Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-05 / 45. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2006. november 5. 7 evangélikus egyházban Részletek a Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség hirdetőkönyvéből -1956 Október 28. 1. Délután 2 órakor családi istentisztelet. 2. Október 31-én, szerdán a reformáció emlékünnepét ünnepeljük délelőtti ünnepi istentisztelettel és úrvacsoraosztással. 3. A reformáció hetében szokásos módon minden este templomi istentiszteletet tartunk, éspedig 1A 7 órai kezdettel. Az estéken az igehirdetés mellett egyháztörténeti ismertetések világítják meg az egyház megújhodásának körülményeit, folyamatát és az egész embervilág életére gyakorolt nagy befolyását. Ezekre a templomi alkalmakra szeretettel hívogatjuk az egész gyülekezetét, és a gyülekezet tagjai között külön is hangsúlyozom az ifjúság meghívását. Az utóbbi években erősen korlátozott vallásoktatás hiányosságait is pótolja legalább egy vonatkozásban az ezen az igehirdetés-sorozaton való részvétel. Külön is kérem a gyülekezetét, hogy hazánk ezen sorsdöntő napjaiban fordítsuk a figyelmünket befelé, és Isten előtti elcsendesedésben, imádságban hordozzuk teljes felelősséggel a közös ügyet. Külön ajándéka Istennek, hogy ezen a héten minden este az Isten házában gyülekezhetünk össze bűnbánatban és könyörgésben népünk jobb jövőjéért. 4. November i-jén, halottak napján halottainkról emlékezünk meg, éspedig ez idei emlék-istentiszteletünket a világháborúban elhunyt hősök emlékműve előtt tartjuk, és innen megyünk a temetőbe. Hozzunk virágot a hősök emlékművére és a gyülekezet elhunyt lelkészei és tanítói síremlékére. Október 31. 1. Istentisztelet után úrvacsoraosztás. 2. Este fél 7-kor reformáció heti esti istentisztelet. Ezen a héten minden este együtt vagyunk az Isten házában, és Ne- hémiás próféta könyvének fényében keressük Isten konkrét útmutatását a mi mostani helyzetünkben. Szeretettel hívom a gyülekezetét ezekre az alkalmakra. 3. A jövő vasárnap délelőtti istentisztelet után rendkívüli közgyűlést tartunk, ■■■■■■■BiiiHnMBannHnMMMi amelynek tárgysorozata a hazánkban előállott új helyzet által felvetett kérdések megtárgyalása és az egyházközség által esetleg teendő lépések elhatározása. November 4. A közgyűlés nyilatkozata Folyó hó 2-án az egyházközség presbitériuma ülést tartott, amelyen foglalkozott a hazánkban előállott új helyzettel, és ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot terjeszti a közgyűlés elé: 1. Isten iránti hálával vesszük a magyar nép magára eszmélését, amellyel lerázta magáról az idegen politikai és ideológiai jármot, és a maga kezébe vette nemzeti és politikai élete irányítását. Szívből örülünk a függetlenség kivívásának, és mi is azért imádkozunk, azért dolgozunk, hogy a forradalmi megmozdulás vívmányai megmaradjanak és kiteljesedjenek. 2. Forró szeretettel köszöntjük D. Ordass Lajos püspök urat, aki máris átvette a Déli Evangélikus Egyházkerület, sőt az egész evangélikus egyház irányítását, és mi is felsorakozunk mögé evangélikus egyházunk szolgálatának minél teljesebb kiépítésére. 3. Felhívjuk híveinket, hogy az iskolában megszűnt a hitoktatás előzetes behatáshoz kötöttsége. Az akármilyen okból be nem íratott tanulók is részt vehetnek az iskolai hitoktatáson. Evangélikus szülő Isten iránti kötelessége, hogy gyermekét a hittanórára elküldje, és az azon való részvételt gyermekeitől számon kérje. 4. Törvénytelennek és evangélikus egyházunkhoz méltatlannak ítéljük, hogy az egyház vezetősége 1951. szeptember 16-án a presbitérium egyes tagjait politikai okokból lemondásra bírta. Az akkor lemondott presbitereket, úgymint: Nagy István igazgató-tanítót, gyülekezeti jegyzőt, Szabó Józsefet, Miszlai Józsefet, Dri- nóczi Jánost arra kérjük, hogy vonják vissza lemondásukat, és vegyenek részt újra a presbitérium munkájában. , 5. Egyházközségünk vezetősége azon lesz, hogy megragadjon minden lehetőséget a gyülekezet régi munkaágainak kiépítésére, jogainak és javainak visszaszerzésére. Isten áldja és oltalmazza egyházunkat, népünket és hazánkat! December 1. 7. Esperesünktől felhívást kaptunk, hogy a tolna-baranyai gyülekezetek a testvéri összetartozás kifejezésére és a tényleges szükség enyhítésére rendezzenek egy kis gyűjtést a budapesti lelkészek megsegítésére. Az esperes maga beosztotta a gyülekezeteket, hogy kihez juttassák el szere- tetadományaikat. A mi gyülekezetünkre Danhauser László, Sréter Ferenc, Ruttkay Elemér budai lelkészek, Glatz József [hittantanár], Bohár László [a gyülekezet volt lelkésze], Sántha Ilona [Sántha Károlynak, a sárszentlőrinci gyülekezet énekszerző lelkészének a lánya - a szerk.] és Zulauf Henrikné lelkészözvegy osztatott ki. Az esperes elgondolása az, hogy a szállítási nehézségekre való tekintettel inkább kisebb terjedelmű élelmiszereket (liszt, zsír, szalonna, húsnemű, tojás stb.) adjanak. Tekintettel arra, hogy segítségünk annál többet ér, minél gyorsabban küldjük, szeretettel kérem, hogy még ma délután juttassuk el a parókiára az adományokat, ahol a gondnok átveszi, és pár napon belül el is indítjuk azokat. Emlékezzünk meg az apostoli igéről: „Ti a Krisztus teste vagytok és tagja rész szerint, s ha szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind.” December 16. 6. A múlt heti gyűjtés eredményes volt. 118 családtól összejött 2 mázsa liszt, 50 kiló zsír, 40 kiló szalonna, őrölt paprika, dió, mák, hagyma, burgonya, szappan, lekvár, pucolt baromfi, 318 forint. El is juttattuk Budapestre. Első részét én vittem fel vonaton. Másik részét tegnap egy alkalmi autó vitte el a feleségem kíséretében. Az adományt hálásan fogadták. Országos lelkészértekezleten mondtak köszönetét a budapesti lelkészek a vidék önzetlen támogatásáért. Ordass püspök úr könnyekig meghatónak mondta azt a sok szeretetjelet és az együvé tartozásról szóló bizonyságot, ami Budapest sorsdöntő napjaiban a vidék részéről megnyilvánult. Bohár László nyugalmazott lelkész külön is meleg köszönetét mond róla el nem feledkező lőrinci híveinek, és áldott karácsonyt kíván. A gyülekezet hirdetőkönyvéből a fentiekben idézett részleteket Csepregi Béla, a gyülekezet akkori lelkésze írta és olvasta fel az istentiszteleteken. Közli: Karl Jánosné Csepregi Erzsébet, a gyülekezet jelenlegi lelkésze Balról jobbra: Bottá István, Ordass Lajos és Kendeh György a kelenföldi templom oltáránál 1956 végén Prolongált kegyelem 1956. november i. -1958. június 17. Három nappal a magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtását megelőzően kezdődött, majd a Nagy Imre éf társai kivégzését követő napon végződött evangélikus egyházunk második világháborút követő korszakának legáldottabb időszaka. Az előzmény Ordass Lajos kettős rehabilitációja, illetve a két addigi püspöknek - az októberi események hatására történő- lemondása volt. Ezekhez járult Horváth János, illetve Mihályfi Ernő Ordasshoz címzett személyes kérése, hogy azonnal vegye át az egyház vezetését. Ordass Lajosnak, majd a hozzá csatlakozó Túróczy Zoltánnak és társaiknak nagyon nehéz örökséggel kellett szembesülniük Az adott helyzet teljes felülvizsgálatot igényelt, és csak ennek megtörténte után lehetett remény arra, hogy az egyház újrafogalmazza a maga önértelmezését és benne az államhatalomhoz való viszonyát is. Az egyház új önértelmezéséhez vezető út teljes teológiai, illetve személyi, strukturális változásokat követelt, az egyház összes megnyilvánulását - a sajtót, financiális ügyeket, külföldi kapcsolatokat stb. - pedig a gyülekezetekben folyó munka szolgálatába kellett állítani. Az addigi eklektikus teológiát a Jézus Krisztus keresztjére és feltámadására alapozott biblikus, reformátort, hitvalló gondolkodás váltotta fel. A vezető tisztségekből eltűntek a korábbi korszak kompromittálódott személyei. Az egyháznak csak egy nagyon szűk rétege ragaszkodott volna ahhoz, hogy „hármas koalíció” - a korábbi korszakban magukat „haladónak” nevezők, továbbá az ébredést és az Ordass-vonal - kormányozza az egyházat; a többség „kettős koalícióban”gondolkodott. A belső megújulást negyvenhat - különböző célcsoportok felé irányuló, Foton és Balatonszárszón százharminckét napon át 2855 résztvevővel tartott - konferencia segítette. A financiális ügyek átláthatóvá váltak, a sajtót és a külföldi ügyeket pedig az addigi exkluzivitás helyett az egész egyházra tekintő gondolkodás váltotta fel. Megújult hitoktatási és ifjúsági munka segítette a jövő egyházának megalapozását. A lelkészek és egyháztagok többsége megkönnyebbüléssel nyugtázta a változásokat, és örömmel vállalták a többletmunkát. Mindezt egy olyan korszakban tették, amelyet a nyílt állami terror jellemzett. Ami az állam-egyház viszonyt illette, Ordass három korszakot különböztetett meg. Az elsőt - a legrövidebbet - a „teljes szabadság”, a másodikat - a leghosszabbat - az „üres ígéretek”, a harmadikat pedig a „nyílt ellenségeskedés" korszakának nevezte. Az egyház mindegyik korszakban megpróbálta végezni a maga sajátos küldetését, az államhatalommal pedig igyekezett ,Jialógusos" viszonyt kialakítani. Azonban mind az egyházon belül, mind pedig rajta kívül akadtak olyan körök, amelyeknek a tagjai nem ebben gondolkodtak. Az 1957 szeptemberében Budapesten az - elvben megszüntetett, valójában azonban tovább működő-Állami Egyházügyi Hivatal által tartott nemzetközi konferencia, majd az ÁEH- val folytatott sikertelen novemberi tanácskozások megpecsételték a korszaknak és vezetőinek a sorsát. Mindez nem változtat azon, hogy ez az időszak az egyház számára isteni kegyelmi időszakká lett, mert az egyház képes volt alternatívát nyújtani egy nagyon nehéz történelmi és egyháztörténelmi helyzetben. A korszak eredményei pedig ma is segíthetnek formálni a jelent és a jövőt. ■ Anonyma A minneapolisi delegátusok egy csoportja az ausztriai Salzerbadban 1957 májusában (balról jobbra első sor: Wiczián Dezső, Ordass Lajos, Zeuthen Mogens; második sor: Nagy Gyula, Vajta Vilmos, Szabó József püspök; harmadik sor: Veöreös Imre, Kékén András; negyedik sor: Hafenscher Károly, Sólyom Jenő) 1956. november 5. • XII. Pius pápa körlevelében elítéli a forradalom leverését. November 23. • Ordass Lajos tanácskozik az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnökével, Horváth Jánossal. Horváth tudomásul vette Dezséry László és Vető Lajos püspökök, valamint Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő lemondását. November 28. • Az Állami Egyházügyi Hivatal közleménye szerint a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tiszteletben tartja a szabad vallásgyakorlatot, biztosítja a fakultatív iskolai hitoktatást, és kötelezőnek tartja magára nézve az egyházakkal kötött megállapodásokat az 1956. október 23-i állapotnak megfelelően. December 11. • Az egyházegyetem tanácsa Budapesten hivatalosan is elmozdítja Dezséry Lászlót, Vető Lajost, Mihályfi Ernőt, valamint Darvas József és Mágócsy Emil egyházkerületi felügyelőt. Tárgyalják a rehabilitációs ügyeket. December 12. • Egyházkerületi presbitériumi ülések; az Északi Egyházkerületben elfogadják Vető Lajos lemondását. December 13. • Országos lelkészértekezlet Budapesten. December 31. • Az Elnöki Tanács megszünteti az Állami Egyházügyi Hivatalt (31/1956. tvr.). A hivatal a Művelődésügyi Minisztérium keretein belül működik tovább. 1957. január 15. • A Magyar Népköztársaság bírósága rehabilitálja az 1948. október i-jén, Ordass Lajossal együtt elítélt Vargha Sándor volt egyetemes főtitkárt. Január 21. • A Vatikán felfüggeszti mindazokat, akik nem a kánonok révén, hanem az ÁEH kinevezése által kerültek hivatalukba. Január 26. • A református konventi elnökség határozata szerint az 1956. október 23-i status quót kell visszaállítani. Február 6. • Az Északi Egyházkerületben beiktatják hivatalába Túróczy Zoltán püspököt és Mády Zoltán felügyelőt. március 10. • Horváth János egyházügyi hivatali elnök nyilatkozata arról, hogy Mindszenty József utasításainak végrehajtása törvénybe ütközik. Március 24. • Áz Elnöki Tanács 22/1957. rendelete szerint a vezető egyházi állások betöltéséhez az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulása szükséges 1956. október i-jéig visszamenőleges hatállyal. Június 26. • A Déli Evangélikus Egyházkerület ügyészévé Boleratzky Lórándot, püspökhelyettesévé Zászkaliczky Pált választja. Július 10. • Az egyetemes közgyűlés Veöreös Imrét választja egyetemes főtitkárrá, és számos más személyi kérdésben is határoz. Július 27. - szeptember 9. • A Lutheránus Világszövetség augusztus 19-től 25-ig tartott minneapolisi nagygyűlésén részt vesz Ordass Lajos, Hafenscher Károly, Nagy Gyula. Ordass Lajost ismét első alelnökké választják. ■ Összeállította: Kertész Botond
