Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-26 / 13. szám
IO 2006. március 26. KRÓNIKA Evangélikus ÉletS sss A díjazottak eg csoportja A XV. országos hittanverseny helyezettjei Gyülekezeti csapatok 1-2. osztályosok 1. Deák téri gyülekezet: Kézdy Borbála, Marossy Hanna, Pintér Kristóf, Székely Szabolcs 2. Györköny: Binder Anna, Gerzsei Dániel, Horváth Cintia, Kövér Bence 3. Iklad: Ecker Aliz, Ecker Olivér, Hajdú Laura, Babka Eszter 3-4. osztályosok 1. Budavár: Czenthe Ilona, Lukács Teodóra, Szebik Huba, Verbürg Benedek Attila 2. Kispest: Gál Karolina, Herkely Anna, Dénes Orsolya 3. Boba: Mórotz Levente, Bejczi Rebeka, Csajbók Erik, Szuh András . 5-6. osztályosok 1. Boba: Sebestyén Andor, Rosta Izabella, Gyömörey Enikő', Varga Dóra 2. Kiskőrös: Boldoczki Fanni, Kuti Annamária, Gucsi Máté 3. Budavár: Angler Zulejka, Balázs Eszter Ildikó, Czenthe Kata, Csorba Dániel 7-8. osztályosok 1. Erdőkürt: Holló Barbara, Gorái Szilvia, Nyemcsok Medárd, Rondella Szibilla 2. Budavár: Bircher Nóra, Czenthe Anna, Madocsai Csenge, Madocsai Lelle 3. Pilis: Bóbis Roland, Illanicz Klára, Kovács Krisztina, Pap Erika Iskolai csapatok 1-2. osztályosok 1. Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola; Pápa: Kató Agnes, Máté Alexandra, Németh Kitti, Vörös Sharon . 2. Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola; Szarvas: Furár Dominika, Janecskó Liliána, Makan Máté, Srobbel Aletta 3. Az Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola evangélikus hittanosai; Kőszeg: Pintér Kamiin, Bokor Gréta, Láng Ferenc, Marton Csaba 3-4. osztályosok 1. Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium: Lazanyecz György, Szabó Tamás, Quintz Boglárka, Palcsek Balázs 2. Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola: Papp Zsófia, Sajden Erik, Koska Patrik, Horváth Patrik 3. Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola; Pápa: Györgyi Bianka, Gulyás Eszter. Takács Regina, Varga Vajk Vilmos 5-6. osztályosok 1. Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium: Gyenes József, Mály Ambrus, Schranz Aron, Szabó Viola 2. Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola; Szarvas: Bohus Brigitta, Gunda Zsuzsanna, Kit ajka Béla, T inka Tünde 3. Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ; Győr: Szatmáry Fanni, Takács Kincsó', Vdntus Orsolya, Németh Virág 7-8. osztályosok 1. Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ; Győr: Kalácska Nóra. Liu Liliána, Tekány Katalin, Ihász Tamás 2. Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium: Kráhling Anna, Brebovszky Eszter, Kiss Dóra, Sztyehlik Boglárka 3. Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium: Balázs Beáta, Balázs Tímea, Bodnár Petra. Lórinczi Zsófia ISTENTISZTELETI REND / 2006. március 26. Böjt 4. vasárnapja (Laetare). Liturgikus szín: lila. Lekció: jn 6,1-15; Ezs 54,7-10. Alapige: Gál 4,21-31. Énekek: 360., 365. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (német) Andreas Wellfner; de. n. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (orgonazenés) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. u. (úrv.) Szabó julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Andres Pöder; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Petri Gábor; de. 11. (úrv.) Petri Gábor; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Szávay László; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (szuplikáció) Lackner Eszter ; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János: Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László: Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Gémes István; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gémes István; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Farkas Sándor; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás: Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Magassy Sándomé; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa „Tudja meg ezt a jövő nemzedék.. Szeretetvendégség és könyvbemutató Szepetneken A falu - madártávlatból Dél-Zalában, Nagykanizsától csupán öt kilométerre található egy sokat megért, takaros település, Szepetnek. A 7-es főúton Nagykanizsa és Letenye között utazó szeme verőfényes napokon nem kerülheti el a délre, mindössze néhány kilométerre elé táruló gyönyörű látványt, amelyet a dombon elterülő község és két, tiszteletet parancsoló templomtornya nyújt. Az úti cél Böjt első vasárnapjának délutánján nem látszott a falu. A helyiség táblájáról sem ismerhette fel a járókelő, hogy hol jár. A kis Opel, amelyet Deme Dávid evangélikus lelkész vezetett, dacolt az elemekkel, utat tört magának a hóval fedett, hóvihartól láthatatlanná vált úton, és szerencsésen célhoz ért a szepetneki ódon evangélikus templom és az új gyülekezeti ház előtt. Nem először járt aznap ott. Reggel 9 órakor már elvitte „gazdáját”, hogy istentiszteletet tartson a kis nyájnak, s továbbvitte Nagykanizsára is, majd - hogy Deme Dávid az ugyancsak lelkészként szolgáló feleségének, Smidéliusz Katalinnak is segítsen - Sandra, Patra, végül Zalaszentjakabra. Most szeretetvendég- ségre és könyvbemutatóra hozta utasait. A kocsi érkezésekor már tele volt a gyülekezeti ház imaterme. Közel nyolcvanan jöttek el az ítéletidőben azért, hogy emlékezzenek az elmúlt időkre, a kétszázötven évvel ezelőtt ide érkezett ősökre, hitvalló elődökre vagy arra, ami fáj, de mégis a múltjuk része. Az evangélikusok mellett jelen voltak más felekezetű falubeliek is: rokonok, ismerősök, a falu vezetői. Az esemény A közös éneklést és Deme Dávid rövid igehirdetését követően került sor A Somogy-Zalai Egyházmegye és gyülekezeteinek története című könyv bemutatására, amelynek - másfél év elteltével - immár a második kiadását vehetik a kezükbe az olvasók. E könyvbemutató különlegessége abban állt, hogy a kötet szerzőjeként e sorok írója ott beszélhetett az egyházmegyéről és a szepetneki gyülekezet történetéről, ahol keresztelték, ahol konfirmálták, ahol gyermekkorát töltötte, s ahol minden zeg- zugot ismer. Ott, ahol a temető hantjai alatt apai őseinek hamvai porladnak, a kereszteken olvasható nevek ismerős, felejthetetlen arcokat idéznek fel emlékezetében, és ott, ahol még néhány gyerekkori barátra is ráköszönhet. Saját hazájában senki sem lehet próféta A történetírás felelősség. Az igazság Janus-arcú, de a tények tények. Ezért - rendhagyó módon - videofilmmel kezdődött és fejeződött be a rendhagyó könyvbemutató. A felvételek a kutató-, gyűjtőmunka során készültek; Fónyad Pál (t20oo) egykori nagykanizsai lelkész és Tihanyi János (12003) hajdani szepetneki lelkész visszaemlékezéseit tárták a résztvevők elé. Jó volt általuk is megerősítve látni és hallani a könyvben leírtakat, de még jobb volt érezni azt, hogy Szepetneken és környékén voltak olyan pásztorok, akik nem tévelyedtek el, és nem hagyták eltévelyedni a rájuk bízott nyájat sem. A régmúlt Szepetnek több ezer év óta lakott település. I. István királyunk idejében templomos hely volt. A 14. században Egerszeget adta érte cserébe a Kanizsai család. így lett később (házasság révén) Nádasdy Tamás nádorispánnak, a reformáció nagy pártfogójának és feleségének, Kanizsai Orsolyának - a 16. század egyik legműveltebb asszonyának, a reformáció és a magyar nyelv terjesztőjének - a birtoka. Valószínű, hogy már akkor létesült itt is evangélikus gyülekezet, de erről konkrét adataink nincsenek. A gyökerek A falu a török pusztítás után (1690) újraéledt magyar és horvát nemzetiségű római katolikus betelepülőkkel és visszatelepü- lőkkel. Az 1700-as évek közepén Vas megye nyugati részéről (ma Ausztria Burgenland nevű tartománya), Némethideg kút, Drumoly és más községekből német ajkú és nagyobb részben ágostai hitvallású evangélikus telepesek érkeztek Batthyány Lajos nádor, az új tulajdonos hívására. Velük kezdődik a ma ott élő evangélikusok története. Erős hittel a megmaradásért Érkezésük idején III. Károly rendelete, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio volt hatályban, amely a protestánsok esetében különbséget tett nyilvános és magán-vallásgyakorlat között: az előbbit az artikuláris helyekre korlátozta, a magán-vallásgya- korlatot azonban az egész országban megengedte. A szepetneki evangélikusok ezért csak a családban őrizhették hitük parazsát, vagy a hozzájuk legközelebb (25 kilométerre) fekvő Sur- don vehettek részt nyilvános istentiszteleten. Erősödés hitben, gyarapodás anyagiakban Változást II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete hozott. A kis közösség 1795-ben fából imaházat és iskolát épített. 1796- ban Surd leányegyháza lett. 1814-ben már 317-en voltak, kilenccel többen, mint az anyagyülekezetben! 1817 és 1822 között téglából új és nagyobb imaházat, új iskolát és tanítólakot építettek. 1820-tól vezetik anyakönyveit. Ekkor már 348-án voltak. 1825-ben anyagyülekezetté alakultak. Nerolodi János személyében meghívták első lelkészüket, akit hamarosan Pongrácz Ferenc követett. Az elfelejtett irodalmár Kardos Keresztelő'János 1830 és 1835 között munkálkodott a német nyelvű szepetneki gyülekezetben. Az ő szolgálata idején építettek tornyot az imaház elé. Méltán lehetnének ezért büszkék rá a mai szepetnekiek, és azért is, mert - Bálint Bélát idézve - „a 19. században lépett fel a vend irodalom legkiemelkedőbb alakja, Kardos János (...) szepetneki, majd őrihódosi lelkész. Magyar volt, magyarul tanult..., magyar szívvel dolgozott annyit, hogy benne tiszteljük a legtermékenyebb vend írót, aki mindenféle könyvekkel megajándékozta a vend népet.” Gyülekezetépítő lelkészek Az őt követő BertI Károly (1835-1855) és Wéber Sámuel (1856-1909) működése alatt tovább erősödött a gyülekezet. Wéber lelkésszel több család érkezett Locsmándról. Ez ellensúlyozta a Szlavóniába továbbtelepülők hiányát. A gyülekezet lélekszá- ma a századfordulóra elérte a 810-et. Szepetnek anyáskodása mellett vált Nagykanizsa fiók- (1845), leány- (1856), majd anyagyülekezetté 1900-ban. Varga Imrére (1909-1910) „rendkívüli hatású szónokként” emlékeznek. Igehirdetései alatt - amelyeken katolikusok is szép számmal részt vettek - olyannyira tömve volt a templom, hogy félő volt, leszakad a karzat, ezért vasoszlopokkal alátámasztották. Varga Imre nevéhez fűződik a magyarosítás. „A lejtőn lefelé” A cím nem önkényes. Tihanyi Jánostól ered, aki a gyülekezet 1911 és 1942 közötti időszakát jellemezte így. Seregély István a lelkész. Világi pap. „A helybeli takarékpénztár, Polgári Olvasókör, Községi Ifjúsági Egyesület, Hangya fogyasztási szövetkezet elnöke.” Sokat tett a faluért: meghonosította a fejlett gyümölcskultúrát, a méhészetet és virágkertészetet. Kezdetben magyarosított, majd a Volksbund hatása alá került. Lelkészként eltorzult hitvallási nézeteket vallott, amelynek következtében meg kellett válnia hivatalától. Működése nem volt hatástalan. 1944-ben a hívek egy része elhagyta az országot, másokat 1945-ben internáltak. A gyülekezet lélekszáma huszonöt év alatt egyharmadára apadt. 1923-ban 564-én voltak. A püspöklátogatási jegyzőkönyvben ez olvasható: „Püspök Úr Öméltósága a felekezeti jóviszonyról örömmel értesül, az egy gyermekrendszer pusztító hatását nagy elszomorodással látja, és ezen Isten ellen való vétektől óva inti a híveket. Sírásója lesz a saját boldogságának és sírásója lesz nemzetének az, aki az egyke mellett megmarad. Kérve kéri Őket, hogy hagyjanak fel e nemzetpusztítással.” Az intelem nem talált meghallgatásra. 1940-ben már az ötszázat sem érte el a szepetneki evangélikusok száma. Az utolsó hatvan év Az apadás folytatódott. A háború katona- és polgári áldozatai, a deportálások, a disszidálások, az önkény legváltozatosabb módszerei, az ateista ideológia és az új megélhetési formák keresése mind-mind fokozták azt a folyamatot, amely a múlt század első felében elkezdődött. Tihanyi János (1942—1951), Weiler Henrik (1951—1957), Varga Árpád (1958-1991) és Horváth Ferenc (1991-1996) még egy önálló, de egyre fogyó anyagyülekezetben őrizték a hit parazsát. 1996-tól Szepetnek egykori filiájának, Nagykanizsának a társegyháza lett, és azóta Deme Dávid - a társegyház lelkésze - Nagykanizsáról átjárva hirdeti az igét vasárnapról vasárnapra azért, „hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait" (Zsolt 78,7). ■ Dr. Jani János
