Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-10 / 50. szám
2 «8i 2006. december 10. FORRÁS ‘Evangélikus Éltó ADVENT 2. VASÁRNAPJA - Rom 15,4-13 „Befogadott az irgalom.. ÉLŐ VÍZ Advent: új lehetőség Az egyházi esztendő körforgásában elérkezett advent. Sok kedves „szokás” is fűződik ehhez az időszakhoz. Ezek azonban nem akarnak csupán értelmetlen díszeivé lenni Jézus-várásunknak, hanem sokszor nagyon is éles figyelmeztetések. Talán az elmúlt egyházi év mulasztásaira mutatnak rá. Mi mindent határoztunk el, fogadtunk meg az adventi koszorú gyertyáinak szelíd fényébe tekintve tavaly? Ilyen jellegzetes, figyelmeztető adventi kép volt a következő is: Jézus az ajtó előtt áll, és bebocsátást kérve zörget. De az idén .megint csak kívülről kéri a bebocsátást, várva, hogy az ajtó belülről megnyíljék. Isten világában nincs kényszer - kérés, hívás, zörgetés van. jézus sokszor, sokféleképpen zörgetett az elmúlt évben is, amit többnyire meg sem hallottunk a világ zajától. Ma divat a zajba menekülni; mindig szóljon valami: rádió, magnó, televízió... Vagy beletemetkezni valami olvasnivalóba. Vannak, akik még a metró mozgólépcsőjén is képesek olvasni. Ismertem egy családot. Ebédnél együtt ültek az asztal körül, de ki-ki olvasott valamit, hogy addig se kelljen beszélgetniük... Az ember nyugalomra vágyik, de mégis zajt teremt maga körül - panaszkodik a magányra, de kerüli a beszélgetést... Advent - az új egyházi esztendő nyitányaként - nem egy értelmetlen körforgás része, jézus valóban újat akar kezdeni. A zörgetésre választ vár. Várja az ajtó megnyílását. Már sokszor elutasítottad, de ő nem mond le rólad. O az, aki nem vágta ki a terméketlen gyümölcsfát.. . Vár még egy esztendeig. Várja, hogy lelked bezárt ajtaja megnyíljon előtte. Magadban hordod sebeidet, fájdalmadat, csalódásaidat. Talán már rég nem is imádkozol, vagy sohasem imádkoztál. Panaszkodsz, hogy senki sem segít rajtad. „Nincs emberem!" Mint a bethesdai beteg történetében: mindig megelőznek, mindig más lép be előbb a gyógyító vízbe... Pedig ott van előtted a segítség: a zörgető Jézus, egy-egy testvér, barát. Legyen ez az idei advent igazán új. Jézus erőszakkal nem megy be az ajtón, de várja, hogy belülről megnyíljon, és igazi hittel, várakozással, örömmel hangozzék a hívás: „Jöjj be, ó, mért állasz ott kint, / Isten egyszülött Fia? / Várva várlak, nyitva házam, / Nyitva szívem ajtaja." (EE 139,1) ■ Gáncs Aladár Békesség bennem Mennyei Atyám! Köszönöm a betlehemi angyal újra felcsendülő üzenetét: békességet teremtő szereteted jó hírét. Drága Megváltóm! Köszönöm a napkeleti bölcsek békéjét - a rád találó ember szívének megnyugvását. A téged ölelő Simeon békességét - az Üdvözítőjét felismerő ember reményét. A csendben szavadra figyelő Mária békéjét - az igéddel táplálkozó ember belső örömét. De legfőképp köszönöm a keresztedre visszatekintő tanítványok békességét - a kegyelmet kapott ember szívének erejét. Megszentelő Uram! Kérlek, add nekem a börtön mélyén alvó Péter békéjét - a sorsát kezedbe rejtő ember lelki nyugalmát. A futását bejező Pál békességét - a jó lelkiismeret bátorságát. Kérlek, érleld bennem megújító munkád gyümölcseit, hogy ebben a nyugtalanság lázában élő világban is békességed eszköze lehessek. Ámen. ■ Sefcsik Zoltán A Fényforrás - Tíz karácsonyi szó a léleknek című kiadványból. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Advent nem ért véget Jézus születésekor. Mindazokban, akik megismerték őt földi életútja során vagy később a tanúk bizonyságtételéből, még inkább fölerősödött a teljes közösség utáni vágy. A vasárnap evangéliuma reményteli várakozásra biztat. Krisztust várjuk, aki megváltásunkat, Isten országának teljességét hozza. De vajon nem terheli-e meg reménységünket a valamiből való kimaradás félelme, szorongása? Emlékszem a pillanatra, amikor kifelejtettek a kirándulók névsorából. „Nem is szállhatok majd fel a buszra?!" - hasított belém az ijesztő gondolat. És még számtalan, ennél sokkal fájdalmasabb emlékünk van. Amikor nem feleltünk meg, nem voltunk alkalmasak, helyhiány volt, vagy csak egyszerűen későn kapcsoltunk, megelőztek bennünket, elkéstünk... Életünk tele van a kirekesztettség kudarcaival. Néhány évvel ezelőtt éppen az adventét megelőző időben jártunk Gyöngyöspatán. Megnézhettük a gótikus katolikus templom szépséges Jessze-oltá- rát, a fekvő Isai oldalából kihajtó fával. Koronájának csúcsán Jézust tartja ölében Mária. Az Isai gyökeréből sarjadt ► Az alábbiakban egyházunk jelentős teljesítményt felmutató liturgikus együttesét, az éppen egy évtizede tevékenykedő Fővárosi Protestáns Kántorátust mutatjuk be. (E. Zs.) A főváros kántorátusai angol mintára alakultak. A szigetország nevesebb anglikán templomai kamarakórusokat működtetnek a zsoltáros istentiszteletek zenei szolgálatainak ellátására. A szopránt többnyire kisfiúk éneklik, a többi szólamot férfi énekesekre bízzák. (Helyenként persze alkalmaznak női énekeseket, illetve kislányokat is.) E több száz éves hagyomány magjait vetették el 1996-ban Budapesten, amikor megalapították a katolikus és a protestáns kántorátust. Tíz éve - a nyári szünidő kivételével - minden vasárnap zenével dicsérik az Úristent a kelenföldi evangélikus templomban. Ma már jól látható, hogy nem volt hiábavaló a fáradozás. Az evangélikus egyházzenei életben egyedülálló, hogy heti rendszerességgel ilyen színvonalú zenés istentiszteletek szólaljanak meg. hajtással Jézus e világi családfáját ábrázolták. Isten egy nép, egy család földi vándorlásába ágyazta bele, rejtette el mennyei ajándékát. Igénk nemes egyszerűséggel önti szavakba Urunk mélyre hajló, porig alázkodó szeretetét: a názáreti Jézus saját népének szolgájává lett. Beteljesedett az ígéret, de „az övéi nem fogadták be őt" (Jn i,ií). Jessze vesszeje mégsem hajtott hiába. Családfából „életfává” növekedett. Isten nemcsak választott népének, hanem minden embernek Krisztus által kínál menedéket szeretetében. Pál apostol egy korábbi fejezetben a szelíd és a vad olajfa képével beszél Isten mindnyájunk felé nyitott, befogadni kész irgalmáról. Nincs különbség Isten előtt a családfához tartozó zsidók és a később „beoltott vadhajtások” között. Mindannyian egyként sóvárgunk és szorulunk rá szaba- dítására. Azért lehetséges „egy szívvel, egy szájjal” dicsérnünk Istent, mert ugyanaz a kegyelem ment meg minket, készít számunkra utat, és nyit egyszer ajtót nekünk. A gyöngyöspatai Jessze-oltáron a fa törzsén - mielőtt gallyai szerteágaznának - festették meg Jézus keresztáldoNem véletlen, hogy e kezdeményezés Kelenföldön lelt otthonra. Itt már a kán- torátus megalapítása előtt is énekeltek vesperást (esti közös imádságot) a gyülekezeti énekkar vezetésével. Az együttes irányítója dr. Bence Gábor, aki kezdetben saját énekkarából szervezte maroknyi énekes társaságát, majd később a Zene- akadémia egyházzene tanszakának növendékei is segítették munkáját. Alkalmanként nyolc-tíz-tizenkét énekes szolgál egy-egy istentiszteleten, ahol egyszó- lamú recitált tételek éppúgy megszólalnak, mint többszólamú korálok és komoly vokális zeneművek. A kántorátus repertoárját főként német késő reneszánsz és kora barokk kórusművek alkotják. Előadásukban gyakran hallhatók L Lechner, M. Franck, A. Hammerschmidt, J. Walter, C. Othmayr, M. Vulpius, H. Schütz művei és J. S. Bach ko- rálharmonizációi. A Fővárosi Protestáns Kántorátus tízéves fennállása alatt kialakult egy kis létszámú vesperázós „törzsközönség”; ők rendszeres látogatói az esti alkalmaknak. Ismerős arcoknak énekelni mindig nagy öröm, s talán szép lassan újabb ismeretlenek válhatnak ismerősökké, akik rácsodálkozhatnak ennek az áhítattípusnak az zatát. Hitvallás ez arról, hogy a hajtások csak Krisztus halála árán lesznek az igazi élet hordozói. Krisztus által az Úristen olyanok számára is utat készített, akik nagyon messze voltak, vannak országától, de mégsem kirekesztettek a szeretetéből. Jézus körül sokan - merőben különböző utat megjárt emberek - osztoztak a befogadottság örömében: a samáriai asszony, Zákeus, Péter és a többi tanítvány, a Jézus jobbján megfeszített gonosztevő, a római százados, az ernrnau- si tanítványok... És folytathatnánk a sort egészen máig. Mi magunk is színesítjük az irgalmat nyertek seregét. János evangéliumának biztatása személyre szóló: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek...” (20,31a) Mi is türelmet, erőt, vigasztalást meríthetünk belőle várakozásunkban. Isten új életet teremtő igéjére hagyatkozva lehetünk igazi adventi gyülekezet. Imádkozhatunk. Isten elé vihetjük a távoliakat, a felé nehezen elinduló- kat, a tőle messzire sodródottakat, nehéz eseteinket. A bővelkedő reménység azt jelenti, hogy adventi várakozásunk távlatai egészen pünkösdig érnek. „Megnyílt az ég harmatozva”, mi pedig köegyedi voltára: a zsoltárok gyönyörű képi ábrázolásait, a kollekta imádság egyszerűségében megbúvó gazdagságot, a Magnificat csöndes ünnepélyességét, az énekesek által megszólaltatott motetta igéhez kapcsolódó aktualitását vagy a közösen énekelt Miatyánk megtisztító erejét. Ez a szűk óra a liturgiái gazdagságon túl igazi kulturális élményt is ad. A tavaly megjelent Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv (LK) tartalmazza a vesperás rendjét. (Ennek alapját a tíz éve megjelent Protestáns gradual adja; a kötetet dr. Ferenczi Ilona szerkesztette 16-17. századi protestáns graduálok anyagának felhasználásával. [A graduál olyan szertartásos énekeskönyv, amely közli a protestantizmus elterjedése folytán magyarra fordított liturgikus tételeket.]) Hamarosan nyomdába kerül a Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) is, amelyet mai énekeskönyvünk mellett kiegészítő kötetként használhatunk, és amelyben bőségesen találhatunk zsoltárokat, egyéb énekes tételeket, régi-új népénekeket. A kántorátus úttörő munkát végez a Gyülekezeti liturgikus könyv népszerűsítésében. Ez évtől az énekes istentiszteletek a GyLK próbakiadásából folynak. Úgy tűnik, a gyülekezet hétről hétre egyre görA VASÁRNAP IGÉJE nyöröghetünk és bizakodhatunk, hogy a Lélek esője öntözze vetéseinket. Egyedül Isten bennünket is befogadó, bűnbocsátó szeretete képes minket szembefordítani saját kirekesztő indulatainkkal. Milyen kis megbántottság vagy feszültség elég ahhoz, hogy levegyük a kezünket valakiről, elforduljunk tőle, vagy a szó szoros értelmében kitaszítsuk szeretetünkből, mert nem méltó rá! Bővelkedő reménységünk önmagunkkal kapcsolatban is lehet. Isten ereje képes arra, hogy ne egymás ellenében, hanem egymásért legyünk az Atya gyermekei. ■ Cserhátiné Szabó Izabella Imádkozzunk! „Urunk, hála, hogy te táplálsz napról napra szüntelen! / Áldva légy, hogy minden új nap új öröm, új kegyelem! / De a szívünk vágyakozva azért sóhajt tefeléd: / Engedd, Jézus, megízlelnünk örök élet kenyerét!" CANTATE ítmfVfte bnrg ijlvtiferíftott dülékenyebben forgatja a vaskos kötetet, és egyre bátrabban kapcsolódik bele a közös éneklésbe. Üröm az örömben, hogy a kántorátus fenntartása komoly nehézségekbe ütközik. Felismeri-e valaki a támogatásra váró együttes kihasználatlan energiáit? A szükséges kiadások, a „zenei életben maradás” meghaladják az együttes anyagi lehetőségeit, pedig kottákra, továbbképzésekre, szakmai utazásokra, hangfelvételek készítésére szükség és igény is volna... Addig is, míg emberi segítség nem érkezik, minden vasárnap 18 órakor felhangzik a fohász: „Úristen, figyelmezzél a mi segítségünkre! Uram Isten, siess minket megsegíteni minden szükségünkben, Krisztus Jézusért, mi Urunkért és Megváltónkért. Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel együtt! Dicsérjük és magasztaljuk őt örökké! Ámen.” ■ Ecsedi Klára Adventi napokért Istenünk, sok-sok feszültség, nehézség és bizonytalanság között élünk. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Aggódunk és küzdünk a munkahelyünkért, családunkért, közösségeinkért, országunkért, jövőnkért. Add meg nekünk, hogy egyedül benned bízzunk, és meghalljuk szavad. Istenünk, te azt ígérted, hogy békességet adsz nekünk - és nem úgy adod, ahogy a világ adja. Kérünk téged az előttünk álló adventi napok békességéért. Add, hogy keressük és megtaláljuk az alkalmakat, perceket, amikor a te szavadra figyelhetünk. Add, hogy belülről hasson át minket közelséged, és hogy ezt a mély titkot a körülöttünk élők is meglássák rajtunk. ■ Gömböcz Elvira A Fényforrás - Tíz karácsonyi szó a léleknek című kiadványból. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Oratio cecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, magasztaljuk örök kegyelmedet, hogy az idők teljességében elküldted a világ megváltására egyszülött Fiadat, akinek ígéretében bízva könyörgünk most hozzád. [Lektor:] Urunk, az adventi időben is munkálkodj közöttünk Szentlelkeddel, hogy igéd gyümölcsöt teremjen életünkben, és felkészülten várjuk a számadás napját, Üdvözítőnk második eljövetelét! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, könyörgünk kishitű testvéreinkért, akik nem merik kezedre bízni életüket, és szüntelenül aggodalmaskodnak önmaguk, szeretteik és az egész világ jövője miatt. Mutasd meg nekik is szereteted hatalmát, és oszlasd el minden félelmüket, hogy teljes szívvel rád hagyatkozzanak, és megismerjék a beléd vetett bizalom békességét! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, oltalmadba ajánljuk gyülekezetünket, egyházunkat és minden keresztény testvérünket szerte a világon. Teremts egyetértést és egységet megváltott gyermekeid között, hogy amikor szent Fiad születését ünnepeljük, az egész világ felismerje benne Üdvözítőjét! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, tekints irgalommal minden emberi közösségre: védelmezd a családokat, fűzd szorosra a szeretet kötelékét a házastársak között, engeszteld ki egymással a különböző nemzedékeket! Óvd meg gyermekeinket és az ifjúságot minden veszedelemtől, és adj kegyelmi időt a világnak, hogy minden ember üdvözül- jön, és eljusson az igazság megismerésére! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és add meg mindazt, ami dicsőségedet és a mi üdvösségünket szolgálja, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ISTENTISZTELET ÉS ÉNEKLÉS 3. Istendicséret - másképpen
