Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-01 / 1-2. szám

8 2006. január i-8. MELLÉKLET ‘Evangélikus ÉletS i. nap - Egyesülünk Krisztus jelenlétében „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Efézus 4,5-6) • Ezék 37,15-28: Szentélyem mindörökké köztük lesz • Zsolt 67 (66): Minden nép dicsőítsen téged • Ef 4,1-6: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség • Jn 14,23-27: Elmegyünk hozzájuk és szállást ké­szítünk magunknak náluk Igemagyarázat Az írás hangsúlyozza, hogy Isten akarata az ő népé­nek egysége. Ezékiel üzenetében Isten megerősíti, hogy Juda és Izrael - a kettéosztott, és egymástól gyakran elidegenedett ország - újra egy lesz. Isten megtisztító jelenléte majd erősíti és megáldja őket a békesség kötelékében. Isten egységet kínáló ajándékára a magától értő­dő válasz a hálaadás és magasztalás. A zsoltáros ar­ra hív minden népet, hogy egyesüljenek Isten dicső­ítésében, akinek szabadító ereje a föld színén min­den nép életében megmutatkozhat. Jézus arra tanította első tanítványait, hogy ő, együtt az Atyával, jelen lesz velük, és „szállást ké­szít” mindazoknál, akik szeretik őt. Azt is megígér­te, hogy jelenléte nem ér véget halálával, hanem folytatódik a Szentlélek által minden követője életé­ben. Jézus jelenlétének ígérete azonban nem korláto­zódik a hívő egyénekre. Máté evangéliuma megerő­síti, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak Jézus nevében, olyan közösséget alkotnak, melyben Jézus ígérete szerint jelen lesz, és erősíti és kíséri őket útjukon. Ez az összetartozás hatalmas erővel mutatkozik meg a közös keresztség elfogadásában. A kereszt- ségben Krisztus valamennyiünket megszólít, és Testébe, az Egyházba beleplántál. Mivel mi vala­mennyien Krisztuséi vagyunk, egymással is össze­tartozunk. Közösségünk Krisztussal és egymással - mindenféle történelmi, teológiai különbségünk el­lenére - összekapcsol, eggyé tesz: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Imádság Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenlé­teddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és báto­rítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelen­létednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más test­véreink között is. Tégy eggyé bennünket. Ámen! 2. nap - A keresztyén egység építése Jézussal - hétköznapi ökumenizmus „Mossátok meg egymás lábát” (Jn 13,14) • 5MÓZ (M Törv) 30,15-20: Akkor élni és szapo­rodni fogsz • Zsolt 33(132): Milyen kedves és jó, ha egyetértés­ben élnek testvérek • iKor 12,12-31: Isten rendezte el a tagokat a testben • Jn 13,1-15: Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát Igemagyarázat Amiként a zsoltáros is hirdeti, az egység vonzó. Mi­vel Krisztus közöttünk van, minden kereszténynek feladata gyülekezeteink hétköznapi életét az evan­gélium lelkűidével harmóniában felépíteni. Jézus halála előtti estén tanítványai lábának meg- mosásával határozott példát adott arra, milyen le­gyen a keresztények kapcsolata a felebaráthoz. Az 1 Kor 12-ben Szent Pál az egymásról való felelős gon­doskodásról azt írja, hogy a Szentlélek által ugyan minden tag különböző, és mégis azonos Testnek a tagja. Isten igéje arra hív bennünket egyháztagokat, hogy vállaljuk az egyház építését a világ javára. Részesedés a Szentháromság életében nem csu­pán egy hitcikkely megerősítése beszédben. Az evangélium arra buzdít bennünket, hogy napi fel­adataink között szánjuk oda magunkat az ökume­nikus feladatok végzésére, a Szentháromság Isten belső közösségének (trinitarius kommúnió) vissza­tükröződésére az egyház életében. Mi nem csupán Isten egységét valljuk, amit a többi egyistenhivő vallás is hirdet, hanem az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymást átjáró szeretetében egységet alkotó, Egy Örök Istent imádjuk, befogadjuk és hirdetjük. A Krisztusban élő és az élet ritmusában részesedő egyháztagok tudhatják: gyenge és törékeny cseleke­deteik is több erőt és értelmet kapnak a közösség­ben, mintha elszigeteltségben élnének. Testvéreink lábának megmosása több .egy egy­szerű gesztusnál. Ez az aktus magában foglalja azt, hogy szívünk megnyílt Jézushoz, az ő iránti hűség­re. ő azt akarja, hogy az Egy Egyházat úgy szolgál­juk, mint élő kövek és mint építők. Imádság Örökkévaló Atyánk, Fiaddal Jézus Krisztussal vi­gasztaló Szentlelked erejében egyesülve odaszán­juk magunkat, hogy közösségünket szereteted tű- zében megújult szívvel és lelkesedéssel szolgáljuk és építsük. Add, hogy azokkal, akikkel hétköznapjainkban találkozunk tanítványai lábait megmosó, Fiadhoz hasonlóan, együtt nyerjünk új életet az ő jelenlété­ben ökumenikus közösségben. Ámen! 3. nap - Könyörögjünk együtt Jézus nevében „Az Úr arra vár, hogy könyörüljön rajtatok...” (És-Iz 30,18) • És (íz) 30,18-26: Fölkel az Úr, hogy irgalmazzon nektek • Zsolt 136 (135): Az ő kegyessége megmarad örökre • ApCsel 1,12-14: Mindannyian