Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-26 / 48. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. november 26. 9 Novemberi nyár A minket tápláló gyökerek Hiába minden, be kell látnunk: vannak még csodák. Aznap egymásra mosolyogtak az emberek a pesti utcán. Igen, az idegenek is, nemcsak a szerelmesek és az örök optimisták. Ritka látvány. .. Kicsit szégyenlős, bátortalan - de kétségtelen tény, hogy mosoly volt az arcokon. Am a „csodák” ezzel még nem értek véget. Hamar jött a busz, nem állt dugóban a város, és a mozgólépcsőn sem lökött rajtam senki egy nagyot a hátizsákjával. Időben odaértem a kezelésre, s elrepült a máskor csigalassúsággal vánszorgó húsz perc. A'rendelőből kilépve pedig azt éreztem: talán elhagy már végre hűséges kísérőm, a fájdalom. Az aluljáróban nem szórólapot osztottak aznap, hanem mogyoró- krémes Túró Rudit, megkérdezvén, hogy len- nék-e kedves elfogadni egyet... Mondom, a csodák napja volt. A körúti házak nem tűntek annyira szürkének, a nyitott ablakokban itt-ott emberek álltak, levegőztek Délidőben a Ráday utca padjain nem maradt üres hely; zsibongás vette birtokba a tereket. Valami izgatottságfutott végig a városon. Mintha ntindenki kapott volna egy SMS-t attól, akire egész nap gondolt. Még az égnek is más színe volt naplementekor a Moszkva térfeleit. A meteorológia történetébe ez a nap valószínűleg a „globális felmelegedés hatására bekövetkezett újabb melegrekord" címszó alatt fog bevonulni - ám ez akkor ott, az utcán senkit sem érdekelt... Sokkal fontosabb tennivalók akadtak annál, mint nevet adni a jónak, úgymint: belefeledkezni ebbe a novemberi tavaszba, és jó mélyen belélegezni a váratlan tavaszillatot. Engedni, hogy eggyé válj vele: s íme: már részévé váltál, és részeddé vált az öröm, a jó is. Nem belőled fakad, de kaptál belőle - pont annyit, hogy átjárjon, és már adhass is belőle tovább. A hőmérő 20 fokot mutatott.. Ragyogott a nap, déli szél fújt. És a novemberi nyárban azt üzente valaki: még tartogat számunkra meglepetést. Ennél is nagyobbat, szebbet. Sokkal szebbet. m k. d. Ifjúkoromban a Bükk és a Mátra erdeiben járva érdekes látványt nyújtott egy- egy tölgyfa vagy fenyőfa szerteágazó gyökérzete. Kapaszkodott a talajba, éltető nedvességet keresve. Ahova születünk, egy ország, egy család meghatározó lehet életünk mindennapjaiban. Nem közömbös, hogy életünk során hova eresztünk gyökereket, és mivel tápláljuk őket. Októberben papnétalál- kozón jártunk Németországban. Az ottani papnészövetség kilencven éve alakult; ezt ünnepeltük felelevenítve egy- egy évtized eseményeit. Végiggondoltam elmúlt hónapjaimat: milyen események, élmények táplálták életadó gyökereimet. Májusban amerikai magyar evangélikusok, protestánsok között szolgálhattunk férjemmel (Torontóban, illetve Clevelandben). Kint élő magyarjaink családlátogatást is kértek tőlünk az istentiszteleti szolgálatok mellett. Visszaemlékezéseik révén beleélhettük magunkat abba, hogy milyen lehetett 1956- ban elmenekülni, lágerekben élni... Közülük sokan még mindig gyökértelen- nek, idegennek érzik magukat. A szolgálat, a segítés mindig örömöt jelent. Számukra sokszorosan értékes volt a magyarságtudat erősítése, népdalok és költemények felidézésével. A gyülekezeti gyökerek táplálására jó lehetőség kínálkozott a Dráva parti Mattyon - Siklós mellett - a budavári gyülekezet nyári gyermek- és ifjúsági táborában. „A boldog ember olyan, mint a víz mellé ültetett fa” - ebben a témakörben sokféle gyökérrel megajándékozottakként voltunk együtt. A tábor befejeztével éreztem az utógondozás szükségességét, mert a gyülekezeti gyökerek létrejötte, táplálása életszükséglet a kereső és a hívő ember számára egyaránt. Szülővárosom, Nyíregyháza evangélikus Kossuth-gimnáziuma fennállásának kétszázadik évfordulóját ünnepelte. Régi diákok számára is hirdettek találkozót. Megrendítő volt a nagy iskolaudvart megtöltő- mintegy háromszáz öregdiák jelenléte; ők - bár földgolyónk minden tájára szétszóródtak - most két napra újra egymás közösségét keresték. Ősz hajú öregdiákok beszámolóit hallgatva átélhettük, milyen meghatározó számukra mind a mai napig „egyházi is- kolagyökérzetük”. Legnagyobb unokánk kántorképző tanfolyamon vett részt Foton. Templomi hangversenyükön sok szép koráléne- künket meghallgathattuk. A fiatalok szolgálata egyházzenei gyökereinket erősítette a sokunk által jól ismert templom népes közösségében. Balatonszárszón családi kapcsolataink gyökereit tápláltuk. Jó volt együtt lenni a kellemes nyári időben fürdőzés és séta közben, de a legtöbbet mégis az egymással való beszélgetések, a közös családi emlékek felidézése jelentette. Szívesen gondoltunk vissza arra, ahogy szüléink a kereszténység és magyarságunk értékeit továbbadták számunkra. Nyár elején lelkész házaspároknak tartott evangélizáción vettünk részt Gyenesdiáson. Az előadások és áhítatok szintén gyökereinkről kérdeztek. A keresztény ember számára a legfőbb forrás maga Isten, aki a gyökereken keresztül táplál minket. Fontos, hogy erősek legyenek, s nem közömbös, hogy hova eresztjük a gyökereket gyermekeink és unokáink életében. Adja Urunk, hogy a minket hordozó gyökerek a következő nemzedékeket is hordozzák és megtartsák! ■ Szebik Imréné Klimax kontra szeretet ► „Egyszerűen nem értem a feleségemet. Annyira megváltozott, hogy rá sem ismerek. Pedig mindene megvan, amire csak szüksége lehet. Szép házban lakunk, van mosogatógépe, saját kocsija. Én hűséges típus vagyok, munka után rohanok haza. Gyermekeink már kirepültek, de ők is megmondhatják, hogy nem iszom, nincsenek szenvedélyeim. A nejem mégis boldogtalan, sokat sír, ideges, féltékeny. Az orvos azt mondja, hogy klima- xos. Már a templomba se jár. Bezárkózik. Nem tudom, hogyan segítsek rajta. Olyannak szeretném látni, mint régen!” Kedves Tibor! Köszönöm bizalmát! És köszönöm azt is, hogy - ellentétben sok közönyös férfitársával - segíteni szeretne hitvesének ebben a nehéz élethelyzetben! Hogy nem söpri a szőnyeg alá a problémát, és sajátjaként keresi a megoldást. Mert újra boldognak szeretné látni a feleségét! Eszembe jut a páli ige; „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte..." (Ef 5,25) Becsülendő, hogy anyagilag és érzelmileg már évtizedek óta gondoskodásával veszi körül feleségét, de ha lehet, most még inkább támaszt kell nyújtania számára! A menopauza (más néven változókor vagy klimax) természetes esemény, amely minden nő életében bekövetkezik; a petefészek működésének csökkenése vagy teljes megszűnése azt jelenti, hogy döntően lecsökken a női nemi hormon, az ösztrogén mennyisége a változókorba lépett nő szervezetében. Ez a hormonhiányos állapot számtalan kellemetlen tünettel jár együtt. Ilyenek például a hőhullámok, az éjszakai izzadás, álmatlanság, ingerlékenység. Gyakoriak lehetnek az ízületi és izom- fájdalmak, szívdobogásérzés, de pszichés tünetek is, mint például a szorongás és az önértékelés zavara. Levelében írja, hogy felesége boldogEVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix tálán, sokat sír, ideges és féltékeny az utóbbi időben. A felsorolt tünetek után egyértelmű, hogy hitvese a menopauza korszakát éli! így nem lehet csodálkozni azon, hogy érzelmi megnyilvánulásai nem a megszokottak. Hogy sokszor ok nélkül sír, levert, és persze óriási az igény benne, hogy élete párja állandóan bizonyítsa, mennyire szereti, mennyire fontos és értékes a számára. A nők többségének különösen is nehéz szembenéznie az idő múlásával. Hiába fiatalos a külső, a biológiai órát nem lehet becsapni. Korunk pedig a fiatalságot isteníti. A címlapsztárok plasztikázott szépsége, a ráncosodás elleni krémek és módszerek dömpingje, a sikeres nők álomvilágának ideája mindmind arról beszél, hogy nekünk, asszonyoknak fiatalnak kell maradnunk bármi áron, hogy versenyképesek lehessünk. Versenyképesek a nálunk fiatalabb munkaerővel, a férjünket megigé- ző ifjú hölgyekkel és minden egyéb kihívással és elvárással szemben, És ez sokszor meghaladja az erőnket, kedves Tibor! Főleg, ha erre már a hormonok (vagy a hormonok hiánya) is predesztinálnak minket! Higgye el, kedves levélíró testvérem, itt csak a megértő szeretet segít. Az őszinte, elfogadó légkör. Kedves felesége semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy ön megértse azokat az élettani tényezőket, melyek most olyan sodróan nehéz, de mégis visszafordíthatatlanul természetes szerepet töltenek be a testében. És persze kihatnak lelkiállapotára is. Ez alatt az időszak alatt nagyon fontos számára a ragaszkodás és a gyengédség. Legyen még figyelmesebb, mint korábban! Dicsérje meg gyakran, és engedje, hogy hitvese a vállán sírja ki magát. Elképzelhető, hogy ha e helyett azzal próbálja vigasztalni, hogy állapota hamar rendeződik majd, vagy noszogatni kezdi, hogy „szedje végre össze magát”, akkor a várt hatás ellenkezőjét éri el. Nem kell erőltetni azt sem, hogy gondolkodjon pozitívan. Mert most éppen erre képtelen. Nem szabad megróni azért, mert nem megy a templomba! Egészen biztosan úgy érzi, hogy nehezére esne most kedélyesen beszélgetni a gyülekezeti tagokkal. Talán attól is fél, és előre szégyenkezik is miatta, hogy az istentiszteleten sírógörcs fojtogatja majd, amelyen nem tud uralkodni. Ellenben mellé kell ülni a Szentírással. És vele, érte imádkozni. Isteni válaszokra van szüksége és emberi ölelésre. Hogy megérezze; van felette és mellette valaki, aki megérti, min megy keresztül. Ebben a hordozó imádságos légkörben, együtt érző hallgatásával elősegítheti, hogy felesége kifejezhesse a frusztrációját. Mert ki kell adnia magából a felgyülemlett fájdalmait ahhoz, hogy gyógyulhasson - de nem mindegy, miként! Ha befelé robban a felgyülemlett feszültség, az saját magára nézve, ha pedig kifelé, az a családjára nézve káros. De ha fölfelé, az Úrnak mondja el, kiabálja ki életterheit, akkor elcsendesül a szíve. így minden bizonnyal testi tünetei is elviselhetőbbek lesznek, és a szeretteitől sem szigetelődik el. Tibor, szívből remélem, hogy válaszom elindította a megoldás felé vezető úton! Ne feledje: „Áldott az Isten, a mi Urunk jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” (2Kor 1,3-4) ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéinek fókuszában az örök élet áll; elfogadtuk-e már Istennek ezt a kegyelmi ajándékát? Vezérigénk vigyázásra int; készenlétben, útra készen várjuk visszatérő Urunkat. „Aki úgy érzi, hogy nincs készen, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért, s az Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel” - írja Luther. Hová készülünk? Az újjáteremtő Isten színe elé, mert „íme, új eget és új földet teremt az Úr, és népe örvendez benne örökké” (Ézs 65,17-18; LK). Mit várunk? A vőlegény eljöttét! A meg nem tért s újjá nem született, ezért balga (Károlinál: bolond!) szüzek nem mehettek be a menyegzőre, Isten örök országába. „Vigyázzatok tehát, mért sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (Mt 25,13) Az örökkévalóság Ura a mi számunkra a kezdet és a vég; ezt üzeni: „íme, újjáteremtek mindent.” (Jel 21,5) Fia érdeméért lehetünk csak győztes gyermekei! Mózes nem mehetett be az ígéret földjére e világon, mert a vízfakasztáskor - Áronnal együtt - nem hitt Istenben, és nem tartotta őt szentnek Izrael népe előtt. De az Úr „eltemette őt a völgyben" (5MÓZ 34,6). Figyelmeztetése ma nekünk is szól: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok." (iPt 1,16) Luther szerint „a szent szó azt jelenti, ami az Isten tulajdona, ami egyedül őt illeti”. Krisztus vérén váltattunk meg, ezért reménykedünk teljes bizonyossággal az ő kegyelmében. Életünk alapja is az Úr Jézus; az ítélet tüzében válik nyilvánvalóvá, hogy szolgálatunk és tanításunk során tűzálló, avagy gyúlékony anyagokat használtunk-e fel. Urába vetett hitéért Isten gyermeke „megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át" (iKor 3,15); ez azonban nem „tisztítótűz”, mert akit Jézus már megmoshatott vérével, az „teljesen tiszta" 0n 13,10)! Az örökkévalóság küszöbén Pál kitartó imádkozásra, bölcs magatartásra buzdít: „...a kedvező alkalmakat jól használjátok fel." (Kol 4,5) Ezt tette a „férfias” András apostol is; leleményes szeretetével „hídemberként” Jézushoz vitte testvérét, és elmondta Péternek az örömhírt: „Megtaláltuk a Messiást..." (Jn 1,41) Névünnepén mi is valljuk: „Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat jézusért." (2Kor 4,5; LK) Földi életét az úgynevezett andráskereszten fejezte be e görög nevű tanítvány. Amikor Jézus kilehelte lelkét, a keresztje alatt álló „százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: »Bizony, Isten Fia volt ez!«" (Mt 27,54) Az egyházi év utolsó napján bepillantást nyerhetünk az örökkévalóságba: „...hirdetjük, amint meg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek." (iKor 2,9) Ott az Úr dicsősége ragyog; nem jutnak be, „csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe” (Jel 21,27). Végül „kitárják a gyöngykaput. / Jézus nyája hazajut.” (EÉ 542,3) ■ Garai András Serdülni, de hogyan? Ha olykor felidézem az eddigi Szélrózsákhoz kötődő emlékeimet, gondolatban gyakran járok a tatai helyszínen is. Szerettem belépni abba a terembe, amelyet Szemerei Gábor fafaragásai díszítettek. A betérő nemcsak a famunkákat csodálhatta meg, hanem az alkotó verseiből is olvashatott. Idén újabb verseskötet jelenhetett meg Szemerei Gábor tollából Serdüljetek énhozzám - Gyermekversek nem csak felnőtteknek címmel a Luther Kiadó gondozásában. A fafaragó újra rímfaragó lett. Jelképesnek érzem e képet. Mit lehet egy fadarabból, faágból gyaluval, vésővel kialakítani? Csak a művész látja bele. Mit SZEMEREI GASOR ^ráüljetek énhozzám OVERMEKYERKEK NEM CSAK f£LNÖTTEJíNEK SZÓSZÓRÓ IJjúságirovat-gazda: Győré Balázs lehet az Istennel kapcsolatos tapasztalatokból, élményekből a szavak segítségével megfogalmazni? Csak a verselő tudja. S hogyan tud Isten egy kisgyerekből kamaszt „faragni”? Ez a Teremtő titka. De ennek a titoknak egy darabkáját megismerhetik azok, akik elolvassák Szemerei Gábor verseit. A kamaszkor rengeteg kérdést vet fel, számos zsákutcát rejt. Azonban egy biztos: akik képesek Istent az élet apró dolgaiban is észrevenni és segítségül hívni, azok számára még ez az időszak is könnyebb. „Serdüljetek mesével, játékkal, a természettel, 2000 éves bácsikám- mal, imádsággal, a mennyországig, önmagatok tudatára, hitre, boldog életre” - a fejezetcímek is kifejezik, hogy milyen területekre kívánja ráirányítani a figyelmet a serdülőkorból már kinőtt szerző. Ezeket a gondolatokat remekül kiegészítik Szemerei Panka illusztrációi. ■ Boda Zsuzsa Szemerei Gábor: Serdüljetek énhozzám - Gyermekversek nem csak felnőtteknek Luther Kiadó, Budapest, 2006. Ára 1300 forint.