Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-03 / 49. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. december 3. 3 Normatívák és isteni normák Bauhofer-évforduló Folytatás az 1. oldalról Tervezett demonstrációk sora jelzi, hogy a 2007. évi költségvetési törvény kilátásai általában is aggodalommal töltik el a közoktatásban dolgozókat. Az úgynevezett kiegészítő normatív támogatás várható csökkentése az egyházi iskolák, illetőleg fenntartóik számára teremt különösen is nehéz helyzetet, hiszen bizonyosnak látszik, hogy az „alap- normatíva” 2005-ben meghatározott összege - a költségekkel ellentétben - még a 2007/2008-as tanévben sem fog emelkedni. Nem véletlen tehát, hogy az egyházkerületi elnökségek részvételével tartott fórumbeszélgetés középpontjában is az elkövetkezendő évek valószínűsíthető gazdasági problémái álltak. Tekintettel arra, hogy a kormányzati szakértőkkel zajló egyeztető tanácskozások még nem zárultak le, számos kérdés maradt megválaszolatlanul az Or- dass Lajos Evangélikus^ Oktatási Központ nagytermében, ahol mindazonáltal nem a keserűség volt a legfőbb hangulati jellemző. Igaz, a konferencián megjelent mintegy hatvan résztvevő a tanácskozás kezdetén ezúttal is Isten igéjéből merített erőt a közös munkához. A konferencia nyitóáhítatát Hafenscher Károly tartotta, de a textust - miként Gáncs Péter püspök vasárnap esti és Ittzés János hétfő reggeli igehirdetésének alapigéjét - az országos irodaigazgató számára is a tanácskozás spirituális tematiis idei utolsó találkozójukon sem csupán szűkén vett szakmai kérdéseket tartottak fontosnak megbeszélni november 26. és 28. között. Konferenciájuk témacíme szerint a világ természetéről és fennmaA győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ képviselői jegyzetelés közben kájának összeállítására felkért teológusok jelölték ki Mózes első könyvéből. Oktatási intézményeink vezetői (igazgatók, helyettesek és gazdasági vezetők) ugyanradásának esélyéről is gondolkodtak - Béres Tamás és Kodácsi Simon Eszter teológusok irányításával. ■ — tépintér — Az asztalfőnél balról jobbra: id. dr. Fabiny Tibor, dr. Gerhard Hausmann és Balicza Iván Gyülekezetük alapító lelkészére emlékeztek a november 26-ai budavári szeretetven- dégség résztvevői. Bauhofer György születésének kétszázadik évfordulóján dr. Gerhard Hausmann tartott előadást Bauhofer György - egy lelkész élete Magyarországon a 19. században címmel. (A bajor esperes egy nappal korábban a soproni gyülekezettel is megismertette Mária Dorottya nádomé udvari lelkészének életét.) Balicza Iván igazgató lelkész áhítatát követően az est zárásaként Herczog Csaba, a gyülekezettörténeti munka- csoport vezetője számolt be a Gyülekezettörténeti Füzetek elnevezésű sorozat első, A kezdetek kezdete című részének megjelenéséről. ■ Vitális Judit felvétele Kezdeményező déliek A zsinat által megválasztott országos és zsinati tisztségviselők Elnök-püspök: Ittzés János Az elnök-püspök helyettese: Gáncs Péter Országosfelügyelő-helyettes: Radosné Lengyel Anna A zsinat lelkészi elnöke: Smidéliusz Zoltán A zsinat nem lelkészi elnöke: Muntag András A zsinat lelkészi alelnöke: dr. Korányi András A zsinat nem lelkészi alelnöke: dr. Gimesi Szabolcs Országos ügyész: dr. Hidas János A diakóniai bizottság elnöke: Gregersen Lábossá György Az egyházzenei bizottság elnöke: Kendeh Gusztáv Az építési és ingatlanügyi bizottság elnöke: Vincze Csaba A gazdasági bizottság elnöke: Abaffy Zoltán A gyűjteményi tanács elnöke: dr. Hubert Gabriella Az oktatási és nevelési bizottság elnöke: Ónodi Szabolcs A sajtóbizottság elnöke: Novotny Zoltán A zsinati törvény-előkészítő bizottság elnöke: Bárdossy Tamás A zsinati ügyrendi bizottság elnöke: Sztruhár András Zsinati gazda: Kertész Géza Mi az evangélikus egyháznak az ifjúsági munkára vonatkozó koncepciója? Hogyan akarjuk megtartani fiataljainkat? Milyen vezérelv mentén szervezzük táborainkat, ifjúsági programjainkat? A szeptemberi pécsi találkozó után november 25-én Szegeden gyűltek össze - immáron másodszor - a Déli Egyházkerület ifjúságért tenni vágyó tagjai az ifjúsági osztállyal együtt, hogy átgondolt koncepciót készítsenek, és az alapján szervezzék a régi-új ifjúsági programokat regionális, illetve egyházkerületi és egyházmegyei szinten. ■ FrenyóAnna Gályarab prédikátorra emlékeztek Az ajkai gyülekezet első lelkészéről, a mártíromságot szenvedett gályarab Csaj- tai Jánosról emlékezett meg örök élet vasárnapján az istentisztelet keretében. Halálának 330. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a templom falán. Az igehirdetés szolgálatát és az emléktábla meg- áldását Ittzés János püspök végezte. » I • CSAJTAI JÁNOS ev. peediköfoc. guiyőeaij 16í6 haté tóinak 33Q,-évf-*e. emlékezve fiéiyezte cl az ajkai gyülekezet. 7.BÖtdogu»«; 4ktker ríz tg&zstyjAit bi'<Jö*»Wk. mert GvjD.k a mennyek *.‘tizací> MT5.K) Több évtizeden át végzett kimagasló, Erzsébetváros közösségét szolgáló közéleti tevékenységének elismeréseként kitüntették Szirmai Zoltánt. A Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség nyugalmazott lelkésze a Pro Űrbe Erzsébetváros díjat november 24- én vehette át Hunvald György polgármestertől a VII. kerületi polgármesteri hivatal dísztermében tartott ünnepi testületi ülés keretében. ■ G. Zs. Kisböjt Gundel-életrecepttel F aluhelyen kisböjtnek is nevezik az adventi időszakot. Erre utal a liturgikus szín, a lila, a bűnbánat színe. Ennek szöges ellentéte mindaz, amit a konzumtársadalom reklámgépezete harsog ezekben a hetekben. Elcsendese- dés helyett zajos tülekedés a bevásárló- központokban, ahol november óta bömböl a „Csendes éj” a hangszórókból. Önvizsgálat helyett lázas keresgélés a polcokon: vajon akad-e még valami, amire ugyan igazából senkinek sincs szüksége, de akciós?... Egészséges ön- korlátozás, méregtelenítő böjt helyett dühödt szerzési vágy, fogyasztási kényszer űzi-hajtja milliónyi embertársunkat - és ez alól gyakran mi sem vagyunk kivételek. Természetesen felesleges mindezen károgni, de úszni az árral sem kötelező. Sőt, igazán ellenszélben izgalmas feladat jó irányba vitorlázni. Bizony nagy szükségünk lenne erre a pár hetes kisböjtre. Nemcsak a hosszú tél után indokolt a tavaszi méregtelenítő böjti kúra, hanem az idei őszön is „lerakodott bennünk” annyi mérgező feszültség és gyűlölet, hazug szó és keserű indulat, hogy van miből tisztulni, lenne mit lerakni, megbánni, megbocsátani. Az adventi kisböjt nem fogyókúra. Ez utóbbi ma már szinte kötelező „tömegsport”. Milliók próbálnak megszabadulni a mértéktelen fogyasztás és az egészségtelen életmód miatt felszedett súlyfelesleg veszélyes terhétől. De míg a fogyókúrának bennünk rejlő, tőlünk függő oka van, addig az adventi böjt „rajtunk kívül lévő” célt kínál: az