állhatatosan imád­koztak • Mt 18,18-20: Imádság Jézus nevében Igemagyarázat A Szentírásban újra és újra előkerül a különféle em­beri módon gondolkodóknak egy imádkozó és Is­tent magasztaló közösségének kérdése. Közösségek gyülekeznek össze Isten imádására és dicsőítésére, bűnbocsátó kegyelmének kérésére irgalmas segítsé­géért. Isten kegyelme mutatkozik abban is, hogy ő az igazság Istene. Imádságaink válaszok értünk vég­rehajtott igazságos tetteire, mert „mikor még bűnö­sök voltunk, Krisztus meghalt értünk”. A Teljes írás Istent kegyelmes, türelmes és a megváltó szeretet Is­tenének hirdeti. A zsoltárok öröksége számunkra Isten népének dicséretei és imádságai, melyeket istentiszteleteiken együtt mondottak el. Ezek a közösen elmondott szavak még jobban összekapcsolták az embereket, és az összetartozás mély átérzésével ajándékozták meg őket. Ebből pedig bizalom és biztonság tudata fejlődött ki. Magától értődő, hogy ez a hagyomány a korai egyházban folytatódott. Jézus maga is tanította ta­nítványait, miképpen imádkozzanak. A mai evan­géliumi olvasmányban Jézus arra tanít, hogy kéré­seiket teljesíti ha egyetértéssel könyörögnek. Mikor mi keresztyének összejövünk, hogy szeretetben együtt legyünk és imádkozzunk, bizonyosak lehe­tünk Jézus jelenlétében. Ha Jézus nevében imádko­zunk, ő összekapcsol bennünket egymással és imádságunk tárgyaival is. Ezért az együttes imádság erőteljes imádság. Jézus tanítványai nagy odaszánással és az egysé­get is keresve imádkoztak. Jézus halála előtt azért imádkozott, hogy az övéi egyek legyenek. Minden bizonnyal ennek az volt az oka, hogy még nem vol­tak őbenne egységben. Húsz évszázad elteltével kérdeznünk kell, mennyivel jutottunk közelebb egymáshoz az imádság, az élet és a szolgálat egysé­gében? Egységünk Isten ajándéka. Mégis nekünk alázatosan és szünet nélkül keresnünk kell ezt az ajándékot. Az apostol szünet nélküli könyörgésre hív bennünket, hogy a Szentlélek újra kitöltessék ránk és sokféleségünkben egyesítsen bennünket. Imádság Urunk taníts minket imádkozni, ahogy tanítványa­idat tanítottad. Amiképpen ők egy szívvel könyö­rögtek, mi is lehessünk egy - hitben, szeretetben és szolgálatban. Add, hogy tudjunk örülni egymás­nak. Add, hogy különféle istentiszteleti hagyomá­nyaink gazdagságában megéljük a Veled és egymás­sal való egységet. Add, hogy a Te nevedben jöhes­sünk össze. Te formálj át, hogy valóban egyek le­gyünk, és így láthassa meg a világ és elismerje jelen­létedet. Ámen! 4. nap - Megbocsátás és gyógyító emlékezés „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Máté 18,22) • Jón 3: Ninive, a nagy város bűnbánata • Zsolt 51 (50): Könyörgés bocsánatért • Kol 3,12-17: Mindenek felett öltözzétek fel a szeretetet • Jn 8,1—11: Én sem ítéllek el téged Igemagyarázat A múlt bűneinek elismerése, a megbocsátás kegyel­me és a megbékélés ezeknek az igéknek a főtémája. Keresztény közösségeink kapcsolataikban ma is hordozzák a múlt gyarlóságainak és bűneinek ma­radványait. Egyes sebek begyógyulóban vannak, mások pedig ma is fájdalom és megosztottság oko­zói. Szembenézés a múlttal nem könnyű. Ez mind az egyének mind pedig a közösségek részéről őszinte önvizsgálatot igényel. Mégis ezt kívánja Is­ten tőlünk, ha mi igazán az ő népeként élünk és en­gedjük, hogy Krisztus békessége uralkodjék szí­vünkben és kapcsolatainkban. Jónás arra hívja Ninive népét, hogy őszintén vall­ja meg önzését, jóság iránti érzéketlenségét és erő­szakos cselekedeteit. Üzenetét az egész városhoz, annak minden lakójához intézi. Mindannyiuknak meg kellett térni gonosz útjaikból és erőszakossá­gaiktól. A zsoltáros Isten bűnbocsátó kegyelméért kö­nyörög. őt is mélyen bántja saját múltja. Elismeri saját bűneit és mulasztásait. Könyörög Istenhez, hogy el ne vesse őt. Érzi felelősségét másokért is. Vágya az, hogy másoknak is megmutassa az igaz­ság és tiszta élet útját, hogy ők is kiengesztelődje- nek Istennél. A farizeusok és írástudók kizárólag a parázna asszony bűneit látják és múltjával azonosítják őt. Ugyanakkor nem hajlandók arra, hogy saját múlt­jukat és bűneiket elismerjék. Jézus minket is arra hív, hogy ne vessük az első követ, ne gyakoroljunk ítéletet mások felett, és ne vétkezzünk többé. Egy­ség keresésünknek is az ő hívása az alapja. A bűnbocsánat mérhetetlen. Isten kimeríthetet­len kegyelméből nemcsak hétszer, hanem hetven­hétszer lehetséges és szükséges, ökumenikus moz­galmunk útján arra kapunk hívást, hogy Istennek e végtelen kegyelméről tanúskodjunk. Imádság Istenünk, megbékéltető Urunk, segíts bennünket sérelmeink és keserűségünk legyőzésére. A múlt bűnei és mulasztásai halmozódtak fel bennünk. Ta­níts minket bűnbocsátó kegyelmed mélyebb megis­merésére, hogy alázatosságban keressük Veled és felebarátainkkal a megbékélést. Erősíts bennünket Krisztus szerelmében, aki forrása és kezese egyhá­zad egységének. Ámen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom