Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-09-10 / 37. szám
6 2006. szeptember io. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS A Sárvári Evangélikus Egyházközség gyülekezete köszönetét mond mindazoknak, akik közhasznú alapítványának („Luther-rózsa Alapítvány a Sárvári Evangélikus Egyházközség Fejlesztéséért”) a célkitűzéseit 2004. évi személyi jövedelem- adójuk i%-ával támogatták. Az ebből befolyt 140777 Ft-ot a 2005. év végén és a 2006. év elején a gyülekezeti terem berendezésének cseréjére fordítottuk. A további támogatásokat is szeretettel kérjük. Adószámunk: 18890246-1-18. eirdetés___________________________________________________________________________________________________________________________ Meghívó A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon (1029 Budapest, Báthori u. 8.) minden kedves érdeklődőt meghív az intézmény 55. születésnapjára rendezett rendezvénysorozatra. Szeptember 15., péntek 9.00: Ünnepi megnyitó áhítattal; 10.30: Kiki-Lala szervezésében bábelőadás, reneszánsz zenekar; 13.30: Zártkörű munkatársi konferencia német és magyar résztvevőkkel; 15.00: Zeusz és csapata (görög műsor) Szeptember 16., szombat 9.00: Divatbemutató; 11.00: Csend-Élet zenekar (ének, hegedű, fuvola, gitár); 15.00: Cédrus táncegyüttes - magyar tánchagyományok ápolása Szeptember 17., vasárnap 10.00: Ünnepi hálaadó istentisztelet - Igét hirdet Thorsten Silberbach német evangélikus lelkész, közreműködik a Lutheránia énekkar Kamp Salamon vezetésével; köszöntések; 12.00: Ebéd, majd „Nyitott ajtók”: az intézmény és egyéb intézmények bemutatkozása standokon; a Langaléta Garabonciás Társulat és a Happy End Band műsora, valamint a Sarepta fogyatékkal élő lakóinak tánca Sztojanovics András igazgató lelkész és jegesi Zoltánná otthonvezető HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ Meghívó Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt az EKE őszi csendesnapjára, amely technikai okok miatt egy héttel korábbra került a meghirdetetthez képest, így szeptember 23-án, szombaton tartjuk Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban. A nap témája az Útmutató egyik aznapi igéje: Jézus Krisztus mondja: ,Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” 0n 10,27) A csendesnap a szokásokhoz híven bibliaiskolai tanévzáró és -nyitó is lesz. Ebédelésre lehetőség van a Béthelben. H'RPETÉS Ki kicsoda? Előadás-sorozat 2006 őszén hétfő esténként 18 órakor a Ráday Kollégium Dísztermében (Budapest IX. kér., Ráday u. 28.). Előadó: dr. Pálhegyi Ferenc. Október 2. Kik vagyunk mi, emberek? (Népszerű bibliai antropológia) Október 9. Ki vagyok én? (Önismeret és énkép pszichológiai és bibliai megközelítésben) Október 16. Értékesebb vagyok-e sok verébnél? (Az önértékelés bibliai szempontjai) Október 30. Kik vagyunk mi, magyarok? (Nemzeti identitás, keresztény hazafiság) November 6. Kicsoda számomra a másik ember? (Fogyasztói és keresztény társkapcsolati attitűd) November 13. Hogyan lehet megérteni és elfogadni a másikat? (Empátia) November 21. A szerelem múló téboly vagy önátadás? November 27. Konfliktusaink megoldása bibliai módon December 4. Kik az angyalok és a démonok? December 11. Ki a mi Istenünk? ► A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium kétszáz éves történelme során olyan tanárokat tudhatott falai között, mint Zsolnai Vilmos, aki a gettóból hozta ki a zsidó gyerekeket, hogy leérettségizhessenek, vagy Szilágyi László és Dandos Gyula, akik az 1956-os forradalomban vállaltak aktív szerepet, avagy Vietórisz József, aki hatással volt a város egész kulturális életére. Olyan diákok jártak az intézménybe, mint például Krúdy Gyula, akit a magyar prózairodalom legnagyobbjai között tartunk számon; Ratkó József, a József Attila-díjas költő vagy Balczó András olimpikon... Az épületen érezhető az alma mater történelmi hangulata, s minden, ami itt történt, szorosan összefügg Nyíregyháza történelmével is. A gimnázium a főiskolák létrejöttéig, másfél évszázadon át a legnagyobb hatású oktatási-kulturális intézménye volt a szabolcs-szatmár-beregi megyeszékhelynek és a megyének. Az elmúlt kétszáz év szellemi kisugárzása, keresztény, humanista pedagógiája az, amit most együtt ünnepelnek az iskola mai használói és mindazok, akik ma is lelkesen és büszkén vállalják Kossuth-diákságukat, összetartozásukat. Szeptember 1-2-án a Kossuth- diákok világtalálkozójával kezdődött az új tanév a nyíregyházi intézményben. Az „újkor” első igazgatója- A Jóisten megengedte nekem, hogy tizenöt évig járjak a Kossuth-gimnázi- umba. Nyolc évig diákként, aztán pedig igazgatóként... - kezdi az emlékezést dr. Bánszki István, akinek sorsát csodálatos módon át- meg átszövi a Kossuth-gim- názium története. Az övék volt az utolsó olyan évfolyam, amely még az evangélikus egyház gimnáziumában érettségizhetett az államosítás előtt. Ok voltak az első osztálya Margócsy Józsefiek, aki maga is itt érettségizett. Majd amikor dr. Bánszki István a tanárképző főiskola irodalomtanszékének rangos tanára, Bessenyei-kutatója lett, akkor sem feledhette mindazt, amit osztályfőnökétől magába szívott, hiszen a városszerte Jocó bácsiként emlegetett történész, Nyíregyháza múltjának legjelesebb ismerője, dr. Margócsy József a főiskola főigazgatója volt... Az ismét egyházivá lett Kos- suth-gimnáziumnak pedig Bánszki István lett az első igazgatója, mégis diáksága idejét emlegeti előbb:- Ezen a tudományos emlékülésen hetven-nyolcvan éves emberek állítják, hogy sok mindent kaptak ettől az iskolától, ami egész életükben elkísérte őket, és meríteni tudtak belőle. Hihetetlen, de ez tényleg így van, magam is megerősítem. Mit is tanultunk mi itt akkoriban? - teszi fel magának tűnődve a kérdést, amúgy tanárosan. - Mindenekelőtt tisztességet. Magatartást. Tehát hogy olyan emberek legyünk, akik bárhova is kerülnek, megállják a helyüket, de úgy, hogy nem kell szemrehányást tenniük maguknak, mert a lelkiismeretük mindig tiszta. És őszintén szólva, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Kossuth-diákok voltunk! Debrecen és Sárospatak több mint négyszáz éves, hogy mi itt Szabolcsban kétszáz évesek lehetünk, az Isten csodája! Nagyon boldog vagyok, hogy megérhettem...- Hogyan látott munkához igazgatóként?- Bizony az a szünet, ami az államosítás miatt 1948-tól 1992-ig tartott - ezzel nem bántok meg senkit - sok kárt tett az iskola szellemiségében. Telve lelkesedéssel és ambícióval, de nagy tapintattal kezdtem a munkát. Mert természetesen minden kollégát átvettünk, aki maradni akart, s azon voltam, hogy mindenki igyekezzen átvenni azt a lelkiséget, szellemiségét, ami a mi örökségünk. Nem állítom, hogy az én hét évem alatt ez tökéletesen sikerült, de vannak eredmények, az kétségtelen. Bizonyosan vannak a tantestületben, akik ennek hatására letör. Bánszki István tek elhivatottabb, jobb pedagógusok, tisztességesebb emberek. Bánszki István munkásságát az iskola arany emlékéremmel köszönte meg az ünnepség alkalmából; a kitüntetett ezt egy háromszáz kötetes, francia nyelvű könyvgyűjteménnyel viszonozta. Az 1941-ben végzett osztályból háromtagú kis csoport vonja magára figyelmünket a gimnázium udvarán. Juhász György Németországból érkezett: „1957 óta élek Kölnben; az Aqua fotós cég kereskedelmi levelezőjeként mentem nyugdíjba. Két-három évente hazajárok, úgyhogy nem idegen nekem Nyíregyháza. De azért sikerült eltévednem tegnap, annyira megváltozott, átépült a város!" Juhász György Amikor az emlékei felől kérdezősködünk, siet a válasszal: „Jó emlékeim vannak! Főleg az, hogy az iskola megtanított vigyázni a minőségre, egyfajta minőségtudatot nevelt belénk, amit egész életünk során kamatoztathattunk.” Málnási János megmaradt nyíregyházinak, amit nagy szerencseként él meg - különösen azért, mert gyermekei, unokái is körülveszik. Megbicsaklik a hangja, amikor az iskolától kapott útravalót említi, amelyből ő a Kossuthtól megörökölt hazaszeretetet tartja a legfontosabbnak. „Mi akkor ötvennégyen érettségiztünk, és az egy osztály volt, nem „Az öregek” ~ •« 1« Málnási János a meg b, mint manapság, és gondolja el, húsz év múlva, 1961-ben tudtuk megszervezni az első találkozásunkat. Különösen a külföldre szakadt társainkat volt nehéz megtalálni. Azóta ötévenként találkoztunk, de mostanában, hogy öregszünk, évente; már csak heten vagyunk.” Szobor Miklósra ez nem vonatkozik, mint mondja: „Dániából érkeztem, ott élek a háború óta. Építészmérnök lettem még itthon, aztán megszereztem a dán diplomámat is, és ebben a szakmában tevékenykedtem hatvanhét éves koromig, amíg nyugdíjba nem mentem. Négy gyermekem, négy unokám és dédunokám van, de ők mind dánok, ahogy már magamat is félig dánnak érzem. Hatvanegy éve csak dánul beszélek. Dániában nagyon kevés magyar él, s hol találnám meg őket...” Arra a kérdésre, hogy a háború után miért épp ott kezdett új életet, a következőképpen válaszol: „Isten segítségével, de magam is nagyon igyekeztem... Ez volt az egyetlen földrajzi lehetőség, hogy elkerüljem a háborút. Annak idején kivezényelték az egész Műegyetemet Németországba, s aztán, mivel ez nem tetszett, szépen elsétáltam Dániába. Annak ellenére, hogy akkor ellenségek voltunk, a Vöröskereszt azonnal menekültként fogadott, s megkaptunk minden segítséget. Aztán amíg a berlini fal állt, nem is mertünk hazajönni. Nem tudom, emlékeznek-e még erre a névre, hogy Szohor, de édesapám Nyíregyháza utolsó polgármestere volt a háború előtt... Ahogy polgár- mester volt a nagyapám és a szépapám is. Mind az édesanyám, mind pedig az édesapám családja a városalapítók között volt.” Szohor Miklós tizenöt éve és öt éve látogatott el a Kossuth-gimnáziumba, s amit tapasztal, elégedettséggel tölti el. „Dánián kívül is sok helyen megfordulSzohor Miklós tam, de sehol sem találtam olyan iskolát, amely jobb, szélesebb és alaposabb kulturális nevelést adott volna, mint ez itt. Nagyon sokat gondoltam Belohorszky, Szikrai, Valent tanár úrra, akik olyan hátteret adtak nekem, amiből jóformán meg tudtam élni. Nemcsak kulturálisan, hanem anyagilag is.”