érkező adventi királlyal, Jézus Krisztussal való találkozást. Neki szeretnénk helyet készíteni agyonzsúfolt életünkben, szétzilált közösségeinkben. Kemény feladat ez, hiszen fel kell ismernünk és be kell vallanunk, hogy életünk alapnyomorúsága nem a „túl kevés”, hanem a „túl sok” kísértése. Vajon van-e elég bátorságunk kipróbálni 2006 karácsonyán a gyakran idézett, de ritkán vállalt igazságot: a kevesebb - több?! Félreértéseket elkerülendő: „kevesebb” alatt nem a gazdasági megszorítások okozta kényszerpályára gondolok, hanem olyan tudatos önmérsékletre és önkorlátozásra, melynek nyomán talán éppen azoknak adhatunk többet az ünnep ajándékaiból, akik szorongva készülnek a karácsonyra... Miközben nehezen szokjuk a gondolatot, hogy ki tudja, hány szűk esztendő ÉGTÁJOLÓ vár hazánkra és egyházunkra, meglepő spirituális kincsekre bukkanhatunk. Egy ilyen friss felfedezésem örömét szeretném megosztani az Olvasóval. A Deák téri gyülekezet istentiszteletén a napokban - népes rokonságával együtt - megemlékeztünk a gasztronómia fejedelméről, az ötven éve elhunyt Gundel Károlyról. Talán kevesen tudják, hogy Bajorországból származó hittestvérünk a legnehezebb élethelyzetekben is - fokozatos megvakulás, teljes vagyonvesztés, a család kitelepítése - imádságos lélekkel vallotta meg hitét. Ennek az élő hitnek ma is erőt adó dokumentuma az a levélrészlet, amellyel érte aggódó Imre fiát vigasztalja: „Az én Uram kegyelme megadta nékem a lelkierőt minden keresztjének jajszó nélkül való türelmes viselésére, és megengedte, hogy mindenért, ami jó vagy ami keserves, az ő nevét áldjam...” (Gundel Imre: Gasztronómiáról és Gundelekről. Mezőgazdasági Kiadó, 1987) A dinasztiáról szóló kötet közkincs- csé teszi Gundel Károly napi imájának egy részletét is: „Köszönöm a könnyeket, amelyekben bűnbánatom ég, köszönöm, hogy álmaimban érezhetem rég porladó kezek simogatását... Köszönöm, hogy még remélhetek egy szent hazatérést. Kérlek, légy velem, szeretteimmel és bujdosó magyar testvéreimmel...” Latinovíts Zoltán, a színészzseni Gundel unoka egyik levelében így emlékszik a nagyszülői otthonra: „Köszönöm, hogy megtanított imádkozni, Istent hinni, hinni a szépben, tisztában, hinni a gyerekek tiszta szemében és romlatlan lelkében - és hinni azt, hogy alapjában talán tényleg mindenkiben van szikrája a jónak, talán mindenkiben van valami parányi szeretet. Nem tudom, hány család ünnepi asztalára kerül majd desszertként a világhírű Gundel-palacsinta, melynek receptjét sokan ismerik. Hálás vagyok, hogy az emlékező család felhívta a figyelmemet egy olyan - kevésbé ismert - Gundel- életreceptre, amely nemcsak a kisböjti, adventi időszakot, hanem egész életünket megédesítheti. A tizenhárom (!) gyermekes család titkát Gundel Károly szellemesen, receptstílusban fogalmazta meg egy korabeli színházi lap számára: „Főzd meg jó puhára, akit kiválasztottál, szeresd olyan forrón, ahogyan csak szeretni tudsz. Hámozd le az önzésnek még a csíráját is. Fordítsd minden erődet és figyelmedet családod javára. Ne keresd az életnek más fűszerét, mint amit munkád és családod nyújt, és ne kívánd, hogy mindig neked legyen igazad. Mint kötőanyag, legalkalmasabb a gyermek. Minél több, annál jobb. Az élet ízét, zamatját ők javítják.” Jó étvágyat, jobb életet! Jóízű kisböj- töt és nagyünnepet kívánok! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
