játszott szerepe kapcsán viszszautalt Nőé történetére, aki a pusz­tulás földjére lépve hálaoltárt épített Is­tennek. Hasonlóképpen cselekedtek az A művész... őt követő ősatyák is, akik az isteni cse­lekvésre adott válaszképpen hitük kife­jezését és megélését segítő szent helye­ket, szakrális tereket kerítettek el az em­beri élettéren belül. Az ember eme „kul­tikus térhasználata” nyomán emelked­tek fel történelmünk során azok a temp­lomok, amelyek mai településeink szívét képezik - nemcsak földrajzilag, hanem esztétikailag és (a földet az éggel vertiká­lisan összekötő értelemben) spirituáli­dominánsan jelen, ami azért is sajnála­tos, mert így épp a „sajátos női megkö­zelítés" nem kap elegendő teret. A nők és férfiak kiegyensúlyozott részvétele a politikai döntéshozatalban azért is fon­tos lenne - hangsúlyozta -, mert ez elő­feltétele a társadalom, valamint a de­mokrácia fejlődésének. Dr. Gáspár Csaba László, a Miskolci Egye­tem Filozófiatörténet Tanszékének, vala­mint a Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének oktatója elsőként hall­gatói figyelmébe ajánlotta az előadása té­máját adó, a Hittani Kongregáció által közzétett dokumentumot. Ezután azon­ban nem a 2004-ben megjelent, Levél a ka­tolikus egyház püspökihez, a férfiak és a nők együttműködéséről az egyházban és a társada­san is. A templomokat funkciójuk avat­ja kultikus helyekké, esztétikai és spiri­tuális dimenziójuk révén válnak érték­őrző és -teremtő kultúrkincsekké. Bár szemünk ott szeret tanyázni, ahol a szépség van, a lélek romlásának újkori évtizedeiben felépültek templom nélkü­li, lélektelen városok. Templomok he­lyett épülnek felhőkarcolók, modem Bá­belek, melyeket tán csodálunk, ámde nem szeretünk. A kultusz is helyettesít­hető, ha megváltozik a hódolat tárgya: a shopping centerekben, a fogyasztás profán szentélyeiben az ember már csak lefelé néz, az anyag különböző formáit cso­dálja - s lassan elfeledkezik a lélek csendjéről, a szív békéjéről és az áldás­ról, amely metaforikus értelemben ab­ból az irányból jön, ahová a templomok tornyai mutatnak. „Ki tilthatja az áldást?” - tette fel a kér­dést Juhász Ferenc költő szavaival Gáncs Péter. A nemzeti himnuszában is áldásra szomjazó nép számára Schéner Mihály segít újra meglátni a lélek és az imádság házát, a találkozás, a közösség szenté­lyét, az ember és ember, az ember és Is­ten közötti kommunikáció központját, a szakrális helyet, mely a béke és az áldás örök forrására mutat. Schéner ezerarcú művészete létszim­lomban című iratról szólt, hanem általá­ban az emberről beszélt, akinek - bár el­vileg ismeretlen önmaga számára - a vi­lág és önmaga megismerésén keresztül mégis önmagát kell megvalósítania. Emberlétünket nőként, illetve férfi­ként különböző módon éljük meg - mondotta dr. Belső Nóra pszichiáter A női és féifidepresszió: biológiai és társadalmi as­pektusok a 21. század elején című előadásá­ban -, épp ezért nem feledkezhetünk el a hagyományos női és férfiszerepekről. Ugyancsak említést tett a férfi és női mivoltunkból fakadó különbözőségek­ről a két utolsó előadó. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyíregyházi ki­helyezett hittanárképző tagozatának ad­junktusa, dr. Cserháti Márta Társadalmi ne­mek és társadalmi szerepek az Újszövetség vi­lágában című referátumában azt ecsetel­te, milyen, a nemükből fakadó nehézsé­gekkel kellett megküzdeniük a nőknek az ókorban; Szabó Julianna, az EHE dok- torandusza, a ferencvárosi gyülekezet lelkésze pedig A nők és férfiak „kiegyensú­lyozott" szerepe az egyházban címet viselő referátumában a mai világunkra jellem­ző problémákról szólt. ■ Gazdag Zsuzsanna bólummá nemesíti a megragadott tartal­mat; képein legtöbbször egyszerre hul­lámzik át az emberi természet szent és démoni oldala, bukott embervoltunk eredendő kettőssége. ...és egyik műve Ezen a tárlaton csak a szentség pólu­sának kifejezéseit láthatják az érdeklő­dők: a szeretet, a felfelé figyelés, a lélek jóságának szimbólumait. A galériában sűrűn emelkednek a „mutatóujjak”: a medgyesegyházi templom ugyanúgy fel­ismerhető, mint a Notre-Dame - az al­kotói módszer mégsem realista, ugyan­akkor nem is absztrakt. A festmények megmunkálása szinte centiméternyi kö­zelségbe vonzza a tekintetet: a kidolgo­zás egyszerre tűnik gondosan mívesnek és rusztikusán elnagyoltnak. A képek mintha nem is tükröznének és ábrázol­nának, hanem a templomokban valami mást láttatnának velünk, ami azonban mégsem elvont. A művész saját maga ál­tal „expresszív-szürrealistának” nevezett munkáin mintha templomokkal kifeje­zett ősképeket látnánk, amelyek egy­szerre keltenek egyedien modem és ha­gyományosan ősi benyomást. Schéner Mihály In nomine Patris című írásában így vall templomokat ábrázo­ló képeiről: „Nem szűntem meg meg­ragadni a lehetőséget, hogy arányosat tegyek, olyat, ami az emberi mérték­nek megfelel, és az Istennek is tetszik. Valamit meglestünk az ő mérhetetlen rendjéből és arányaiból, valami na­gyon kicsit, de ez is elég ahhoz, hogy otthont találjunk magunknak a nagy­világban. Ha ujjaim csillagsugaraival valami örömet tudtam magamnak és nektek adni, akkor az ég felé mutat­tam, hogy találkozzam az égbolt csil- lagmilliárdjaival, az egyetemességgel, s egyben vezérlő csillagot kerestem, ami utat mutat nekem.” Schéner Mihály Templomok című tárlata december i-jéig tekinthető meg hétfő ki­vételével 9-től 17 óráig. Az emlékmúze­um címe: 6200 Kiskőrös, Petőfi tér 5. (A kiállítás képeiről készült fotók megtekint­hetők a Déli Egyházkerület honlapján, a Déli Harangszón: http://del.lutheran.hu.) ■ Petri Gábor Nyugodt szívvel kijelenthetjük: az Asztali beszélgetések címet viselő sorozat orszá­gos eseménnyé vált. A beszélgetések egy­részt „hitbéli munícióval” szolgálnak a hívő keresztények számára, másrészt tartalmas szellemi élményt nyújtanak bárkinek, aki figyelemmel kíséri az is­mert közéleti személyiségek - egyháziak és világiak - között zajló diskurzusokat. Legutóbb november 7-én a Budapest- Fasori Evangélikus Gimnáziumban került sor disputára Kiüresedés és szakralitás a filmek tükrében címmel. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a fasori gyüleke­zet jóvoltából ezúttal két névrokon, Réz András esztéta és Réz-Nagy Zoltán evangéli­kus lelkész foglalt helyet a gimnázium dísztermének képzeletbeli asztalánál. Napjainkban érdekes folyamatnak le­hetünk tanúi - hangzott el Réz András bevezetőjében. A ma embere ismét a szakralitás felé fordul, de a jellemzően az egyházakat kihagyva, pusztán tárgyak­ban és rítusokban megélve mindezt. A filmművészet és az abban fellelhető szakralitás pedig a mozi egyetlen apró szegmense: a fő irányzat a jellemzően igénytelen szórakoztatás. Az instant él­mény pedig gyorsan feledhető, vagy - amint Réz-Nagy Zoltán hozzátette - az egyes negatív jelenetek gyakran váratla­nul, kiszámíthatatlan hatással törhetnek elő a néző későbbi élete során. A film­művészetek iránti fogékonyság alapve­tően a társadalmi szocializációtól függ, találó hasonlattal „gyerekszobafüggő”. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban is, hogy ez utóbbiért az iskolai ne­velés is hibáztatható, hiszen a műalkotá­sok elemzése során nem cél az, hogy a diákok saját véleményüket és gondola­taikat próbálják megfogalmazni. Érde­kes kérdést feszegetett Réz-Nagy Zoltán azzal is, hogy bizonyos filmek, bár nem vallási témájúak, a mélyben az istenél­„Abban az időben, mikor a magyar angyalok betöltötték a Jelenések könyvét: megverték a Sátánt a Dunavölgyben. 1956. nov. 22.” Fővárosunk kedves, kétszintes kis „művészcsamoka” ismét újszerű kiállí­tással várja látogatóit az Erdély Művésze­téért Alapítvány támogatásával. Hogyan is látták Székelyföld művészei ’56 dicső­ségét, tragédiáját? Mit éreztek, hogyan tudták önmagukban feldolgozni a látott vagy csak hallott eseményeket? Nagyon elgondolkoztató választ adott a kérdésre Zsögödi Nagy Imre festőművész, grafikus. Tudjuk, hogy az erdélyi művészek mennyire aggódva figyeltek a forrada­lom minden mozzanatára, sokan közü­lük pedig - éppen Budapesten tartóz­kodván - részesei is lettek. Esetleg a rö­vid családi vagy baráti látogatás a várat­lan körülmények miatt hosszú hetekre nyúlt. Ez történt Zsögödi Nagy Imrével is, aki igen gyakran találkozott kedves íróbarátaival. Az együttlétek, a beszél­mény kereséséről is tanúskodnak. Ilye­nek például Tarkovszkij alkotásai, aki hol történelmi filmekbe, hol sci-fi alkotá­sokba burkolta mindezt. Az egyik előre borítékolható moderá­tort kérdés a Jézussal kapcsolatos és egy­házi vonatkozású filmekre vonatkozott. A lelkész véleménye szerint óvatosan ke- zelendőek ezek a témakörök, nehezen hozható össze a film és a szakrális tarta­lom, és a Ben Húr közismert jelenetére utalva elhangzott:- sokszor a kevesebb több, igényesebb. Keresztényként azon­ban erősen vitathatjuk a filmesztétának azt az álláspontját, amelyet például a ki­váló, Mel Gibson-féle A passióval, valamint a fontos és hiánypótló alkotásnak tekint­hető Lutherrel kapcsolatosan fejtett ki: ne­vezetesen hogy hamis az ábrázolásmód­juk, illetve hogy egyházi tárgyú filmeket egyáltalában szükségtelen készíteni. Az alapvetően kötetlen, filmbejátszá­sokkal tarkított eszmecsere közben több érdekes nézői kérdés és vélemény hangzott el. A legfogósabb kérdésnek az bizonyult, hogy a beszélgetés résztve­vőinek melyik két alkotás a kedvence, a közönség számára leginkább ajánlható filmje. Réz András lehetetlennek nevez­te a feladatot, és tréfásan hozzátette: há­romszáz filmnél kevesebbet képtelen lenne megnevezni. Réz-Nagy Zoltán számára sem volt könnyű a feladvány, de a gordiuszi csomót elvágva, Réz And­rás egyetértő fejbólintásaitól kísérve, Tarkovszkij alkotásaira utalt vissza. És hogy a teljes kiüresedés vagy az ál­talunk remélt szakralitás lesz-e a megha­tározó a közeljövőben? Számunkra re­ményt adó, ugyanakkor kellően meg­döbbentő végszóként Réz-Nagy Zoltán Andre' Malraux francia író közismert meg­állapítására utalva kijelentette: „A 21. szá­zad vagy spirituális lesz, vagy nem lesz.” ■ -REZSABEK­getések, a forradalom új színt hoztak művészi munkájába. Portrékat készített barátairól az események hatása alatt, és megkérte őket arra, hogy saját kezűleg írják arcképeik alá gondolataikat. (A mottóul választott biblikus szöveget például Sinka István írta portréja alá.) A művész több festményt, rajzot is készí­tett róla, jó barátjának tartotta. Nagyon közel állt szívéhez a költővé lett juhász- bojtár. Tamási Áron is „biblikus” szöveget írt arcképéhez: „Isten angyalai, segítsetek abban, hogy az újabb ezer év e véres kü­szöbén a magyar nemzet érdemei szerint léphessen át. 1956. IX. 19. Tamási Áron." Hasonló magvas gondolatokról árul­kodik, vagy inkább útmutatóul szolgál a többi író, költő néhány rövid, de értékál­ló mondata is: Németh László, Féja Géza, Domokos Pál Péter, Illyés Gyula aláírása. Páll Lajos fohásza így hangzik: „Keserű füst­szaggal, / Mérges kikiriccsel / Magadtól ne hints el, / Szerelmes Istenem.” Természetesen Zsögödi Nagy Imre is megörökítette a napi harcok szomorú történéseit, mint a többi kiállító művész: Abodi Nagy Béla, Balázs Imre, Balogh Zol­tán, Benczédi Sándor, Kazinczy János, Kós Ká­roly, Kusztos Endre, Nagy Éva, Nagy Pál, Pau- lovics László, Péterfy László, Simon Endre, Szécsi András, Timován Ari Vid, Török Pál... Erdélyi, székelyföldi festők, grafikusok forradalom alatt Pesten töltött napjainak emléke. Egy korszak, több korosztály fáj­dalmas sikolya. Mindezt csodálatos, hit­tel teli, biztató keretbe foglalta a kiállítást megnyitó Winner Mária szabadságharcos, akinek a fehér falak néma képei az átélt valóságot jelentik. ■ SCHELKEN PÁLMA Az „Erdélyi művészek ’56-ról” című kiállítás no­vember 24-ig tekinthető meg a Vármegye Galé­riában (Budapest V., Vármegye u. u.). Nyitva tartás: keddtől péntekig 10 és 18 óra között. Ég felé mutató ujjak és tornyok Schéner Mihály evangélikus festőművész kiállítása Kiskőrösön ► Kiskőrös főterén járva a Petőfi-szülőház és -emlékmúzeum előtt sűrűsödnek a lehulló falevelek a járdán, de aki a csöpögő eső és a zúgó őszi szél elől belép a múzeum kisgalériájába, egyszer csak templomok lélekemelő csendjében ta­lálja magát, és szakrális tereket rejtő épületek kisugárzó erőterét érezheti maga körül. A Petőfi-emlékmúzeum országos és nemzetközi hírű alkotókat is Kiskőrösre vonz, akik örömmel mutatják be munkásságukat a lutheránus költő szülőháza mellett. Schéner Mihály Kossuth- és Munkácsy-díjas evangéli­kus festőművész elgondolása és kérése egybeesett a múzeum vezetőségének elképzelésével, miszerint a művész Templomok című kiállítását Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke nyissa meg. Történelmi portrék és ’56 képei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom