Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-09 / 15. szám

'Evangélikus ÉletS ELŐ VIZ 2006. április 9. SHHHSSgggSBHMMHMNgggi A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN... 5. -Jn 19,38-42 Akik eltemették... ban erkölcsi fogyatékosság, gyávaság. Utóbbi képviselői listavezetők a kárhozat útján... Még akkor is, ha vitatott az er­kölcs fogalma. A Krisztus-titkolás fájdal­mas is. Legjobban Krisztusnak fáj, aki ép­pen a róla szóló bizonyságtételre szólított és szólít ma is. Hiába a sír előtt a nehéz kő, hiába a pe­csét, a katonák és az őrség, akik elzárják az utat. Megdöbbentő, de Jézus még mé­lyebbre megy. Oda, ahonnan - úgy tűnik - lehetetlen a szabadulás: a lélek kriptájá­ba. De nem Jézus, hanem a nélküle élők számára lehetetlen... ► Talán helyesebb és képszerűbb így mondani: aki, illetve akik sírba he­lyezték őt... De ez az esemény már nem a bámészkodók sokaságából ál­ló tömeghez, a néphez kapcsolódik, hanem csupán egyetlen ember nevé­hez fűződik: arimátiai Józseféhez. Nincs ott, akit megmentett, de nincs ott korábbi segítője sem. A sokat emlegetett nép távolmaradásának oka a közelgő nagy ünnep. így az asszonyok is későn ér­keznek a harmadik napon... Nem a halál közelségének érzése tarthatta távol őket, hiszen másként viszonyultak hozzá, mint a ma élők. A zsoltáríró sem fél a ha­lál árnyékában, bár közelségében jellem­ző a kilátástalanság, lemondás és remény­telenség. A halál is nagy hatalom, mint a kíváncsiság... Szétszór és összegyűjt. Elképzelhető, hogy már nem állt a ke­reszt alatt a nevezetessé vált katonatiszt sem, amikor arimátiai József és segítője, Nikodémus közeledett a kereszthez. Ne­kik is van „rangjuk”: gazdagok, tiszteletre méltók, „kereső" emberek. Az utóbbi ti­tokban felkereste Jézust, bár hallhatta is őt. Most azonban arimátiai József az, aki elmegy Pilátushoz, és elkéri Jézus testét. A helytartó nem tagadja meg a kérés telje­sítését. József tehát készül Jézus temetésé­re, sírba helyezésére. Csaknem titokban. De amikor jó szándékkal cselekszünk, ak­kor is adódhatnak utunkon zökkenők... A „Krisztus-titkolás” - a keresztény ember elhívásának fényében - elsősor­Igy a Krisztus-titkolás lehetetlenség azok számára, akik odafigyelnek szavá­ra és ígéreteire. A többször emlegetett nép, a tömeg számára is. József az isme­retlenségből lépett elő, de a temetés is­mertté tette a nevét. Talán szerénytelenül ugyan, de felté­telezhető, hogy így mindannyian - te is, kedves olvasó és én is - világosságra ér­kezhetünk a húsvéti hírrel: Krisztus feltá­madt a halálból! ■ Mónus László Erős Gusztáv udvarán Az alábbi kis történet a ’20-as években jelent meg a Fénysugár című egyházi új­ságban. Bár legendaszerű, tartalma ma is sokatmondó. A drezdai kastély udvarában fényes társaság van együtt. Erős Gusztáv, a közismerten könnyelmű, erkölcstelen életű választófejede­lem hangversenyt ad. Korának egyik híres ze­nészét hívta meg. A pompás teremben elhe­lyezkedik a fényes társaság a zongora körül, csak a művész ül egyszerű, kopottas ruhájában a zongoránál. Különös jelenség a többiek kö­zött. Tartása magára vonja az emberek figyel­mét. Homlokáról, a szeméből valami nemes fény árad. Erős Gusztáv szemben áll vele, és ál­landóan figyeli, majd megadja a jelt a hang­verseny kezdetére. Vajon mit fog hallani? Lélegzetvisszafojt­va figyelnek. Bizonyosan valami vidám tánc­melódiát... - De ezt a különös embert ott a zongoránál más hangok töltik be. Egyszerre nagy részvét támad szívében a körülötte ülők iránt és az iránt, aki ott áll vele szemben, és akinek arcán látszott az élvezetvágy; látszott, hogy csak parancsolni tud, és nem engedel­meskedni. Szólni akar hozzájuk művészeté­vel. Akár kegyet talál, akár nem. Bele akar vinni egy darab böjti időt ebbe a felékesített terembe és ezeknek a felületes, csak élvezetet hajhászó embereknek az életébe. Ki akarja ra­gadni őket magával, ha csak percekre is, a föld porából a Golgota magaslatára. Lassan, ünnepélyesen szólal meg a teremben a muzsi­ka: „Egy Bárány jő és hordja ím / Bűnét egész világnak..." Hangtalanul figyel mindenki. Hangtalanul és mintha villám sújtotta volna, ott áll a vá­lasztófejedelem, és egy mozdulattal sem képes a soha nem hallott, különös zene feletti nemtet­szésének kifejezést adni. És mindig teljesebben és szívhez szólóbban hangzanak az akkordok a levegőben: „Türelmesen a vállain, / S a lépte gyenge, fáradt..." Ezt nem várták. Egyszerre elsüllyed min­den pompa körülöttük, és hiábavaló rongy­nak látszik minden ékesség. Erős Gusztáv, aki mozdulatlanul hallgatja a csodás hangokat, egyszerre kicsinek és szegénynek érzi magát. Megérzi a szent közelségét annak, aki azt akarja, hogy ő is részese legyen a Golgotán végbement megváltásnak, aki előtt az ő lelke is porba süllyed. És elhangzottak a korái utol­só, ujjongó hangjai: „Tulajdonul Neked, Uram, / Oda ajánlom önmagam / Most és mindörökre!” Halotti csend. A hangversenynek vége, a já­tékos tekintete még mindig a billentyűkön van, a lelke pedig messze, a Golgota hegyén, ahol Is­ten Báránya a világ bűnét magára vette. A választófejedelem felriad merev hallgatá­sából. Odasiet a zenészhez, és mindkét kezét megragadva megilletődve mondja: „Hornét is­mer engem ilyen jól? És honnét van ez a zene?” A zenész félelem nélkül és szabadon néz a vá­lasztófejedelem szemébe: „Én magam semmit sem tudok. Fenség, én és a művészetem a legna­gyobb Királynak a szolgálatában állunk. 0 ve­zeti kezemet, és én nem tudok mást játszani, csak amit őakar.” A választófejedelem lehúzza értékes gyűrű­jét, és Bach János Sebestyén ujjúra húzza (ő volt a zenész): „Hordja ezt a gyűrűt a mai nap emlékére, annak jeléül, hogy életem végéig há­lás leszek ezqrt. Sokat adott nekem ezen az es­tén, többet, mint gondolja. Az ének által úgy szólt hozzám, mint eddig még soha senki. Kö­szönöm." Bach így válaszolt: „Bár soha sem fe­lejtené el Fenség ezt az éneket. Más köszönetét nem kérek." ■ Gáncs Aladár Kedves Gyerekek! ► Mostani sorozatunkban két keresztes lovagnak segíthettek a rájuk váró pró­bák teljesítésében. Királyuk azzal a feladattal bízta meg őket, hogy keressék meg a Tudás erdejében álló várat, amelyről egy nagyon régen íródott kódex tesz említést. Albert lovag és Pongrác lovag nem is késlekedett, azonnal útnak indult. A kódex leírása szerint nyolc feladatot kell teljesíteniük. Mindegyik próba egy-egy bibliai történethez kapcsolódik. Segítsetek nekik! Ha megol­dottátok a feladatot, küldjétek el a szerkesztőség címére a megfejtést. Jutalmul minden egyes alkalommal megkapjátok a várat ábrázoló kép egy-egy darabját, így mire véget ér a sorozat, összerakhatjátok a kódexben látható képet. A megfejtéseket utólag is elküldhetitek. Címünk: Evangélikus Elet szerkesztősé­ge, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. GYERMEKVAR Rovatgazda: Boda Zsuzsa 7­Albert és Pongrác lovagolt tovább, jócs­kán maguk mögött hagyták már a me­nedékül szolgáló barlangot.- Életemben nem láttam még olyan nagy szélvihart, mint amilyet tegnap él­tünk át - sóhajtotta Albert lovag.- Nem is volt könnyű abban a böm­bölő szélben teljesíteni a próbát... De nézd, milyen ragyogóan süt most a nap! Nyoma sincs annak a nagy szürkeség­nek, amely a viharban az égen volt. Sze­retek ilyen madárcsivitelős, kellemes időben lovagolni. Jó volna, ha minél to­vább tartana ma a napsütés!- Tudod, amikor csatában vagyunk, sokszor eszembe jut a Józsué könyvében le­írt égi csoda, amelyet az Úr Izrael fiaiért tett egyszer. Az emóriakkal harcoltak éppen, amikor Józsué megparancsolta a napnak, hogy ne mozduljon. És akkor csoda történt, mert sem a nap, sem a hold nem mozdult az égen egy álló na­pig. Egészen addig, míg a zsidó nép telje­sen le nem győzte az ellenséget. Az Úr tette ezt a csodát a népéért.- Ez igazán különös! - nézett csodál­kozva Pongrác lovag a barátjára. - Ne­ked mindig az a történet jut az eszedbe a Bibliából, amelyhez a soron következő próbánk kötődik! Mert ahogy ezt a kó­dexet nézem, az utolsó előtti felada­tunknál pont ez a történet látható. A ka­tonák épp harcolnak, miközben az ég­bolton áll a nap, arrébb pedig a hold.- De miért van kétszer megrajzolva ez a kép? - nézte társa csodálkozva az oldalt.- Azt írja a könyv, hogy a kódex raj­zolója sajnos figyelmetlen volt. Amikor megörökítette ezt a történetet, elköve­tett néhány hibát. Bajusz király nagyon mérges lett, és újrarajzoltatta vele a ké­pet. Mivel azonban a kódexből lapot ki­tépni nem lehetett, a hibás kép is itt ma­radt a könyvben. A hetedik próba tehát az, hogy meg kell keresnünk a két rajz közötti hat eltérést. Ti megtaláljátok? X - 1 L \\ 1 Az otthoni passióáhítat igeliturgiája Első állomás Zsoltár imádság: Zsolt 6. Ószövetségi olvasmány: iMóz 3,1-24. Jézus evangéliuma: Mt 26,1-13:14-16. Mk 14,1-9:10-11. Lk 22,1-2:3-6. Jn 12,1-11:12-19. Második állomás Zsoltár imádság: Zsolt 32. Ószövetségi olvasmány: 2MÓZ 12,1.3.7-8.12-14.26-27. Jézus evangéliuma: Mt 26,17-19: 20-25:26-30. Mk 14,12-16:17-21:22-26. Lk 22,7-13:14-20:21-23. Jn 12,23-33:13,1-17. Harmadik állomás Zsoltár imádság: Zsolt 38. Ószövetségi olvasmány: iMóz 11,1-9. Jézus evangéliuma: Mt 26,31-35:36-46. Mk 14,27-31:32-42. Lk 22,24-30:31-34:35-38. Jn 13,21-30:18,1-11. Negyedik állomás Zsoltár imádság: Zsolt 51. Ószövetségi olvasmány: Ezs 42,1-9. Jézus evangéliuma: Mt 26,47-56:57-68. Mk 14,43-52:53-65. Lk 22,39-46:47-53. Jn 18,12-18:19-24:25-27. Ötödik állomás Zsoltár imádság: Zsolt 102. Ószövetségi olvasmány: Ezs 49,3-6. Jézus evangéliuma: Mt 26,69-75; 27,1-14. Mk 14,66-72; 15,1-5. Lk 22,54-62:63-71. Jn 18,28-32:33-40. Hatodik állomás Zsoltár imádság: Zsolt 130. Ószövetségi olvasmány: Ezs 50,4-10. Jézus evangéliuma: Mt 27,15-26:27-30. Mk 15,6-15:16-19. Lk 23,1-5:6-12:13-25. Jn 19,1-5:6-16. Hetedik állomás Zsoltár imádság: Zsolt 143. Ószövetségi olvasmány: Jer 31,31-34. Jézus evangéliuma: Mt 27,31-44:45-50:51-61:62-66. Mk 15,20-32:33-37:38-41:42-47. Lk 23,26-38;39-43;44-46;47-49;50-56. Jn 19,16-22:23-30:31-37:38-42. ■ Az „Evangelisches Kirchengesangbuch” alapján közli: -1 -a WSBMMWMíMISM HETI UTRAVALO Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztá­ban, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. ön 3,14-15) Böjt hatodik hetében, a nagyhéten az Út- _______ mu tató reggeli igéi Jézus szenvedéstörté­netét tárják elénk. Virágvasárnap Jézus a jeruzsálemi bevonulásával beteljesítette a pró­féciát: .....íme, királyod jön. szamárcsikón ülve." (Jn 12,15) A nagy sokaság akkor még az alá­zatos királyt üdvözölte, végül mégis Barabbást választotta! És te?! „Hozsánna a Dávid Fi­ának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mt 21,9; LK) Mi valljuk-e az ős­keresztény himnusz szavaival, „hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fii 2,11)?! O a kígyó (sátán) fejét tapossa, a rézkígyó viszont a keresztre feszített Üdvözítő jelképe, heti igénk szerint. Isten egyoldalú, megelőző szeretetének bizonysága, hogy érettünk, istentelen és bűnös ellenségeiért halt meg Fia, „aki által részesültünk a megbékélés ajándéká­ban" (Róm 5,11). A Biblia Istene megismertette magát Jobbal igéje s alkotásai révén. S ez a hitre jutás útja ma is: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért (...) bűnbánatot tartok..." (Jób 42,5-6) Az Úristen ítélete elől csak a bárka és a páskabárány vé­rével megjelölt sátor nyújtott menedéket: Jíredj. népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót!” (Ézs 26,20) Ámde „mi egyedül a Krisztus keresztjével dicsekedünk, mert általa van váltsú­gunk és üdvösségünk" (Gál 6,14; LK). Az utolsó vacsora közben Jézus megmosta tanítvá­nyai lábát, mert „aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, külön­ben teljesen tiszta" (Jn 13,10). Nagycsütörtök éjszakáján az Úr „emlékezetessé tette csodáit, ke­gyelmes és irgalmas az Úr" (Zsolt 111,4). És mi a mi feladatunk? „Valamennyiszer eszitek e kenye­ret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön" (iKor 11,26) ismét, az övéiért! Nagypéntek kérdése: mit is tett ekkor az Atya? „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta (a keresztre!), hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) És mit tett a Fiú? Az Úr Jézus Krisztus „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig". (Fii 2,8; LK) De mi történt a véres kereszten? „Ezt a szenvedést emberi nyelv ki nem be­szélheti. Csak azt tudjuk, érettünk kellett a Krisztusnak mindeneknél szörnyűbb halál­tusát megvívnia” - vallja Luther. A názáreti Jézus, a zsidók királya tudva, hogy mindent megtett megváltásunkért, ezt mondotta: „Elvégeztetett!" (Jn 19,30), és átadta lelkét Atyjá­nak. S a mi feladatunk?....béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,20) A próféta szava már be­teljesü lt - „Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte”- de felhívását nekünk kell beteljesítenünk: „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz. Ismerjük hát meg. törekedjünk megismerni az Urat!" (Hős 6,2.1.3) Kezdhetjük nagyszombat csendjében, hogy mindannyian elmondhassuk: lélekben én is „a keresztfához megyek" (EÉ 208,1)! ■ Garai András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom