Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-19 / 8. szám

io 4N 2 006. február 19.

KRÓNIKA

‘Evangélikus ÉletS

1IBDETÉS__________________________________________________________________________________________________________________________

Egyházkerületi nap

Szeretettel hívjuk minden testvérünket hagyományos egyházkerületi napunkra, amelyet a győri Evangélikus Szeretetház nagytermében (Győr, Petőfi tér 4. - az Öregtemplom mellett) tartunk február 25-én, szombaton.

Program:

09.30- 10.00: Gyülekezés

10.00- 10.20: Áhítat - Verasztó János egyházkerületi missziói lelkész

10.30- tól: Az egyházkerületi teológiai pályázat eredményhirdetése és az 1. díj nyertesének előadása, utána fórumbeszélgetés Ökumenikus reménységek és lehetőségek Magyarországon a harmadik évezred elején címmel

12.00- 13.30: Ebéd (a kerület szerény vendéglátást biztosít)

13.30- 15.15: Találkozás az országos felügyelőjelöltekkel

15.30- tól: Úrvacsorái istentisztelet az Öregtemplomban - Ittzés János püspök

Az ebédlétszám miatt nyomatékosan kérjük testvéreinket, hogy részvételi szándékukat legkésőbb február 20-ig jelezzék a győri püspöki hivatalban.

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége

■IIRDETÉS

Kerületi felügyelők és tisztségviselők csendesnapja

Aszód, február 25.

Tisztelettel és szeretettel várjuk gyülekezeteink tisztségviselőit csendesnapunkra. Program:

9.30: Gyülekezés

10.00: Köszöntés - Szeverényi János, dr. Roncz Béla

10.10: Nyitóáhítat - D. Szebik Imre

10.30: Az országos felügyelőjelöltek bemutatkozása

12.00: Előadás: Tanúskodás Isten törvényéről és evangéliumáról - dr. Győri József

12.30: Előadás: Egymás építése és a segítő szeretet gyakorlása - Benczúr László

13.00: Ebéd a gimnázium éttermében

14.00: Fórumbeszélgetés: Egyetemes papság - D. Szebik Imre, dr. Fabiny Tamás, dr. Győri József, Benczúr László, Szeverényi János 15.00: Záró úrvacsorái istentisztelet - dr. Fabiny Tamás

A csendesnap helyszíne: az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma (2170 Aszód, Régész u. 34.; tel.: 28/400-61: fax: 28/400 612). Kerületünk minden résztvevőnek ebédet biztosít, ezért kérjük, a fenti számon legkésőbb február 17-ig jelezzék részvételi szándékukat.

■tIRDETÉS

Pályázat igazgatói állásra

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma megbízásából az Oktatási Osztály meghirdeti a Luther Márton Kollégium (4400 Nyíregyháza, Iskola út 2.) igazgatói állását.

Képesítési és egyéb feltételek a Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről szóló törvényének megfelelően.

• Egyetemi szintű pedagógus-oklevél,

legalább 5 éves pedagógusi vagy egyetemi oktatói gyakorlat

• vagy evangélikus lelkészi végzettséget igazoló oklevél és legalább 5 éves, közoktatási intézményben szerzett oktatói, hitoktatói gyakorlat;

• keresztény elkötelezettség;

• evangélikus vallás;

• konfirmáció, lelkészi ajánlás;

• vezetői képességek megléte.

Juttatások, illetmény, pótlék, egyéb: az állás elfoglalásának ideje 2006. augusztus 1. A megbízás 6 évi időtartamra szól. A pályázat benyújtásának határideje az OM-köz- lönyben való megjelenéstől számított 30 nap. A pályázat elbírálásának határideje 2006. május 31. Juttatások a közalkalmazotti törvénynek megfelelően.

A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, önéletrajzát, részletes szakmai életrajzát, az intézményvezetésére vonatkozó szakmai programját, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzelését.

A pályázathoz mellékelni kell a pályázó legmagasabb iskolai végzettségét igazoló okirat(ok) hiteles másolatát, érvényes erkölcsi bizonyítványt, lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétől, lelkész esetében pedig az illetékes püspöktől.

Felvilágosítás a részletes pályázati feltételekről: Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztály, Mihályi Zoltánná osztályvezető, tel.: 1/429-2035. Postacím: Magyarországi Evangélikus Egyház, Országos Egyházi Iroda -1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írják rá az intézmény megjelölésével: „Igazgatói pályázat”.

ISTENTISZTELETI REND j 2006. február 19.

Hatvanad vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 2Kor 12,1-9; Ézs 55,6-11.

Alapige: Lk 8,4-15. Énekek 279., 258.

L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Simon Attila; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 ii. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. D. Takácsné Kovácsházi Zelma; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (úrv., ifjúsági) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) D. dr. Harmati Béla; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX, Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Marosi Attila; Kőbánya, X, Kápolna u. 14. de. fél n. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út ío. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Simon Attila; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh X Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor: Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Orosz Gábor Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. ti. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX, Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX, Ady R u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák térde, fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék a 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endrefiy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Zsugyel Koméi.

■ Összeállította: Boda Zsuzsa

Elmenőben

Jancsó Adrienne emlékére

„Aki makacsul hisz abban, hogy szükség van a munkájára, mindig talál magának tennivalót. Minden nekigyürkő- zés, megújulás kísérlet...” - jegyeztem fel szavait, amikor hetvenkét éves korában Elmenőben című, egész estét betöltő előadóestjére készült. A maga szerkesztette műsorban férjének, Jékely Zoltánnak, illetve Rákos Sándornak az élettől búcsúzó verseit szólaltatta meg a Várszínházban.

Többször előfordult, hogy a bemutató előtt néhány nappal feljött hozzánk, hogy édesanyámmal részleteket hallgassunk meg a műsorából, és mondjunk véleményt róla. Ilyenkor próbálta a színpadi beállást, mozgást, hangmagasságot. „Kritizáljatok!” - kérte, de csak köszönetét mondhattunk a csodálatos, „rendkívüli” élményért. Csodálatos volt, ahogy ízelgette a szavakat, figyelt a sorok zeneiségére. „Nem lesz azért sok egész este élettől búcsúzó verseket mondani a két kitűnő költőtől?” - kérdezte tőle édesanyám. „Erre én is gondoltam, mert az emberek félnek a haláltól, még az öregségtől is, de hát ez az életnek része. Persze vigyáztam, hogy ne legyen túl komor az est. Jékelynek néhány verse kifejezetten derűs” - válaszolta szokott

kedves mosolyával, és mindjárt el is mondta az egyik verset... A műsor feledhetetlen volt.

Hetvenhárom évesen még elutazott Dél-Amerikába, hogy élete legszebb műsorait, tudása legjavát ott is továbbadja. Hite, Erdélyből hozott magyarsága erre kötelezte. Élménydús beszámolóira sokáig emlékezünk. A távoli világ magyarjainak szeretete csak fokozta erejét, hogy folytassa szívet-lelket gyönyörködtető művészetét. (Kétségtelen, hogy az utóbbi időben értéket kevésbé ismerő és mentő kulturális életünkben nem kapta meg az őt megillető helyet.)

Megható volt újra színpadon látni 2002-ben az Evangélium Színházban. Madách Mózes című drámájában - Jókhe- béd szerepében - néhány feledhetetlen estére Udvaros Béla rendező hozta vissza a Kossuth-díjas érdemes művészt a színház világába...

Erdély marosújvári születésű kései nagyasszonya már 1942-ben - a kolozsvári magyar evangélikus egyházközség Reményik Sándor-emlékestjén - olyan nagyságokkal együtt lépett fel, mint Bán- jfy Miklós, Makkai Sándor, Tamási Áron vagy Tompa László. Korábban pedig Marosvásárhelyen mint a Kemény Zsigmond Társaság 1941-ben rendes taggá választott előadóművésze tartott önálló estet. 1947-ben települt át két gyermekével Budapestre; kolozsvári búcsúestjét kétszer is meg kellett ismételnie. Az új otthon megteremtése előtt még egy somogyi előadókörútra indult szeretett apósával, Áprily Lajossal; Patakra is ellátogattak. A sárospataki Fáy András Társaság irodalmi estjének sikere, gyönyörű kritikája adott neki erőt, hogy továbbadja a Székelyföldről hozott, szívében-lel- kében élő, olthatatlan lángot, hitet - az elkövetkező ötvenes években is.

Haláláig ezt tette. Nyolcvanöt éves korában, január 23-án hunyt el. „Elmenőben” két gyermeke, nyolc unokája, nyolc dédunokája és férje, Jékely Zoltán soraival búcsúzunk Jancsó Adrienne-től olvasóink nevében is: „Ha por vagyok, hát por; de robbanó! / Nem tűnök el a földről, mint a hó...”

9 SCHELKEN PÁLMA

Csillagóráim

Fájdalmasan igazak a közhelyek. Az élet a legnagyobb - egyben a legkegyetlenebb - rendező. És mindig változtat a forgatókönyvön.

Dr. Szőllősy Árpád nemzetközi jogász, az Európai Protestáns Magyar Szabad- egyetem egykori elnöke először az elmúlt ősszel lepte meg barátait, letéve a 20. századon átívelő életéről szóló könyv kéziratát. A következő meglepetést egyiptomi útja okozta, majd ezt követően a váratlannak nem mondható, de hirtelen eltávozás. Február elsején lett volna a Csií- lagóráim címmel megjelent önéletrajzi kötet bemutatója, ehelyett egy héttel később a felsőörsi temetőben vettünk végső búcsút egy jellegzetesen 20. századi protestáns magyar értelmiségitől.

Eredetileg a veszprémi Új Horizont Kiadó és az EPMSZ (Bázel) gondozásában megjelent könyvről és természetesen a szerzőről akartam írni, majd a temetés ragadott magával. Keresve a sors üzenetében a közérdekűt, a maradandót, mindegyik kihívásnak eleget kell tennem.

Szőllősy Árpád háromszor váltott otthont, de szívében mindig megőrizte az egyetlen hazát. Marosvásárhelyen született 1918. május 19-én, a II. világháború után jött Magyarországra. 1956- ban a forradalom alatt a felejthetetlen győri politikus, Szigethy Attila titkára volt. A bukás után Svájcban talált ismét otthonra, onnan tért vissza ismét Magyarországra a rendszerváltozást követően. Marosvásárhely-Győr-Bázel-Fel- sőörs voltak a fő állomások.

Keresem a kulcsszavakat, és ilyenekre bukkanok: teljesítményorientáltság, tehervállalás, kreativitás, erkölcs, függetlenség, éltető szeretetigény és szeretni tudás, ragaszkodás a református hithez... Három házasság. Az első kettőből egy-egy lánygyermek. Az első fiatalkori szerelem, a második magyarországi, majd svájci életközösség, a harmadik érett korban lecsapó váratlan nagy érzés, az igazi megtalálása, amelyet együttérzéssel, meghökkenéssel, tisztelettel kísér barát és idegen. Ilyen is van? És a tragédia. A sokkal fiatalabb feleség elvesztése gyilkos kór miatt. Az ezt követő évek már a távozásra készülésből állnak, de az életigenlő ember még megírja a Csillagóráimat.

Állunk a felsőörsi temető egyszerű, de szép ravatalozójában. A hideg tél, a rossz útviszonyok ellenére népes gyülekezet hallgatja a lelkész, Balog Zoltán búcsú-igehirdetését. Itt van többek között Sára Sándor és felesége. Szőllősy Árpád egyik jelentős tette volt, hogy oroszlánrészt vállalt a Duna Televízió létrehozásában, az alapítvány elnöke volt. Itt van Kuti Csaba, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke, Horváth József egykori Győr-Sopron megyei köztársasági megbízott, Kozma Imre atya, Sebestyén Márta Kossuth-díjas művész, aki a Muzsikás együttessel többször szolgált EPMSZ-konferenciákon. Itt van Bállá Bálint szociológusprofesszor, az EPMSZ al- elnöke Berlinből, és itt van Pozsgay Imre, akivel az elmúlt másfél évtizedben formálódott szorossá a barátság, olyannyira, hogy a barátok nevében a rendszerváltozás meghatározó politikusa búcsúzik az emigráció meghatározó személyiségétől. Magyar sorsok, ha találkoznak.

Az igehirdetés Jób könyvének 42. fejezetén alapul. Az Istentől megáldott, beteljesedett életről szól. Huszadik századi magyar sorsok. Megannyi viszontagság, menekülés, üldöztetés, végül mégis beteljesedett életek. Isten kegyelméből, aki megóvta az egyént, megóvta a közösséget. Az EPMSZ elnöke nem volt vakbuzgó hívő, de fontos volt számára az elkötelezettség, a hit talaján a szilárd morál. Ahogy a jó barát lelkész finom iróniával megjegyezte, a feltámadás lehetőségén akkor gondolkodott el mélyebben, amikor felmerült annak esélye, hogy szeretett feleségével is találkozhat. - A temetési igehirdetés művészete a vigasztalás evangéliuma és a hiteles személyesség ötvözete.

Csillagóráim. Egy 20. századi magyar értelmiségi sorsának fordulatai. Amelyek mindig továbblendítették, de amelyekből adódó értékeket mindig kamatoztatta a közösség számára. így szervezte meg az EPMSZ Könyvbarátok Körét, kiadva többek között az Ordass-kö- teteket, a Bibó-életművet, Cs. Szabó Lászlót, Szabó Zoltánt..., akiket akkor itthon nem lehetett kiadni. Sokat tett Kányádi Sándor és Sütő András Herder-díjáért, a fordulat után tiszteletbeli konzul lett Svájcban, jó barátságban Ódor László akkori nagykövettel, fasori gimnáziumunk jelenlegi igazgatójával.

Ismét elgondolkodhatunk azon, hogy a közismert nagy veszteségeken túl mit vesztett a magyarság, a társadalom és az egyház a diktatúra évtizedeivel. Hogy mennyi tehetség nem érvényesülhetett a

haza javára. De hálát is adhatunk a mégis gazdag életekért. Azokért, akik itthon, Erdélyben és az emigrációban őrizték a lángot; megtették, amit lehetett - sőt annál többet is - azért, hogy ne menjen veszendőbe minden érték, hogy lehessen folytatni, ha jobb napok virradnak ránk. Megadatott nekik, hogy még látták az ígéret földjét, tehettek is érte, de tartósan már nem élvezhették.

Az élete alkonyán is energiákkal teli Szőllősy Árpád még megírta a Csillagóráimat. Okulásul is, azért is, hogy még jobban megismerhessük, ne heroizáljuk. Ajándéknak is szánta. A könyvnek minden részlete izgalmas olvasmány, sajátos kortörténet. Az erdélyi, első életszakasz, a viszonylag rövid magyarországi munka, a svájci újrakezdés és a szép pálya, benne a magyar ügyhöz és szolgálatához való hűség és az aktivitás; végül a hazatérés. Aktuálisan ez a másfél évtized áll hozzánk a legközelebb, ebben is találkozunk a függeden értelmiségivel, aki a hozzá politikailag közel állókat - az MDF nemzeti liberális szárnyát - is kíméletlen őszinteséggel bírálja. Tévedéseiben is rokonszenvesen nyílt, őszinte, példamutató.

Ezért is méltó egyházi lapban foglalkozni Szőllősy Árpáddal, csillagóráival, élete, sorsa üzenetével. Ebből legközelebb hozzánk a protestáns szabadegyetem áll. Ennek nevében a névrokon, harcostárs Szőllősy Pál búcsúzott Árpádtól. 1956. október 30-tól kezdve alakult párhuzamosan a sorsuk. Jelképes is volt, hogy a búcsúzó kényszerű távolléte miatt beszédét a magyarországi EPMSZ Egyesület elnökségi tagja, Kőszegi Abel rádiós szerkesztő olvasta fel. Az egyesület 1995 óta működik, lapunkban többször hírt adtunk már mind a bázeli anyaegyesületnek, mind hazai fiókszervezetének a működéséről.

Február 9-én a megszokott helyen, az Unitárius könyvesboltban volt az EPMSZE idei első alkalma. Ferencz Győző költő és irodalomtörténész Radnóti Miklós életéről szólt, a zsidó származású, hívő katolikussá lett, magyar identitású, tragikus sorsú zseniről. Előtte megemlékeztünk Szőllősy Árpádról, tisztelegtünk életműve előtt. A 20. században minden magyar sors önálló történelem. És mindegyikben benne van - különböző módon - a részben az egész.

Az egyháznak, a megújuló, szabaddá vált egyháznak olyan férfiakra van szüksége, mint amilyen az eltávozott volt, és olyan civil szervezetekre, mint a szabad- egyetem. Amelyek hozzáadott értékkel tudják gazdagítani a hitbeli azonosság talaján állókat a magyar nyelv és kultúra kincseivel, vállalva ennek terheket is jelentő szolgálatát.

9 Frenkl Róbert

i

4